Disznóságok

Ha a karácsony nem is, de az újév beindította nálam is a szertartásokat. Így tegnap reggel telefon ment a magyar henteshez, hogy van-e füstölt csülök. Van még 15 darab, mondták, tehát igyekezzünk. Nos ilyen vacak kis csülköket én még az életben nem láttam. Valóságos bébi csülkök, így vettünk kettőt. Ha már ott voltunk jött velünk egy kis hurka meg kolbász is, no meg disznósajt. Az embernek totál hazai érzései vannak ennél a hentesnél. Mísz, kedvetlen, bár udvarias kiszolgálás. Semmi mosoly, semmi kedvesség. Bucsuzóul én kívántam boldog újévet nem ő. Ezután elautóztunk a német delikatesz üzletbe, amiről az újságban Ezek csak 1998 óta vannak itt és még emlékeznek a hazai, sváb, ízekre. Németül dumáltam persze a nővel, kedves volt közvetlen, szívélyes. Kitárgyaltuk az összes májasokat, szalámikat stb. Ott is jól bevásároltunk. Mire visszaültünk az autóba, ott már bódító illat fogadott a csomag térből beszivárgott a hurka-kolbász illat kombó. Ezután már csak a lazac és környéke maradt az itteni üzletre, no meg a lencse. Persze az italbolt is sorra került, némi pezsgő beszerzése okán. Végül olyan későn értünk haza, hogy rántottát vacsoráztunk.
Ma viszont megint a szemészet, ahol váratlanul gyorsan végeztünk, 2 óra alatt! Utána természetesen kiderült, hogy még mindig kell a fürdőszobai vizszereléshez ez meg az, így irány a barkácsáruház. Bérelnem kellene ott egy ágyat.:-(((
Bevallom tegnap este kicsit kiakadtam, hogy nem mozdul a fürdőszoba projekt. Így még az este felszerelésre került az új zuhany. Szerelés közben derült ki, hogy rövid a cső, így el kellett még rohanni egy csődarabért, de elkészült. Volt vagy félórás mosoly szünet, miután B. önkritikát gyakorolt én meg bocsánatot kértem. Az igazság az, hogy tényleg sokszor nincs ideje. Miután mindenhova el kell vigyen és városon belül is lehet több órát autózni egyik helyről a másikra, elrohannak a napok. Most viszont holnap nem megyünk sehova és dolgozhat nyugodtan egész nap. Hab a tortán, hogy a hideg vizet csak három másik lakással együtt lehet elzárni, magyarul 4 lakásnak van egy elzárója. Öröm volt hallgatni, ahogy szidta ezt a hülye építést, mert ugye alap esetben itt minden olyan jól és egyszerűen van megoldva.:-)))
Végül ma 5 óra elmúlt mire elkészült a disznóság. Jó volt, éhesek voltunk, így degeszre ettük magunkat. Utána csak eldőltünk a szófákon és pihegtünk.

Szorgos vasárnap

Az ünnepnek már tegnap vége volt itt. Szerencsére csak egy napos itt az ünnep. Jól elmászkáltuk a napot. Ma aztán elég barátságtalan volt az idő, így dél tájban ránk tört a szorgalom.
Én elkezdtem a napok óta készre kötött kabátkámat össze varrni, B. pedig bevette magát a fürdőbe wc-t cserélni. Ugye előtte úgy hangzott, hogy az nem probléma. Két csavar, leemelem a régit és felteszem az újat. Persze azért nem egészen így lett. Mikor úgy 3-4 óra múlva, bejelentette, hogy kész, kiderült, hogy holt fáradt, pedig ezt ritkán hallani tőle. Ugye a csavar rozsdás volt, aztán a lyukat kellett tisztítani, bekenni valamivel, meg mit tudom én mit. Közben ötvenszer felemelte és lerakta a wc-t ami nem pihe sulyu. Így aztán a régi itt ragadt a lakásban, aminek egy cseppet sem örülök.
Az ilyesmit itt simán a kukába dobják, szerencsére jó nagy konténerek vannak.
Amúgy megint nyerésre állok. Kihasználva a fáradtságot, megpendítettem, hogy talán hagyjuk inkább a kádat, ott ahol van. Rakjunk fel egy rendes zuhanyt, hogy ne a plafonról zuhogjon rám a víz. Ráadásnak azt is közöltem, hogy ugye, hogy nem kell feltörni a padlót, mert láttam ugyanilyen műanyag lapokat az egyik áruházban. Mindenbe beleegyezett, remélem marad a helyzet így ahogy van. Pedig nagyon utálom a kádat, de azt tényleg nem lehet egyedül csinálni. Most már talán realizálta ő is.
A karácsonynak olyan hirtelen lett vége, hogy csak na. Ma már nem világit mögöttem a felfújt karácsonyi dísz, eloltották a fényeket, tök sötét van ha kinézek. Elég szokatlan, azt hittem még marad egy darabig.
Nagyon ráértem 24.-én, így beleolvastam néhány blogba. Elég elrettentő dolgok voltak sokféle a szeretet ünnepén. Óvodás kölyök, aki minden ajándékot odavágott és közölte, hogy nem ezt kértem. Másutt két 9 és 12 évesek, szabályosan terrorizálják az anyjukat, aki a végén a szobájában sír a tehetetlensége miatt. Nincs ünnepi vacsora se semmi. Három felnőtt gyerekes, akinek már 17.-én elfogyott a pénze, így törölte a karácsonyt, szóval elég elkeserítő dolgokat olvastam. Az íróikat nem ismerem. Tényleg véletlenszerüen választottam.
Ilyenkor örülök, hogy már kellően megöregedtem, hogy teljesen mindentől és mindenkitől független vagyok, minek következtében nem érdekelnek a kötelező ünnepek meg semmi. Akkor főzök extrát mikor kedvem szottyan rá és akkor sütök ha ráéhezem valami házi édességre. Ez is az én nagy függetlenségi vágyam egyik beteljesülése. Jó ez így, kívánnék mindenkinek ilyesmit öreg napjaira.

