Amerika, kinok

2017. március 11., szombat

A Térd, így nagybetüvel

Az ember próbálkozik, nyomoz, beszerez stb. Nem kis netes munka után, egy rakat pénzért, megérkezett az állítólag nagyon jó hatású injektio Svájcból. 3 darab, amit három héten át kell megkapni. Orvos már várt rám és egyből bele döfte a rosszabbik térdembe a rohadt vastag tűt. Edzett vagyok, eltelt néhány nap és tényleg javult valamit a térdem. Mentem az elmúlt csütörtökön ismét. Megint döfött egyet. Lassan lehet csak beadni, mert elég sűrű a lé. Miközben nyomta befelé, irtóra elkezdett valami fájni. Szóltam, de mondtam, hogy nyomja csak, majd elmúlik. El is múlt, kicsit mozgattuk közerővel a lábam és jó lett. Aztán az éjszaka kellős közepén azt álmodtam, hogy iszonyatosan fáj a térdem. Felébredtem és rájöttem, hogy nem álmodtam. Ez volt péntek hajnalban és azóta is csak fáj. Járni nem tudok, csak sántikálni.
Münchenben az operán és hangversenyen kívül van egy két órás városnéző séta plusz egy félnapos kirándulás, minden féle nézésekkel.
Orvos elutazott valahova, csak április 3.-án van a következő randevúnk. Közben mi még Hamburgba is megyünk, hasonló programmal. Megfogadtam, hogy többé nem utazom sehova, kár, hogy Berlin már le van fixálva. Nem készülök lelkesen az útra.

2017. március 8., szerda

Gyász

22 éve ilyenkor vettem utoljára búcsut a férjemtől. Felejthetetlen nap, óra és perc.

2017. március 4., szombat

Kapcsolatok

Tegnap néztem egy beszélgetős programot a tv-ben, a szerelmi kapcsolatokról volt szó. Harminca pár nemrég házasodtak. Válton bizonygatta a nő, hogy azért jó a kapcsolatuk, mert ők ezen sokat dolgoznak. Azóta is gondolkozom, a dolgon. Ugye a férjemmel 23 évet éltem nagy szeretetben, de soha nem kellett ezen dolgoznunk. Mármint, hogy megmaradjon a szeretet. Emberemnek sajnos csak 5 év jutott, de vele se volt semmi zökkenő vagy nehézség, pedig ő aztán egy megrögzött agglegény volt. Lényemet ugye már 11 éve boldogítom. Kérdeztem is tőle, hogy nem kellene valami konferenciát tartanunk a kapcsolatunk milyenségéről, de látta szükségesnek. Sajnos a műsorvezető nem kérdezett rá erőteljesen, hogy miből is áll az a kapcsolat megtartó munka.
Volt még ott egy 80+ homoszexuális férfi pár, akik 60 éve vannak szeretetben. Ebből ötvenet titkosan, mert az egyik tanár volt és ugye az állása. 70 éves korukban aztán, ők voltak az első ilyen pár, akik hivatalosan összeházasodtak Svájcban. Ezen kívül csak még egy érdekes eset volt. Ötvenes egyetemet végzett nő, aki valamikor tán 20 éve felszedett egy éjfekete afrikai pasit és hozzá is ment feleségül. Lett egy gyerek is, közben a pasinak, mert az náluk úgy szokás kellett még egy feleség. Most mindannyian együtt élnek, első és második feleség plusz összesen 6 gyerek, ebből ötöt a második feleség produkált. Ő valami iskolát vezet és gondolom eltartja az egész családot. Pasi 10 évvel fiatalabb nála. Vannak önsorsrontó nők, bár ez mondta, hogy őt nem zavarja a második feleség, mindenkit nagyon szeret stb. Nem tudom a német feministák mit szólnak hozzá.

