Városi kószálás.

Tudom jól, hogy erdőn mezőn sokkal egészségesebb a mászkálás, na meg kullancsot is lehet szerezni, de nekem mégis csak a városi aszfalt marad az igazi terepem.
Ma a Klauzál téren volt dolgom. Végre kiválasztottam egy elviselhetőbb áru anyagot a szófa áthúzáshoz. A kárpitos ajánlotta. Azt hiszem jó helyet kerestem erre a munkára. A céget a nagypapa alapította 1946-ban. Jó kis romos környék lehetett ez akkor. Azóta az egész család kárpitos. A Nagypapa fia és felesége, majd az ő fiuk és lányuk is. A segéd 20 éve dolgozik náluk. Nagyon szépek amiket csinálnak, ma megnéztem.
Miután az idő kellemes volt, elindultunk gyalog a Klauzál térről, a Dob utcán befele a városba. Láttam szép házat, sajnos még nincs felújítva, de lefotóztam, majd előbb utóbb látható lesz. Átvágtunk a kiskörúton, majd át az egyre rémesebb átjáróházon a Vitkovits Mihály utcán át, mindig A Váci utca irányába.
Az átjáróházban az a szörnyű, hogy valaki feltörette az aszfaltot és kis kockaköveket raktak le, amin az ember kitöri a bokáját. A V.M. utcában megnéztem az öreg esernyő javító hűlt helyét. A régi házat valahogy úgy tüntették el, hogy elé és felé építenek. Még nincs kész. Az öreg ernyőjavító néni meg elköltözött örökre. Kicsi sötét és elég koszos üzlet volt már a végén, de olcsó pénzért javították a törött, szakadt ernyőket. A kis téren, amibe a V.M. utca torkollik, a régi műstoppoló helyén szalámi bolt nyílt. E műstoppoló is pont olyan intézmény volt mint az esernyőjavító. Ma már feltehetően senkinek nem jut eszébe a molyrágta ruháját műstoppolóhoz vinni, vagy a kedvenc ernyőjét megjavíttatni.:-(((
Mentünk tovább a Pilvax közön, el a reménytelen Pilvax kávéház mellett. Boldogan átkeltünk az immáron igen csekély forgalmú Petőfi Sándor utcán. A Párizsi utcában jót spóroltam, mert hirtelen szerelembe estem egy piros cipővel, de szerencsémre nem volt az én nagyságomban. Amúgy is, úgy tűnik, spórolós napom volt. A Váci utcába érve, felfedeztem a Piarista házban ujonan megnyílt Mark and Spencer üzletet. Megláttam egy nadrágot, még fel is próbáltam. Olyan határ esetnek bizonyult, hogy inkább nem vettem meg. Amiért meg a kirakat nyomán bementem, arról kiderült, hogy nem fekete piros és drapp kombináció, hanem kék piros és fehér. Nos a francia zászlóban nem akarnék járni. Miután ilyen jó sok pénzt megspóroltam, mentünk tovább a Váci utcán. Sok nép volt. Ültek kint, ettek ittak a teraszokon. A volt Taverna aljában, a Zsolnay kávézót felváltotta egy olasz étterem, különben nem sok újat láttam. A Vörösmarty téren végre nincsenek bódék, vajon meddig? Tovább a Dorottya utcában jött a csoda. Az épület valamikor biztos banknak épült. Az én felnőtt koromban valami iroda volt, talán valamelyik impex. Most először a kapura lettem figyelmes mert nagyon szép. Aztán látom, hogy járkálnak ki-be az emberek. Valami felirat is volt, amit nem tudtam értelmezni. Végül bementünk. Nos az egész földszinten egy olasz áruház van, de nem bóvli olasz hanem jó. Ha fiatal lennék rengeteg pénzt hagynék ott. Van háztartási osztály is, amit elég tüzetesen végignézegettem, valamint lakberendezés, gyerek osztály, női -és férfiruhák, kozmetika stb. Emberek is voltak bent. Nagyon elcsodálkoztam, mert én ezt az üzletet soha nem láttam reklámozva, nincs kirakata így alig lehet észrevenni. Viszont nagyon szép és rendezett az egész. Miután jól kigyönyörkodtem magam, elballagtunk a buszmegállóhoz és hazajöttünk. Közben azon bánkódtam, hogy Apám már nem él. Minden házról meg tudta volna mondani, hogy mi volt eredetileg, meg azután.