Fotó kinlódások

Láttam, hogy a link nem működik. Kiderült, hogy a Picasa megszűnt és most ez az uj hely. Nekem ez se nyilt meg, viszont copy pastel bemásolva megnyilt. Majd szóljon valaki, hogy megy-e, akkor az előzőt is benyomom hasonló módon.

https://goo.gl/photos/5gcDUsNEcbNLaVyBA

Folytatás, mit csináltunk, mit láttunk részletek.

Első nap a repülő miatt lekéstük a programot, viszont önerőből betaláltunk az egyik látogatható Gaudi házhoz. Hatalmas sor állt, így idő hiányában erről le kellett mondjunk. Így csak kívülről legeltettük a szemünket. Este aztán össze találkoztunk a csoporttal ami összesen, velünk együtt, 6 emberből állt. Két igen kellemes házaspár, 50- illetve 60+ korosztály és az idegen vezetőnk.
Másnap igen emberi időben, 10 órakor kezdődött a helyi idegen vezetővel a városnézés, kis busszal. Első utunk az u.n. zsidó hegyre vezetett, ami olyan Rózsadomb szerűség. Jó kilátás van onnan, jól be lehetett látni a várost. Óváros, Kiterjesztés, modern tengerparti rész a valamikori olimpiai faluval, amiben ma modern és drága öröklakások vannak.
Ez az olimpiai városrész 1992-re épült meg, a valamikori rozsdazóna helyén, végig a tengerparton. Tulajdonképpen a város, akkor nyílt meg a tengerpart felé. Még emlékszem, milyen csalódottak voltunk régen, hogy szinte nyoma se volt semmi tengerparti érzésnek akkoriban a városban. A városnézés csúcsa a Sagrada Familia volt. Ez is rengeteget fejlődött mióta nem láttam. Ma már működő templom van benne, ahol régen még az ég nézett le ránk. Benedikt pápasága idején készült el ennyire, ő szentelte fel. Ennek köszönhetően az idegenvezető csak a padokon kívüli részen magyarázhat. Ez nálunk több mint egy órát tartott. Időnként kénytelen voltam ott hagyni, az amúgy igen érdekes előadást, mert még fiatalon se tudtam 1 órát egy helyben állni. Szóval a templom feltehetően még nagyon sokáig nem lesz kész. Gaudi 18 tornyot tervezett, ebből 8 van kész. Google biztos elmondja, hogy milyen aritmikai képlet szerint áll a templom. Statikusoknak biztos nagyon izgalmas. Én csak annyit tudok, hogy szép, modern és világos. Ez volt az u.n. organikus építészet kezdete, persze nem az amit nálunk annak neveznek és erdőket kell kiirtani miattuk. Kivűl mázas kerámia díszítések vannak, majd megpróbálok idevarázsolni néhány képet, hamarosan. Csodálatos faleveleket mintázó "bogaras" kapuja van, amit egy japán művész készített. Nagyon passzol az épülethez és az eredeti gondolatokhoz. Utána bevittek minket a Plaza Catalunara és szabadon eresztettek. Mi privát programként sürgős bugyi keresésre indultunk. Szerencsére ott van a téren a hatalmas El Corte Ingles áruház, ami minden nagyobb városban megtalálható a spanyoloknál. A 9. emeleten van az étterem, körbe üvegezve. Kaptunk egy ablak melletti asztalt és hosszasan elnézelődtünk az ebéd mellett a sok szökőkúttal és nagy forgalommal megáldott téren.
Este szimfonikus tangó koncertre mentünk. A koncert mint olyan elég feledős volt, de az épület "Zene Palota" az maga a jugendstil csoda. Földszinten hatalmas kávéház, ahol a zene élvezet után igen finom "tapas"-okat ettünk. Ez spanyol különlegesség, tulajdonképpen mini szendvicskék, minden elképzelhető földi jóval megrakva.
Vasárnap a csoport kirándult de mi inkább a városban maradtunk. Akkor néztük meg a fényképeken látható Gaudi házat, ahol igen cselesen csak a cseléd lépcsőn lehetett felmenni az állítólag 4. emeletre, ami biztos, hogy több volt. Nem csak mi pihegtünk a fordulókban. Kimásztunk a tető teraszra is és megcsodáltuk a furfangos kémény és szellőző megoldásokat. Lefele csak liften lehetett menni.
Hétfőn gyalogosan mentünk óvárost nézni, majd kikötöttünk a tengerparton egy vendéglőben. Este az operába mentünk. Több helyen is néztem, de még mindig nem világos, melyik a nagyobb a milanoi vagy a barcelonai operaház. Minden esetre közel egyformák. Igazi régi vörös bársony székes 5 emeletes operaház. érdekesség volt nekem, hogy az igen kényelmes székeknek nem fa, hanem kovácsotlvas kerete van. Az operaház 1994-ben kiégett. Feltételezem, hogy akkor kicsit széthúzták a sorokat, mert feltűnően sok lábhely volt a sorok közt. Valamint alul kiépítettek egy igen nagy kiszolgáló részt. Szünetben lehetett enni és inni, különösebb sorban állás nélkül, mert a hatalmas helyiségben körben voltak a pultok és kb. 5 méterenként egy kiszolgáló rész. No és a mellék helyiségekről sem szabad elfelejtkezni, ami pl. a Scalaban egy rettenet várakozást jelent, itt nem, mert sok van. Persze csili-vili, modern tiszta, illatos és van papír törülköző is.
Az opera Bellini Romeo és Julia feldolgozása, teljesen ismeretlen volt számunkra. Kellemes zene, jó hangok, nem túl modern rendezés. Örülnék ilyennek itthon is.
Kedden már csak a Miro múzeumban voltunk, ami szintén egy domboldalban van. Miro olyan amilyen, egyszer érdemes végig sétálni ha már ott voltunk. Egy nagyon szép modern épületben van, azt hiszem direkt ennek építették. Ezzel vége is volt a programnak.
Sajnáltam, hogy nem akasztottam rá még két napot, akkor megnézhettem volna a másik Gaudi házat is, valamint a Güel Parkot, amit szintén ő tervezett. B. szeretne még egyszer vissza menni, majd meglátjuk lesz-e erőnk hozzá.

