Itt a nyár! Tényleg. Délután még a klimát is be kellett kapcsolni olyan meleg volt. Ez persze nem panasz!
Ebéd után, ami nálunk kb. 4 óra kimentünk sétálni. Utközben egy öregotthon parkján mentünk át, ahol vigan viháncolt két mókus. Nosza kibányásztam a táskám mélyéről néhány amerikai mogyorót és sikeres kisérleteket tettem a mókus szeliditésre. Tanulékony állatkák ezek a mókusok. Eleinte csak elrohantak ha feléjük dobtam a mogyorót, de amikor az egyik megkostólta, már visszajöttek hozzám a következőért. Remekül elszórakoztam velük. Mikor elfogyott a mogyoró, mentünk tovább. Természetesen a tengerpartra. Finom meleg szél fujt elég erősen. Aztán jó öreg nyugdijas módra leültünk egy félárnyékos padra és szemléltük a hajóforgalmat, no meg a kint korzózó népséget. Szél ellenére vitorlást nem láttunk, de a motoros yachtok jöttek mentek a kikötőbe ki meg be. Nem értem. Mikor legutóbb kint voltunk, teljes szélcsend volt és vagy 5-6 vitorlást vacakolt kint a tengeren, ma meg egyse. A stégre csak éppen kikukkantottunk, a tavalyi kalandunk után, félünk a sirályoktól. Mire haza értünk, már készült lemenni a nap, de ezt ma nem láttuk. Viszont ismét az öregotthon parkjában felfedeztünk egy iszonyat rendetlen madárfészket egy lámpaoszlop tetején. A madarat nem lehetett rendesen látni. Szerintem ül a tojásokon és mikor felállt háttal volt nekünk, de erős a gyanum, hogy gólya üldögél ott a kupi tetején. Megfigyelés alatt fogom tartani.

Ma óriásit léptünk előre a KÉNYELEM irányába. A helyzet az, hogy mikor 2 éve idejöttünk először, akkor itt a tök üres lakás fogadott. Illetve az elődeink itt hagytak egy egyszemélyes ágyat és egy rendkivűl ócska szófát. Az ágy jónak bizonyult, a vendégszobában volt náluk, igy B. a mai napig azon alszik. Nekem meg gyorsan beszereztünk egy hatalmas ágyat. Már nem is emlékszem miért lett ekkora, de azt hiszem ez volt kiárusitáson. Némi harc után, lett belőle olyan, hogy sámli nélkül le tudok feküdni. A szófa nem csak ronda volt, de feletébb kényelmetlen is, igy mikor beszabadutunk egy itteni butor bizományiba irtó olcsón vettünk egy 3- és egy 2-személyes szófát egy nagy és két kisasztalal. Ez egy garnitura volt. Nos az utóbbi időben azt vettem észre, hogy miközben lelkesen kötögetek esténként, szabályosan elzsibbad a fél oldalam. B. is egyre többet igazgatta a derekát mikor felállt a szófáról, de miután nem volt olyan régen, hogy vettük a cuccot egyikünk se szólt, de a levegőben volt, hogy mostmár kellene egy uj.

Ma reggel aztán az ujságban volt egy hatalmas hirdetés, miszerint raktár kiárusitást tartanak egy nagy butor áruházban. Nézegettem az árakat, majd bedobtam, hogy nézzük meg, Igy lett. Vagy egy órát jártunk körbe és ültünk szófáról szófára, mig végül kikötöttünk egynél, ami minden szempontból kényelmesnek tűnik. Mert uyge volt amiről nem ért le a lábunk, a másikra ha ráültem csak félig fekve tudtam hátra dőlni, mert tul mély volt és igy tovább. Közben az eladók járkáltak körülöttünk, mint egy prédára váró sas. Jó a sasok nem járnak, tudom.

A kiszemelt példány, egy kellemes homokszinű 3 ülésés darab volt, amiből hátul kilógott egy villanydrót. Miután bejelentettük vételi szándékunkat, jött a demonstráció. Oldalt van egy gomb, ha azt megnyomom, szépen felemelkedik egy lábtartó, majd a háttámla hátra dől, mint az álom olyan az egész. Mekkorákat fogok én aludni ebben a tv előtt gondoltam rögvest. B. is természetesen. Majd versenyt alszunk.:-)))

Jó megvesszük, mondtuk. Akkor derült ki, hogy jár még hozzá egy kétüléses u.n. loveset is, de az nem lábemelős. Nembaj! Szemrebbenés nélkül fogadták el az europai kreditkártyámat, amivel kisebb összegegnél már nagy kavarodást okoztam. Kedden hozzák.

