Meghiusult tervek

Mikor rövidebbek lesznek a napok, kezdek kókadni. Tavaly ezt nagyjából kivédtem Egyiptommal. Az idén is jól megterveztem. Október végén 4 nap Vicenza, majd november elején 1 hét Madeira. Ez egész túl szépnek tűnt és valahogy az volt az érzésem, hogy valamilyen (rossz) okból nem lesz semmi az utakból. Persze megvoltak a repülőjegyek, az első út ki volt fizetve Madeirán a lakás lefoglalva. Ezután jött a hideg zuhany. Ifjabb barátom többször szédült és eszméletét vesztve elesett. Ezzel már egyszer megjártuk a éÁnos kórház Traumatológiáját. Most két újabb esés után a harmadik eséssel megint ott landoltunk. Feltételezték, hogy a szive áll meg időnként. Ezért az utazás előtt 4 nappal elrepült Svájcba, a bátyja kísérte, mert annyira szédült, hogy beültessenek neki egy szenzort, ami jelzi, hogy mi is a baj. Egyik nap ment, a második nap már jöttek is vissza, de útközben megint eszmélet vesztés. Orvos, telefon. Az orvosok azonnal vissza rendelték, így a negyedik nap megint repültek.Már megvolt a szív ügy kiértékelése. Egy speciális pace makrt kapott. Ez lett volna az utazás kezdete. Amíg az út tartott ő kórházban volt, irigylésre méltó körülmények közt. Az út végére ő is haza ért. Már nem szédül, de a látása még mindig zavart, az utolsó itthoni eséstől. 

Engem hívtak a barátok, hogy majd segítenek mindenben, de nem akartam elmenni egyedül. Már beláttam, hogy nem vagyok képes egyedül utazni valahova, ahol nem beszélem a nyelvet, mert úton utfélen kérdezősködöm itthon is meg nyáron a németeknél is.  Még nem beszéltünk a biztosítóval, hogy ilyenkor mit fizetnek.  A madeirai jeg0et megpróbáljuk átíratni januárra, bár nem tudom hol van akkor igazán jó idő

Ez talán nem tűnik túl komplikáltnak, de a kórházból csak kísérettel engedték haza, az állandó szédülés miatt. Így egy bő hétre álam volt, ami azért okozott egy kis extrát az életemben. Persze Bandihoz is megyek minden nap, bevásárolni és főzni is kellett, szóval kutya fáradt voltam a végén. 

Most még mindig megyek az egyiktől a másikhoz, bár megtanítottam, hogy hogyan tud hozzám busszal és villamossal eljönni, így már csak a főzés a gond, vagy a vásárlás. Mert már többször ő főzött de a bevásárlás nem egy még neki, a szeme miatt. Én se látok  miatt is van dolgom, mint manikür, pedikür és fodrász. A guta kerülget, soha nem szerettem ilyen dolgokat mással csináltatni, de már nem tudom sajnos magam szépíteni magam.:-(

Egyszóval nincs időm unatkozni. Közben megőrült a ólág. Kulturált népek gyújtogatnak és fosztogatnak. Kívánnék az elégedetlen ifjúságnak egy jó kis Rákosi korszakot. Nem tudják felfogni, hogy milyen jó dolguk van. Az oroszok pedig öldökölnek, ehhez nagyon értenek, ez sajnos tapasztalat. A világ legcsodásabb államának őrült elnökéről már nem is szólok semmit. Hazai helyzettel elégedett vagyok.  

Balatonföred

Tegnap gondoltunk egyet és leugrottunk Balatonfüredre. Gyönyörű idő volt és a szezon vége. Kevés ember, igaz még ebédelni is alig tudtunk, mert minden zárva volt. Nem volt semmi fix elképzelésünk, így először is felültünk a turista kis vonatra, ami persze nem vonat, csak úgy néz ki. 3 nyelven meséltek egész úton, mégse tudok mindent  mert lelkesen elbámészkodtam és nem figyeltem oda.A helyre persze rá se lehet ismerni, igaz, 30+ éve, még hazalátogatáskor töltöttünk ott 1-2 hetet a férjemmel. Ami akkoriban még préri volt, az ma sűrűn be van építve szállodákkal.Iszonyú tömeg lehet ott nyáron. 

Némi téblábolás után találtunk egy nem jó, de elfogadható helyet az ebédeléshez. Nem volt rossz, de mi ha már Balaton, akkor halat szerettünk volna enni,amit itt nem volt. Aztán sétáltunk, megnéztük a szobrokat és a kb. 100 éves fákat, amiket Nobel díjasok ültettek el a múlt század húszas éveiben. Ezeket én se ismertem régről, lehet, hogy nem is volta még megjelölve akkoriban. A park szép és gondozott. A füvet szemlátomást öntözik, mert különben már rég kiégett volna. Általában rend és tisztaság volt.

Aztán kávéra vágytunk, de a presszók is zárva voltak. Végül az állomás vendéglőjében sikerült kávézni, ami után aztán haza is jöttünk. Vissza fele a vonat tele volt, klíma nuku, de ha mentünk akkor kellemesen szellőzött a kocsi. Én még ilyen magas vonatlépcsőkkel soha nem találkoztam. El se tudom képzelni hol gyártották. Itthon a Déliben két fehér inges pasi fotózta a leszállási nehézségeket. Remélem Vitézy Dávid megbízottjai voltak.:-) 

Kellemes meglepetések A Déliben és Füreden is kifogástalanul tiszták és papiral ellátottak voltak a mellékhelyiségek.  Fejlődünk!:-)

Lilafüred

Gyerek kori szép emlékeimet akartam viszont látni Lillafüreden. Az életem általában komplikált, de aztán mégis csak összejött a dolog. Örömmel mondom, hogy nem csalódtam.  A valamikori Palota szálló, már szépen felújítva várt. Semmi SZOT üdülő érzés nem volt. A környék gyönyörű. A szálloda igen kellemes, személyzet rendkívül udvarias és kedves. Félpanzió volt, azzal se volt semmi baj. 

