Más

Ismerős, most járt előszőr Barcelonában. Hazajött, el van ragadtatva, mesél és tényleg biztos rengeteg uj épület, strand meg minden van, mióta én utoljára ott jártam. Elgondolkoztam, hogy talán el kellene menni megint.
Aztán rájöttem, hogy nem akarok igazán. Már ugy szeretnék mindent megőrizni magamban, ahogy az emlékeimben él. Amikor még nőként is nyugodtan sétálgathattam az éjszakában a Ramblákon és élvezhettem, hogy az üzletek éjfélig nyitva vannak. Nem voltak román cigányok és nem kellett félni semmitől. A város nem volt még kipucolva és alig volt modern épület. Ma már, tele van modern csodákkal, amit valahol máshol szivesen meg is néznék, de nem ott. Biztos ott is, akár csak Párisban tavasszal, öregnek, fáradtnak és elveszettnek érezném magam. Nem megyek sehova ujra, csak valódi, számomra uj helyekre és akkor nem leszek csalódott semmilyen formában. Felmelegítve még a városok sem jók.

Csütörtökön kell mennem az amerikai követségre konzuli intervjura. Ki nem nyitom a számat angolul, elhatároztam. Valamint megigértettem B-val, hogy ha megint elkergetnek valami hülyeséggel, megvesszük a repülőjegyeket 90 napos kinttartózkodásra és kész.

PIN Code

Nem akartam hinni a szememnek. Megérkezett a svájci erkölcsi bizonyítvány is. E-mailen természetesen. Mikor megláttam, rögtön eszembe jutott, hogy e-mailen kértem, nem postán. Remek letöltöm kinyomtatom, hurrá!!!
Nos igen, de előbb adjam meg a nagyon személyes pin kodomat, amit a kérelemnél használtam. Sejtelmem nem volt mi volt az. Mindez valami csodás "Beamtendeutsch" nyelven volt írva, ugy hogy eleinte nem is fogtam fel igazán mit akarnak. Lázas keresésbe kezdtem. Rendszerint az ilyen extrákat fel szoktam irni a másolatra, de most persze nem találtam semmit. Próbálkoztam a szokásos jelszavammal, amit hülyeségem miatt mindig használok, nem ment. Kerestem az ő papirjaikon és megpróbáltam megadni minden fellelhető számot, nem megy. Irtam nekik e-mailt, hogy elképzelni se tudom mit akarnak. Vagy oldják fel a letöltést, vagy küldjék el postán, ami természetesen megint néhány nap késedelem. B. viszont tűkön űl, mert ő is érzi hogy a sok ezzel-azzal lassan kifutunk az időből.
Ezek után leültem nézni egy filmet, de képtelen voltam rendesen odafigyelni. Jó félóra mulva, kipattant a szikra és berohantam a computerhez. Beadtam, ami eszembe jutott és láss csodát, megnyilt a melléklet és ki is lehetett nyomtatni. Csodák csodája a svájci rendőrségen sem szerepelek a bünözői nyilvántartásban. B. mehet holnap a követségre.
Mostmár csak az hiányzik, hogy az eltünt TAJ- és adókártyám hollétével kapcsolatban is megvilágosodjak.

Asztrologia

Tavasszal éreztem, hogy valami nem jó körülöttem. Semmi nem ugy ment, mint ahogy kellett volna. Igy végső mentsvár megnéztem a bolygók állását. Nem értek hozzá persze, de hiszek a személyre szabott horoszkópban és sokat foglalkoztam vele az elmult 60 évben. Sajnos nem sok jót láttam, de legalább tudtam, hogy miért van tele apró buktatókkal az életem.
Mostanában megint halmozódnak az apróságok. B. műtétje se egészen sima, remélem azért nem lesz komolyabb baj, segit az antibiotika amit most szed.
Saját vizum ügyem is egyhelyben toporog, akár csak a saturnus, ami az egész ronda évet okozza nálam. De van fény az alagut végén. Novemberben már odébb vonul a satrunus és akkor nekem is könnyebb lesz az életem.
Lehet röhögni, de nekem akkor is használ, ha rátolhatom valamire a rengeteg toporgás, aggodalom és bosszuság okát. Meglátjuk mi lesz novemberben.

Kicsi boldogság

Ma délelőtt szólt a telefon és kiderült, hogy megvan a hőn áhított koncertjegy Bécsben. Simon Bolivar zenekara, akikről már annyit hallottam és olvastam és olyan nagyon kiváncsi vagyok rájuk. Szóval sikerült. Vártam mindig, hogy talán egyszer jönnek Pestre is. Igaz feltehetően itthon nehezebb lett volna jegyhez jutni mint kint. A hazai, igazán jó hangversenyekre ugy adják el a jegyeket, hogy észre se veszi az ember. Persze tudom mi folyik e-téren. Elég sokáig benne voltam én is a körben akik hozzájutottak minden jegyhez. Ma már nem vagyok bent, magamra vessek.
Mindentől függetlenűl ilyenkor aztán nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy ad nekem még ilyen teljesíthető kivánságokat és a Férjemnek is, aki szorgos munkával megtermtette nekem létem alapját valamint azt, hogy ha valami elérhetőre nagyon vágyom, meg is tudjam szerezni magamnak. A hálás öröm után, aztán mindig kicsit rossz a lelkiismeretem, mert neki kellene velem élvezni mindezt és nem másnak, de igy akarta a Sors, nem szabad ellenkezni.
Tudom, szerénytelen vagyok, de meggyőződésem, hogy mindhárom férfiunak adtam valami extrát az életéhez. Én meg kaptam és kapok közben rengeteget, nem pénzben hanem szeretetben. Arról már nem is beszélve, hogy a férjem tudtán kívűl csinálta belőlem azt aki vagyok. Egy hivatásos psychiáter se érhetett volna el jobb eredményt.
Szóval ma sütött a nap és szép volt az élet. Jók az ilyen dolgok, amivel az ember kicsit igazán boldoggá tudja tenni magát. Holnap megyünk kötözésre és remélem B. egyre jobban lesz.

