Fogynak a napok

Fogynak a napok és én már számolom is erősen. Sok nekem ez a 4 hónap, különösen nehezített körülmények közt. Az időjárás mindenre és mindenkire B. sem kivétel már, rányomja a bélyegét. Mindenki panaszkodik, az étterem tulajdonosok, az üzlet tulajdonosok és a nép úgy általában is. Nincs itt ilyen hidegre senki berendezkedve.

Mi meg kínlódtunk a routerral, szintén a hideg miatt, mert a computerszobában nincs több 17 foknál. Valamiért ez a lapitopi be van oltva ez ellen a router ellen. Végül megadtuk magunkat és vettünk egy hosszabbítót. Most aztán a szobában szó szerint az ölemben a lapi és úgy tudok írni. Közben szegény öreg pára kezdi kilehelni lelkét. Már alig van hely benne.

Azért ha csak kicsit is süt a nap elmegyünk ide-oda. Vasárnap bementünk St.Petersbourgba, ez kb. 40 perces autózás. Ott a tengerpartot próbálják most felhozni. Nagyon szép magas modern házakat építettek, ami nagyrészt üres. Ha lenne pénzem vennék most harmad áron ott egy lakást. Kilátás a tengerre, van beach is szóval szuper. Üzleteket nem láttam, de talán valahol csak lehet ott is vásárolni. Szépen parkosítva van széles sávban a tengerpart, tele mókusokkal. Egy pacák ült a padon és etette őket, irtó aranyosak voltak. Nálam persze nem volt mogyoró. Azóta van és megyünk is még arra, hogy fotózhassam a mókusokat. Minden féle ismeretlen madár is volt, egy pár lelkes párzásba kezdett, nem kevés előjátékkal. Sajnos olyan virgonckodás volt, hogy képtelenség volt őket lefotózni.

Esténként meg nézem az olimpiát, jobb híján. Szeretem a műkorcsolyát, de már vagy 10 éve nem néztem. Itt persze nehezítettek a körülmények, mert lefut egy pár, utána 10 perc reklám és így tovább. Mellesleg meg kell nézni a szánkót is, ami igen hülye egy sport na meg a modern sideszkázást is. Mostanában annyi ismerősöm szorult már térd protézisre, hogy adott a gondolat, hogy ezek a hódeszkázók vajon 40 vagy csak 50 éves korukban fognak-e térdprotézisre szorulni.
Tegnap esti hír volt, egy végre végrehajtott kivégzés itt Floridában. Egy meglehetősen régi ügy volt a háttérben egy nőt gyilkolt meg a pasi aki nem volt fekete. Kicsit értetlenül állok ez előtt, mert annyi gyilkosság van itt, hogy miért pont ezt végezték ki? Talán volt valami különös kegyetlenség vagy ilyesmi a háttérben. Pasit jól tarthatták a börtönben. Kifejezetten jó súlyban volt. Tulajdonképpen szép halál az ilyen. Kap egy injekciót és pár perc alatt vége. Nekem is adhatna ilyet valaki, ha majd itt lesz az ideje.

Na most megyek olvasni, mert tegnap 5 darab újságot kaptam hosszú szünet után. Ma meg egyet sem. Csodálatosan működik a posta.

A milliomos

Mióta itt vagyunk, megy az ujságcikkezés az eltűnt milliomosról. Az illető egy alkalmai munkákból tengődő fekete férfi volt. Talán 2 éve (annyira pontosan nem figyeltem) nyert 6 milliót a lottón. Aztán egyszer csak eltűnt. Kereste a rokonsága és aztán a rendőrség is.
Lassanként derült ki, hogy nem tudott igazán élni a szerencséjével. Osztogatta fűnek-fának, a sok rokonnak, meg aki csak kért tőle. Vett egy nagy, elég értékes házat is, meg itt ott be is fektetett valamit a pénzből de nem sokat. A végén már adóságai is voltak, aztán egyszer csak eltűnt. Képben volt még egy fehér szőke nő, aki állítólag betársult hozzá valami üzletbe, sőt a saját állítólagos vállalkozását is a pasas házába jelentette be. Persze a nő volt a fő célpont a keresésben. Ő azt állította, hogy a pasasnak elege lett mindenből és elment valahova. Ő segített neki, de ő se tudja hol van.
Közben a pasi anyja sms-ket kapott a pasas telefonjáról, miszerint jól van, ne keressék. A nő is látogatta a családot, ebédelni hívta az anyát meg ilyesmi.
Aztán hirtelen fordulat, megtalálták a pasi maradványait, nem messze a házától 3 négyzet méter beton alatt. Nő még mindig tagad, ő nem tud semmit, sőt ő ártatlan.
A mai újság szerint, a nő nem volt ismeretlen a rendőrségen, mert adóságai miatt előadott egy éve valami el és kirablási sztorit + meg is erőszakolták. Aztán kiderült, hogy mese volt az egész, ma már azt is tudják kik segítettek neki a rabló mesét beadni és hol volt eldugva az állítólag elrabolt drága autója.
Már csak azt kell tisztázni, hogy ki segített a hullát 3 méter mélyre elásni és jól bebetonozni.