Nagy kirándulásokat nem tettünk a 3 napon, mert nagyon meleg volt. Csak a környéken sétáltunk. Sajnos a vízesés pont kiszáradt, de a tó megvan. Elmentünk a kisvasúttal is. Ez kis csald-ódás volt nekem. Ómasára vágytam, ami tudomásom szerint a legrégibb ihletve az első sasüzem vagy kohó volt. Oda sajnos nem ment a vasút. Az egyelsz csak 3 megálló, szop erdőben haladt a vonat.  A pisztráng neveldét kihagytuk, mert nem szeretem a füstölt halat. 

Este a szálloda kertjében egy Latabár filmet vetítettek, Egy szoknya egy nadrág címmel.  Érdekes volt egy ilyen régi bohóságot nézni. Második este tánczene is volt a bárban, ki is álltunk bátran, amiért a fiatalabb közönség kis szív jeleket küldött nekünk. No és hogy ki ne hagyjam, a szálloda medencéjében is úsztam egy rövidet. Szerencsére az ősöreg fürdőruháim még megvoltak a pincében és jók is  voltak. Sajnos a szusz gyorsan fogyott, de nem fulladtam bele. 

Összességében nagyon kellemes volt. Ha még élek talán megyünk majd jövőre valamikor megint, különösen, hogy felfedeztem, hogy a miskolci pályaudvarról megy egy busz, aminek a szálloda előtt van egy megmállója. 

Van fénykép is, sajnos a telefonomon, amit nem tudom hogy lehetne ide varázsolni.:-( 

Meleg van

 A melegnek én mindig örülök, nincs is semmi bajom vele. Szerencsére már kitalálták a klímát. Nálam 26 fokra van állítva, kellemes a lakás így. Élvezem is, bár tudom, hogy minden klíma fűti a környezetet, de mit tegyek? Ez van.

Nos tegnap melegtől függetlenül simán elújultam a buszmegállóban. Nekem ehhez nem kell hőség. Ha kora délelőtt sokáig kell ácsorognom egy helyben, akkor összecsuklom, mint egy zollstock. Ősrégi munkás életemben, mindig össze estem május elsején, a kivonuláson. 

Vártam a buszt, éreztem, hogy baj lesz, de az átok busz nem jött, én meg szépen lementem a földre. Egy fiatal lány ugrott segített, felálltam.Aztán nem tudom mi történt, de megint a földön voltam és valaki tartotta a lábaimat felfele.Kértem, hogy tegye le és segítsen felállni. Közben egy anyuka már telefonált a mentőknek, persze tiltakoztam. Jött egy erős férfiú, nyújtotta a két kezét, megfogtam és felálltam. A telefonálós a nevemet kérte, de nem mondtam meg. Aztán a korom is érdekelte, azt se mondtam., csak kértem, hogy hagyja már a mentőket békén. Mellém szegődött egy középkorú hölgy és haza kísért Megköszöntem, bele karoltam és hazajöttem. Még érdeklődött, hogy nem kellene-e felkísérnie, de meggyőztem, hogy már jól vagyok. 

Megmértem a vérnyomásomat, persze a béka popója alatt volt. Ittam egy nagy pohár vizet, befújtam a könyökömet, amiről kicsit lejött a bőr, plastubolal, megállapítottam, hogy tiszta felénk az utca, mert a fehér pólóm nem lett koszos és folytattam a napot, a tervezett kirándulás nélkül.  

Sajnos Lényem kicsit hisztis lett, pedig ő is megélte már az ilyen összecsuklásomat, de most azt hiszi azért van, mert mászkálok az utcán. Végül, ha meleg van nem állhat meg az élet. A covid alatt is mentem mindenhova, mikor lehetett, nem akarom, hogy külső erők irányítsák az életemet. Meg van az írva már, hogy mi történhet és mi nem, kár nekem mást akarni. Ma is átmentem hozzá, hiába ágál, hogy maradjak itthon. Délben ott van a gondozó, de különben egész nap egyedül van. Nekem ez a borzasztó, nem a meleg.  Az én koromban, már nem lehet megülni itthon, mert ha kizökken az ember a napi rutinból, már nem tud visszailleszkedni. Szóval köszönöm egyenlőre jól vagyok! 

Bad Kisslingen

A múlt héten aláutaztam  a Fesztivál Zenekarral Bad Kisslingenbe. Mint kiderült ez a kis város Németország legnagyobb gyógyfürdő helye, ahol nyaranta komolyzenei fesztivált rendeznek Miénk volt a nyitó koncert. Csak lestem milyen elegáns estélyi ruhás a közönség. Nálunk ilyesmit sajnos soha nem látok.A terem szép, 1911-ben épült remek akusztikával. A műsor is jó volt, meg is hozta a nagy sikert.  

Meglepetésemre a bejárat előtt II. Rákóczi Ferenc élt nagyságú bronz szobra várakozott egy karosszékben.  Hogy mi  köze volt a fürdőhöz, azt nem tudom, de jó volt látni. Gyönyörű parkok övezik a a gyógyforrásokat. Sajnos senki nem tudta, hogy mire is jók az ottani forrásvizek. A szállodánk is gyógyszálló volt, felszerelve fürdővel, szaunával, meg minden ilyen divatos wellnes dologgal. Ez engem nem érdekelt. 4 napig 4 különböző vendéglőben ettünk. A közös nevező, a hatalmas adagok és valamilyen fűszer, ami nekem nem ízlett, de mindenhol mindenben benne volt. 

A belvárosban mindenki rotátorral járt. Én még ennyi rotátoros embert soha nem láttam. Úgy tűnt, mintha ez valami divat lenne. Főleg a hölgyek jártak vele, de itt-ott láttam férfiakat is.  

Városi nevezetesség, hogy ott született Henry Kisinger, sokáig amerikai külügyminiszter. A család leszármazottai még mindig ott élnek. Ott voltak a megnyitón is, mint ezt a polgármester mondta.  A megnyitón a Bajor miniszterelnök is ott volt, sőt beszédet is mondott. A bajor ott egy külön népnek tartja magát, no meg a frankok is, akik szintén ott élnek Valahogy nagyon más egy bajor város és ember mint a berliniek. 

