Most ünnepeltük 3 nap eltéréssel a születésnapjainkat, ami együtt 175 év. A sajátom sokkal szerényebb volt, de B. egy féléve talán, felfedezte a családját. Nem közeli rokonok, de egy általa még ismert nagybácsi leszármazottai, akik még most is abban a városban élnek ahol egykor. B.-nak tényleg senki más rokonsága nincs már. Erre a nagybácsira emlékszik, hogy együtt kirándultak és őt felültették a turulra Tatán. Rokonok aztán néhány hete voltak itt nálunk, együtt ebédeltünk, a nagybácsi fia és felesége valamint a lányuk. Tulajdonképen a lányt találta meg B. mert neki van honlapja. Tegnap aztán mi mentünk Tatára. Az állomáson egy helyes fiatal pár várt ránk, akik elbeszélésből felismertek és ők vitte az étterembe. Nem mellesleg Tatán rengeteg lépcsőn kell fel és lemászni, hogy kijussunk az állomásról. A fiatal párról kiderült, hogy a lány az unoka. Ezután a vendéglőben ott volt még a fia feleségestől a papa feleségestől és a lánya, aki elvált, végül 9 fő. Felismertük a vendéglőt, mert mikor egyszer elmentünk Tatára körülnézni, akkor ez volt az egyetlen vendéglő a tóparton.
Nagyon kellemes volt, bár szivesen mentem volna a tóba is, mint egykor a 60-as évek elején. Akkoriban készült el az első autópálya itthon, Budapest-Tata. Ezt kihasználva vásárnaponként családilag jártunk a tóra, ahol nem voltak soha sokan, nem volt strand, csak vad fürdőzés.
Miután mindenki jól lakott, kérdeztem, hogy esetleg desszert vagy kávé? Senki nem kért semmit. Aztán pár perc múlva megjelentek a pincérek az itt látható tortával. Barátnő csinálta, direkt nekünk, ami a színekből és évszámból is látszik. Mi köpni se nyelni nem tudtunk. A torta nagyon finom volt, sajnos nekem kellett felvágni, ami nem volt egyszerű. Ráadásnak még fejenként egy borítékot is kaptunk 2-2 hangverseny jeggyel. Most törhetem a fejem, hogy mivel tudjuk viszonozni. B. totál oda volt. Azt hiszem még az életben senki nem csinált neki születésnapi meglepetést, szerény ötleteimtől eltekintve. Haza kocsival jöttünk, mert a lánynak ugyis erre volt dolga. Útközben még a turult is meglátogattuk és megállapítottuk, hogy jó magasra nőtt, mióta nem találkoztunk. Eredetileg egy sokkal alacsonyabb emelvénye volt.
Másodszor állok neki, mert az első hsz. elszállt. Gratulálok a születésnapjaitokra, kívánok jó egészséget, s ahogy egy ismerősöm szokta mondani: a többit majd a boltban megveszitek.
VálaszTörlésEgy kis pontosítás az autópályát illetően. Az első hazai autópálya első 7km-es szakaszát Bp. és Budaörs között 1964-ben adták át. A Tatabánya-Komárom szakaszt 1975-ben adták át.De mindig csak a jobb vagy a bal pályát csinálták. 1990-ben lett két pálya Győr-keletig.
Ha te tudod, akkor biztos úgy van, én nen nézek utána. De autónk ismét 60-ben lett. 65-ben pedig már végleg itthagytam az országot, tehát a szép emlékü tatai fürdőzések csak azokban az években lehettek. Biztos, hogy nem a régi úton mentünk. Fűrdőzésről még képek is vannak.
VálaszTörlésAutópályát írtál. Az pedig akkor még nem volt. Fürdőzni fürdőzhettél, autón is utazhattál, de nem autópályán.
TörlésTe emlékszel jól, ha még nem is autópálya volt, de 1961.-ben adták át az új utat Tatabányáig.
VálaszTörlésKöszönet az ismeretlen írónak. Mégse vagyok még teljesen demens.:-)
VálaszTörlésEz nem demencia, csak a Névtelen által említett 1961-ben átadott új útra emlékeztél úgy, hogy autópálya. Ennyi. Ha nem írtad volna, hogy autópálya, eszembe sem jutott volna egy szóval is illetni.
TörlésUtólag is Boldog szülinapot kívánok Mindkettőtöknek.
VálaszTörlés