A Fesztivál zenekar minden év karácsonyán megrendezi az u.n. Titok koncertet. Ilyenkor nincs előre kinyomtatott műsor, hanem meglepetések. Miután az akadémia sokáig zárva volt vagy mi nem voltunk itthon, eddig mindig a Kongresszusi központban voltunk ezeken a koncerteken. Ezek mindig jó hangulatu kellemes ünnepi események voltak. No most az idén először Zeneakadémia, ami gyönyörűen felújított, minden az eredeti stb. Nem tudom miért csinálták 1907-ben ilyen sötétre a terem alsó részét, de valami hihetetlenül lehangoló.
Fischer Iván is azzal kezdte, hogy mikor a felújítás után először jött be a terembe úgy érezte, hogy sötét. Ezért aztán a koncertet is egy igen sötét komor művel kezdte Schumann Manfred nyitány. Miközben szépen szólt a zene, azon merengtem, hogy kb. 20 éve és utána 3 évig arról szólt az életem, hogy mit is lehetne tenni az akkoriban iszonyatosan lepukkant Zeneakadémia javára. Nem egyedül voltam persze, hanem az akkor svéd követ felesége és egy általa verbuvált igen lelkes külföldi női csapat tagjaként. Hihetetlen dolgokat műveltünk, hangversenyt rendeztünk, pénzt koldultunk és nem mellesleg segítettük a Zeneakadémiát mint szervet kicsit európaivá formálni. Nem volt pl. egy normális levélpapírjuk, arról nem is beszélve, hogy könyörögni kellet, hogy ugyan köszönjék már meg a bejövő pénzeket az adakozóknak stb. Szóval ilyen számunkra alapvető dolgokkal kezdtük. Tudtuk persze, hogy mi nem tudjuk felújíttatni az intézményt de legalább apró külsőségekre igyekeztünk hatni. Szóval ezek a küzdelmek vonultak végig lelki szemeim előtt, miközben szólt a komor zene és meg kellett állapítanom, hogy most mikor minden kész, nem szeretem a Zeneakadémiát. A további műsor se tetszett. Mintha Fischer Iván se lett volna a megszokott formájában, nem viccelődött és nem volt semmi komoly meglepetés. A műsor további része kifejezetten nem tetszett, kivéve a befejező Mahler szimfóniát.
A szünetben meglátogattam a mellék helyiséget is, ami elég borzalom lett. Olyan szűk, hogy ketten nem férnek el egymás mellett csak lapjával. Van összesen 2 fülke és ráadásul az egész picike hely grafit szürke csempékkel van kirakva. Ettől aztán nem csak kicsi de nyomasztó is lesz az egész. Egyetlen pozitívum, hogy beépítettek egy liftet, amit a közönség még nem fedezett fel, így a fájós térdemmel nem kellett emeletre fel-le másznom a tömegben. Ki és bemenet kizárólag a főkapun, ahová természetesen a taxiknak se szabad behajtani. De ezen már nem is csodálkozom. Kíváncsian várom, hogy mikor bontják fel az utat az Opera előtt, hogy oda se lehessen odamenni taxival. Nem mintha vágynék a totál tönkretett társulatra.
Fischer Iván is azzal kezdte, hogy mikor a felújítás után először jött be a terembe úgy érezte, hogy sötét. Ezért aztán a koncertet is egy igen sötét komor művel kezdte Schumann Manfred nyitány. Miközben szépen szólt a zene, azon merengtem, hogy kb. 20 éve és utána 3 évig arról szólt az életem, hogy mit is lehetne tenni az akkoriban iszonyatosan lepukkant Zeneakadémia javára. Nem egyedül voltam persze, hanem az akkor svéd követ felesége és egy általa verbuvált igen lelkes külföldi női csapat tagjaként. Hihetetlen dolgokat műveltünk, hangversenyt rendeztünk, pénzt koldultunk és nem mellesleg segítettük a Zeneakadémiát mint szervet kicsit európaivá formálni. Nem volt pl. egy normális levélpapírjuk, arról nem is beszélve, hogy könyörögni kellet, hogy ugyan köszönjék már meg a bejövő pénzeket az adakozóknak stb. Szóval ilyen számunkra alapvető dolgokkal kezdtük. Tudtuk persze, hogy mi nem tudjuk felújíttatni az intézményt de legalább apró külsőségekre igyekeztünk hatni. Szóval ezek a küzdelmek vonultak végig lelki szemeim előtt, miközben szólt a komor zene és meg kellett állapítanom, hogy most mikor minden kész, nem szeretem a Zeneakadémiát. A további műsor se tetszett. Mintha Fischer Iván se lett volna a megszokott formájában, nem viccelődött és nem volt semmi komoly meglepetés. A műsor további része kifejezetten nem tetszett, kivéve a befejező Mahler szimfóniát.
A szünetben meglátogattam a mellék helyiséget is, ami elég borzalom lett. Olyan szűk, hogy ketten nem férnek el egymás mellett csak lapjával. Van összesen 2 fülke és ráadásul az egész picike hely grafit szürke csempékkel van kirakva. Ettől aztán nem csak kicsi de nyomasztó is lesz az egész. Egyetlen pozitívum, hogy beépítettek egy liftet, amit a közönség még nem fedezett fel, így a fájós térdemmel nem kellett emeletre fel-le másznom a tömegben. Ki és bemenet kizárólag a főkapun, ahová természetesen a taxiknak se szabad behajtani. De ezen már nem is csodálkozom. Kíváncsian várom, hogy mikor bontják fel az utat az Opera előtt, hogy oda se lehessen odamenni taxival. Nem mintha vágynék a totál tönkretett társulatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése