Egyre inkább úgy látom, hogy a mai 50-60 éves korosztály komoly nehézségekkel küzd, ha udvarias formában kellene beszélni valakivel. Konkrétan az itt dolgozó mesterek és takarítók stb. nyomán jutott ez eszembe.
Tegnapi példa: Nehéz a redőny az automatizálás drága. Egyik mester megjegyzése, ha szól a papának olcsóbb mint a motor. Ilyenkor mindig meredten nézek magam elé. Milyen papának? Persze gyorsan leesik a tantusz, hogy szegény B.-t degradálják le papának.
Takarítónő ugyanez. Papa hol van? Hol? A sírban. Mondanám legszívesebben, de tudom, hogy nem az Apámról beszél.
Mikor anno szegény Emberemet vittem a kórházba meghalni, még nem voltam gyakorlatban. Ültem elöl a mentőautóban ami privát volt. Egyszer csak megszólal a hátam mögött a mentős: Tessék ideadni a papa személyi igazolványát. Kicsit ideges is voltam, nem volt ez egy kellemes nap nekem se. Ingerülten hátrafordultam. Mit akar??? Nem volt kedves a hangom. Erre rábök szegény Emberre és közli, hogy hát a papa igazolványa kellene.
Nem is szólnék, ha én mondjuk 30 éves lennék és B.-ről vagy Emberemről azt hinnék, hogy az apám, bár akkor se helyes, mert aki nekem Papa, az nekik X.úr, vagy a Beteg stb. Mentőst akkor kiosztottam, remélem megjegyezte. Közöltem vele, hogy aki itt a mentőben fekszik az neki kizárólag X úr és semmi más. Egy fillér borravalót nem kaptak, bunkó banda.
Azért van fejlődés. A fiatalság már mintha jobban kezelné ezt a dolgot. Legfeljebb a férjemről beszélnek, vagy érdeklődnek, ami ok. Végül is nincs ránk írva, hogy nem vagyunk házasok.
50-es 60-as korosztály, mi a véleményetek??? Már ha olvassa itt valaki az irományomat.
Tegnapi példa: Nehéz a redőny az automatizálás drága. Egyik mester megjegyzése, ha szól a papának olcsóbb mint a motor. Ilyenkor mindig meredten nézek magam elé. Milyen papának? Persze gyorsan leesik a tantusz, hogy szegény B.-t degradálják le papának.
Takarítónő ugyanez. Papa hol van? Hol? A sírban. Mondanám legszívesebben, de tudom, hogy nem az Apámról beszél.
Mikor anno szegény Emberemet vittem a kórházba meghalni, még nem voltam gyakorlatban. Ültem elöl a mentőautóban ami privát volt. Egyszer csak megszólal a hátam mögött a mentős: Tessék ideadni a papa személyi igazolványát. Kicsit ideges is voltam, nem volt ez egy kellemes nap nekem se. Ingerülten hátrafordultam. Mit akar??? Nem volt kedves a hangom. Erre rábök szegény Emberre és közli, hogy hát a papa igazolványa kellene.
Nem is szólnék, ha én mondjuk 30 éves lennék és B.-ről vagy Emberemről azt hinnék, hogy az apám, bár akkor se helyes, mert aki nekem Papa, az nekik X.úr, vagy a Beteg stb. Mentőst akkor kiosztottam, remélem megjegyezte. Közöltem vele, hogy aki itt a mentőben fekszik az neki kizárólag X úr és semmi más. Egy fillér borravalót nem kaptak, bunkó banda.
Azért van fejlődés. A fiatalság már mintha jobban kezelné ezt a dolgot. Legfeljebb a férjemről beszélnek, vagy érdeklődnek, ami ok. Végül is nincs ránk írva, hogy nem vagyunk házasok.
50-es 60-as korosztály, mi a véleményetek??? Már ha olvassa itt valaki az irományomat.
Olvassa bizony.
VálaszTörlésA múlt héten beszélgettem a volt magyar tanárommal erről a problémáról. Gond van a megszólítások használatával. Nem tudnak az emberek bemutatkozni. Nem tudják a kézfogás szabályait. Kézcsókot ne is említsem.
A sajtó idétlenségeit is ide sorolom. Egy minősíthetetlen, büdös, koszos kukázó némbert hölgy jelzővel illetnek.
gyermekgyilkos hulladékra azt írják, hogy édesanya.
Tovább is van. Mondjam még?
Mindig szeretnék valami viselkedés és illemórákat tartani egy kis stilussal fűszerezve.
TörlésAzt hiszem éhen halhatnék, az érdeklődés hiányában.:-(