Ez nem az én napom

A komputer már tegnap este akadozott. Így a reggel azzal kezdődött, hogy B. elkezdte keresni az okot. Egész délelőtt kínlódott vele, hol ez nem ment hol meg az. Végül ebéd után, rendkívül finom halat sütöttem egy rakás összezagyvált zöld félével, elhatároztuk, hogy pihenésképpen elmegyünk végre a fehér homokos tengerpartra. Összecihelődtünk és úgy három körül elindultunk. Az út kb. 20 perc autóval, tehát nem egy nagy kirándulás. Ahogy közeledtünk a hídhoz, mert a fehér homok egy hosszú szigeten lakik, egyre sürübb lett a köd. Átmentünk a hídon és az orrunkig nem láttunk a sürü fehér ködben. Hirtelen eszembe jutott az újsághír, miszerint tegnap elhalasztották a hajó parádét a köd miatt. Na szóval így néz ki. A vége az lett, hogy ki se szálltunk az autóból mert semmit nem lehetett látni. Szépen visszakanyarodtunk és jöttünk haza.
B. folytatta a szöszmötölést a gépen én meg a rendkívül izgalmas detektivregényemet olvasgattam, mígnem jelentette, hogy most már megy. Nos inkább meneget.:-(((

Visszakanyarodva a glóriámhoz még mindig van baj. B. ugyanis úgy határozott, hogy felszedi a lapokban lerakott és szerintem tényleg nem ronda linóleumot, majd kipótolja a hiányokat a kőpadlón, ami a linóleum alatt van. Igen ám de az alatta levő kő ronda, tehát majd ő feltöri az egészet és új követ rak le. Nos ettől racionális énem kissé kiakadt és megvétóztam a padló felszedést. A linóleum kockákból ugyanis van itt tartalék. Igaz szerintem is szebb lenne a fehér kő, de ekkora munkát egy nyaralóban, ki tudja mennyi időre még, teljes esztelenség megcsinálni. Néztem, hogy egy kicsi darabot mennyi ideig kellett vakarászni.
Sajnos a racionalitásomat nem díjazza. Komolyan megsértődött, hogy nem akarom, hogy rendesen megcsinálja stb. Irtó erőszakos tudok lenni és végül győztem, marad a linóleum, de nem érzem jól magam ezzel a győzelemmel. Remélem idővel belátja, hogy igazam van, de addig.... élhetek a rossz lelki ismeretemmel.