Pech sorozat + programok

 Ma egy hete a belvárosban  bementem a régi órasomhoz, mert már több órába lemerült az elem. Kis buta telefon a kezemben, mert menet közben kellett találkozni és én már 5 méteren túl nem ismerek meg senkit.:-(Elemek cserélve, kis duma, majd mentünk tovább a havi egy törzsasztal találkozóra. Másnap reggel indultunk Tapolcára a Fesztivál zenekar szervezésében. Onnan akartam felhívni lényemet, de csak az okos telefonomat találtam a táskámban. Ok. már tudok azzal is telefonálni, felébredtél, jól vagy, a szokásos reggeli kérdések. Közbe mondom, hogy képzeld otthon maradt a kis telefonom. Jön a válasz, nincs az otthon, az órásnál hagytad. Abban a pillanatban nem értettem semmit, de aztán megvilágosultam. Az órás felhívta az utolsó hívott számot.Kicsi baj volt, hogy az órás hétvégén zárva tart, így hétfőn tudtam csak érte menni. Mindeközben szombaton, mikor rohantam elkésve a fodrászhoz, a liftajtóban kiesett a kulcs a kezemből és egyből elnyelte a liftakna.Összes kulcsom egy csomóban van. Szerencsére el van dugva a pincében egy kulcs amivel aztán szerencsésen ki tudtam menni a házból. Így aztán a hétvége, telefon és kulcsok nélkül telt. 

Vasárnap a svájci egyesület szervezésében Esztergomba kirándultunk. Nem mintha nem ismertük volna már régen, de a társaság kedvéért elmentünk. Este elég lestrapáltan értem haza. Hétfőn aztán begyűjtöttem az eltűnt dolgaimat, sőt még egy csomag is előkerült az irodából, amit oda kézbesített valami futár. Kedden csak hajnalban keltem, takarítás! és tornáztam aktívan egy órát, mint mindig. Ma délelőtt kaját vásároltam, mert én voltam az ebéd soros, majd átrohantam Lényemhez és 6-ra mentem a Márai házba, ahol az ő műveiből volt felolvasás. Ifijú jött persze velem, így mától még egy Márai hódolóval szaporodott a hódolók száma.Nem is értem. Tanul magyar nyelvet és irodalmat, de Márairól nem is hallott semmit. No persze a Szerb Antal irodalomtörténetében Márai még nem lehet benne.  Holnap hangverseny  

Aki nem vette észre annak mondom, hogy a drágalátos "fagyos szentek" az idén nagyon pontosan érkeztek. Tegnap majdnem megfagytam.Ma se volt meleg. A szemem állapota pocsék, nagyítóval látom csak a javításokat. Az előadáson a 4. sorban ültem, de sejtelmem sincs, hogy hogy nézett ki az előadó. Férfi volt, de más semmi.Amúgy meg imádom az új egészségügyi minisztert. különösen mikor már flash mob van a brandenburgi Tornál Berlinben! Magyar követség nincs onnan messze.:-) Kb. ennyit tudok a jelenlegi helyzetről, de izgatottan várom a fejleményeket.   

Április 1.

Ma mintha tényleg tavaszodna. Remélem ez nem csak egy áprilisi tréfa lesz, hanem tartós napsütés. Pár nap és itt a húsvét. Kapkodok persze, mert olyan váratlanul jött,nekem aki nem sokat tanulmányozza a naptárat. Futkosok vásárolni, este rendelek, kínlódok a képernyő előtt mert nem látok. Nem minden oldalt lehet nagyítani. No de majd csak lesz valahogy, a karácsonyt is jól túléltem. 

Közben apró örömök és nagy bánat. Az utóbbi kedvenc doktornőm halála. Sokkal fiatalabb volt nálam és neki köszönhetem jó fizikai állapotomat. Nincs senki, aki a nyomdokaiba léphetne, nem tanított senkit és az ő szaktudását nem itthon szerezte. Most keresek orvost, de nem találok. A körzetink is olyan öreg, hogy már szinte hasznavehetetlen. Kijött Bandihoz, mikor köhögött és féltem, hogy tüdőgyulladást kap. Meg is vizsgálta alaposan. Ma már azt hiszem senki nem vizsgál hosszasan sztetoszkóppal és kopogtatással, de a körzeti közben néha elaludt.Nézni is szánalmas a nálam valamivel fiatalabb öreg doktort. Nem mondja meg neki senki, hogy abba kellene hagyni? Sajnálatos, az egész, mert egy igen jó és lelkiismeretes orvos volt.   

Beszéljünk az apró örömökről is Egy jó hangverseny, egy vacsora remek társaságban, a szokásos "Stamtisch" havonta egyszer és a jó beszélgetések a német ötye tagokkal. Holnap meg a Rózsavölgyiben egy vígjáték, reméljük jó lesz. Ha marad a szép idő, lesznek nagy séták, talán majd nem a környéken ügy intézve fogom leróni a napi kb. 7000 lépést. Nem számolom, hol több hol kevesebb, de ennyi az átlag. 

Kívánok mindenkinek kellemes húsvétot, töltse mindenki a napokat kedve szerint és élvezze a tavasz leheletét! 

Változó hétköznapok

 90,5 évesen lemondtam a napi főzéseket. Sajnos egyre nehezebben volt megszervezhető a beszerzés, kitalálás stb. Sokat rágódtam a dolgon és végül is Lényem elhatározása a hozatott kaja evéssel kapcsolatban, szinte kivette a főzőkanalat a kezemből. Őszintén mondom, nem hiányzik. Most ő el van látva, az ápoló hozza neki naponta az ebédet. Annyira dicsérte, hogy mi a fiatalúrral is kipróbáltuk és rendeltünk, ugyanonnan ahonnan ő kapja. Meg lehet enni, de elragadtatva nem vagyunk. Az elmúlt hetekben, 3 napig ettük a hozatott ételt, a többi napot felosztottuk magunk között. A környékünkben sok irodaház van és majdnem mindenütt van konyha a kívülállók részére is. Most ugyan 2 hétig egyedül leszek, de utána az étkezdék felderítése lesz műsoron. Egyszer talán megtaláljuk a tökéletes helyet. Addig is hétvégeken főzök, vagy vendéglő. 

Szabadidőm így is kevés marad. Koromnál fogva rákényszerültem olyasmikre rmint pl fodrász, manikűr, pedikűr stab. Soha életemben nem szerettem fodrászhoz járni, mindig magam csináltam a hajam, csak nagy ritkán mentem hajat vágatni. Rengeteg időmet elrabolja mindez. Igaz, sajnos, olvasni nemigen tudok, de szükségből sok dokumentum filmet nézek. Ha nem alszom el rajta, akkor sok okosat és szépet látok.

No és szórakozunk. Különböző művelődési házakban egész érdekes és szórakoztató dolgokat lehet látni és hallani . Közben lassan beköszönt a tavasz, lehet megint nagy sétákat tenni, a várost felfedezni stb. Persze vannak, lesznek hangversenyek. A Fesztiválzenekar nagysikerü turnén volt Amerikában. Kanadából jött a hír, hogy micsoda fantasztikus kritika volt a NewYork Timesban. Két hangversenyt is adtak a Carnegie Hallban. Egyszer sikerült ott lennem egy hangversenyükön, akkor is tombolt a nép. Most a következő 3 hónapban még lesznek jó esték itthon a MÜPÁ-ban is. Egyszóval nem unatkozunk.

Gran Canaria

Szokásos (régen) zeneiutazás most Gran Canariára vitt minket. 5 nap zene és kirándulások, kedvenc idegenvezetőm, elcsábított. Persze ehhez nekem is el kellett csábítanom ifjabb barátomat. Ő még soha nem volt ilyen szervezet úton, így elég nehezen állt kötélnek, de aztán élvezte és nem bánta meg. Sajnos az oda és vissza út elég hosszadalmas volt, mert természetesen csak a Wizzair megy oda direkt, azzal viszont mi nem megyünk. Igy aztán hajnali 4-kor keltünk, majd Frankfurtban átszálltunk és kora délután már meg is érkeztünk. A  hivatalos program csak másnap kezdődött, így volt időnk kicsit körülnézni a városban és egy jót vacsorázni. A város semmi különös, miután Mas Palomas csakis a turistákra épült. A szállodánknak csodálatos  és hatalmas parkja volt, az ágyból a tengert láttam és reggel arra ébredtem, hogy besüt a nap. 

Másnap aztán már a csodás hangversenytermben hallgattuk a bambergi szimfonikus zenekart. A hangversseny épületét Alfredo Krauss ról nevezték el, akit én még láttam tv-ben szerepelni a Metropolitan operában. Ő Gran Canarián született. Az épület direkt a tengerparton épült és minden honnan a tengert látni ha kinéz az ember. A zenekar háta mögött is egy óriási üvegfal van, persze este sötétben má nem látni semmit. Viszont a következő koncertre korábban mentünk és akkor lehet a nézőtérről gyönyörködni a tengerben.  A következő koncertet is  ott hallgattuk, akkor a monacói filharmonikusok játszottak. Közben kirándultunk a sziget legmagasabb pontjára, 1500 m,  ahonnan csodál panoráma volt és a Tenerifárra is átláttunk. Hajmeresztő szerpentinen kellett a busznak felhajtania, nem való az út gyengébb idegzetűeknek. Ja az utak, mind remek állapotban voltak. Az EU-tól kaptak pénzt erre a célra és érdekes módon ott senki se lopta el.

Megnéztünk még egy banán plantázst is, ahol 1200 féle banán nő. érdekes volt, ahogy prezentálták a banán termesztés módját. Természetesen volt Las Palmas öreg város is, dómmal és az u.n. Columbus házzal Állítólag anno ott szállt meg mielőtt útra kelt Amerika felé. Ezeket már láttam, de a dómot örökké renoválták, csak most tudtam először bemenni. 

Mindeközben kaptunk mindig enni meg inni is. Jó társaság volt, összesen 18 személy. Ebből csak négyen voltunk párban, a többi mind egyedül álló nö. Lovagom nagyon élvezte a helyzetet.:-)

A haza út is hosszú volt. Swissel jöttünk, zürichi átszállással. A gép egy órát késett, mert kora reggel Zürichben, kétszer kellett az egész gépet jégteleníteni. Zürichben így is volt 3 óránk, körül néztem a totál átépített és kibővített repülőtéren. Csak a régi csokoládé üzlet maradt a helyén Éjfélre értem haza. 

Nagyon jó volt megint kiszakadni az itteni hideg sötétségből. Sajnos egyedül már nem tudok utazni, így nem tudom lesz-e még az idén alkalmam bárhova is elmenni.:-( 

Aggkori hülyeségek

A múlt héten koncertre mentem a zeneakadémiára. Ez maga nem különösebb csoda, miután bérletem van oda is. Ott már este 7-ko kezdődnek a koncertek. Én délután elaludtam a szófán. Az őt órai híreket akartam megnézni és hat tán ébredtem fel. Akkor kezdődött a kapkodás, Fel kellett öntözni, persze semmit se találtam, Végül taxit hívtam. A taxis telefonált, mikor már az ajtóban voltam. Megnyugtattam, hogy jövök. Aztán bekapcsoltam a riasztót és kiléptem az ajtón, ami rögtön be is csukódott mögöttem és a kulcs nem volt a kezemben! Hoppá, kizártam magam. Az elmúlt 25 évben ez most a második eset volt. Ettől én örökké féltem, ezért el volt dugva egy kulcs a házban.  Miután  késésében voltam, nem azt szedtem előaz eldugott kulcsot, hanem kimegyek a másik kijáraton. Nos az be volt zárva. gy sikerült a lakásból ki, a házba pedig bezárni magam,:-)))

Gyorsan megnyugtattam a sofőrt, majd előkeestem az eldugott lakáskulcsot, felmentem a lakásba,  riasztót kikapcsoltam, markomba szorítottam a normál kulcscsomómat, riasztó be és mentem taxihoz. A koncert kezdése előtt öt perccel, szerencsésen meg is érkeztem.  

