Utazás

Ez a ronda őszi idő, egyre inkább fokozza a vágyamat az Olasz utazással kapcsolatban. Kicsit persze félek is tőle, no meg röhögök magamon, hogy egy rakat amerikaival fogok turistáskodni. A program szerint nem túl hajtós az út és úgy tűnik a szállodák is rendesek.
Igaz tegnap nagy elkeseredettségemben végig mentem a neten az összes szállodán, ahol meg fogunk szállni, 5 darab. Rájöttem, hogy laptopot nem érdemes vinni, mert minden szállodában minimum 10 EUR egy óra internet használat. Ezek az olaszok, még a franciákon is túltesznek. Természetesen büszkén felsorolják, hogy wifi meg minden, aztán a végén kiderül, hogy milyen áron. A másik oldalon, feltehetően komoly elvonási tüneteim lennének, szóval még gondolkodom a dolgon. A szállodák tanulmányozásánál el szoktam olvasni az utazók véleményét is. Mindenütt szokott lenni olyan, akinek semmi se jó, de rendszerint a többség elégedett vagy majdnem elégedett. No de a mi Sorrentoi szállodánk esetében egyetlen pozitív megnyilatkozást se olvastam. Ennyi rosszat én még szálloda értékelésnél sehol nem tapasztaltam. Ráadásul 2 éjszakát töltünk majd ott. Borzongva várom.
Még közel 2 hét van az indulásig. Igyekszem nem belecsúszni a depi gödör aljába.:-(((

"Lelet"

A számítógép asztalomon, ami a gyerekszobám asztala eredetileg, cseresznyefa és szépen politurozott, egy ősrégi bőr íróasztal rátét volt, védendő az asztalt. Kicsit kicsi, a képernyő talpa billegett rajta, de nem találtam egykoron mást aztán maradt. A napokban az IKEA-ban találtam egy átlátszó műanyag alátétet és elhatároztam, hogy kicserélem a régit. Persze a sok kacatot lerámoltuk és kicsit izgatottan vártam, mi minden jön majd elő a sok éve mozdithatatlan íróasztal rátét alól. Nem volt nagy a fogás, Egy csomó bélyeg, néhány ajánlott levél szelvény, névjegy és a végén egy kézzel írott boríték a még disszidálásom előtti címemre címezve. Rögtön megismertem öreg barátom és első asztrológusom kézírását.
Emil egy fantasztikus alak volt. Prágában végezte az egyetemet, jogi doktor volt. Aztán valamikor kirúgták őt a csehek Kassáról és Győrbe került. Ott házasodott és ott élt. Mikor életemben először 1959-ben sikerült kijutnom a DDR-be egy csoportban utaztunk.
Engem az asztrológia kb. 15 éves koromtól fogva foglalkoztatott. Ahol találtam valami, akkoriban persze tiltott, könyvet azt mind elolvastam. Nos a DDR körúton, pontosan Erfurtban késő este a liftben Emil tett valami megjegyzést, mire én rácsaptam, hogy ez asztrológia. Kiderült, hogy ő is már gimnazista kora óta foglalkozott vele, sokkal komolyabban mint én. Ő akkoriban kb. apámmal volt egykorú. Kiszálltunk a liftből, a többiek elvonultak és én éjjel 3. faggattam őt az asztrológiáról. Ebből alakult aztán ki egy barátság sürü levelezéssel. Hogy miért pont ez a tegnap talált levél, 1963 ápr. 21 keltezéssel marad fenn erre semmi magyarázatom nincs.
Mint a levélből kiderül, egy pesti látogatás után született, amikor is "Pest legelegánsabb leányzója várt az indóházban" Majd jön a beszámoló a meglátogatott szinházi előadásokról és ettől döbbentem le. Egy Záróra c. darabot látott többek közt, ahol a szereplők: Várkonyi, Páger, Bulla Elma és Benkő. Ha belegondolok mai eszemmel és tapasztalataimmal, elképzelhetetlen, hogy ilyen szinészóriásokkal találkozzon földi halandó. Ez feltehetően egy akármilyen előadás volt, semmi gála vagy ilyesmi. Az ember elment a színházba és ilyen színészeket láthatott, hallhatott.
Facit: Jó öregnek lenni. Ha most lennék fiatal, nézhetném Alföldit meg Stohlt, brrrrr....

