Egyre többet olvasok arról, hogy az egészség megőrzésének titka a sok mozgás. Nem kell kifejezetten sportolni, elég ha kicsit gyalogolunk vagy nem használjuk a liftet. Ez most az új trend. Erre én már idősebb barátnők rossz példáján okulva rég rájöttem és nagyon örülök, hogy most hivatalosan is propagálják ezt a trendet.
Eszembe jutott, hogy jó sok éve kezdődött az ivási mánia. Ez nálunk annyira divatba jött, hogy sokan már 2-3 megállót se bírnak ki ivás nélkül a közlekedési eszközökön, sőt a számomra legvadabb, amikor középkorú hölgyek a hangverseny kellős közepén bányásszák ki a retikülből a vizes palackot. Ha a gyalog járás is ilyen alaposan begyűrűzne hozzánk csodás lenne. Minden jármű gyorsabb lehetne, mert nem szállna föl annyi ember időnként cókmókkal, anyukák kocsival biciklivel és rollerrel egyszerre!, "hölgyek" hatalmas banya tankokkal, gyerekek hátizsákokkal, stb. csak azért, hogy 1-2 megálló után megint lemásszanak a járműről.
A messzebbre utazók gyorsabban oda érnének, a rövidtávúak meg egészséges életmódot élnének. Persze nekem könnyű, eleve hozzá szoktattak a gyalog járáshoz. Autóval csak Szegedről Pestre jártunk, az iskola elég messze volt de nem volt más csak a két lábunk és így tovább. Lehet, hogy ennek köszönhetem, hogy még mindig itt verem a klaviatúrát?
Eszembe jutott, hogy jó sok éve kezdődött az ivási mánia. Ez nálunk annyira divatba jött, hogy sokan már 2-3 megállót se bírnak ki ivás nélkül a közlekedési eszközökön, sőt a számomra legvadabb, amikor középkorú hölgyek a hangverseny kellős közepén bányásszák ki a retikülből a vizes palackot. Ha a gyalog járás is ilyen alaposan begyűrűzne hozzánk csodás lenne. Minden jármű gyorsabb lehetne, mert nem szállna föl annyi ember időnként cókmókkal, anyukák kocsival biciklivel és rollerrel egyszerre!, "hölgyek" hatalmas banya tankokkal, gyerekek hátizsákokkal, stb. csak azért, hogy 1-2 megálló után megint lemásszanak a járműről.
A messzebbre utazók gyorsabban oda érnének, a rövidtávúak meg egészséges életmódot élnének. Persze nekem könnyű, eleve hozzá szoktattak a gyalog járáshoz. Autóval csak Szegedről Pestre jártunk, az iskola elég messze volt de nem volt más csak a két lábunk és így tovább. Lehet, hogy ennek köszönhetem, hogy még mindig itt verem a klaviatúrát?
Amikor anno felkerültem Pestre, mindig csodálkoztam az embereken, hogy képesek hosszú perceket várni, hogy elmenjenek a villamossal egy megállót. Ha a Nyugatiba mentem, onnan elgyalogoltam a Rákos patakig. Ott volt a központ. Ha a Keletibe, akkor felültem a 76-os trolira, de a Dózsa Gy. úttól megint gyalogoltam. Nem szerettem semmire felülni. Ha nagyon messze volt a cél, akkor persze. De nem győztem a kényelmességen csodálkozni. Ma más a helyzet. Kocsival járok. Nem szeretek gyalogolni, lépcsőzni főleg nem.
VálaszTörlés