2013. december 13., péntek

Bécs

Természetesen már 10 napja itthon vagyunk, a kellő fáradtsággal és átállási zűrökkel tetézve rohangászunk a dolgaink után. Bécsbe se csak kéjutazni mentünk, hanem dolog volt. Mostanában már elég ritkán járok ki, régebben biztos, hogy legalább egyszer havonta mentem. Közben sokat változott ott is az élet. Van sok pozitív fejlődés, pl. a Mariahilferstr. nagy része gyalogos lett. Ez egyelőre még ideiglenes állapot és sokan füstölögnek miatta, de a tömegre való tekintettel kifejezetten pozitív. Metróztunk tegnap délután ami elég horrorisztikus volt. A metró ott nem jár 3-4 percenként és annyian voltak, hogy többed magunkkal lemaradtunk, majd a következővel is csak úgy tudtunk elmenni mint a szardiniák a dobozban. Szintén pozitív a hajléktalanok és egyéb koldusok eltűnése. Nem tudom mit csináltak velük, de érdemes lenne érdeklődni a módszerről. Igaz a szálloda közeli kicsit félreeső aluljáróban piáltak néhányan a földön ülve, de nem voltak tartós ott tartózkodásra berendezkedve. Ma reggel nyomuk se volt.
A karácsonyi kivilágítás pompázatos. Ezt is érdemes lenne legalább részleteiben lekoppintani. Ma már a ledek nem fogyasztanak sok áramot és csodálatos széppé tudják tenni ilyenkor a várost. Feltünt, hogy kizárólag hatalmas karácsonyfákat árultak és csakis a dupla normann fenyőket. Tele van velük a város, az átlag méret szvsz 2 méter. Hatalmasak és dúsak, nekem egy ilyen fenyő miatt ki kellene költöznöm a nappaliból. Sajnos a belvárosban egyre több a bóvli árus. Engem érdeklő ruha üzletek sorban megszűnnek. Vagy nagyon drága butikok vannak, vagy az ócska H M és társai. Nem tudom az ötvenes közép osztály hol veszi a ruháit. Jó lenne felderíteni egyszer.
Most a forralt bor árusok a csúcsok. Tele van a város forralt bort árusító bódékkal és többnyire nem a külföldi turisták álldogálnak ott. Bírják nagyon a hideget. Nulla fok körüli hőmérsékletben az utcán álldogálni, nekem nem vonzó. Igaz a forralt meg az egyéb bort sem szeretem.
A Westbahnhofot nem győzőm csodálni. Ilyet is csinálhatnánk itthon. Tudom milyen volt még néhány évvel ezelőtt. Most egy modern bevásárló központ éttermekkel, kávézókkal és ezer féle üzlettel. Tiszta, fűtött élhető. Onnan is eltűntek a régi berendezéssel együtt a naphosszat ott piáló homelessek is.
A szállodánk igazi fapados volt. Ilyet még nem láttam. Egyrészt 7 emeleten több száz szoba, másrészt a portán egyetlen ember. Sorba kellett állni a be és kijelentkezésnél is. Szoba rendben volt, de a fürdőben még egy zuhany sapka se volt. Tiszta véletlenül volt nálam egy, a toalett szerek között. Ici-pici wc volt a fürdőben. Mintha gyerekre szabták volna. Reggelinél a kávét magunknak kellett kinyomkodni az automatából. Egyértelműen a személyzeten spórolnak. Minden esetre a liftek működtek, nem úgy mint előző látogatásunkkor a panzióban.
Tegnap este 8-kor már halál fáradtak voltunk. De mert ilyen korán nem jó lefeküdni, az ágy tetején végigszundikáltam egy tv filmet. B. először a fotelben akart olvasni, de állandóan leesett a feje és végül is lefeküdt. Mi lett a vége? Hajnali fél ötkor felébredtem és nem is tudtam elaludni. Közös szobának nyögés a vége. Feküdtem és vártam, hogy reggel legyen. B. közben jóizüen szuszogott mellettem. Reggel pedig előadta, hogy ő alig aludt az éjszaka.
Haza fele a vonat hihetetlenül tömve volt. Határon felszállók már csak állni tudtak. Kifogtunk egy kosaras lánycsapatot, akik annyit viháncoltak, hogy nem lehetett aludni. Csak gondolom, hogy kosarasok voltak, mert mind hihetetlen langaléta volt.
A resumee az, hogy öregek vagyunk mi már az ilyesmihez, sajnos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése