Tegnapelőtt este hazajöttem, fürdőszoba, gyűrűk le a kézről kézmosás előtt. Erre az egyik kis csalfa gyűrűcske, gondolt egyet, kicsúszott a kezemből és fejest ugrott a mosdóba. Kaptam utána, de már lecsúszott a lefolyóba. Szerencsére a víz még nem folyt. Kukkoltam be a lukba, de nem találtam. Telefon Bandinak, hogy vajon én szét tudom-e szedni a a mosdót alul, távirányítással. Hozzá ne nyúlj, nem tudod szétszedni, de a vizet ne engedd meg. Gyorsan beledobtam a mosdóba 2 törülközőt és már ment is a telefon Józsefnek, aki vízvezeték szerelő volt egész életében, de már rég nyugdíjas. Ő most a bevásárló és ebédhordó emberem.
Másnap délben itt is volt, némi szerszámokkal felszerelve és neki esett a mosónak. Rövidesen közölte, hogy szét van szedve, de gyűrű nincs. Mondtam, hogy az nem létezik, a víz nem folyt ás különben is. A cső a lefolyóból először egyenesen megy, egy kis öbölben végződik. Onnan pedig derékszögben megy tovább. De ez víz hiányában nem mehetett sehova. Tanakodtunk, átmostuk a csövet, de gyűrű sehol. Én már majdnem könnyezve búcsúztam a gyűrűtől, mire József felkiált: Megvan! Mint kiderült, a lefolyó dugójának van egy kis kiálló bütyke. Gyűrűcske arra akasztotta fel magát.
Szóval, minden jó ha jó a vége.
Nagyon örülök, hogy megtaláltátok, a gyűtűcske is maradni akart :-)
VálaszTörlés