Gyerek kori szép emlékeimet akartam viszont látni Lillafüreden. Az életem általában komplikált, de aztán mégis csak összejött a dolog. Örömmel mondom, hogy nem csalódtam. A valamikori Palota szálló, már szépen felújítva várt. Semmi SZOT üdülő érzés nem volt. A környék gyönyörű. A szálloda igen kellemes, személyzet rendkívül udvarias és kedves. Félpanzió volt, azzal se volt semmi baj.
Nagy kirándulásokat nem tettünk a 3 napon, mert nagyon meleg volt. Csak a környéken sétáltunk. Sajnos a vízesés pont kiszáradt, de a tó megvan. Elmentünk a kisvasúttal is. Ez kis csald-ódás volt nekem. Ómasára vágytam, ami tudomásom szerint a legrégibb ihletve az első sasüzem vagy kohó volt. Oda sajnos nem ment a vasút. Az egyelsz csak 3 megálló, szop erdőben haladt a vonat. A pisztráng neveldét kihagytuk, mert nem szeretem a füstölt halat.
Este a szálloda kertjében egy Latabár filmet vetítettek, Egy szoknya egy nadrág címmel. Érdekes volt egy ilyen régi bohóságot nézni. Második este tánczene is volt a bárban, ki is álltunk bátran, amiért a fiatalabb közönség kis szív jeleket küldött nekünk. No és hogy ki ne hagyjam, a szálloda medencéjében is úsztam egy rövidet. Szerencsére az ősöreg fürdőruháim még megvoltak a pincében és jók is voltak. Sajnos a szusz gyorsan fogyott, de nem fulladtam bele.
Összességében nagyon kellemes volt. Ha még élek talán megyünk majd jövőre valamikor megint, különösen, hogy felfedeztem, hogy a miskolci pályaudvarról megy egy busz, aminek a szálloda előtt van egy megmállója.
Van fénykép is, sajnos a telefonomon, amit nem tudom hogy lehetne ide varázsolni.:-(
Örülök, hogy írtál és szép kirándulásod volt. Ölellek szeretettel.❤️ Jolimama vagyok
VálaszTörlés