Kicsit ideges voltam, hogy, hogy lehettem ennyire hülye. 

Elmultak az ünnepek

Elöljáróba, minden ide tévedőnek nagyon jó, sikeres, egészséges új évet kívánok!

Karácsony hosszú és unalmas volt. Bandi  itt volt és elvoltunk csendben kettecskén. Nem volt gond semmivel, akkor ettünk mikor megéheztünk, egyszerűket főztem, illetve segítséget hívtam a munkás dolgokhoz, pl. töltöttkáposzta és kocsonya. A többi egyszerű volt. Beiglit készen vettem, semmit nem sütöttem. Áthívtam férjem  85 éves unokaöccsét töltött káposztára. Konyhában ettünk semmi cécó. Nagyon sikeresen tudok eltévedni az ünnepnapok közt. Alig volt időm felkészülni a szokásos malacra, amit sikeresen az első munkanapon beszereztem a Sparban. Szilveszter malacelősütéssel és tiramisu készítéssel telt, smáron ifjabb barátom közreműködésével.  Újév napja aztán kissé kaotikus volt. Barátnőm nem talált maga helyett helyettest a férjénél, így nem tudott jönni. Férjem unokaöccse, aki 30+ éve itt asszisztált mindig nálam/nálunk, úgy hitte, hogy az idén nem lesz malac. Na ja, ő is öregszik. Szerencsére felhívott boldog újévet kívánni, mire megkérdeztem, hogy nem vagy már úton? Tisztáztuk a dolgokat, de késve érkezett meg. Közben Bandit már átkísérték, a malac sült én meg azt se tudtam hova kapjak. Végül aztán, kis késéssel csak az asztalhoz kerültünk. Evés közben össze számoltam, hogy 352 év ölt az asztalnál. A fiúk jó étvággyal ettek, majdnem minden elfogyott, pedig eggyel kevesebben voltunk mint szoktunk. A legifjabb valami remek fehérbort talált, ami még nekem is ízlett. 

Ezzel még mindig nem ért véget az ünnep, ugyanis a fiúcskának ma volt a 82. születésnapja.  Hol ünnepeljünk ha nem nálam, mert én főzöm, szerinte, a legjobb marhapofa pörköltet. Itt van a svájci barátnő is, valamint a bátyja is szalmaözvegy volt. Én meg hulla fáradt, de ezt remélem nem vették észre. Az ebéd szemlátomást sikerült, sokáig itt voltak, sokat nevettünk. Ezzel most egy évre befejezem az ünnepeket. Tulajdonképen nem való ez már nekem. 

Nem mellesleg közben megbolondult a világ. A béke Nobeldjról lemaradt elnök, igyekszik újabb háborút kezdeni. Hogy kinek van igaza talán senki se tudja. Én csak kapkodom a fejem a szakértők véleménye hallatán. Szerencsétlen ukránokról már nem is beszélek . Nekem úgy tűnik a történelem ismétli önmagát. Ugye 56-ban minket is az olaj miatt hagytak cserben.:-(((

A hibákért elnézést kérek. Totál vaksi vagyok, nagyítóval javítok.:-((( 

Egyiptom, 2 hét hajón

Utólag csodálom a bátorságomat. 14 nap,minden nap egy látnivaló. A látnivalók kétségtelenül megérték. Persze régi vágy. 14 évesen olvastam először a fáraókról és a piramisokról. Rögtön régész akartam lenni, de erről apám erősen lebeszélt. Igaza volt.  Nem lenne nekem való egész életemben a sivatagban guggolva kapirgálni a homokot. Állítólag a kincsek fele még midig a föd alatt van. Mindegy hol kezdenek ásni, mindenhol találnak valamit.

A hajó Kairóból indult. Szerencsénkre megnézhettük az új múzeum egy pici részét. A teljes anyag megtekintése legalább egy hét lenne. Maga az épület elég csúnya, de rendkívül célszerű, nagy tömegek befogadására készült.  Este konflissal és rendőri kísérettel kocogtunk várost nézni. A szélesebb utakon mindenki össze vissza közlekedik. Buszok, autók, konflisok, tuk-tukok és csacsifogatok teljes káoszban. Mindenki ott és arra megy, ahol tud. Felfestés vagy közlekedési lámpa sehol sincs. Ennek ellenére se sok szirénázó autót hallottunk.

Az út időben kr. e. 3000-ben kezdődött és Assuanban kr.u. 1100-ban végződött. Ott már keresztény templomot láttunk, totál egyiptomi stílusban. Külön fejezet volt a koptok, akik az őskeresztények. A templomaikban nincs oltár, csak szószék. Mint mondják a vallási  előírásaik még szigorúbbak az islamnál is.. Viszont nagyon gazdagok. A kopt városrészben a föld az övék. Ott idegen nem vehet telket vagy házat. Összetartanak és az egész világon vannak nagy befektetéseik. Talán az ő városrészükben kicsit kevesebb a piszok az utcákon. Másol rettenetes a kosz. Nem is tudom, hogy létezik-e valahol szemétszállítás. De mintha csak az utcákon lenne piszok. Pl. a nyilvános vécék patika tisztaságúak. Mindenhol ül  a bejáratnál egy jól lefüggönyözött asszonyság, aki mindenki után bemegy a fülkébe és takarít. Ő adja a Papirt is. Fizetni sehol nem kellett. Viszont a fülkeajtókat nem lehet bezárni, ami először kicsit zavaró volt, de aztán megbíztunk az asszonyságban, hogy majd ő eligazítja a betérőket, hogy hova menjenek. A hajónk is nagyon tiszta volt. A teljes személyzet hímnemű volt. Fiuk takarították a kabinokat és fiuk dolgoztak konyhán és mindenütt máshol is. Volt olyan fiu, aki csak a lépcsőkorlátokat és az üvegtáblákat suvikszolta egész nap. Mindenki mindig nagyon kedves, udvarias és mosolygós volt. A kaja, nekem, pocsék volt. Van valami fűszerük. aminek a szagát se szerette m és az volt minden ételükön. Majdnem csak a süteményeken éltem. Szerencsére büfé evés volt, azt vettem amihez kedvem volt. 

