Pech, pech hátán.

Vannak időszakok, mikor semmi se megy úgy ahogy kellene. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ha egy szál virágot vennék a kezembe, rögtön elhervadna. Sajnos már vagy egy éve úgy érzem, hogy ezek a rossz időszakok sokkal hosszabb ideig tartanak mint a jók, de lehet, hogy csak beképzelem.
A mostani pech széria a villanytűzhellyel kezdődött. Jól elzártam a sütőt és meghalt. Ez a tűzhely 17 éves, így nem nagy csoda a dolog, csak kellemetlen. B. rögtön nekilátott. Első ránézésre egyszerűnek tűnt a dolog, csak ki volt lazulva valami. Visszarakta, működik hurrá! Másnap a főzésnél derült ki, hogy a sütő működik de a lapok nem igazán. Újabb szétszedés. Iszonyú sok drót, érzékelő meg mit tudom én még mi van egy ilyen tűzhelyben. Előkerült a feszültség mérő, az ampermérő stb. Végül is a hátsó két lap, ami azért nincs annyit használva mint az elsők, rendbe jöttek, de az első kettő csak bekapcsolt, aztán ki és többet már nem volt hajlandó visszakapcsolni. Tegnap újabb szétszedés, minden kis kacat egyenkénti megvizsgálása után kiderült, hogy a termosztát van besülve. Ma megrendeltük az alkatrészt, állítólag egy hét múlva itt lesz és talán ha szerencsém van, akkor működik is majd.
Utána következett, hogy péntek reggel meghalt a telefonom. Bejelentés óriási cirkusszal járt, mert pénteken egyáltalán nem lehetett bejelenteni telefonon. Végül az ügyfél szolgálatnak írtam e-mailt, amit vissza is igazoltak, de ez se sokat ért. Szombat reggel végre megkaptam őket, persze előbb kiadós zene hallgatás volt. Komplettül megreggeliztem, majd lementem az újságért, ami nálam egy kis séta, feljöttem leültem olvasni és azután végre bejelentkezett egy emberi hang. Elmondtam a bajom, felvette és reménykedtem. Na nem részletezem. Ma este fél hétkor jelentkeztek, hogy akkor most már jó a telefon.
Mindezek közepette, az örök várakozás az emberre, akit a házgondnokság szerzett és mikor elkezdte a munkát mindenki nagyon lelkes volt. Igaz úgy néz ki mint egy hajléktalan, de jól dolgozott. A baj csak az, hogy közbejöttek az esőzések, amikor nem tudta folytatni a munkát. Mióta nem esik, azóta csak ígéretek vannak. Egyszer idejött, akkor nem tudott bemenni a felettem lévő lakásba, tehát elment. Az örökös várakozás plusz a rettegés az esőtől, ami áztatja a falakat nálam, tiszta idegbajossá tett már. Na meg a tehetetlenség. Nem én alkalmaztam, nem rúghatom ki nem kergethetem el és nem kereshetek mást helyette. Nem is biztos, hogy találnék mást persze. B. igazán minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent is megcsinál, de ez aztán tényleg nem az ő feladata.
Miközben ma délután itt téptem a hajam a telefon miatt, bedöglött a printerem is. Igaz nem olyan öreg mint a tűzhely, de szintén nem egy új darab. B. nem szereti, a szakértőm nem szereti, csak én ragaszkodom hozzá. B megígérte, hogy holnap megpróbálja újra telepíteni, de ki tudja használ-e majd. Lehet, hogy hamarosan egy új printerrel kell küzdenem.
Szegény B. a rengeteg hiszti és effektív szerelési munkák mellett, ma lefestette a balkonon rozsdásodó szekrényt (végre) valamint szétszedte a mosdót, mert kurtyogott a lefolyója és ha már ott volt kihipózta a zuhany tálcát, majd a mosogatót is.
Ilyenkor mindig eszembe jut a jó öreg barátnőm, aki sajnos már rég nem él. Mikor megismerte a férjemet, közölte vele, hogy egy rettenetes nőszemélyt sikerült feleségül vennie, de! Abban biztos lehet, hogy soha egy percig nem fog unatkozni mellettem. Nos B. se unatkozik soha az biztos. Az ilyen átok sulytotta időszakokban egy kisebb szakember gárdát tudnék teljeskörüen foglalkoztatni.