Vendégség

Valamikor gondoltam egyet és elkezdtem meghívni igen régi kedves netes ismerősöket. Szerencsére mindenki ráért az adott időponton. Volt még időm bőven gondolkozni, hogy mit is csinálok.
Mikor ide költöztem, nem fért el az a szekrény amiben a vendégséghez szolgáló poharakat, egyebeket tartottam, így az egész felszámolásra került. Nem is volt még ebben a lakásban egyszerre 4 embernél több egyszerre. Hely sincs, asztal sincs és többnyire már emberek sincsenek, hiszen az igazi régi barátok már kihaltak.
3 nappal az esemény előtt kezdtem számolni, hogy akkor hány szék is van a lakásban? Nem fiatal korosztály, a földre nem ültethettem senkit. Közvetlen a vendégség napján, aztán átrendeztük kicsit a lakást. Törékeny, 78 éves, gyerekszoba székeimet elmentettem és beraktam helyettük strapabíróbb darabokat. A fotel és szófa lábtartó puffokat is szét tologattam és elosztottam a kis asztalokat. Végül is mindenki le tudott ülni, még ha nekem a végén csak az ikeás hokedli jutott. Na de nem is kell a háziasszonynak üldögélni, miután nem volt sehol hely kirakni az enni valót, hogy vegyétek és egyétek, járkáltam és kínálgattam. Anti alkoholista buli volt, a lusta háziasszony módjára. Mindent rendeltem, kizárólag a papirtányért és poharat vettem sk., mert pohár, tányér stb. se állt rendelkezésemre ennyi embernek.  Hiába mondogattam, hogy van fél száraz fehér bor, mindenki csak vizet akart inni. Azt hiszem és szeretném remélni, hogy végül is mindenki jól érezte magát, én nagyon élveztem a nálam vagy 15 évvel fiatalabb társaságot. Sajnos keveset ettek, minek következtében egész szombaton szendvicsen éltünk.
Mikor eldicsekedtem lakásom tulajdonosának, hogy pénteken itt 11 vendég volt, majd hanyatt esett, hogy hogy csináltam. Ő volt már nálam harmadik vendég az újévi ebéden és tudja mennyire nem alkalmas a lakás vendég fogadásra. Miután ki tudja jövő ilyenkor milyen állapotban leszünk, nem mertem mondani, hogy "Jövőre veletek ugyanitt", ha megy megcsinálom.

Rémes hangverseny

A hangverseny önmagában nem lett volna rémes. Orgona versenyt hirdettek Fassang Lászlóval és egy fiatal német orgonistával, Liszt halálának 200. évfordulója alkalmából. Liszt nagyon sok művet írt orgonára, gondoltam rossz nem lehet. Nem is volt rossz. Viszont minek kell egy hangversenyt két személynek moderálni, közben ostoba játékokat kitalálni és még a közönséget is megénekeltetni?  A végén már olyan ideges voltam, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Persze közrejátszott az is, hogy ezekkel a hülyeségekkel húzták az időt, miközben én tudtam, hogy ma 6-kor kell kelnem. Szerencsétlenségemre nem is ültünk együtt, mert már nem kaptam úgy jegyet. B. az előttem lévő sorban ült 3 széllel beljebb. Az előttem lévő szék üres volt, mondtam a szünetben üljön át oda, onnan egyszerűbb lesz kimenekülni, mert csak ketten ültek még mellettünk. De nem ő oda ül ahova a jegye szól. Már vége volt a koncertnek, sokan indultak is kifele, de az én udvarias drágám, nem mozdult, mert a mellette ülők se mozdultak. Szerencséjére a kabátom zsebében volt a lakáskulcs, a ruhatár jegy meg nála. Ha nem ez lett volna a helyzet, simán ott hagytam volna, aztán rendeljen taxit magának. A fele közönség kint volt már, mire előkerült.

Az eszközeink viszont szépen működnek. Drága bejárónőm, ma azzal lepett meg, hogy ő szívesen kipucolná a jégszekrényt. Ezért érdemes korán kelni. B segítségével még el is húzták a nagy dögöt. Naná, hogy mögötte is kosz volt, miért is ne lenne? Több mint 10 éve áll ott a sarokban. A szekrényben most katonás rend uralkodik, amíg nem kezdek el keresni valamit.
Az igaz, hogy a tűzhely még mindig sötétségben van, mert B. kitalálta, hogy ledre cseréli a lámpákat. Imád ilyesmiket csinálni, hogy a fény mikor fog megint kigyúlni a tűzhelyen, az már más lapra tartozik.Reménykedem.