Most már csak az a gond, hogy hogy szabaduljunk meg a jelenlegitől. A szomszéd adott egy telefonszámot, állitólag valami egyházi intézmény, akik elviszik. Ha nem elég gond lesz, de majd megoldódik.

Tegnap délután meg akartuk nézni, ahogy utolsó utjára indul a diskovery. Már kedden is kimentünk a tengerpartra e-célból, de akkor elhalasztották. Nos tegnap se láttunk semmit, mert álnok kis felhőcskék jöttek közénk és a kilövőállomás közé. Ez kb. 150 km. innen, de állitólag tiszta időben lehetett volna látni. B. régebben, mikor ezek a fellövések még nagy szenzációnak számitottak, már látta is. 16.50 volt az időpont és miután semmit nem láttunk 5 után elindultunk Szt.Petersburgba megnézni a Dali kiállitást. Csütörtökön 5-8 közt féláron lehet megnézni. Nem tudom mennyire fogjuk szeretni, igy gondoltam jó lesz nekünk féláron is a muzeum. A félár $10 fejenként. B. mondta, hogy nem megy az interstatre, inkább menjünk a tengerparton. Örültem, mert a délutáni őrült száguldást a 4 sávos uton nem igazán szeretem. Igy aztán mentünk szépen, szép tengerparti uton, kacskaringoztunk, átkeltünk néhány hidon, majd másfél óra mulva kikötöttünk a sziget végén, ahonnan már ccsak Mexicoba lehetett volna menni tovább, hajóval. Igaz csodálatos naplemente is volt utközben, de a Dali kiállitásból nem lett semmi. Valahol le kellett volna térni az utról, amit elpasszoltunk. Majd behozzuk valamikor.
Ezek után haza felé vettük az irányt. Hirtelen eszembe jutott, hogy nincs semmi enni valónk otthon, igy végre hozzá jutottam egy valódi nagyon finom steakhez utközben. A vendéglő itt van a közelben, akár gyalog is lehetne menni, de eddig csak kivülről láttuk. Mindig sok autó állt a parkolóban, ez keltette fel bennem a reményt, hogy jó a hely. Megyünk még oda az biztos, mert ráadásul megfizethető is.

A rendőr fogyóeszköz:-(((

Az elmult 3 hétben három rendőrt öltek meg kies kis környékünkön. A mi falunkban nyugalom van, de vannak itt gázosabb városkák a környéken. A két rendőrről irtam, szerencsére az is meghalt aki lövöldözött rájuk. Most 2 napja két rendőr egy bejelentés nyomán ment kis valahova, ahol a szomszédok betörőt sejtettek. Eközben "valaki" elkezdett lövöldözni és az egyik rendőr halálos lövést kapott. Hogy ki lőtt nem lehetett tudni, tanu állitólag nem volt. Óriási keresés folyt helikopterrel, kutyával és rengeteg rendőrrel. Csodálkoztam is, hogy kit keresnek, mikor állitólag senki nem látott semmit. Nos ma reggel a cimoldalon láthattuk a gyilkost, egy nyálasszáju kis fekete fiút, 16 éves. Bevallom nem olvastam el mindhárom teljes oldalt a nagyméretű ujságban, igy a részleteket nem tudom. Egy biztos ez a srác már életében nem lesz szabadlábon.
Ilyenkor mindig lelkes dühöngésbe kezdek, hogy vajon minek mindenki kezébe, minden kontroll nélkül fegyvert adni. Nyilván aki nagyon akarja és igazi rossz fiu, bárhol tud fegyvert szerezni, de mégse kellene ugy árulni mint a krumplit. Igaz én még egyetlen fegyverboltot nem láttam,. de nyilván van. Az az aszony aki a gyerekeit ölte meg, itt valahol vette a fegyvert. Lehet, hogy akár a telefonkönyvben is benne van a cim. De ez a fegyver dolog itt a szent tehenek egyike. Ha egy politikus ehhez a kérdéshez akar nyulni, már el áshatja a karierjét. Tehát marad az elv, hogy mindenkinek lehet fegyvere és kedvére öldökölhet vele. Grrrrrr.........
Ettől függetlenűl ma egy csodás nap volt. Délben meglátogattam a medencét, ahol teljesen egyedűl voltam. Rendkivül élveztem a helyzetet. Valami hihetetlen kék volt az ég és ezer ágra sütött a nap.
Délután viszont felderitettünk egy olyan élelmiszer áruházat, ahol eddig még nem voltunk. Tubusos paradicsompürét kerestünk, de persze nem találtunk. Ami praktikus az itt nincs, erre már többször rájöttem. Viszont talátam valódi svájci. Knorr, Bernaise és Hollandese szósz port. Eddigi zöld spárgáimhoz ezek valamelyike nagyon hiányzott. Most majd mehetek keresni spárgát. Más gondom szerencsére nincs jelenleg.