Szomszédok

10 éve élek ebben a házban, ami beköltözéskor teljesen új volt. Az ingatlanfejlesztő valahogy úgy szedte össze a tulajdonosokat, hogy az ötből 3 külföldről hazatért volt 4 pedig, 65+ korú, tehát elvben tökéletes összeállítás. Ezen kívül volt az iroda, ami egyúttal a ház kezelést is csinálta. Nekem minden nagyon szép, jó és kényelmes volt. Nem akartam én semmibe beleszólni, fizetem a rám eső költséget és kész, gondoltam. No de az egyik hölgy kicsit megosztó természetű. Gyorsan megkaparintotta a felettem csak időnként itthon tartózkodó urat és vele egy tábort képezve kezdett mindenbe belekötni. Erre én nemes egyszerűséggel nem mentem többet közgyűlésre, az irodának adtam a szavazatomat.
Közben a helyzet változott a szomszédos lakás is az iroda tulajdonába került egy másikat pedig szintén megvett egy korunkbeli hölgy, immáron 5 éve. Ezidáig mindenki barátságos volt egymással de senki senkivel nem barátkozott. Ha közlendő volt az telefonon vagy e-mailben történt, házon belül is. A magam részéről mindig az iroda táborát erősítettem. Az utóbb beköltözött hölgy kicsit ingadozott, mire lobbizni kezdtem, mert eddig csak szörszálhasogatás folyt, de mostanra komoly teendők vannak a házon. Ez a hölgy örömmel fogadott, mert ő szeret társadalmi életet élni házon belül is. Remekül megvagyunk, könyveket kölcsönzünk egymásnak meg ilyesmi. Ezután már csak a felettem lakó úr volt a mérleg nyelve, de jelentem őt is meghódítottam. A házat eluralni akaró szomszéd asszony már teljesen magára maradt, ami nem kis örömmel tölt el. Bár ő diplomás több nyelvet beszélő de leginkább nagyon gazdag, hihetetlen bunkóságokat enged meg magának újabban. Ezzel aztán az eddig még jóindulatot mutató szomszédját is vérig sértette. Engem is próbált már, de rólam lepereg. Most edzem magam a harcra, ami a következő közgyűlésen fog kulminálni. A baj csak az, hogy alapból nem szeretek diszharmóniában élni.:-(((

Ülünk ma a villamoson és a Délinél felszáll egy pasi, kissé ingadozó léptekkel. Leül elénk, majd elkezd forgolódni és beszél B.-hoz. No persze pénz kellene, mert ő szegény és hajléktalan és éhes stb. Nem hatódtunk meg, mert közben már majdnem becsíptünk az istentelen alkohol szagtól ami áradt belőle. Kicsit izgultam, hogy B fogja a száját és nehogy megjegyezze, hogy az lehet, hogy nem evett, de inni biztos ivott eleget már ma reggel.

Miért ültünk a villamoson? Mert olvastam a bécsi újságban, hogy a tavalyi 100-as villanykörték kivonása után az idén a 60-75 erősségű körtéket is kivonják a forgalomból. Már csak azt lehet venni, ami a raktáron van. Röhögő örököseim igen nagy mennyiségű villany körtét fognak találni a tárolómban. Ugyanis vannak olyan lámpáim, amibe nem lehet a vacak spórolósat betenni. Nagyon dühit az ilyen önkény. Nincs még igazi helyettesítője a hagyományos villany körtéknek. Nem ezen fog múlni a föld klímája, hogy ki milyen villany körtével világít. Különben is. Amerikában nemhogy 100-as de 150-es körtét is lehet kapni minden mennyiségben. Spórolós alig van és a kutya nem veszi. Az igazán nem passzol az amerikai stílusba, ami ugye vesszük ha elromlik kidobjuk. Nekik miért szabad normálisan világítani és nekünk miért nem? Ki találta ki ezt a hülyeséget? Grrrrrrrr.............

Dátumok!!!