Barcelona, Gaudi ház fotók

https://picasaweb.google.com/G.Tarnok/6289391618174780065?authkey=Gv1sRgCOP59d-A3-f3Hw

Sajnos csak úgy tudtam feltenni, ahogy jött. Képet javítani vagy szépíteni csak az infranwieven tudok, de onnan nem tudok feltölteni.:-(((

Beszámolót is folytatom hamarosan.

Barcelona

A barcelonai öreg várost barro goticonak hívják de a házak nem gótikusak. 1300 körül kezdett város lenni, de már a rómaiak idején is volt ott valami. A kezdetekben fontos kereskedelmi és hadikikötő volt. Ebből az időből, tulajdonképpen a katedrális maradt fenn teljes egészében. Sajnos nem tudom, hogy mikor mi történt vele, talán kirabolták vagy kiégett. Minden esetre ma egy gyönyörű letisztult épület. Nincs semmi különös dísz, fölösleges képek és szobrok benne. Az oltár már modernnek mondható. Szép hangulatos kerengő is van amiben libák legelésznek. A altemplomban van eltemetve Szent Euália, aki a monda szerint hittérítést végzett a rómaiak körében és mártir halált halt. Itt az öreg város szélén még több helyen megvan a régi városfal is és a kiszáradt várárok is látható a tövében egy kis részen. Az utcák igen keskenyek, szűkek. Ha ideje lenne az embernek, rengeteg mindent nézhetne a kis zegzugos utcákban. Ott van pl. szép öreg házakban kialakítva a Picasso múzeum, ahol a korai művei vannak kiállítva. Általában sok múzeum rejtőzködik arra, egyet se láttunk. Egy kis téren vannak a kormányzati épületek, a katalán autonóm tartomány parlamentje meg más ilyen hivatalos hely. Az öreg városból egyenest le lehet sétálni a tengerpartra.
Mikor a város kinőtte a várfallal körülvett öreg várost és nagy nehezen engedélyezték a várfal lebontását, akkor megtervezték a "kiterjedés" nevű város részt. Számomra ez a gyönyörűség. 1880-ban bontották el a városfalat. Egy nagyon modern és a technika iránt érdeklődő építész nyerte el a város terv pályázatot. A technika iránti érdeklődésének köszönhető, hogy már akkor széles utcákat tervezett. Mértani pontossággal  133.33 x 133.33 méteres quadrátokra osztotta a területet. Miután a módosabb polgárok szorultak ki az óvárosból csodálatos bérpalotákat építettek, teljesen egységes stílusban. Ez a tiszta jugendstil. A házak nem egyformák persze, de a stílusuk egyforma. Egységesen 4 emelet magasak, tégla vagy kő boritásuak és csodás erkélyek vagy balkonok vannak kialakítva még csodásabb kovácsoltvasból. Természetesen egy házon egyfajta ablak és spaletta van. Nincs a nálunk megszokott össze-visszaság. Szélesek az utcák és mind fasor is egyben. A legtöbb sarok oktogonnak van kialakítva, ami még szellősebbé és kellemesebbé teszi az utcákat. Autóval elég horror közlekedni, mert majd minden utca egyirányú. Régmúltban egyszer a délutáni csúcsforgalomban egy taxis vezetett ki minket a városból, annyira belegabalyodtunk az egyirányú utcákba. Az egész városrészt átmetszi az u.n. Diagonál. Ez szó szerint átlósan halad keresztül a városon és még szélesebb mint a többi utca. Középen van a sétáló rész és a két oldalon lehet két irányban haladni. Az óváros szélén húzódik a Rambla, ami egy szintén széles utat jelent. Ez a város közepén lévő nagy térről, Plaza Cataluna,  egészen a tengerpartig halad. Itt is középen lehet korzózni, a forgalom a két oldalon halad. A Rambla nem olyan egységes épitészetileg mint a többi utcák. Részben régebbi de sok új modern épület is van már rajta. Itt található a vásárcsarnok. Az épület semmi a mi Nagycsarnokunkhoz képest, de az árukészlet az maga a kánaán. Direkt a csarnok mellett van az Operaház is, meglehetősen beépülve a házak közé. A Rambla ezen részbe állandó virágpiac is egyben.
Folyt.köv.