Még vagyunk!

Szóval élünk, de nem mindig könnyű meg egyszerű. Tegnapelőtt elmentünk az itteni egyetem botanikus kertjébe, alkonyatkor, ez fél hat itt. A kert egy része, az újság szerint 428.000 lámpácskával van kivilágítva karácsonyra. Meseszép. Fényképeztem rengeteget és örültem, hogy még nem volt egészen sötét. Sajnos messze nem lett olyan jó mint gondoltam:-((( Azért tegnap nézegettem keresgéltem és az egyik képet kineveztem karácsonyi lapnak. Butaságomat leküzdve szépen kivágtam, szöveget raktam rá, majd elküldtem rengeteg e-mail címre. Mára kiderült, hogy a címzettek nem látnak belőle semmit. Azóta is már vagy egy órát szórakoztam vele, de nem és nem. Az Explorerem közben ki tudja miért lefagyasztja a lapitopit, más meg nincs, tehát totális a kudarc élményem.
Szintén tegnapelőtt bent voltunk Tampában sőt annak is egy Ybor City nevű város részében. Érdekes hely. A múlt század elején alakult ki az odatelepített szivar gyár köré. Főleg kubaiak és egyéb feketék lakták. Ennek következtében elég jól el is slummosodott. Ma is látható még néhány öreg lerobbant ház. Szinte napi hír az ottani tűzeset. A város 2000 körül valamikor nagyjából leégett. Állítólag nem véletlenül, hanem spekuláció folytán, nagyon akartak már ott új nagyobb házakat építeni. A tűz nagyon jól sikerült, mert végül is a szélnek köszönhetően pl. a vadonatúj posta hivatal is totálkáros lett. Mára tényleg mutatós két és három szintes házak állnak már a régiek helyén, de állítólag fehér embernek sötétedés után ma se ajánlatos arra mászkálni. Na de miért is mesélem mindezt. B. computertudós barátjának ott van a cége. Miközben mentünk a lapikáért, feltűntek az utcán békésen kapirgáló tyúkok. Jól lefényképeztem őket. Olyan hihetetlen egy modern amerikai utca és mászkálnak a tyúkok meg kakasok rajta. Képek fel lesznek töltve, lehet nézegetni.
Most ettük meg a karácsonyi ebéd-vacsorát. Nagyon finom, grouper nevű halat vettem, ezt itt halásszák. Volt hozzá krumpli saláta és kész is volt az ünnepi eledel.

