Micsoda Karácsony!

Már közel 30 éve töröltem a karácsonyt a naptáramból. Míg egyedül voltam, ez nagyon jó volt. Szerencsére Bandi se egy karácsonyozós típus, azt hiszem még az életében nem díszített pl. karácsonyfát. Szóval csendesen és nyugiban töltöttünk immáron 18 karácsonyt. De ugye idénre beterveztem magamnak egy kis izgalmat. Jött bőven.

Tegnap Bandi a szemem láttára elesett otthon. Ez előfordul nála, soha nem üti meg magát.  Gyógytornász lányok is csak biztatják, hogy álljon fel egyedül. Ha van mibe kapaszkodni, akkor fel is áll. Szóval tegnap át akart ülni a szúfára, valamit elnézett és szépen lecsúszott a szófa mellett a földre. Semmi vász. Viszont este elkezdett  fájni a lába, meg is dagadt,valahogy esés közben bele verte a motoros szék vas aljába a lábát. 

Most jövök én. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy víz folyik az orromból és a könnyeim is csorognak. Ez aztán hamarosan elmúlt, aludtam tovább. Mikor először megszólaltam kiderült, hogy nagyon náthás a hangom, de semmi más baj nem volt. Igaz délután nagyon fáradt voltam, de két napja szinte állandóan talpon vagyok. Jöttem haza, mert várt a töltött káposzta, amit nem csináltam vagy 30 éve. Most csak azért ugrottam neki, hogy legyen itthon valami, amit csak melegíteni kell. Munka közben vágytam egy citromos teára. Ha én teát iszom, akkor beteg vagyok. Miután a káposzta már főtt, megmértem a lázam 38,3 Hű ha, gyorsan bekaptam egy rubofent, most egész normálisan kezdem érezni magam. 

Sajnos az igazán jó gondozónőnk elutazik holnap. A mentők 12-re jönnek. Ha nem leszek igazán jól, akkor a bevásárló Erzsike hozza át Bandit a mentőkkel. De remélem jól leszek és tudok menni magam.  

Pillanatnyilag alig várjuk, hogy leülhessünk a szófára nyugiban és ne kelljen semmit se csinálni, ne jöjjön senki stb.