Laktóz érzékenység

Bevallom eddig mindig úri huncutságnak és affektálásnak tartottam a laktóz, glutén és egyéb érzékenységeket. Különösen nem hittem volna, hogy engem ez, közel 83 évesen utól érhet. Sajnos utol ért. Ez természetesen öndiagnózis, mert ha nem muszáj nem megyek orvoshoz. Tejet önmagában soha életemben nem tudtam meginni. Ezért már kicsi koromban rászoktattak a csokoládé italra, később magamtól szoktam rá a reggeli tejes kávéra.
 Világ életemben egy hasmenős voltam, de ez főkét a hiszti számlájára írtam. Ha nem kellett korán kelni és menni valahova, nem volt semmi bajom. Mostanában viszont lett. Már a mehetnékre ébredtem, aztán folytattam egész délelőtt. Kezdett nagyon terhes lenni a dolog, mert vissza kapott járó képességemmel szerettem volna élni, viszont mire el tudtam indulni már dél volt.  Miután nemigen szoktam vacsorázni, éjszaka lefekvés előtt szoktam inni egy csokoládé italt. Ez jó 3 deci tejet jelent. Reggel fele kávé fele tej, tejeskávé a reggeli. Gondoltam egy próbát megér a dolog. Vettem laktóz mentes tejet, ami nem egyszerű. Hol van hol nincs és 3,5% egyáltalán nincs. Elkezdtem inni és láss csodát megszűnt a hasmars. Így mondhatom, hogy sikeresen diagnosztizáltam saját hirtelen jött laktóz érzékenységemet. Most utána néztem, lehet receptre kapni valami rágó tablettát. Legközelebbi körzeti látogatáskor, lerohanom a doktornőt, hogy írjon fel nekem. Mert ugye nem csak itthon eszem és iszom, néha utazunk is. Egyszerűbb egy-két tablettát elrágcsálni mint laktóz mentes kajákat keresni idegen helyen.
Nem vagyok boldog ha bele gondolok, mi minden hülyeség érhet még utól agg koromra.