Szóval menni kellett hivatalos ügyet intézni. Kedvem egyáltalán nem volt, de a muszáj nagy úr. Nem mentünk a kora vonattal. elég délben is odaérni. Sajnos szokásos hisztim miatt, már hajnali 4-kor ébren voltam és nem is tudtam már vissza aludni. Aztán elég zombi állapotban szálltam fel a vonatra. Szerencsére mire a tettek mezejére kellett lépnem, felébredtem a vonat út alatt. A hivatal közben elköltözött az új főpályaudvar körülölti még sokáig nem kész építési területre. Ahány ember szembe jött, mindet megkérdeztem hogy merre kell menni. Így aránylag kis kitérővel oda is értünk.
Aztán sikeresen átdumáltam magam az időpont? Kérdésen. Nincs időpont de most itt vagyok extra emiatt stb. Kaptunk is gyorsan egy ügyintéző kisasszonyt, aki egy kellemes ülőgarnitúrába dirigált minket, majd elment a laptopjáért. Nem ám menjünk be egy irodába és íróasztal meg ilyesmi. Mikor bemondtam a címem, a kisasszony heves lelkendezésbe kezdett, mert most volt nemrég Pesten, ami egyrészt gyönyörű, másrészt olcsó és milyen jól lehet itt shoppingolni. Ezen kicsit csodálkoztam és megérdeklődtem mit vásárolt. Tele vette a ruhás szekrényét. Már nem is tudja mikor vásárolt ennyi ruhát. Nos biztos a korom meg az alakom teszi,hogy én soha nem találok itthon semmit magamra.
Sikeres ügyintézés után felültünk a villamosra és bementünk az Operához, mert ott tudtunk egy jó vendéglőt. Bementünk volt egy üres asztal, leültünk, rendeltünk. Miközben vártunk elmentek a mellettünk lévő asztaltól. Rögtön jött is egy 50-es pár, magyarok. Mire észbe kaptam már ki is szúrtak minket. Szerencsére nem akartak barátkozni csak enni.
Ebéd után, irány vissza a pályaudvarra. Útba esett egy csoki üzlet, ahol szégyenletes mennyiségű sötétkék Lindor golyót vettünk. Más vásárlás nem is volt. Az állomáson vettem még svájci újságot. Ehhez itthon nem jutok hozzá. Megállapítottam, hogy halál unalmas az újság, nem is tudom hogy tudtam ezt olvasni közel 40 évig. Persze ma már pozitívan tudom nézni, ha egy országban halál unalmas a politika. Vonaton sikerült az u.n. nyugalmi zóna kocsiba beszállnunk. Tiszta üdülés volt, semmi ordítozó kölyök, állandóan szóló telefonok és órákig tartó dumák. Ezentúl mindig ezt a kocsit fogom keresni. Hatra már be is futottunk Kelenföldre. Ez volt eddig a legrövidebb bécsi kirándulásom.
Aztán sikeresen átdumáltam magam az időpont? Kérdésen. Nincs időpont de most itt vagyok extra emiatt stb. Kaptunk is gyorsan egy ügyintéző kisasszonyt, aki egy kellemes ülőgarnitúrába dirigált minket, majd elment a laptopjáért. Nem ám menjünk be egy irodába és íróasztal meg ilyesmi. Mikor bemondtam a címem, a kisasszony heves lelkendezésbe kezdett, mert most volt nemrég Pesten, ami egyrészt gyönyörű, másrészt olcsó és milyen jól lehet itt shoppingolni. Ezen kicsit csodálkoztam és megérdeklődtem mit vásárolt. Tele vette a ruhás szekrényét. Már nem is tudja mikor vásárolt ennyi ruhát. Nos biztos a korom meg az alakom teszi,hogy én soha nem találok itthon semmit magamra.
Sikeres ügyintézés után felültünk a villamosra és bementünk az Operához, mert ott tudtunk egy jó vendéglőt. Bementünk volt egy üres asztal, leültünk, rendeltünk. Miközben vártunk elmentek a mellettünk lévő asztaltól. Rögtön jött is egy 50-es pár, magyarok. Mire észbe kaptam már ki is szúrtak minket. Szerencsére nem akartak barátkozni csak enni.
Ebéd után, irány vissza a pályaudvarra. Útba esett egy csoki üzlet, ahol szégyenletes mennyiségű sötétkék Lindor golyót vettünk. Más vásárlás nem is volt. Az állomáson vettem még svájci újságot. Ehhez itthon nem jutok hozzá. Megállapítottam, hogy halál unalmas az újság, nem is tudom hogy tudtam ezt olvasni közel 40 évig. Persze ma már pozitívan tudom nézni, ha egy országban halál unalmas a politika. Vonaton sikerült az u.n. nyugalmi zóna kocsiba beszállnunk. Tiszta üdülés volt, semmi ordítozó kölyök, állandóan szóló telefonok és órákig tartó dumák. Ezentúl mindig ezt a kocsit fogom keresni. Hatra már be is futottunk Kelenföldre. Ez volt eddig a legrövidebb bécsi kirándulásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése