Aggkori hülyeségek

A múlt héten koncertre mentem a zeneakadémiára. Ez maga nem különösebb csoda, miután bérletem van oda is. Ott már este 7-ko kezdődnek a koncertek. Én délután elaludtam a szófán. Az őt órai híreket akartam megnézni és hat tán ébredtem fel. Akkor kezdődött a kapkodás, Fel kellett öntözni, persze semmit se találtam, Végül taxit hívtam. A taxis telefonált, mikor már az ajtóban voltam. Megnyugtattam, hogy jövök. Aztán bekapcsoltam a riasztót és kiléptem az ajtón, ami rögtön be is csukódott mögöttem és a kulcs nem volt a kezemben! Hoppá, kizártam magam. Az elmúlt 25 évben ez most a második eset volt. Ettől én örökké féltem, ezért el volt dugva egy kulcs a házban.  Miután  késésében voltam, nem azt szedtem előaz eldugott kulcsot, hanem kimegyek a másik kijáraton. Nos az be volt zárva. gy sikerült a lakásból ki, a házba pedig bezárni magam,:-)))

Gyorsan megnyugtattam a sofőrt, majd előkeestem az eldugott lakáskulcsot, felmentem a lakásba,  riasztót kikapcsoltam, markomba szorítottam a normál kulcscsomómat, riasztó be és mentem taxihoz. A koncert kezdése előtt öt perccel, szerencsésen meg is érkeztem.  

Kicsit ideges voltam, hogy, hogy lehettem ennyire hülye. 

Elmultak az ünnepek

Elöljáróba, minden ide tévedőnek nagyon jó, sikeres, egészséges új évet kívánok!

Karácsony hosszú és unalmas volt. Bandi  itt volt és elvoltunk csendben kettecskén. Nem volt gond semmivel, akkor ettünk mikor megéheztünk, egyszerűket főztem, illetve segítséget hívtam a munkás dolgokhoz, pl. töltöttkáposzta és kocsonya. A többi egyszerű volt. Beiglit készen vettem, semmit nem sütöttem. Áthívtam férjem  85 éves unokaöccsét töltött káposztára. Konyhában ettünk semmi cécó. Nagyon sikeresen tudok eltévedni az ünnepnapok közt. Alig volt időm felkészülni a szokásos malacra, amit sikeresen az első munkanapon beszereztem a Sparban. Szilveszter malacelősütéssel és tiramisu készítéssel telt, smáron ifjabb barátom közreműködésével.  Újév napja aztán kissé kaotikus volt. Barátnőm nem talált maga helyett helyettest a férjénél, így nem tudott jönni. Férjem unokaöccse, aki 30+ éve itt asszisztált mindig nálam/nálunk, úgy hitte, hogy az idén nem lesz malac. Na ja, ő is öregszik. Szerencsére felhívott boldog újévet kívánni, mire megkérdeztem, hogy nem vagy már úton? Tisztáztuk a dolgokat, de késve érkezett meg. Közben Bandit már átkísérték, a malac sült én meg azt se tudtam hova kapjak. Végül aztán, kis késéssel csak az asztalhoz kerültünk. Evés közben össze számoltam, hogy 352 év ölt az asztalnál. A fiúk jó étvággyal ettek, majdnem minden elfogyott, pedig eggyel kevesebben voltunk mint szoktunk. A legifjabb valami remek fehérbort talált, ami még nekem is ízlett. 

Ezzel még mindig nem ért véget az ünnep, ugyanis a fiúcskának ma volt a 82. születésnapja.  Hol ünnepeljünk ha nem nálam, mert én főzöm, szerinte, a legjobb marhapofa pörköltet. Itt van a svájci barátnő is, valamint a bátyja is szalmaözvegy volt. Én meg hulla fáradt, de ezt remélem nem vették észre. Az ebéd szemlátomást sikerült, sokáig itt voltak, sokat nevettünk. Ezzel most egy évre befejezem az ünnepeket. Tulajdonképen nem való ez már nekem. 

Nem mellesleg közben megbolondult a világ. A béke Nobeldjról lemaradt elnök, igyekszik újabb háborút kezdeni. Hogy kinek van igaza talán senki se tudja. Én csak kapkodom a fejem a szakértők véleménye hallatán. Szerencsétlen ukránokról már nem is beszélek . Nekem úgy tűnik a történelem ismétli önmagát. Ugye 56-ban minket is az olaj miatt hagytak cserben.:-(((

A hibákért elnézést kérek. Totál vaksi vagyok, nagyítóval javítok.:-((( 

Egyiptom, 2 hét hajón

Utólag csodálom a bátorságomat. 14 nap,minden nap egy látnivaló. A látnivalók kétségtelenül megérték. Persze régi vágy. 14 évesen olvastam először a fáraókról és a piramisokról. Rögtön régész akartam lenni, de erről apám erősen lebeszélt. Igaza volt.  Nem lenne nekem való egész életemben a sivatagban guggolva kapirgálni a homokot. Állítólag a kincsek fele még midig a föd alatt van. Mindegy hol kezdenek ásni, mindenhol találnak valamit.