Magány

Múlt héten a német társalgó körömben megjelent egy új tag. Idősebb úr, nagyon rendezett, udvarias, gondolom 75 körüli úr. Ilyenkor mindig azzal kezdődik az ismerkedés, hogy meséljen magáról. Kicsit nehezen értette, de aztán kiderült, hogy nem a némettel van a baj hanem a fülével. Magyarul is igen rosszul hall.Ma olvastam éppen, hogy ha valaki sokáig nem, vagy csak alig hall valamit, akkor az agya leszokik a hallásról, mert végeredményben nem a fülünkkel, hanem az agyunkkal hallunk.
Szóval elkezdte mesélni, hogy itt lakik a közelben a felesége januárban halt meg. Székesfehérváron van eltemetve valami családi kriptába és majd ő is oda fog menni. Ő minden héten kétszer leutazik a sírhoz és virágot visz. Elmondta, hogy hol veszi és milyet. 3 szál vörös hosszú szárú rózsát visz mindig és közben a kezével mutatta, hogy milyen szép nagy rózsa fejek és milyen hosszú a szára. Na és most árvácskát is visz, mert a nyári virágokat már kiszedi és ezt fogja elültetni.
Dermedten hallgattam és majdnem elsírtam magam, mikor belegondoltam ebbe a rettenetes magányba. Nagyon megsajnáltam, de ki vagyok én, hogy megmondjam neki, hogy sürgősen csináltasson halló készüléket. Valóban nincs senkije, aki ezt megmondja neki? Nincs rosszabb a világon, mint egyedül maradni.

Extrémizmus

Hogy került elő nálam a téma? A németországi támadás okán. A TV-nek "hála" megállás nélkül jöttek először a hírek, tegnap este pedig már a komoly szakértők véleménye, magyarázatai.
Legelőször jött a megkönnyebbülés, nem migráns volt, nem muszlim terrorista, hanem egy 27 éves született valódi német, akiről gyorsan kiderült, hogy a jobb extrém körökben mozog, legalább is a neten.
Volt a rengeteg fegyveren és robbanó anyagon kívül fej kamerája is, amivel felvette és direkt streamelte az egész akciót. Ezt akkor öten nézték direktben, feltehetően ezek voltak a játékos társak. Aztán igen rövid idő alatt már tízezresre nőtt a nézők száma, le sikerült gyorsan eltüntetni a videót. Igen ám, de az ügyesek már levették és apró változtatással sok helyre ismét felrakták. Ezt már nehezebb lesz kiirtani a netről.
No de miről is szól az egész? A net legsötétebb bugyraiban vannak fórumok, amik igen ügyesen teljes anonimitásban működnek. Ezeken a fórumokon jellemzően igazi "mindenkit gyűlölök aki más mint én" társaságok vannak. A fórumok nemzetköziek, Amerikában vannak a gyökereik. A tegnapi gyilkos is angolul beszélt a műveletek közt, és alapból idegen ellenesek, bőrszin és vallás, homosexualitás, nők, és ki tudja kik mindenkik vannak még az ellenség képükben. Csak Németországból létezik egy lista, amin 300 név van. Ismert politikusok, művészek és hétköznapi emberek egyaránt. Jelenlegi etalon nekik a christchurchi támadás, ahol ötvennél több halott volt. A cél azt túlszárnyalni.
Ezt könnyen elérhette volna a tegnapi támadó, mert ünnep révén 60-70 ember volt a zsinagógában. Szerencse volt, hogy jó erős a bejárati vastag tölgyfaajtó és nem tudta betörni, hiába lőtte, na és gyorsan jöttek a rendőrök. Így egy pont véletlenül arra járó nő lett az áldozat. Aztán tovább ment, autóval, a döner büfébe, ahova bedobott egy robbanó valamit. Az áldozat szintén  véletlenül tartózkodott ott. Menekülés közben aztán össze vissza lövöldözött, így lett 6 komoly sérült.
Mindeközben az ő köreiben nagy ünneplés volt a darkneten.
A megfelelő hatóságok és titkos szolgálatok nem tétlenek, de elég tehetetlenek. A netről kiszűrni és megtalálni mindenkit, világszerte, szinte lehetetlen. Elsőre alig lehet megkülönböztetni őket a netes gyilkolászós játékosoktól, mert pl. ők is pontozzák egymás tetteit. Na és a fegyverek. Szakértők szerint a neten mindent meg lehet szerezni. Ennek a támadónak a fegyverei nagyjából saját gyártmányúak voltak. Van pontos leírás és lista a beszerzendő alkatrészekről, aki tudja mit keres, könnyen megtalálja. Volt amit maga gyártott, egy 3D nyomtató segítségével.
Tegnap volt német, angol és nemzetközi extrémizmus szakértő is a tv-ben. Azt hiszem egy horror film, megnyugtatóbb lett volna mint őket hallgatni, miközben igen nyugodt hangon és minden pánik keltés nélkül magyaráztak.

Újabb szintre léptünk

A minden elromlik dolgon lassan túl leszek. Erősen hátráltató tényező volt B. vírusos gyomor ügye, ami ugyan csak 4 napig tartott, de pocsék volt. Főleg neki persze, de miután én pánikolok teljesen magam mellett voltam. Sajnos már fogyott el mellettem két ember, szinte a kezeim közül. Így aztán mikor át- átrohantam hozzá és láttam milyen állapotban van, előjöttek a régi képek. No de túl vagyunk rajta. Igaz a leadott 4 kilóból még csak 1 jött vissza, de dolgozunk az ügyön. Jelenleg a pincében a mélyhűtőt rakja össze.

