Kiakadtam!

 Ránézek a magyar hírekre és mit látok vastag nagy betűkel? Szeptember 1-től bezárjuk a határokat. Magyar állampolgár ha kiutazik, utána 2 hét karantén vagy két negativ teszt. B. Kormányunk már teljesen paraoniába esett? Nehogy már csak egy kicsit is normálisan érezzük magunkat, mindent elkövetnek, hogy félelmek közé kergessék a népet. Mindenütt nőnek az esetszámok, de azért nem zárkóznak be. Micsoda nagyképű bejelentés: Magyarország zöld, minden más vörös. 

Megint j9nnek az öregek meg az iskolások. Az eddig külföldről hallott statisztikák szerint most a legtöbb megbetegedés a 30-40 éves korosztályt érinti. A kisgyerekek nincsenek veszélyben, lásd Svédország és részben Dánia, ahol az ovodákat és alsó osztályos iskolákat egyáltalán nem zártak be. Az öregek meg vigyáznak magukra. Egy részük védőruházatban jár még mindig a közértbe, a másik részük viszont normálisan akar élni, ha hagyják. Jómagam biztos a psychiátrián fogok kikötni, ha még sokat szórakoznak velem. 

Amúgy is meglehetősen a padlón vagyok. Ma lemondtam az októberi utazást, mert ha még várok még több pénzem úszik el a dolgon. Ebben most Merkel a ludas, aki maszk mániába esett. 8-10 óra vonat út maszkban elviselhetetlen gondolat volt számomra. Inkább vesszen a pénz. 

Viszont elmentem végre a közjegyzőhöz és aláirtam nála az u.n. élő végrendeletet (Patientenverfügung), amiben letiltottam minden élethosszabbító kezelést ha már nem lennék az eszemnél. Közjegyzőnő kicsit csodálkozott, honnan szedtem. Na honnan? Az internetről töltöttem le. Úgy tűnt még nem találkozott ilyennel. Sajnos kétkedem, hogy kis hazánkban ezt az orvosok figyelembe is veszik, de a remény hal meg utoljára. A közel múltban kerestem a googlen, csak úgy kíváncsiságból "Paliativ orvos" kifejezésre. Nulla eredménnyel. Ilyen nálunk szemlátomást nincs. Kinti orvosi egyetemen tanítják és van szakképzés is, ez egy komoly szakma ma már az orvostudományban.

Még egy hír: A magam féle maszk utálók és anti hisztik, tüntetést szerveztek Berlinben, amit a coronára való tekintettel nem engedélyeztek. Mire a szervezők a bírósághoz fordultak, miután az alaptörvényben mindenkinek joga van békésen tüntetni. Bíróság ma kimondta, hogy nem lehet megtiltani a tüntetést. Mondjuk az üröm az örömben, hogy ezeket kihasználva a szélsőjobb (AFD) is bekeveredik közéjük, minek következtében én pl. biztos nem mennék, de ez már  egy más téma.

Egy jó este

Ma nem kellett korán kelni, így tegnap teljes nyugalomban nézhettem a tv-t éjfél utánig. Különböző politikai vita és riport műsorokat néztem. Így sikerült kétszer vállon veregetni magam, hogy mégse vagyok teljesen hülye.

Házi vitáinkon szoktam mondogatni, hogy Amerika sülyedése a másik tehetségtelen színésszel Reaganel kezdődött. Nem tudom honnan volt ez a meggyőződésem. Általában nem adtak nekem igazat ebben. Nos tegnap elhangzott, hogy nem is csak Trump a főbűnös a kialakult helyzetért, a társadalom polarizációja sokkal régebben kezdődött. Mikor is? Kérdezték az ott ülő amerikai egyetemi professzornőt? A válasz: Reagan kezdte. Már ő is alig titkoltan rasszista volt, ami egy amerikai elnöknél nem elfogadható viselkedés. Ekkor boldog megelégedéssel hátra dőltem a szófán.

Esti siker sorozatom, nem ért itt véget. Egy másik műsorban arról volt szó, hogy a németek mennyire ragaszkodnak a pénzükhöz, bezzeg a svédek! Ott már nem lehet sehol semmit készpénzért venni. Így van. Tudom a még ott élő barátnőmtől. A koldusnak és a templomi adománygyűjtőnek is van kártyaleolvasója. Még a kártyánál is nagyobb divat, az ifjúság körében, a telefonnal való fizetés. Ez a szokás itthon is terjed. Jómagam erősen idegenkedem tőle, nem véletlenül. A riporter több okos emberrel beszélt, általában csak az adóhivataliak voltak lelkesek a kártyától. A megkérdezettek különben inkább tartózkodtak tőle. Végül is a bécsi egyetem egyik professzorjával beszéltek. Ő a képernyőjén megmutatta, hogy egy kártyahasználat alkalmával hány helyre lesznek továbbítva az adataink. Példának említette, hogy ha két korra és keresetre azonos ember közül az egyik kicsit rosszabb környéken lakik, olcsó üzletekben vásárol, vacak szállodákban száll meg stb. Az nagy hatással lehet ara, hogy milyen állás fog kapni, mennyi kreditet kap a bankjától, milyen ajánlatokat kap az interneten és milyen hirdetéseket lát. 

Nos ha az életben már nem is, de legalább a tv-ben így lesz elismerve, hogy okos vagyok.:-)

Kellemes este volt.

Egy kis extra a végére. Tegnap pénzt váltottam, teljesen hivatalos helyen. Oda adtam az igazolványom, mert ma már száz ezer felett az is kell. Pasi hosszasan elmélyedt a tanulmányozásba. Olyan hosszan, hogy rászóltam, adja vissza az igazolványom és a pénzt, én nem tudok ennyi ideig egy szűk meleg lukban álldogálni, elmegyek máshova. Rögtön megleszünk, mondta, majd rám nézett és megkérdezte. Születési év nem változott?

Pedofilia

Nem tudom, hogy tényleg olyan rémesen terjed-e, vagy csak egy újabb hiszti.  Minden esetre Németországban majd minden napra jut egy pedofil bírósági tárgyalás. Számomra a csúcs, miszerint a vádlott, a gyerek apja 177-szer (nem ennyi volt a szám, csak kb. amit mondtak) bántalmazta szexuálisan a most 3 éves! kislányát, három hónapos kora óta. Ez nem valami kacsa hír, hanem a német állami televizió híradásában hangzott el. 

Biztos gyenge a fantáziám, de ezt én nem tudom elképzelni, mert szerintem ez egyrészt fizikailag lehetetlen, másrészt ki állt ott 3 évig a gyertyával és számolta? Minden esetre ezzel is hiszterizálják a népet. Olvasom a szintén nem női magazin újságomban, ahogy egy újságíró anyuka leírja, hogy a 10 éves kislánya tornás táncos nyári táborban volt. A tábor vezető nő kitalálta, hogy a végén a gyerekek egy cirkuszi előadást produkálnak a szülőknek. Gyerekek boldogan beöltözve, kifestve stb. tették is a dolgukat. De! Az előadás előtt a vezetőnő bejelentette, hogy tilos fényképezni. Szülök nyeltek egyet és elrakták a telefonokat. Az előadás után anyuka a sátoron kívűl le akarta fényképezni a lányát és annak barátnőjét, a cirkuszi maskarában. De a gyerekek húzódoztak a fényképezéstől, mert az nem jó, meg veszélyes stb. Nyilván a két hetes tábor alatt telebeszélték a fejüket hülyeségekkel. 

Mert igen, igen "veszélyes dolgok történhetnek". A közzé tett képeket bárki ellophatja és a dark neten felteheti pedofil oldalakra, ahol majd azok a pedofil férfiak élvezkednek felette. Lehet, hogy így van. Állítólag piszkos kommentárokat is írnak. De azt nem tudom, hogy ezzel kinek ártanak? A fényképen lévők garantáltan nem fogják tudni, hogy kommentálják őket. 

Lehet, hogy csak nekem szörnyű a gondolat, hogy már a gyerekekbe is, na meg a felnőttekbe pláne minden féle félelmet beleültetnek. Mindegy, hogy virus vagy pedofíl a lényeg, hogy rettegjünk valamitől. Nem lenne psychésen egészségesebb az emberek józan eszére bízni, hogy mitől kell félni? Én minden esetre örülök, hogy félelem mentesen nőttem fel, legalább is a szüleim nem tápláltak belém semmilyen félelmet. Az oroszoktól magamtól féltem. Nyilván tudat alatt átadták nekem a saját félelmüket. De ez minden. Ha egy férfi udvarias volt velem, vagy akár a karomra tette a kezét, nem gondoltam, hogy meg akar erőszakolni. Biztos sok, akár fürdőruhás képem volt szerte a nagyvilágban, de soha nem gondoltam, hogy ez ártalmamra lehetne. Nem féltem a betegségektől, vírustól semmitől. Illetve a gyerekbénulástól féltem, nagyon is, mert nem tudtam róla semmit. Következmény. Felnőttként kétszer is beoltattam magam ellene. A félelem mentes élet nagy ajándék, erre kellene, szerintem, törekedni a rémisztgetés helyett.