Barcelona, kezdeti nehézségek

Indulás előtti estén, a konyhám egyik sarkát ellepték mini hangyák. Tönkre büdösítettem a konyhát + kiraktam 2 hangya csapdát. Reméltem, hogy hatásos lesz a távollétemben.
Kora reggel kelni, nálam mindig halálközeli állapotot jelent, de azért túléltem. Gép pontosan indult, 1 óránk volt Zürichben az átszállásra. Oda andalogtunk a kiirt kapuhoz, semmi. Majd megjelent a felirat, hogy menjünk egy másik kapuhoz. Átügettünk, ott éppen folyt a római gép beszállítása. Kisasszony semmit nem tudott a dologról, de rábeszéltem, hogy nézze már meg a computert. Késni fog a gép, mondta, nézzük a táblát. A gép annyit késett, hogy akkor szálltunk be, amikor Barcelonában ki kellett volna már szállnunk. Az egész azért volt kínos, mert a csoport programja d.u. 4-kor kezdődött. Hivatalosan 2-kor kellett volna érkeznünk. Telefon ment mailboxra a vezetőnknek, hogy késünk. Megérkezéskor ismét, hogy itt vagyunk. Várom a számlát, hogy mibe kerül magyar mobillal német számot hívni Zürichből és Barcelonából.
A barcelonai repülőtér elég nagy. A legvégén landoltunk és hihetetlen sokat gyalogoltunk amíg elérkeztünk a csomag kiadásig. Káromkodtam, mert nem is kellett volna feladnunk, csak lusta voltam Zürichben hurimálni a csomagot. Vártunk, vártunk, aztán nagy nehezen megjött a csomag, taxi, szálloda. Idegen vezetőtől üzenet, miszerint a délutáni programnak annyi, de este 8-kor a szállodából megyünk enni.
Szálloda és a szoba hiper modern, de minimális nagyságú. Így váltott műszakban kipakoltunk.
Másnap reggel tűnt csak fel, hogy az összes bugyimat itthon felejtettem, városnézés után mentünk bugyikat venni.
A wc gombját képtelen voltam lenyomni, olyan nehezen járt. Eleinte B. nyomkodta nekem. Aztán kitaláltam, hogy az elég robusztus hajkefe nyelével, két kézzel le tudom nyomni.
Indulás reggelén nem találtam az egyik fülem. Már bepakoltunk és zseblámpával kerestük az ágy alatt de nem volt sehol. Végül B. szétszedte az egész ágyat, ami ismét egy nász ágy volt, hatalmas lepedővel és takaróval és megtalálta a nyomorult fülemet.
A fentieken kívül csak szép, jó, kellemes és érdekes volt minden. Beszámoló a kellemességekről is lesz.

