Még megvagyok!

Haza értünk éjjel fél tizenkettőkor a lakásba. Már nem kapcsoltam be a gépet. Tegnap meg megbolondult a gép, pillanatonként elsötétedett a képernyő, miközben angolul motyogott. B. ma térítette észhez. Nem tudom mi ütött bele.
Haza utunk sokkal nyugisabb volt mint a kifele menő. Akkor Pesttől Zürichig úgy rázott a gép, hogy azt hittem valamelyik pesti utcán taxizunk. Vissza Brüsszelen át jöttünk. Iszonyt nagy repülőtér van ott. Mikor kijöttünk csak a mozgó járdán rohanó embereket láttunk két irányba. Nem tudtuk merre induljunk. Az egyetlen tábla szerint, töltsük le a megadott App-ot és akkor majd meglátjuk hova merre kell menni. Nos ilyesmit nem hordunk magunkkal, elindultunk találomra és a második mozgójárda szakasz végén találtunk egy használható táblát. Kiderült, hogy még 3 járdányit kell mennünk és már ott is vagyunk a Pestre induló gépnél. Közben nézelődtünk. Feltűnt, hogy szinte kizárólag férfiak rohantak el előttünk. Persze nem rohannak, csak miután a járda is mozog és az emberek mennek, olyan rohanósnak tűnik a dolog. A férfi dömping okát nem sikerült kideríteni. Aztán megkezdődött a beszállás. Pestre is többnyire férfiak jöttek, nagy ital csomagokkal. Volt is zűr a kézi poggyász elhelyezéssel. Szerencsére a belgák lezserebbek, mint a svájciak. Nem zavarta őket ha az üres ülést teleraktuk a holmival. Ital nem volt, de volt két kabátunk és két kézitáskánk. A svájciak ilyet nem tűrnek meg, még a kis retikült is feltetetik a csomagtartóba ha nem sikerül idejébe a lábaim alá eltüntetni. Amúgy is ha nem bosszantana még röhögni is lehetne a különböző reptéri szokásokon. Gran Canarian pl. még az órát is levetették velünk, viszont szemük se rebbent a cipőtől. Amire mindenütt allergiásak az a könnyű selyemsál. Az nem maradhat rajtam sehol.
Pesten aztán nagy élmény volt, hogy valahogy a város felől szállt le a gép. Így gyönyörködhettem a kivilágított országházban, meg minden másban is. Megint megállapítottam, hogy nincs még egy ilyen szép város mint a mienk.
Az útról majd még írok, de most megyek hangversenyre. Jövőre úgyse tudom mi lesz. Budapest elfelejtette a fesztivál zenekar támogatását. Ez az egyetlen magyar zenekar, ami valóban világhírű. Rendszeresen játszanak Japántól, Amerikán át mindenütt. Nagyon elszomorított ez az imént olvasott hír.