Összességében élveztem az utat és ittam a látnivalókat és a vezetőnk szavait. Bár nagyjából ismertem a történelmet,, sok érdekes új dolgot láttam és hallottam. Persze azért fárasztó is volt, de megérte. 

Utazás

Vasárnap elutazom 2 hétre a barátnőmmel. Kérek egy kis drukkot, hogy jól viseljem az utat. Ha visszajöttem mesélek.

Addig is ödv. mindenkinek! 

Rohanó idő

Régen mindig csodálkoztam, mikor kortársaim az idő gyors múlásáról panaszkodtak. Nekem akkoriban az idő inkább csak cammogott, mint rohant. Nos ez mára alaposan megváltozott. Miután reggel több kevesebb nehézséggel sikerül kiebrudalni magam az ágyból hihetetlen seteséggel este lesz, sőt éjszaka. 

Persze mindig van valami extra. Pl. ma fejeződött be a keleti balkonok felújítása. 3 hétig kértük az eget, hogy ne essen az eső. Ugyanis tavaly ugyanez folyt a nyugati oldalon, ami majd két hónapig tartott, miután rengeteget esett az eső.  Az idén én voltam  peches. Mindjárt a munkálatok első napján tönkretették a tv antennámat. Kétszer jött a szerelő és végül jó messzire áttette az egészet, ahol se állvány se munkásember nem volt már. Ezt követte az őrületes zaj mire az egész házban feltörték a balkonok alapját. Azt hittem nyugalom lesz, de persze leszerelték a rácsokat, ezáltal a riasztató se működött. 

Bandi per pillanat önállósította magát kajailag, mert nem tudták már követni, hogy mikor tudok főzni és mikor nem. Mr. Jóképű rengeteget segített, majdnemhogy rendszeresen főzött. Lassan belejön. :-)

Én ismét elkezdtem tornázni és a sok ide-oda rohangálással állandóan megdöntöm a saját - telefonom által- felállított rekordomat, lépésszámban. Azért néha jut idő egy kis kultúrára is. Beindult a szezon a MÜPA-ban és a Zeneakadémián is, láttunk egy jó és egy pocsék filmet és voltunk kirándulni Jászberényben és Turkevén. A kárindulást a Fesztivál zenekar szervezte és egy nagyok jól sikerült nap volt. 

Sajnos írni még csk-csak tudok, de olvasni már alig. Így direkt hasznos, hogy éjszaka holtfáradtan zuhanok az ágyba. Az összes elírásért elnézést kérek! Nem látom, hogy mit írtam.:-((( 

Vége a nyárnak:-(

Ez elg szomorú, de azért nagyobb baj nincsen, csak sok apró bosszúság és idegeskedés. Hogy mindjárt a "fiukkal" kezdjem, Bandi ragaszkodik a totál megbízhatatlan és időnként napokra simán eltűnő gondozónőjéhez. Eleinte irtó büszke volt, hogy ő már mindent tud, u-m- reggelit csinálni, ebédet melegíteni, mosogatni stb. Azt persze nemigen veszi észre, hogy lassan cinágyputrivá válik a lakás. Az igaz, ha őnagysága előkerül, akkor gyorsan rend lesz mindenütt, de aztán megint eltűnik. Az egész környezet, agitál engem, hogy küldjem már el, de sajnos nem tehetem. Egyszer régen, mikor még mindent ln fizettem, kitettem a szűrét, aztán nagy mea culpázások közepette visszairtsa magát. Hiába mondtam, hogy kutyából nem lesz szalonna, Bandi vissza vette. Azóta is tépi az idegeinket. Bandi meg várja, hogy majd megjavul a nő és akkor majd mennek sétálni meg minden. Azért, hogy mégiscsak foglalkozzon vele valaki, szereztem egy gyógytornász fiut neki, aki szerinte nagyon hasznos dolgokat csináltat vele. 

Jómagam, túl vagyok a gyógytornán, a lábam már tökéletes. Jövő héttől vissza jelentkezem a régi torna helyemre. 

Mr. Jóképű, közel 3 hétig járta a svájci orvosokat a nem létező betegségével. Én persze tudom, hogy az ottani orvosok is a pénzből élnek és neki egy nagyon jó biztosítása van. Most már itthon élvezi a városi életet, amiben egész életében nem volt része mert mindig falun laktak. Igaz ezt ő agglomerációnak hívja, de a lényeg ugyanaz. Járkálunk ide-oda, hangverseny, mozi, nagy séták, most, hogy már úgy járok mint régen. A holdat is meg akartuk nézni, de nem akart kimászni a párából, íg0 csak a tv-ben láttuk. 

Nálam ma kezdődött az idegbaj, A lakás másik oldalán törik fel a balkon padozatát. Tavaly ősszel már végig csináltam az ellenkező oldalt. Napközben elmenekülök itthonról. Ma mire haza értem, elvágták a tv kábelt.Megkértem mr. Jóképűt, hogy holnap reggel segítsen veszekedni a munkásokkal. Mégis csak más, mint egy hisztis öregasszony. Különben a nagy zajok idején, reggel felkelés után átmegyek Bandihoz, majd mikor megérkezik a nő 11 után, tovább állok Mr. Jóképűhöz. Ott kihúzom a munkaidő végéig, közben alkotunk valami ebédet is. Remélem egy hét alatt végeznek a zajos munkákkal. 