Megkaptuk a szeptemberi utazásunk pontos programját. Kezdem kinyomtatni és rögvest felfedezem, hogy a csoport szeptember 17.-én indul, Amerikából! Akkor csak 18.-án lesz Rómában. Ezt mindketten jól elnéztük B.-val. Mi a Bp.-Róma repülőjegyet természetesen 17-re vettük. Hétfőn telefon, kérünk egy napra szobát. Jó, megmondja az árat, rögtön nem kértem. Neten megkaptam ugyanaz jóval olcsóbban. Legfeljebb 1 éjszaka lichthofra néző szobában leszünk. A repülőtérről a bejutás is a mi gondunk lesz ezután, de majd megoldjuk. Kaptunk 1 plusz napot Rómában a hülyeségünkért.
E-mail jön Berlinből barátaim lánya, aki átadta nekünk a belvárosi lakását tavaly, jönne októberben 2 napra. A dátum október 10-12. Jaj de jó, mondom én, még éppen itthon leszünk. Később írom az e-mailt, hogy jó csak jöjjön, közben jön B., utána nézett nem október 15.-én hanem 11.-én repülünk Floridába. Nyár eleje óta azt hittem, hogy 15.-re van jegy. Jó kis kavarodás lesz. A lány a barátjával B. lakásában lakik, közben ő meg csomagol 2 hónapra.:-(
Azért írtam, hogy próbáljanak pár nappal korábban jönni, hát majd meglátjuk.

Sopron

Valami hülyeség elborította az agyamat és úgy gondoltam megmutatom B.-nak Sopront, ahol még soha nem volt. Szuper olcsó csomag keretében 2 napos félpanziós 4 csillagos hotel ajánlkozott, nosza akkor menjünk. Sikeredett is majdnem délben elindulni. Persze a soproni látnivalókat majd megfejeljük egy kis Ausztriával is.
Mondanom se kell, hogy miután letértünk az autópályáról mást se csináltunk mint teherautók után baktattunk. Előzni szinte lehetetlen azon az úton, így maradt a remény, hogy ők nem Sopronba igyekeznek. Kis belvárosi tévelygés után háromra már a szobánkban voltunk. Szerencsére az utca túloldalán rögvest felfedeztünk egy palacsintázót, így nem haltunk éhen estig.
Palacsintával megerősítve várost nézni indultunk. Hamarosan vissza is fordultunk valami kabátért + ernyő, aminek hamarosan jó hasznát vettük.:-((
Sopront nagyjából egy délután meg lehet nézni. A főteret éppen újra kövezik, a tűztorony megközelíthetetlen, de a többi utcák kellemesek, ódonak mint mindig. Imádom a rengeteg átjáróházat, mentünk is oda vissza, kellően megcsodálva a gótikus ülőfülkéket, bejáratokat és ablakokat. Az eső hol esett hol nem, eléggé untuk a végén.
A szállodai vacsora 6 órától volt érvényben és rendesen átöltözve meg is jelentünk az étteremben 7 körül. B-t kicsit letoltam, hogy nincs nála zakó. Nos lehet az ódon naccságán röhögni! Ahogy a népek megjelentek az étteremben, úgy az ötvenes vad Rákosi időben a melósok se mentek volna el a kocsmába. Ez itt már tiszta Amerika, pedig mindenki magyar volt, ahogy hallgatóztam. Persze én vagyok a hülye tudom. Minek is rendesen felöltözni? Mondjuk én magamnak teszem, mert rosszul érezném magam halász nadrágban és strandpapucsban egy étteremben. Ráadásul ez itt nem egy nyaralóhely, hanem a város legjobb szállodája! Végül is az igénytelenség ami bánt engemet. Miközben háborogtam, azért rendesen megvacsoráztunk, kielégítő volt a minőség, a pincér lányok, fiuk feltűnően udvariasak, szóval a közönségen kívül nem lehet semmi kifogásom.
Vacsora után megjárattuk még egyszer magunkat. Erre nagy szükség volt, mert mindkét desszertet kipróbáltam és meg is ettem. Eső változatlanul esik meg megáll. Eddig az ágy tetején ültem és olvastam de már elgémberedtem. Otthon sokkal kényelmesebb.:-))

Pech, pech hátán.