Gotthaard alagut

Svájcban a hegyek már olyanok mint az emmentali sajt. tele vannak lyukakkal. Már régóta megy a vasút a Gotthard alatt és az autó út is elég régi, bár én ott voltam, amikor megnyitották, tehát biztos nem több mint 40 éves. Az utóbbinak nagy hibája, hogy egy autopálya vezet be az alagútba ami aztán egy kis kacskaringós, sok falun átvezető útban folytatódik.Hétvégeken persze több órás dugók vannak, hétközben meg dübörögnek a camionok.  Igy 10 évvel ezelőtt elkezdtek építeni egy új vasuti alagutat a hegy alá. Mint a hivatalos közleményben írják, jelenleg a világ legmélyebben fekvő alagútja 2500 m. mélyen megy a hegy alatt és jelenleg Europa leghosszabbja is 57 km. Nem sokáig fog tartani a dicsőség, mert már épül az új Brenner, ami még hosszabb lesz.  Eredetileg 11 évre volt tervezve az építés de 10 év alatt kész lett. Hihetetlen volt a fúrófej, amit a tv-ben mutogattak. Hab a tortán és erre extra büszkék, hogy egy fillérrel se lépték túl a betervezett költségeket. Ennek örömére 9 milliós (SFr.) megnyitó ünnepséget fognak rendezni június 1.-én. Két helyen egyszerre, szinkronban fognak történni a dolgok. Az északi bejáratnál a Bundespresident a délinél a közlekedésügyi miniszternő fog beszédet tartani, percre egyforma hosszút. Utána következik egy igen látványos program, szintén szinkronban mindkét oldalon, remélem valahol majd közvetítik nekem. Sok előkelő vendég lesz, külföldről is.
Mindennek örömére a vonat út Zürich és Bellinzona között 45 perccel lesz rövidebb mint eddig. Hogy lesz-e olyan látványos mint a régi, amin élvezet volt menni a rengeteg kisebb tunelen és hatalmas viadukton át, azt nem tudom. Minden estre meggondolandó lesz, az autó helyett vonattal menni Svájc napfényes helyére. Természetesen az áruforgalmat is nagy mértékben rá fogják nyomni erre a vonalra, a környezetvédők nagyobb örömére.

Üzenet rögzítő, befejező rész.

Szóval az itthon vett üzenetrögzitős telefont végül több napos szenvedés és kitartó türelem árárn B. átállította lengyelről magyarra. Itt aztán meg is állt, mert én közben rendeltem egy igazi üzenet rögzitőt. Ez szombaton meg is érkezett. Utmutató hozzá, kizárólag németül. B. összerakta, mindent bedugott ahová kell és kéjjel figyelte, ahogy én próbálom beprogrammozni. Sajnos régi jó tulajdonságom, hogy nincs türelmem elolvasni a leírást, csak bele kezdek és aztán már azt hiszem, hogy fog ez menni. Nem ment. Ma délután aztán hozzá láttam és megcsináltam, de nem működött. B. persze mondta, hogy olvasd rendesen stb. Végül dühömben átállítottam neki angolra, csináld jelszóval. Próbálta, próbálta, morgott stb. Közben én az utmutató legelejét kezdtem tanulmányozni, ahol az üzembe helyezés volt lerajzolva. Kétféle mód volt lehetséges. Kezdtem mondogatni, hogy a másik lenne a jó, nem az amit B. csinált. Ez egy darabig elment a füle mellett, de a végén csak ráállt, hogy megpróbálja. Láss csodát, egyből működött a dolog. Nem örült neki.:-(

Itt a különbség. Egy ilyen esetben a férjem nem győzött volna lelkesedni, hogy én milyen ügyes vagyok. Mesélte volna fűnek fának és dicsért a végtelenségig. B. viszont majdnem hogy meg van sértve ha valamiben nekem van igazam. Persze ezzel együtt hálás vagyok a sorsnak, hogy ő van nekem és a 23 évi dicséret után, már csak magamban somolygok mikor adódik egy ilyen eset. Engem az egész életemben nem dicsért soha senki, csak a férjem. Örökké hálás vagyok ezért neki. Nálunk nevelési elv volt, hogy nem szabad a gyereket dicsérni, mert majd elbízza magát. Nagy hiba volt a szülők részéről.