Szerelünk:-(((

Mára sok dolog volt tervezve, de B. tegnap elkezdte a fürdőszobát. Mire észbe kaptam szétszedte félig a mosdó alatti szekrényt, majd bebizonyította, hogy igenis fel kell törni az egész padlót, mert ő másképp nem tudja megcsinálni a mosdót meg mindent. Végül én voltam a "vert sereg" és késégbeesetten de tudomásul vettem. Már este 10 óra volt, de felrakni a mosdót semmiség, mindjárt meg lesz. Ehhez képest éjfélkor a mosogatónál mostam a fogam.
Ma reggel felpattant és elrohant egy közeli barkács áruházba valamiért. Aztán bevetette magát a fürdőszobába. Mikor sürgős volt a dolog kikergettem néhány percre. Igaz mehettem volna a fold szintre a mosókonyhába, de nem, én itthon akarok pisilni. Délután háromig nem is láttam. Gondoltam, jobb ha távol tartom magam, mert ha megmondom, hogy kár volt elkezdeni, akkor megsértődik. Fél négykor sikerült ebédelnünk és elmennünk a tényleg halaszthatatlan dolgokat elintézni. Posta és kenyér vásárlás. Visszafele még benéztünk ismét a barkácsba valamiért és most megint a mosdót szereli, mert valahol folyik. Miután ez még csak az abszolúte kezdet, van olyan érzésem, hogy ő kórházba én pedig az elme osztályra kerülök, mire ez a fürdőszoba elkészül.

Hiszti

Tegnap, meg tegnapelőtt is fájt a "régi" szemem. Nem tudni mitől, de én jól bemagyaráztam magamnak, hogy felment a nyomás és jajjj mi lesz a következő műtétig, megvakulok stb. Ma reggel kértem B.-t, hogy hívja fel a klinikát. Meghallgatták, visszahívtak és odarendeltek. Ezzel megint agyoncsapták a napot, mert ugye egy út 45 perc autóval. Mentünk, vártunk, sorra kerültünk. Nézték a nyomást, teljesen normális. Ezt még az asszisztensnő csinálta. Várjunk majd szólít az orvos. Na akkor állt meg megint az eszem. A kézzel össze-vissza irt kór lapom, szépen be volt scannelve a computerbe, csak! Nem tudta elolvasni, amit nem is csodálok. Ahol ültem, pont odaláttam. Így előkerítették a kézzel irt papírjaimat, megtanulmányozta, vizsgált és megállapította, hogy száraz a szemem, adott mű könny cseppeket. Távozáskor szép kis számlát fizettettek ki velünk. De mindegy. A hisztim elmúlt, változatlanul úgy érzem, hogy valami van a régi szememben, de ha nem a nyomás, akkor kibírom.
B. beleszédült délután a fürdőbe, állandóan a földön csúszkált mászkált, majd eldőlt a szófán és elaludt. Én meg látom, hogy a mosdó csapjaim nem bűvöltek el senkit egy kommentre.:-)))
Remélhetőleg holnap sikerül elmenni karácsonyi kivilágítást nézni. Igaz nincs meleg, de 0% esélye van az esőnek. Majd jól felöltözöm. Öröm nézni a tv-ben azt a sok ronda hideg havat.

Zűrös napok

Ez a jelenlegi mosdó. Itt ilyenek a csapok, lehet röhögni a fejlett amerikai izlésen.

Tegnapelőtt kontrollra kellett menni háromra. Fél ötkor már ki is jöttünk a klinikáról. Mindez igen kulturáltan megy, csak érthetetlen még mindig a szervezetlenségük. Hatalmas apparátus, mindenki dolgozik és mégis. Sajnos kiderült, hogy az orvos 2 hétre elmegy, így jól eltolódott a második szem januárra. Az első felajánlott termin reggel 7-kor lett volna, amiről nálam szó se lehet, így egy héttel később ismét délben mehetek.
Kicsit komplikált így az élet, ezzel a napi 8 csepegtetéssel, egyelőre ötféle van, amit öt perc eltolódással lehet csöppenteni. Aztán majd lassan csökken a mennyiség meg az időpontok is ritkábbak lesznek.
Közben a komputer is teljesen bemondta az unalmast. Időnként megindult, majd teljesen leállt. Szerencsére B.-nak van egy régi barátja és annak a fia szakmabeli. Bevittük hozzá tegnap délben, belenézett és közölte, hogy menjünk vissza ma érte. Megvolt az esti elfoglaltsága a srácnak.
Hogy a pörgés teljes legyen, megérkezett a fürdőszoba utolsó darabja is a bidét. Közben ugye a wc-t vissza kell küldeni. Ez úgy megy, hogy a csomag hordóknak (posta) kell telefonálni, aztán érte jönnek és elviszik. Ha már úgyis jöttek, mondtuk vigyék el a másikat. Nem lehet, mert tele az autó, de este vissza jönnek. Kiraktuk az ajtó elé a csomagot és elmentünk. Én aztán este nyolcig lestem, hogy jönnek-e már. Nem jöttek. Ma reggel sem. Ilyenkor persze én izgatom magam, B. teljesen lezser és igaza lett. Ma délután hat körül csengettek, hogy itt vannak a csomagért. Nagy darab fekete fickó úgy felkapta a hatalmas dobozt, mint egy pihét és már ment is vele. B. most teljes lázban van, attól féltem, hogy már ma szétveri a pultot a fürdőben, de még nem. Viszont mindent elpakolt, jelölt, rajzolt, még egyszer kimért stb. Szerintem holnap nekiesik a mosdónak.