Ujságolvasás

A nap nálam az ujságolvasással kezdődik. Igy van ez már mióta csak ujsághoz tudok jutni. Természetesen csakis a napi reggeli ujság érdekel. Az itthon járatott ujságban sajnos nincs olyan nagyon sok olvasnivaló. Igy aztán hetente egyszer-kétszer, de egészen biztosan szombaton elmegyünk kinti sajtóterméket venni. Tegnap ez volt B. kötelező sétája. Igy van aztán nekem német, neki angol nyelvű ujság vasárnap reggelre.
Ma reggel miundketten rendesen kialudtuk magunkat, aztán gyors reggeli, mert nálunk soha nincs a reggelinek különösebb jelentősége, majd be a szófára ujságot olvasni. Csodás napsütéses idő volt és rájöttem, hogy ez az egyik legkellemesebb szórakozásom. Ülni kettesben és olvasni az ujságot. Igen a kettesben olvasott ujság az igazi gyönyörűség. Különben az ember belefullad saját gondolataiba és az nem jó. Az érdekességeket aztán, ki-ki a sajátjából gyorsfordítja. Érdekes osszehasonlításokra is nyilik igy alkalom, hogy mit hogy kommentál a két teljesen különböző nagynevű ujság. Szóval a mai nap remekül indult.

Aztán persze már jöttek a bosszúságok, computer bedöglött plusz észrevettem, hogy a lakás egyik sarka kicsikét beázik a felső szomszéd balkonjáról. Dühit, hogy nem vettem előbb észre, mert a napokban még itthon volt, de már nincs és ki tudja mikor kerül megint elő.

B.-t hazakisértem, mert azért kicsit huzza a tövig szorosan befáslizott lábát. Holnap uj hét és kezdődnek megint a küzdelmek.

Nyugi

A mai nap jó. Jó még akkor is ha csak 3 órát aludtam. Először nem tudtam elaludni, hiába én csak éjfélutánra vagyok programmozva. Persze félnégykor már felébredtem és utána nem mertem elaludni. Ötkor már reggeliztem. Igy aztán az egész napom fel van borulva. Délben ebédeltünk, késődélután már megint éhes voltam, de mindegy. Holnapra helyrezökkenek.
B. jól van. Reggel már vidoran várt, kapott reggelit is. Orvos megnézte, átfáslizátk a lábát és már jöhettünk is haza. Délután már sétáltunk is, mert az nagyon ajánlott. Szóval ma kerek a világ.
Azért pici nyűg van. Az egyik szoba sarka beázott a felettem lévő balkonról. Nagy harc lesz, a tulajdonos rendszerint Amerikában van, vagy hol, nem tudom de nem itt. Hétfőn kezdhetek intézkedni.

"Papa"

Megyek tegnap este a "magánklinikára", ami kb. 3 régi lakásból van kialakítva, egy műltszázadfordulós ház első emeletén. Az ajtóban áll az ápolónő, egy idősebb, életét az egészségügyben töltött hölgy.
"Tessék jönni, jól van a papa" invitál befele.
Összenézünk egyetlen öröklött rokonommal ,aki felajánlotta és elkisért arra a nem tul biztonságos környékre, és hirtelen nem is tudom mit mondjak.
"Mondtam a papának, hogy itt is maradhatna" folytatja az ápolónő. Közben már beértünk a labirintuson át az ágyhoz és közöltem, hogy nem papa ő, á dehogy. "De a férje, nem?" hát persze, ilyenkor a családi állapotomon nem vitatkozom, de éppen azért nem papa, szögeztem le.
Nos addigra már a hölgynél is leesett a tantusz és hosszú magyarázkodásba kezdett, hogy ők a férjével egymást mamának meg papának nevezik. Közöltem erre, hogy az más, de nálunk gyerek nincs, nem volt és hála Istennek már nem is lesz, igy mi maradunk a nevünknél.
B. tényleg jól volt, kapta az infuziót, megegyeztünk, hogy nyugisabb ha ott marad, mert későn értünk volna haza és hajnalban vissza kell menni.
Aztán hazafele öröklött rokonnal megbeszéltük, hogy rettenetes, hogy ugy nőttek fel emberek, hogy a legalapvetőbb társadalmi nyelvezetet se ismerik. Férfiak estében pedig könnyű, hisz J. úr egy normális megszólítási forma. Nőknél persze nehezebb. Itt a magyar nyelvnek komoly hiányossága van.
Nem először borultam ki a "papa" megnevezésen. Mikor Emberemet vittem be a kórházba meghalni, a mentős őt is lepapázta. Fiatal fickó volt. Őt kioktattam rendesen. Ezt a hölgyet, akire rábiztam B-t és tényleg tele volt jóindulattal és szolgálatkészséggel nem akartam kioktatni. Kiváncsi vagyok ma reggel mivel fogad.