Jelentem ma mostunk, minden fronton. Azaz a közösben is és a lakásban is. Az ágyneművel nem akarnám terhelni a normális gépünket. Itt a lepedő 260x240 ez a felső, a gummis alsó pedig a 2x2 méteres ágyra passzol. Szóval irdatlan darabok és mindez kétszer. Soha nem fogom már megszokni az óriási ágyat. Otthon a sarokban áll az ágyam. Egész életemben valahogy fal mellett aludtam. Itt ugyan sokkal nagyobb a hálószoba, mint egy normál otthoni, de lehetetlen máskont berendezni minthogy az ágy középen áll. Igy megéltem, hogy 75 évesen, életemben először klasszikus hálószobában alszom, de ez nem az én műfajom. A szélén kezdem az alvást, mert ott van a villany az esti olvasáshoz, aztán az éjszaka folyamán szépen becsuszom középre. Álmomban biztos félek, hogy leesek.

Saját mosógép működik, nem uszott el a szoba, szóval jó.
Az idő is jó. Megtekintettük a klubházban a helyi művészkör munkáit, többnyire festmények. Elég laikus művek, de mit várjunk? Az egyik szomszédunk is kiállitott, igy a megtekintés nem volt kérdés.

Ma sem mosunk!:-(((
Mint kiderült, nem elég a lukas falat befoltozni, még gyönyörűen ki is kell festeni. Gondolom ha valaki betéved abba szekrénybe, biztos megnézi milyen a fal a mosogép mögött.
Holnap lezavarom mosni, már nem látok ki a szennyeshely mögűl.

Viszont lementünk sétálni és napozni a tengerpart egy ujabb szakaszára, ahol most nyitottak meg valami parkot. Isteni sekély a viz, olyan mint a Balaton déli partja, de tilos fürödni. Semmi ésszerű oka nincs. Egyelőre ugyis hideg a viz, de lesz még melegebb is.
Viszont a házi uszodánkban már fürödtek, lehet, hogy holnap én is bepróbálkozom.

Még mindig nem mosunk.:-(((
Tegnap elmentünk a Home Depot nevű műintézménybe. Már olyan mintha haza mennék. Megtaláltuk a lapot és kicsit elmütyürkéztünk a villamossági osztályon. Valamilyen villany doboz volt a keresés tárgya. Bár megnézett B. kb 5 félét, egyik se volt az igazi, de végül is egy két további kör után mégis megvett egyet.
Délután lefujtam a munkát, mert végre szép melegen sütött a nap és kimentünk a tengerpartra. Már elvonási tüneteim voltak. Mióta visszajöttünk még egyszer sem volt olyan idő, hogy tenegerparti sétára vágytam volna. Ma viszont szépen elvonultam a fodrászhoz. B. szabadságot kapott és titokban reméltem, hogy mire hazajövök a helyén lesz a mosógép. De nem. Helyette a bidet tavaly szerelt csapját átszerelte, bár ugyanolyan mint volt, de szerinte most jobb. Délután aztán befoltozta a falat, ami most szárad. állitólag holnap már lehet mosni.
Azért valami jót is irok. megérkezett a karácsonyra betervezett Kindle, ami egy e-book. Nagyon izgalmas, most kezdem tanulmányozni. Lehetőségek olvasás terén ezután korlátlannak tünnek, csak attól félek, hogy a bőség zavarával fogok küzdeni. Ugyanis mielőtt megveszek letöltésre egy könyvet egy-két fejezetet el lehet ingyen olvasni. Félő, hogy ezután mindennek csak az elejét olvasom.