Így nyaralok én

Hallom innen onnan, hogy a nálam egy generációval fiatalabb nők, apartmant bérelnek a Balatonnál, vagy a velencei tónál és oda mennek egy hétre nyaralni. Nagyon elgondolkoztam azon, hogy vajon mi ennek az értelme. Hiszen mindenkinek van otthon egy kényelmesen berendezett lakása, nem valahol a nyolckerben, hanem szép helyen. Minek mennek akkor egy bérelt nem tól luxus berendezésű apartmanba. Mi ebben a jó? Megoldás nincs, nem fogom megkérdezni. Viszont elhatároztam, hogy akkor én is nyaralok, azokon  a napokon, mikor B. itt van nálam. Ma volt az első nap, ami azzal kezdődött, hogy féltíz lett mire felkeltünk. Reggeli, utána kényelmes újság olvasás, majdnem délig. Az újságokért megdolgoztam, szóban és írásban. Kitartó telefonálgatásai és levelezésem eredménye, hogy most van hétvégi napilapom privát előfizetéssel, plusz vissza tért a hetilap is. Nem tudom ez mennyire függött az én buzgalmamtól, de ma kaptam tőlük levelet, amiben közlik, hogy ismét kapható Pesten a lap. 

Délben megittuk az egy pohár pezsgőnket, ami most kisérleti stádiumban van, miután a mi kedvencünket nem gyártja már a Törley gyár. Gondolom most eltünt, aztán majd idővel vissza jön, csak kicsit többe fog kerülni. 

Pezsgő után elsétáltunk egy közeli vendéglőbe ebédelni. Haza fele felfedeztem, hogy megint van Mövenpick fagylalt a svájci csokoládé üzletben. Kb. tavaly ilyenkor ettem utoljára fagylaltot, mert én csak ezt a Mövenpicket szeretem. Itthon a kellemesen hűs lakásban, elnyúltam egy kicsit, később fagylaltoztunk. 

Ezután már csak olvasás, majd este TV következett. Éjfél után feküdtem le. Egy tökéletes nyaralós nap volt. Ma reggel, mikor felébredtem láttam, hogy a nyár búcsut vett tőlünk. Jókora időzítettem a "nyaralásomat".

Televizió

 Soha nem szerettem a televíziót, népbutitó eszköznek tartottam, főleg az írástudatlanok számára. Nem is volt nekünk, mert csak anyám mondogatta néha, fodrászlátogatás után, hogy jó lenne, miután ott mindig szó volt valami műsorról, amit ő persze nem ismert. De apámmal leszavaztuk az ötletet, így csak mikor elhagytam az országot, akkor vettek, helyettem, egy tv-t.:-)

Mai napig se vagyok nagy fogyasztó. Rendszerint este 8-kor hírek, utána valami és kész. A napokban viszont nagy élményt szerzett az eszköz nekem. A salzburgi ünnepi játékok 100 éves évfordulója alkalmával mutattak egy ősi filmet, ahol Karajan vezényelt és csodálatos hangú nők énekeltek. Az 1960-as bemutatóból volt összevágva a film, mai kommentárokkal. Richard Strauss Rózsalovagja volt a nyitó előadás. A librettót Hofmannstahl írta akivel Strauss együtt alapította az ünnepi játékokat.

Karajan még személyesen találkozott Straussal.  1960-ban még fiatal volt és fantasztikus tempóval dirigált. Volt zenészek mondták filmben, hogy képes volt egy ütemet sokszor megismételtetni, amíg nem találta tökéletesnek. Időt szánt a dologra, ami ma már nem létezik. A Rüzsalovagban 3 nagy női szerep van, igen a Rüzsalovagot is egy mezzo szoprán énekli. Nos ebben a filmben a mezzo szopránt nem ismertem és nem is tudtam megjegyezni a nevét. Viszont a két nagy szopránt még én is sokszor hallottam ha nem is élőben, de lemezen és igen a tv-ben. Elisabeth Schwarzkopf és Annelise Rotjenberger nagy nevek voltak csodálatos hanggal. Utóbbi sokáig szerepelt a tv-ben, egy zenei műsort vezetett. Szép karcsú nők voltak csodálatos hanggal. A másfél órás filmtől teljesen high lettem, mert nem csak a hangok, de rendes díszletek szép kosztümök, minden olyan kerek és szép volt. 

Ilyenkor jó öregnek lenni. Vannak szép emlékeim, amik boldogsággal tudnak eltölteni. Örülök, hogy tavaly sikerült elmenni Salzburgba, így pontosan ismertem a helyszínt, ülhettem egyszer ott a nézőtéren. Igaz kora ifjúságomban mindig a Jedrmanra vágytam, de az nem jött össze. Mindent nem lehet megkapni amire vágyunk.

Öregszem?

Furcsa dolgaim vannak és nincs kit kérdezni. Miután valahogy mindig nálam idősebb és okosabb barátaim voltak, mára nem maradt már senki. Mostanában ősrégi dolgok jutnak eszembe, amikkel már ezer éve nem foglalkoztam. Beugranak ismerősök, helyek, szituációk és én csak csodálkozom. Honnan jön most mindez. Lehet, hogy ez a vég kezdete?

Ma pl. fejmosás közben jutott eszembe egy Ady vers: Őrizem a szemedet. Az első versszakot persze még tudom is, mert ami nagyon tetszett az megragadt. Különben nem voltam se versmondó se verstanuló. A kötelező verseket általában addig tudtam, amíg fenn ált a felszólítás veszélye az iskolában.

Szóval állok a zuhany alatt és mormolom magamban a verset. Ekkor eszembe jut, hogy mi az, hogy vénülő kezemmel? Ady nem is lett öreg soha! Emlékezetem szerint 40 éves kora körül meghalt szifiliszben. Az egész olyan logikátlan, de nagyon szép. De honnan jutott ez most az eszembe???

Az imént rápillantottam az indexre, megszokásból. Nem tudom ki írja, de vastag betűs cím: Ma kihúztak hat számot a lottón. Miért a hatos lottón hány számot szoktak kihúzni?

Holnap kezdődik a hét a szokásos két nap küzdelemmel. Hétfőn torna, kedden takarítás, ami korai keléssel jár. Aztán megint szabadságon leszek. A német újságok rendetlenül vagy sehogy se jönnek. Megint kell egy kicsit telefonálgatnom ezügyben. Tudom, hogy nevetséges, de nem akarok újság nélkül élni. Annyi mindenről le kell mondani koromnál fogva. Erről nem akarok és kész.

Kispukkancs

Az EU-ban öt napra húzódott el a kétnapos tárgyalás. Nem volt egyszerű mert hatalmas összegről volt szó, amivel az EU próbál segíteni a vírus okozta válság megoldásán. Hamarosan szinre lépett a "4 fukar" Ausztria, Dánia, Svédország és Hollandia. Különösen az utóbbi miniszterelnöke makacskodott. Ők igyekeztek minél többet lefaragni a segély összegéből és inkább csak kölcsönöket adni. Az első két nap, gyakorlatilag ezzel a huza-vonával telt el. Lassanként aztán kevesebb lett a segély és több a kölcsön, a végösszeg nem változott. Ezután kezdtek beszélni a jogállamiságról és ekkor lépett színre a kispukkancs. Ha bármiféle jogállamíságot követelenk, akkor ő megvétózza az egészet és kész. Őt nem érdekli Európa jövője, semmi. Közös érdek közös értékek, mi az neki?

No de nem is erről akarok itt mesélni, hanem a külalakról. Természetesen a jobbára férfiakból álló gyülekezet, mind öltönyben és nyakkendőben volt. A nők is a szokásos nadrág és blézer együttesben. Egyetelen üditő kivétel volt a finn miniszterelnöknő, akin szép elegáns ruhák voltak minden nap.  Érdekes módon egy darab elhízottat se sikerült felfedeznem köztük, Merkelnél ez már bocsánatos bűn, nálam. No a mi kis pukkancsunk volt az egyetlen aki állandóan levett zakóval mászkált teremről teremre, pedig egy pukkancs hasnak nem előnyös a ráfeszülő ing. Nem hinném, hogy az üléstermekben és általában a hatalmas épületben nincs klíma. Így számomra semmi se indokolta az ingben járást.
Egyébként ha pukkancsunk is azt vallja, mint állítólag Marlene Ditrich, hogy mindegy, hogy mit csak beszéljenek rólam, most boldog lehetett. Négy napon át nem volt olyan német hiradó, ahol ne hangzott volna el a neve és ne mutatták volna daliás alakját.