Vannak időszakok, mikor semmi se megy úgy ahogy kellene. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ha egy szál virágot vennék a kezembe, rögtön elhervadna. Sajnos már vagy egy éve úgy érzem, hogy ezek a rossz időszakok sokkal hosszabb ideig tartanak mint a jók, de lehet, hogy csak beképzelem.
A mostani pech széria a villanytűzhellyel kezdődött. Jól elzártam a sütőt és meghalt. Ez a tűzhely 17 éves, így nem nagy csoda a dolog, csak kellemetlen. B. rögtön nekilátott. Első ránézésre egyszerűnek tűnt a dolog, csak ki volt lazulva valami. Visszarakta, működik hurrá! Másnap a főzésnél derült ki, hogy a sütő működik de a lapok nem igazán. Újabb szétszedés. Iszonyú sok drót, érzékelő meg mit tudom én még mi van egy ilyen tűzhelyben. Előkerült a feszültség mérő, az ampermérő stb. Végül is a hátsó két lap, ami azért nincs annyit használva mint az elsők, rendbe jöttek, de az első kettő csak bekapcsolt, aztán ki és többet már nem volt hajlandó visszakapcsolni. Tegnap újabb szétszedés, minden kis kacat egyenkénti megvizsgálása után kiderült, hogy a termosztát van besülve. Ma megrendeltük az alkatrészt, állítólag egy hét múlva itt lesz és talán ha szerencsém van, akkor működik is majd.
Utána következett, hogy péntek reggel meghalt a telefonom. Bejelentés óriási cirkusszal járt, mert pénteken egyáltalán nem lehetett bejelenteni telefonon. Végül az ügyfél szolgálatnak írtam e-mailt, amit vissza is igazoltak, de ez se sokat ért. Szombat reggel végre megkaptam őket, persze előbb kiadós zene hallgatás volt. Komplettül megreggeliztem, majd lementem az újságért, ami nálam egy kis séta, feljöttem leültem olvasni és azután végre bejelentkezett egy emberi hang. Elmondtam a bajom, felvette és reménykedtem. Na nem részletezem. Ma este fél hétkor jelentkeztek, hogy akkor most már jó a telefon.
Mindezek közepette, az örök várakozás az emberre, akit a házgondnokság szerzett és mikor elkezdte a munkát mindenki nagyon lelkes volt. Igaz úgy néz ki mint egy hajléktalan, de jól dolgozott. A baj csak az, hogy közbejöttek az esőzések, amikor nem tudta folytatni a munkát. Mióta nem esik, azóta csak ígéretek vannak. Egyszer idejött, akkor nem tudott bemenni a felettem lévő lakásba, tehát elment. Az örökös várakozás plusz a rettegés az esőtől, ami áztatja a falakat nálam, tiszta idegbajossá tett már. Na meg a tehetetlenség. Nem én alkalmaztam, nem rúghatom ki nem kergethetem el és nem kereshetek mást helyette. Nem is biztos, hogy találnék mást persze. B. igazán minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent is megcsinál, de ez aztán tényleg nem az ő feladata.
Miközben ma délután itt téptem a hajam a telefon miatt, bedöglött a printerem is. Igaz nem olyan öreg mint a tűzhely, de szintén nem egy új darab. B. nem szereti, a szakértőm nem szereti, csak én ragaszkodom hozzá. B megígérte, hogy holnap megpróbálja újra telepíteni, de ki tudja használ-e majd. Lehet, hogy hamarosan egy új printerrel kell küzdenem.
Szegény B. a rengeteg hiszti és effektív szerelési munkák mellett, ma lefestette a balkonon rozsdásodó szekrényt (végre) valamint szétszedte a mosdót, mert kurtyogott a lefolyója és ha már ott volt kihipózta a zuhany tálcát, majd a mosogatót is.
Ilyenkor mindig eszembe jut a jó öreg barátnőm, aki sajnos már rég nem él. Mikor megismerte a férjemet, közölte vele, hogy egy rettenetes nőszemélyt sikerült feleségül vennie, de! Abban biztos lehet, hogy soha egy percig nem fog unatkozni mellettem. Nos B. se unatkozik soha az biztos. Az ilyen átok sulytotta időszakokban egy kisebb szakember gárdát tudnék teljeskörüen foglalkoztatni.