Itt a nyár!

Mit csinál ilyenkor egy városlakó? Sorra veszi az elintézetlen ügyeit, amit az eső miatt tologatott maga előtt. Tegnap B.-nak kellett igazolni, hogy még él, így végigdöcögtük a várost buszon. Ma változatosabb program volt.
Mikor valami kerek születésnap közeleg, akkor ünneplem magam. Az idén pl. a 10 éves szófám méregdrága felújításával és áthúzatásával. Kora tavasszal még mondogattam, hogy ugyan már, a hátralévő időre jó lesz ez már így ahogy van. De ahogy a nap egyre többet besüt a lakásba, annál inkább rájöttem, hogy már nem tudom ezt így nézegetni + le is van ülve helyenként, ahol állandóan pihentetem a hátsó felemet. Végre lett megfelelőnek tűnő kárpitos a Klauzál téren székel. Persze illene előleget adni. Nagy nehezen egymásra találtunk telefonon. Mikor menjek? Kedden 8-9 között, volt a válasz. Azt nem, mondtam én. Végül kialkudtam, hogy 10-11 közt. Így ma a másik busz vonalat próbáltam. Sokkal gyorsabb volt mint a tegnapi. Számomra hajnali kelés volt, miután útközben még a bankba is be kellett menni pénzért. Onnan aztán már kellemes séta volt, szigorúan az árnyékos oldalon, a belváros.
Benéztem a butikosomhoz, aki majd rosszul lett, mikor meglátta, hogy a tőle 10 éve vett ruha van rajtam. Végül közölte, hogy a ruhával rajtam semmi baj, csak hülye az a kereskedő, aki olyan ruhát árul, amit 10 évig lehet hordani.:-)))
Elmeséltem melyik ruha tetszett, de az szerencsémre már elvitte más. Nem hoz be szériákat a nő, soha nem jön velem szembe semmi amit nála vettem. No de aztán csak beleszerettem valamibe. Remek hátszelem volt, mert B. is nagyon jónak találta a holmit, szóval vettem magamnak a szófa mellé egy topot a hozzá való kabátkával. Most aztán kész az ünneplés, mert még csődbe megyek.
Gyors ebéd után, újabb kirándulás indult, ezúttal B. visszereinek a nyomát mutogattuk meg az orvosának. Nagy volt az öröm és elragadtatás az orvos részéről. Lett mindjárt ultrahangos vizsgálat meg fénykép. Egyetemen ad elő a pasi és szemléltető képeket csinált folyamatosan B lábáról. Nem vitás szörnyűséges volt az eredeti állapot. Valódi siker élmény lehet egy ilyet helyre hozni. Orvoshoz tűző napon sétáltunk a Margit körúton. Valódi mazochisták vagyunk. Vissza fele rövid be kukk a Mammutba. Postán a levél feladásnál csak 21 szám volt előttünk. Szerencsére volt szék és klíma is. Egyébként intelligens posta. Külön számot lehet húzni a csak levél feladáshoz 5 darabig. Ilyennel még nem találkoztam máshol. Végül B. még a Szaturnba vágyott menni én meg kint leroskadtam egy padra. A lábam körül negyvenes takarítónő törölte a követ. Érdeklődött hány óra, sóhajtozott és szóba elegyedtünk. Én még ilyet nem hallottam. Azt mondta, hogy napi 12 órát dolgozik minden nap! 12 órát csak talpon maradni is rettenetesen sok, hát még csinálni is valamit közben. Nem panaszkodott, csak tényként közölte a kérdésemre. Magamban nagyon sajnáltam szegényt.
Itthon megszámláltam a vízhólyagjaimat a lábamon és örültem, hogy holnap nem kell menni sehova, csak felkelni hajnalban és várni a vizkárokat elhárító mestert.