Műtét

Aki elég régen ismer, tudja, hogy ez a második térdem volt. Szerencsére nincs több. Igaz ez soha nem fájt olyan kegyetlenül, mint az első, me megbízhatatlan lett. Nem bírta már azt a hatalmas 50 kilómat. Így aztán az orvos tanácsár, vettem egy mély lélegzetet és bejelentkeztem a műtétre.  Nem izgultam. Emlékeztem a 8 évvel ezelőtti műtétre semmi rossz emlékem nem volt róla. 

Így aztán a júliusi ünnepségek után, megcsináltattam az előírt vizsgálatokat, beszéltem az aneszteziológusai és a megbeszélt időpontban, július 22.-én kettő órakor besétáltam a kórháznak nevezett valamibe.  Ott se változott semmi, csak az ápolónő utasított, hogy vetkőzzek le és zuhanyozzak az ő tusgéljükkel. Tiltakoztam, mert indulás előtt zuhanyoztam otthon, nem kell az én száraz bőrömnek napi két zuhany, nem mentem vele semmire. OK legyen. Sajnos a nő este már nem volt ott, mikor antihisztamin infúziót kaptam a rettenetes viszketegségemre.

A műtétet gerincbe adott injekcióval végezték, nem éreztem semmit. Hallottam viszont a fűrészt a kis meg a nagy kalapácsot és már kész is  volt.   A szobában aztán jöttek az infúziók, meg ment a katéter. Később az antihisztamintól remekül aludtam. 

Reggel jött az orvos. Megfogdosta a térdemet. Közölte, hogy ez olyan jó lett, hogy akár még teniszezhetek is. Aztán jött a nővér, az infúziókat már valamikor éjszaka leszedték, most csak a katéter maradt. Perceken belül ott termett a gyógytornász is. Innen már minden rutin volt. Járókeret, keljek fel óvatosan és menjek.  Boldogan vittem magam előtt a járókeretet. Gyógytornász rám szólt, hogy csak lassan...Nem volt nagy terem, az ágytól a fürdőig és vissza. Délután jött az ápolónő és rá akart beszélni a zuhanyzásra. Majd ő bepakolja jól a lábamat és hoz másik tusgélt. Sikeresen elzavartam. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem piszkolódom be egy légkondicionált szobában az ágyban 3 nap alatt. 

Egy poziitiv változás azért von a kórházban. 8 éve, azon gondolkoztam, hogy vajon melyik ócska kantinból tudják azt az ehetetlen kaját hozni amit kaptam.  Nos most kifogástalan ételek voltak és bő választék. Híztam is valamennyit a semmitevés közepette. 

Most örülök, hogy túl vagyok rajta. Érzésre lassabban gyógyulok mint 8 éve, de lehet, hogy csal az emlékezetem. Lehet, hogy az első napokon, itthon, kicsit túlerőltettem a lábam, miután azóta izomláz van a vádlimban.  Hétfőn megyek varat szedésre, ha addig nem múlik el megkérdezem az orvost.

Féykép

Ünnepi vacsorán két ünnepelt és egy vendég. Vendég éppenséggel volt több is, de végül is Bandi és én voltunk a főszereplők.

Ünnepeltünk

 Julius első hete, már 2 éve a közös születésnapok jegyében telik. Idén kerekek voltak, részemről 9, Bandi 95. Államunk is hozzá járult az ünnephez kaptunk pénzt és levelet is egyenesen a nagyfőnök aláírásával. Az aláírás nagyon hasonlít a másik idegbeteg elnökikéhez, de ez csak egy mellékszál. Az ünnep nem erről szólt. 

Persze a kihalt barátok okán, már csak igen szűk kör volt. Mi, immáron hárman, egyetlen igazi helyi  barátnőm, egyetlen "rokonom", férjem unokaöccse és a német szakasz, ottani barátnőm, csak hetven éve ismerjük egymást és az ő lánya és veje.  Kicsi társaság volt, de mindannyian igazán szeretjük egymást.  Jól éreztük magunkat, kedvenc kertes vendéglőmben. Szerencsére az én születésnapomon még tartja magát a nyár. Nagyon sűrű hét volt, de élveztem.

Most aztán kezdődnek a nem egészem normális hétköznapok.  Nyakamon a térdműtét. Az előzetes vizsgálatokat, tegnap már lezavartam, a műtétet is kifizettem már. Ha nem jön közbe semmi 2..-én délután kés alá kerülök. Egyetlen izgalmam, hogy ez is olyan jól sikerüljön, mint az első. 

Nagyobb baj a szemem. Végül elmentem egy igazi szem tudóshoz. Már mindkét fiúmat, a régit és az újat is elvittem hozzá.  Sajnos nem sok jóval biztatott. Felírt valami új cseppeket is pluszban, a régi mellé. Kontroll szeptemberben. Majd meglátjuk, vagy nem.:-(

Közben elromlott a jobb fülem. Egy vagyonért javították volna meg. Így inkább vettem egy újat Már ár is vettem, de oda is kell még mennem a jövő héten. akciósan.  Remélem majd a 3 nap alatt a kórházban jól kipihenhetem magam. Gyaloglásban már lassan világbajnok leszek. Az utóbbi napok esős szélviharos időjárásában nem volt egy kellemes dolog.

Sajnos a képeket valami fura formában kaptam, de majd ha kiderítem a hogyant, beteszem ide is.Az került be amit nem akartam. Van képönk hármasban, az majd jön.

 

Pech széria

Nem tudom, milyen gonosz csillag járások vannak, de néhány nap alatt sorban hagytak cserben az eszközeim. A nyomtató kezdte, elkezdett idegesen pislogni rajta két gomb.  Elég új, még semmi tapasztalatom nem volt vele. Nyomkodtam rajta mindent, de nem segített. Közben persze nem is nyomtatott. Aztán a két hete vásárolt kapszulás kávéfőző döntött ügy, hogy nem főz kávét. Majd kedvenc kis buta telefonom, követelt rajtam valami PUK számot, amit persze nem tudtam. Hogy teljes legyen a sor, a hallókészülékemen elromlott a jobb fülem. 

Itt a cselekvés ideje. Először írtam a computeresemnek.  Fel is hívott tegnap éjszaka. Beengedtem a gépembe és hamarosan kiderült, hogy a papírral van baj. Kibányásztam az összegyűrt papírt és éjfélkor már működött a nyomtató. De ha már itt van jeligével, megkértem, hogy állítsa nagyobbra a betűimet és állítsa erősebbre a kontrasztot. Most valamivel jobban látom a képernyőn a szövegeket. 

Aztán elmentem füles üzletbe, ahol az lett a vége, hogy vettem új füleket. Most 50% kedvezmény van rá, Majd a jövő héten megkapom. Addig a bal fülemben az újabb a jobb fülemben az ősrégi készülék van. Sajnos a tv-t nem tudom így direktbe hallgatni, ami nekem nagy bánat. Én nem sokat ülök tényleg a tv előtt. N0yakamban a készülékkel, járok kelek és intézek dolgokat a lakásban. 

A fülestől nem volt messze a Mamut és a T-Com. Ott viharos sebességgel megkaptam a PUK számot A kávéfőző várja ifjabb barát, vasárnapi haza térését. Egyrészt neki is ilyen főzője van, ha meg nincs ötlete, majd segít vissza vinni  a főzőt a szervizbe. 

Ifjabb barát hazatérte már nagyon időszerű. Ha itthon lett volna, nem repültem volna le egy emeletet egy régi villa lépcsőin. Óriási attrakció volt. Szerintem úgy gurultam mint a filmekben szoktak az üldözött betörők Rajtam kívűl mindenki nagyon megijedt, csak én nem. Én csak restelltem magam, hogy egy csomó ember előtt mutatom be ezt a mutatványt. Persze kapkodtak utánam, de elparancsoltam mindenkit és magamtól, a korlátba kapaszkodva, felálltam. Nem tört össze semmim, taxival szépen haza jöttem. Azóta számolgatom a kék foltokat.:-)))

Berlin

 A múlt héten eljött az ideje, hogy útra keljünk 4 napra Berlinbe. Elég sok zűrzava volt, mire ide jutottunk. Ehhez képest a ronda időjárás előre jelzés miatt. legszivesebbn lemondtuk volna az utat. Persze nem lehetett. A partner nem akart velem haragba kerülni, én meg annyira pontosan megbeszéltem mindent a barátokkal, hogy pofátlanság lett volna lemondanim

Vonattal mentünk, mert Mr. Jóképű még mindig nem repülhet. Az út hivatalosan 11 óra, persze a vonat rendszeresen késik. Csütörtök reggel indultunk. Pont elállt az eső, mire oda értünk, de persze igen hideg szél fújt. Fel voltunk készülve. Este még kicsit mászkáltunk. Én elátkoztam a futball eseményt, ami fél Németországot oda csődítette Berlinbe. Miattuk vezényeltek át minnket másik szállodába, ami küzel se volt olyan jó, mint mamit akartam. 

Másnap reggel jött értünk a barátnőm és mentünk vonattal Potsdamba. Barátnő és barát rögtön szimpatizáltak egymással és igen jókat beszélgettünk az út alatt. Potsdamban is hideg volt és fújt a szél. De azért bátran nekivágtunk a kastélyoknak, Az első teljesen más benyomást keltett, mint amire emlékeztem. Szerencsére a barátnőmnek is idegen volt az új látvány. Aztán mentünk tovább a második kastélyhoz, és máris kiderült, hogy nem mi emlékszünk rosszul, hanem mi a másodikra emlékszünk. Megelégedetten vettük tudomásul, hogy mégse vagyunk teljesen gyagyák. Aztán eleredt az eső és mi gyors léptekkel menekültünk egy fa alá. 

A különbség a két kastély közt az volt, hogy az elsőnél egy labirintus szerű sövény teljesen elvette a rálátást a kastélyra. Az "igazi" aljában szőlőtőkék vannak és voltak is, amitől szépen látható volt lentről  a kastély. Pihentető ebéd és egy kis belvárosi séta után, vissza bumliztunk a városba. Esett az eső. A szobánkban múlattuk az időt, majd Mr. Jóképű felugrott és közölte, hogy elállt, menjünk kicsit járni. A kis járás nála kb. másfél órát tesz ki. A Leipziger Strassen mentünk, mert ott volt a szálló. Megcsodáltuk a rettenetes paneleket, amik ott 6 emeletes sorházakban mutatkoznak. Tény, hogy igyekeztek már kicsit szépíteni, színezni, de hát nem sokat segít a látványon. Az utca viszont szép széles széles zöld sávokkal mindkét oldalán és hatalmas fákkal. Általában Berlin nagyon zöld. Ahol csak lehet fasorok vannak az utcákban, alul dús bokrok. Öntözni állítólag nem kell, mert mindig sokat esik az eső, legalább is a török taxisofőr szerint. 

Szombaton a "fiatalság" vett minket a kezébe. Házaspár 55 /65 ée vsek,  Előszőr a Bernauer Str-ra mentünk ahol nagyok jól van bemutatva a falép0tés drámája. Az utca egyik oldala keltre a másik nyugatra esett. Pillanatok alatt húzták fel oda a falat. Aztán elváltunk. A fiuk megnézték a kormányzati negyedet, mi pedig áruházba mentünk. Azt hiszem tényleg öreg vagyok már. Nem vettem semmit. Miután leadtak minket a szállodában, ismét jártunk egy kicsit. Egy egész érdekes utcát találtunk. Csupa keskeny 4 emeletes ház volt benne. Hipermodern. A házakban 2-3 lakó volt. Nem mind tetszett, de érdekes volt.

Vasárnap aztán a barátnőmnél voltunk igazi finom spárga ebéden. Általa vettem 1 kiló spárgát, amit ma és holnap fogunk felfalni. 

Ők az igazi jó régi barátaim. Több mint 60 éve ismerjük egymást. Ismerták a szüleimet is. Ilyen itt Pesten már nincs egy se. Nagyon jókat beszélgettünk, mindenkinek szimpatikus volt mindenki.  Nyáron jönnek, már alig várom.