Egyszer megüt a guta.:-)

Ma reggel B. szorgos rámolásba kezdett. Na persze jön a takaritónő. A kamrában, elődök itt hagytak egy rakás minden féle festéket. Mondtam, dobjuk ki. Nem hátha szükség lesz még rá. Nem vitatkozom. Majd ha szükség lesz rá, veszünk újat, gondolom. A maradék festékkel még soha nem lehetett semmire se menni. Szóval pakol ki meg be. Egyszer csak puff és repül a 3 dobozból az egyik, amiben vagy másfél liter krémszínű festék lötyögött. Naná, hogy kinyílt és rá a szőnyegre, a cipőjére, nadrágjára meg mindenhova. Na ilyenkor kerülget a guta.
Ezután engem gyorsan eltávolított a helyszínről és szegénykém sokáig lelkesen próbálta felpucolni a foltot. A végén már tényleg sajnáltam. Mondtam hagyja már abba, majd veszünk valami olcsó szőnyeget és rárakjuk a szőnyegre, ahol foltos. Ebben megegyeztünk.
Aztán takarító Andreánknak voltak még ötletei, de nem használt, folt halványult, de maradt. Megyünk holnap az IKEA-ba.

Néha szerencsénk van.

Mikor tavaly nyáron B. idejött lakást keresni, már otthonról beleszerettünk egy lakásba a neten keresztül. Az volt az első amit aztán megnézett és valóban csodás lakás volt. Teljesen felújítva, parkettázva, 2 fürdőszoba szintén új és a konyha is új volt, az ár meg kedvező. Rögtön mondta is az ingatlanos nőcinek, hogy ezt megvenné. A nőci kertelt, hogy már van ajánlat a lakásra, várni kell eddig meg addig a válaszra. Kiderült, hogy ő is abban a házban lakik. Volt medence is a lakásokhoz és átellenben akkor nyílt egy hatalmas szupermarket, szóval ideálisnak tűnt. Igaz nem volt ilyen 55+ hely, de más minden stimmelt.
Persze B. azért ment másik ingatlanoshoz is és egyre másra nézte a lakásokat, de egyik se volt megfelelő. Az első nőci meg csak hitegette. Elég bánatosak voltunk és végül azt hittük, feltehetően így is volt, hogy a nő valami ismerősének akarja olcsón megszerezni a lakást.
A végén két heti szorgos és időnként már kétségbe esett keresgélés után találta meg a jelenlegi lakást 3 nappal a hazautazása előtt. Ez ugyan nincs felújítva, de séta távra van a tenger és ha nem is olyan nagy, de van vásárlási lehetőség is gyalogosan.
Mikor idejöttünk, elvitt autóval megmutatni azt a másikat és már akkor mondtam, hogy a mi környékünk jobban tetszik. Nos ma gondoltuk, elmegyünk oda abba az új szupermarketba vásárolni. Először is nem találtunk semmit amit kerestünk, pl. vajat meg ilyen egyszerű dolgokat. De ami még rosszabb, az egész üzlet és a környék is tele volt feketékkel. Tudom illetlen dolog előítéletesnek lenni, de azért nagyon örülök utólag, hogy nem jött össze az a lakás vétel.
Már olyan sokszor történt ez meg velem, hogy valamit, lakást vagy állást, annyira akartam és nem sikerült. Utólag többnyire kiderült, hogy jól jártam.

Sunken Garden

Megnéztük ma az elsüllyedő kertet, ami nem is süllyed de ez a neve. Állítólag egyes részei a tengerszint alatt fekszenek. Valami gazdag emberé volt a kert, míg 1924-ben megvette a város. Igazi trópusi labirintus. Az egész nem túl nagy, de igen ügyesen vezetgetik az utak a népeket. Fantasztikus növények vannak, pálmák, bambuszok és az itt ős honos tölgyek. Mindez olyan sürüségben, hogy fényképezni szinte lehetetlen. Néhány képet feltettem, de majd még lesz több is. Legjobban az a tölgy tetszett nekem, amin vagy hatféle élősködő növény él és mindeközben maga a tölgy is csak nő és terebélyeseik, már kit tudja mióta.

