A minap a 100+ évesekkel folytatott beszélgetést a Die Zeit című hetilapban olvastam. Ma viszont a napi újságomban kezdődött egy sorozat idősekről. Az első hölgy 93 éves és a doktori munkáján dolgozik.
Miután leérettségizett a müncheni egyetemen kezdett tanulni filozófiát és psychologiát. 3 évet végzett, aztán Lengyelországba küldték valami kényszer munka szerűségre. Mint mondja azokból a tanulmányokból inkább az éjszakai bombázásokra emlékszik és nem a tanultakra. Aztán jön ennek a korosztálynak közös rettegése és menekülés az oroszok elől.
Háború után férjhez ment egy evangélikus paphoz, akivel egy kisvárosba költözik. Ma is ott lakik teljesen egyedül egy elég nagy házban a város szélén. Felmondatban utal arra, hogy a férje mondta mindig mi és hogyan legyen. Ő szült 3 gyereket és nagyjából nem történt soha semmi. Aztán 2003-ban meghalt a férje és ő a következő karácsonykor nem a gyerekeihez utazott, hanem Párizsba. Járt-kelt, turistáskodott, múzeumokba járt és nagyon élvezte. Mikor haza ment rájött, hogy azonnal beiratkozik az egyetemre, filozófia szakra. El is végezte rendesen. Utána csak halálosan fáradt volt, nem csinált semmit, naphosszat aludt a tv előtt stb. Aztán eszébe jutott, hogy megcsinálhatná a doktorit. Három éve írja, a halálról. Olvasni is sok, a felsorolást, hogy mi mindent olvasott erről a témáról. Orvosilag is és minden mást is. Eddig 300 oldalt írt, először kézzel, majd legépelte az egészet.
Mint mondja korán kel, beviszi az újságot, majd megreggelizik. Közben sodukut fejt. Aztán vissza fekszik az ágyba és előkapja a laptopot, amin ir valamennyit. Délben bemegy az egyetemre beül előadásra vagy valamilyen szemináriumba. Van autója, de azzal csak a buszmegállóig megy. Onnan busszal kényelmesebb. Mikor haza ér, a kanapén alszik egy órát. Aztán olvas. Kapásból összehasonlítja az újságírónak, Kant. Hegel és Schopenhauer filozófiáját. Ha nem jut eszébe egy szó, verseket mond. Majd megelégedéssel nyugtázza, hogy még működik a feje. Hogy befejezi-e a munkáját azt nem tudja. Manapság már nem csinál gondot semmiből. Ezt mondja a gyerekeinek, unokáinak és a dédunokáknak is mindig. Ne sokat gondolkozzanak, inkább éljenek. Igaza van!
Miután leérettségizett a müncheni egyetemen kezdett tanulni filozófiát és psychologiát. 3 évet végzett, aztán Lengyelországba küldték valami kényszer munka szerűségre. Mint mondja azokból a tanulmányokból inkább az éjszakai bombázásokra emlékszik és nem a tanultakra. Aztán jön ennek a korosztálynak közös rettegése és menekülés az oroszok elől.
Háború után férjhez ment egy evangélikus paphoz, akivel egy kisvárosba költözik. Ma is ott lakik teljesen egyedül egy elég nagy házban a város szélén. Felmondatban utal arra, hogy a férje mondta mindig mi és hogyan legyen. Ő szült 3 gyereket és nagyjából nem történt soha semmi. Aztán 2003-ban meghalt a férje és ő a következő karácsonykor nem a gyerekeihez utazott, hanem Párizsba. Járt-kelt, turistáskodott, múzeumokba járt és nagyon élvezte. Mikor haza ment rájött, hogy azonnal beiratkozik az egyetemre, filozófia szakra. El is végezte rendesen. Utána csak halálosan fáradt volt, nem csinált semmit, naphosszat aludt a tv előtt stb. Aztán eszébe jutott, hogy megcsinálhatná a doktorit. Három éve írja, a halálról. Olvasni is sok, a felsorolást, hogy mi mindent olvasott erről a témáról. Orvosilag is és minden mást is. Eddig 300 oldalt írt, először kézzel, majd legépelte az egészet.
Mint mondja korán kel, beviszi az újságot, majd megreggelizik. Közben sodukut fejt. Aztán vissza fekszik az ágyba és előkapja a laptopot, amin ir valamennyit. Délben bemegy az egyetemre beül előadásra vagy valamilyen szemináriumba. Van autója, de azzal csak a buszmegállóig megy. Onnan busszal kényelmesebb. Mikor haza ér, a kanapén alszik egy órát. Aztán olvas. Kapásból összehasonlítja az újságírónak, Kant. Hegel és Schopenhauer filozófiáját. Ha nem jut eszébe egy szó, verseket mond. Majd megelégedéssel nyugtázza, hogy még működik a feje. Hogy befejezi-e a munkáját azt nem tudja. Manapság már nem csinál gondot semmiből. Ezt mondja a gyerekeinek, unokáinak és a dédunokáknak is mindig. Ne sokat gondolkozzanak, inkább éljenek. Igaza van!
Azért ez, ha igaz, fehér holló.
VálaszTörlés