Tőlem viszont fokozatosan megvonják a szellemi táplálékaimat. Október 1 óta nem jön a német újság Magyarországra. Ez a lap volt a minden napi szellemi táplálékom. Már csak egyetlen német lap kapható, a Frankfurter Allgemeine ami egy kicsit száraz olvasmány, főleg a gazdasági ügyek tengenek túl benne. Ugyanígy tűnt el már évekkel ezelőtt a Neue Zürcher Zeitung is. Reklamációra a válasz, hogy lehet neten olvasni, igaz. Viszont egy 28 oldalas lepedőnyi újságot ki az ördög képes képernyőn úgy olvasni, hogy még élvezetes is legyen. Szóval nincs.
Szinte párhuzamosan a Kindle is becsavarodott. Nem enged letölteni könyvet. Most vették észre, hogy nem német nyelvterületen lakom. Kérdésemre, hogy mi van ha utazom? A válasz, akkor az amerikai Amazonról kell letölteni. Ott viszont igen szerény a német könyvek választéka. Megoldásom még nincs. Legközelebb, ha valahol kint leszek, a szállodában letöltök egy rakás könyvet, de pillanatnyilag nincs betervezve semmi utazás.

No és az imént, meg akartam nézni egy filmet, amit lévén éjszaka 1 óra, már nem kezdtem el nézni. Megvan persze, de természetesen csak a német nyelvterületen nézhető.

Mindehhez még esik és sötét van egész nap. A földbe vagyok döngölve.

Pechsorozat vége?

Szóval a jégszekrényben tönkrement relét még mindig várom. Számtalan telefon és e-mail után, azt mondtam, hogy akkor megrendelem egy német címre. Ez a lehetőség fennállt, csak nem akartam a barátaimat ezzel terhelni. Ők meg is kapták 2 napon belül és ma két hete feladták, szerencsére biztosítással. Azóta keresik. A csomag követő szerint 3 nap alatt megérkezett ide a postára. Na most, hogy a hajfestékem eltűnt, ok bárki tudja hasznosítani, de egy ilyen kis vacak relét? Mit csinál vele???  Külföldi csomagot 2 hét után lehet hivatalosan kerestetni, hétfőn indul a dolog.
A többi elromlott dolgot már mind pótoltam. Van új kávéfőző, B.-nak új telefon és a redőny motorok is ki lettek már cserélve. Helyi iparos jött és az adott időpontban hozta az új motorokat és egy félóra alatt kész is volt.

MÁS

Tegnap néztem egy programot a demencia kutatásokról Németországban. Nem lettem tőle túl boldog. A véletlen tesztből kiderült, amit már úgyis tudtam, hogy elég előrehaladott állapotban vagyok. A rövid távú memóriám nulla. Keresek orvost, aki úgyse tud semmit csinálni. Németországban se tudnak, csak próbálkoznak, ilyen, olyan vagy semmilyen eredménnyel. Nem túl biztató a jövő, utálatos dolog ilyen sokáig élni. Mert mit tudok csinálni? Szerezzek egy hivatalosan kirendelt gyámot? Ki garantálja, hogy tisztességes?
Na jobb lett volna valami hülye krimit nézni, az közel se tud olyan borzalmas lenni, mint belegondolni saját jövőmbe.

Mindennapok

Tegnap végre befestettem az ablakkeretet. Szerencsére csak egyetlen ablak van, ami ér az eső és a nap is rendesen. A többi mind ajtó, ami felett balkon van, tehát nincsen annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. Ez az egy kicsi ablak könnyű ügy volt. Szépen körbe ragasztottam és festettem. Igaz a rács kicsit útban volt, de azért ment a dolog. Mikor kész lett, jött a kérdés: hova rakjam az ecsetet? B. telefonon azt az utasítást adta, hogy tegyem vízbe, majd ő hoz oldószert, amivel ki lehet mosni az ecsetet. Ez lett.
B. jött délben, már második napja halál taknyosan. Este későn itt ülök a gépnél és valami szörnyű bűzt érzek. Hoppá! Ez az oldószer szaga. B. a konyhában békésen mosogatta az ecsetet, semmit nem érzett a szagból. Én totál kiborultam, hogy ebben a bűzben aludjak? Gyorsan eltakarított mindent, az ecsetet becsomagolva kidobtam a balkonra és hosszasan kereszt huzatot csináltam. Még szerencse, hogy nem volt különösebben hideg. Később önfeledten bedobtam valamit a szemétbe, mire áradt kifele megint a bűz.
Ma hajnalban kellett kelni, mert takarítás van. Ezért a nőért hála imákat rebegek, mert Pesten így még nem takarított nálam senki. Remélem bőven túl fog élni engem, egészségben. Hogy a felfordulás teljes legyen, jöttek a redőnyösök is, két redőnyön cserélték a motort. Piszok utána rögvest el lett takarítva. Mint kiderült x évvel ezelőtt, túl gyenge motort tettek be. Így most várhatom, hogy a másik kettő mikor döglik szintén be. Nem sok remény van rá, hogy azt a cserét megúszom.
Szóval ilyen változatosan telnek napjaink, remélem holnaptól unatkozni fogok.