2017. február 20., hétfő

Politika

Minap a német ujságban fogadott egy fénykép. OV és Botka a szegedi városháza előtt. Mindjárt eszembe jutott a német CSU egyik vezető tagjának a megjegyzése, amit a német baloldali pár most leköszönt frakcióvezetőjéről mondott:"30 centivel rövidebb mint én" nem szép dolog ilyet mondani, de tény.
A fényképet követő cikk, számomra, aki elvágta magát a magyar sajtótól igen érdekes és szomorú volt. Először Vonáról volt szó, illetve a vele készült intervjuról. Leírták, hogy mennyire megváltoztatta az imázsát, renedes öltönyben fogadta a riportert stb. Az elmondottak lényege, hogy ő lesz most a farkas a báránybőrben. Számomra félő, hogy ezt sokan beveszik, pedig kutyából soha nem lesz szalonna. Jelenleg ő nagyon konzervativnak vallja magát, hogy ez nála mit jelent az tudjuk.
Aztán jött Botka, akit mint írják alig ismernek Szeged határain túl. MSZP tag, nem túlzottan kampányolt. Tudja nagyon jó, hogy a baloldal olyan amilyen, semmiben nem képesek összefogni. Kb. annyi volt, hogy majd meglátjuk mit lehet tenni.
A cikk azt vonta le tanulságnak, hogy OV-t a szélsőjobb és a szélsőbal próbálja legyőzni. Elég izgalmas lenne egy ilyen koalició, ami persze csak a mesékben létezik

Eltérve a hazai politikától, naponta élvezem a Trump féle ingyencirkuszt. Hétvégi csúcs volt, amikor egy beszédében, miután még nem vette észre, hogy vége a kampánynak, állandóan beszédeket tart. Szóval azt mondta, hogy láthatják mi történt tegnap Svédországban. Befogadták azt a sok menekültet és most ez a tragédia. Szegény Svédek nem győzték dementálni, hogy náluk a világon semmi nem történt a hét vége folyamán, csak valahol fent északon volt valami baleset a hó miatt. Más semmi. Ha Putin is ilyen őrült lenne, holnap kitörne az atomháború. Persze Putin se egy babapiskóta, de legalább nem őrült.

2017. február 17., péntek

Technikai fejlődés

Minap az indexen beszélgettünk valamiről és akkor derült ki számomra, hogy mekkora fejlődés történt az én röpke társas életem alatt a világban.
Mikor a Férjemet megismertem, ő Zürichben lakott és pedig Stuttgartban. Nekem az albérletemben még telefonom se volt. Ismeretségünk 5 hónapja alatt volt néhány levélváltás, néhány telefon az utcáról hívva rengeteg pénzért. Minden esetre a direkt hívás külföldre ott már működött, 1972-ben. Volt persze 5 alkalommal személyes találkozás is. Ezután jött a házasság, ami remekül sikerült.

Eltelt 26 év, mikor megjelent az életemben Emberem. Ő akkor Torontoban és Pesten laktam. Telefon változatlanul elég drága volt, de már volt fax. 3 hónapig napi rendszerességgel mentek a faxok este tőlem és reggelre már várt a válasz. Ehhez jött heti egy telefon, vasárnap este. Internetem még nem volt. Ezután elmentem háztűznézőbe, majd még 3 hónap és Ember haza költözött. 5 év felhőtlen kapcsolat következett. A kötetnyi faxot az utolsó pince rámolásnál dobtam ki.

Ezután már csak 6 év telt el és Lényemet már az internet segítségével halásztam ki magamnak. 1-2 e-mail után áttértünk a telefonra. Talán egy havi telefonálgatás után, ez esetben ő jött háztűznézőbe, igaz nem volt már külföldön csak "falun". Ennek már több mint 11 éve.

Nem tudom merre fejlődik még a technika, nekem már nem lesz rá szükségem. Változatlanul a legkedvesebb eszközöm a vonalas telefon. Már társadalmi életet is csak telefonon élek. Istenien meg tudjuk váltani a világot, kevés számú baráttal, telefonon, másfél-két óra alatt. Sem az okos telefon, sem a skypee nem a barátom. Normál telefonnal a fülemen, ide-oda mászkálva a lakásban szeretek beszélgetni. Ahogy jártamban-keltemben elnézem az ifjuságot az okosba mélyedve, azt látom, hogy ezek már a telefonjukkal élnek barátok és társak helyett is.😄