Itthon elmentünk könyvért a könyvtárba, majd üdvözöltük a mókusokat. Láttuk, hogy a betonon előttünk üldögél egy mókus, majd hallottuk a kétségbe esett hangját is. A szembe jövők mondták, hogy az orruk előtt esett le szegény mókus a fáról. Igen magasak erre a fák. Mókuska élt és jajgatott. Hozzá nyúlni senki nem mert, mert esetleg harap és a fogai élesek. Azóta is az eszembe van. Míg ott voltunk kicsit elvánszorgott a füves terület felé. Holnap megnézem, ha még ott van, viszek neki egy kis mogyorót.

KIsütött a nap

és egész nap a hivatalokban ültünk. A biztosítás meglett, igaz valami olyan formátumban küldték, hogy képtelenek voltunk kinyitni, de megoldottuk a végén. Igen ám, de akkor most be kell mutatni a hivatalban, ahol azzal fenyegettek, hogy a mai nappal letiltják B. jogosítványát ha nem mutatjuk be az új biztosításról a papírt. Több mint egy órát vártunk, még jó, hogy volt nálam egy jó kis krimi olvasni. Mikor ránk került a sor, csak néztek, hogy minek hoztuk a papírt. Letiltás? Ilyen nem létezik. Azt hittem ott üt meg a guta. Ezek a hivatalnokok össze vissza dumálnak. Ez már a második eset volt, hogy futtattak minket teljesen fölöslegesen. Szerencse, hogy angolul nem tudok olyan jól, mert már azt hiszem rég kitoloncoltak volna, olyanokat mondogatnék nekik.
Persze ez még csak az első hivatal volt és jött a második sóhivatal is, a nyugdíj intézet. Miután B. a decemberi nyugdíját még január elején se kapta meg, reklamált. Erre kiküldtek neki egy csekket. Aztán két hét múlva megjött az eredeti is. Ki tudja hol töltötte az ünnepeket, mert december másodikán lett kiállítva. A duplát persze nem lehet felvenni, így szépen vissza vittük. Természetesen ki kellett ülni az egész sor, hogy leadhassuk a csekket.
Aztán hazajöttünk enni és miután a nap már lefele ballagott, elmentünk plázázni. Persze kerestünk is valamit. Elképesztő volt. Egy hatalmas pláza, benne 4 nagy jó nevű áruházzal, tök üresen. Amerre jártunk, sehol egy lélek. A kasszáknál az alkalmazottak egymást szórakoztatták. Ezt a hatalmas űrt már máskor is láttam. Nem is értem, miből léteznek még és meddig??? Nem értem, igaz nem is vagyok közgazdász.
Tudnék még a postáról is irni, az ujságom vad össze-visszaságban érkezik, a több mint három hete feladott keresztrejtvényemen meg valahol Pesten szórakozik valaki. Ennyi idő után, már feladtam a reményt, hogy valaha is ideér.

Unok mindent

Elsősorban a rossz időt, az esőt egész nap és az átkot ami rajtunk ül.
Tudtam, mert megnéztem nagyjából a bolygóállásokat, hogy áprilisig nem lesz semmi se úgy ahogy szeretném. Az egész elmúlt év göröngyös volt. Na nem nagyon, csak annyira, hogy állandóan apró akadályok voltak előttem és semmi se ment simán és egyszerűen.
Persze minek hiszek benne? Mert mindig igaznak bizonyultak az előre láthatások, jók is meg a rosszak is. Szóval ki kell bírni, de nem mindig egyszerű.
Az egész mai nap azzal telt, hogy egyrészt akkumulátort cserélt B. az autóban, mellette pedig vadásztunk valami elfogadható, nem túl drága, kötelező biztosításra az autónak. Telefonok, e-mailek. Vártunk a válaszra, a visszahívásra. Igyekeztem csendben lenni, mert tudom őt is nagyon idegesíti az egész, ő se így képzelte ezt a 4 hónapot, pedig mondtam előre, hogy nem lesz egy séta galopp. Olvastam, illetve igyekeztem olvasni egész nap. Tyúkszem nő lassan az alfelemen, de ebben az időben még a klubházba sincs kedvem elmenni, kicsit megmozgatni magam a biciklin. Biztosítás állítólag meglesz, legalább is azt ígérték fél hatkor, hogy holnap küldik e-mailen. Akkor hiszem ha látom. No és az se vigasztal, hogy otthon se lenne jobb. Ez egy problémás időszak, amit túl kell élni, vagy nem .