Szilveszte, Újév

Nos a szilveszterről nincs sok mondani való. A máskor mindig használható német adókon nézhetetlenül pocsék műsor volt. Igaz 8 után még megnéztem egy igazi drámát, de aztán vége is volt minden lehetőségnek. Elkezdtem olvasni, majd 11 körül eszembe jutott, hogy körül kellene nézni a magyaron is. A nappaliban nem tudom, hogy mit kell nyomkodni ahhoz, hogy jöjjön magyar adó. Bementem a háló szobámba, közben Lényem igen elmerülten olvasott a laptopján. Kiderült, hogy a háló szobámból eltünt a magyar tv. Szerintem Lényem nyomkodott el valamit, mert délután valami új video felvételi módszert akart kipróbálni. Hogy minek, azt nem tudom. Azt a videot én is tudom kezelni, ellentétben a nappaliban lévővel, amivel csak lejátszani tudok. Elég pipa lettem. Ő elkezdett vacakolni vele. Az igazság az, hogy mindent meg tud csinálni, csak hát idő kell hozzá meg türelem. Nekem egyik sincs soha. Végül kivonultam a konyhába, mert ki kellett rakodni a mosogató gépet. Mire észbe kaptam, már elmúlt éjfél. Ő megtalálta a hibát. A végén mindkét szobában volt magyar tv, de akkor már minek. Ader beszélt, gyorsan kikapcsoltam. Mondtuk egymásnak, hogy buék és elvonultunk aludni.
Ma aztán reggel stresszeltem rendesen. Ha nálam 4 ember asztalhoz akar ülni, át kell alakítanom a berendezést. A lencsefőzeléket be kellett még rántani, meg ízesíteni, a zellerkrémlevest behozni a balkonról, azt már csak legírozni kellett. Malacot készre kellett sütni, hogy ropogjon a bőre. Tiramisu szerencsére készen volt. Az idén másodszor csináltam a narancsos változatot, ismét nagy sikerrel. Amúgy is minden igazán kivételesen jó lett. Nem mellesleg a csak magunknak főzött kocsonya is.
Vendégek egy félórával korábban érkeztek, de már minden kész volt, asztal is megterítve és is felöltözve. Pont lehuppantam pihegni, már csöngettek is.
Egyik vendéggel, hogy úgy mondjam politika téren nem értek egyet, így nagyon kell igyekezni, hogy nehogy ilyen témákra kerüljön sor. Miután az első támadást kivédtem, jött az amerikai barátaival, akik nagyon boldogok Trumpal, mert Obama így meg úgy. Na erre sürgős dolgom akadt a malac körül, magammal vittem a másik fiút és hagytam Lényemet harcolni. Imádom ezeket a szakértőket. Tegnap délután az egyébként nagyon okos, olvasott és művelt, nyugalmazott egyetemi tanár unokabátyámmal vitatkoztam össze, német politikai ügyben. Mondtam neki, hogy mindenben lehet velem vitatkozni, de speciálisan a német belpolitikában offé és büffé vagyok, miután már több mint 40 éve az ottani tv-t hallgatom és most egy ideje már kizárólag német újságot olvasok. Persze nem volt harag és becsületére legyen mondva, egy óra múlva felhívott, hogy nekem volt igazam, utána nézett a neten. Ilyesmi a vendég pasi soha nem csinálna, túl korlátolt és buta hozzá. Olyan mint egy robot, amit magyarul betáplálnak, azt gombnyomásra mondja, leállítani is alig lehet.
Mindettől függetlenül aztán sikeresen csendesebb vizekre terelődött a társalgás és azt hiszem mindenki jól érezte magát.
Miután elvonultak és ismét elindítottam a mosogatót, leültünk és meghallgattuk/néztük a bécsi újévi koncertet. Nagy kedvencem Dudamell dirigált. A kommentátor szerint a filharmonikusok vezetője azt mesélte, hogy még mindig a fülében van az az öröm kurjantás, amit a pasi hallatott, mikor megkérdezte, hogy lenne-e kedve jönni vezényelni. A srác összesen 35 éves, mint mondta bébi kora óta hallgatta ezt a koncertet és nem hitte volna, hogy valaha ekkora megtiszteltetésben lesz része, hogy eljöhet vezényelni. Látszott rajta, hogy úgy élvezi az egészet mint egy gyerek. Mire vége lett este lett. Lényem haza ment, én meghallgattam a híreket, amik nem voltak vidámak. Sok halott Isztambulban és tömegszerencsétlenség a német autobahnon. Hat 15-25 év közti fiatal a helyszínen meghalt. Bajorországban pedig egy kiránduló elesett és eltört a lába, fázott vagy figyelem felkeltés miatt csinált egy kis tüzet, amit azóta is oltanak a tűzoltók és még messze a vége.
Így kezdődött az év, majd meglátjuk mi lesz még belőle.