Katarak

Megtörtént. Az abszolute privát klinika szervezetlensége megint letaglózott. Az operálandók zöme 13 óra körülre volt berendelve. Sorban álltunk a recepcionál, mint egy mozipénztárban a jegyért. Elvették a papirt, karomra raktak egy papirkarkötöt és rámragasztottak egy cédulát a nevemmel. Aztán várjunk. Hatalamas váróhelység, ami tényleg mozi szerüen volt berendezve, középen egy hatalams tévével. Mi már csak oldalt kaptunk helyet. Idővel szólítottak és becsöpögtettek a szemembe, valamint fekete filctollal jól megjelölték a bal szememet. Üljek vissza a helyemre és várjak csukott szemmel. Vártam, vártam, szólítottak ismét. Ott nem csöpögtettek, hanem a számlát kellett előre kifizetni. Jó, menjek vissza és várjak csukott szemmel. Közben a helyünket elfoglalták, igy beültünk a sorba. B. szorgos társalgásba kezdett két sorstárásval. Megegyeztek, hogy tényleg kellene már csinálni valamit az itteni EÜ biztositással. Én meg azon merengtem, hogy ugyan miből fogja az állam azt a biztosítást finanszírozni. Szerencsémre ez nem az én dolgom, de hát mit lehet csinálni csukott szemmel mást, mint hülyeségeken merengeni. Végre aztán elérkezett az idő a műtétre is,már három óra volt. De előtte aneszteziszt. A szokásos kérdések, vérnyomás? Nos azt izgalmamban és a várakozás miatti dühömbe jól felturbóztam, kaptam is rögvest valami nyugtatót. Aztán tereltek tovább. Ettől a perctől magamra maradtam a nőkkel és a gyenge angolommal. Először mindig a nevemet kellett gyakorolniuk, majd elrebegtem, hogy beszéljenek lassan, mert különben nem értem. Még egyszer meglátogathattam a mellékest és irány a műtő. Előtte rámhúztak egy papirzubbonyt, a fejemre fityulát, aztán cipőstől mindenestűl felfektettek az asztalra. Kaptam valamit a nyakam alá meg a lábhajlatomba, többször megérdeklődték, hogy jól fekszem-e. Persze, csak kezdjék már el, gondoltam. A kézfejembe kanűlt raktak, az ujjamra a szorítót, karomra a vérnyomásmérőt. A többi aztán vihar sebesen történt. Fertőtlenítés, szemkipöckölés, érzéstelenítés. Az egészből nem sokat éreztem. Jött az orvos, nézzek a fénybe. Néztem és percek múlva közölte is, hogy minden remek. Felültettek, megvárták, míg kiszédelgem magam. Az ajtón kívűl szemnyomás mérés 7!!! Hurrá, csak igy maradna. Ismét egy kényelmes ülőalkalmatosság, még takarót is kaptam, majd behívták B.-t. Ezután jött a részletes eligazítás. 6 hétre szóló listát kaptam a szemcsöppek csöpögtetési rendjéről. 4 különböző 2 óránként 4 óránként stb. Hármat mindjárt ide is adtak, az negyediket később felírták, az az antibiotikumos. Ismét jött egy hölgy, felkisért minket az emletre és megszólalt magyarul. Nem sokat tud, anyuka magyar volt, ő meg kb. korombéli. Nos ez volt az első magyar akivel találkoztam mióta itt vagyunk, a magyar hentest leszámítva. Az emeleten egy undok szőke, aki ugy beszélt, hogy még B is visszakérdezett időnként. Ő irta meg a receptet. Fél hat mehetünk haza. Hazafele kiváltottuk, na mennyibe kerül egy 5 napra szóló szemcsepp??? 96 dollár, majd elájultam. Ezután még ettünk egy jó steaket, mert rájöttünk, hogy reggel óta nem ettünk semmit.
Eddig csukott szemmel ültem, fogalmatok nincs mi minden jut ilyenkor az eszembe.