A hajó Kairóból indult. Szerencsénkre megnézhettük az új múzeum egy pici részét. A teljes anyag megtekintése legalább egy hét lenne. Maga az épület elég csúnya, de rendkívül célszerű, nagy tömegek befogadására készült.  Este konflissal és rendőri kísérettel kocogtunk várost nézni. A szélesebb utakon mindenki össze vissza közlekedik. Buszok, autók, konflisok, tuk-tukok és csacsifogatok teljes káoszban. Mindenki ott és arra megy, ahol tud. Felfestés vagy közlekedési lámpa sehol sincs. Ennek ellenére se sok szirénázó autót hallottunk.

Az út időben kr. e. 3000-ben kezdődött és Assuanban kr.u. 1100-ban végződött. Ott már keresztény templomot láttunk, totál egyiptomi stílusban. Külön fejezet volt a koptok, akik az őskeresztények. A templomaikban nincs oltár, csak szószék. Mint mondják a vallási  előírásaik még szigorúbbak az islamnál is.. Viszont nagyon gazdagok. A kopt városrészben a föld az övék. Ott idegen nem vehet telket vagy házat. Összetartanak és az egész világon vannak nagy befektetéseik. Talán az ő városrészükben kicsit kevesebb a piszok az utcákon. Másol rettenetes a kosz. Nem is tudom, hogy létezik-e valahol szemétszállítás. De mintha csak az utcákon lenne piszok. Pl. a nyilvános vécék patika tisztaságúak. Mindenhol ül  a bejáratnál egy jól lefüggönyözött asszonyság, aki mindenki után bemegy a fülkébe és takarít. Ő adja a Papirt is. Fizetni sehol nem kellett. Viszont a fülkeajtókat nem lehet bezárni, ami először kicsit zavaró volt, de aztán megbíztunk az asszonyságban, hogy majd ő eligazítja a betérőket, hogy hova menjenek. A hajónk is nagyon tiszta volt. A teljes személyzet hímnemű volt. Fiuk takarították a kabinokat és fiuk dolgoztak konyhán és mindenütt máshol is. Volt olyan fiu, aki csak a lépcsőkorlátokat és az üvegtáblákat suvikszolta egész nap. Mindenki mindig nagyon kedves, udvarias és mosolygós volt. A kaja, nekem, pocsék volt. Van valami fűszerük. aminek a szagát se szerette m és az volt minden ételükön. Majdnem csak a süteményeken éltem. Szerencsére büfé evés volt, azt vettem amihez kedvem volt. 

Összességében élveztem az utat és ittam a látnivalókat és a vezetőnk szavait. Bár nagyjából ismertem a történelmet,, sok érdekes új dolgot láttam és hallottam. Persze azért fárasztó is volt, de megérte. 

Utazás

Vasárnap elutazom 2 hétre a barátnőmmel. Kérek egy kis drukkot, hogy jól viseljem az utat. Ha visszajöttem mesélek.

Addig is ödv. mindenkinek! 

Rohanó idő

Régen mindig csodálkoztam, mikor kortársaim az idő gyors múlásáról panaszkodtak. Nekem akkoriban az idő inkább csak cammogott, mint rohant. Nos ez mára alaposan megváltozott. Miután reggel több kevesebb nehézséggel sikerül kiebrudalni magam az ágyból hihetetlen seteséggel este lesz, sőt éjszaka. 

Persze mindig van valami extra. Pl. ma fejeződött be a keleti balkonok felújítása. 3 hétig kértük az eget, hogy ne essen az eső. Ugyanis tavaly ugyanez folyt a nyugati oldalon, ami majd két hónapig tartott, miután rengeteget esett az eső.  Az idén én voltam  peches. Mindjárt a munkálatok első napján tönkretették a tv antennámat. Kétszer jött a szerelő és végül jó messzire áttette az egészet, ahol se állvány se munkásember nem volt már. Ezt követte az őrületes zaj mire az egész házban feltörték a balkonok alapját. Azt hittem nyugalom lesz, de persze leszerelték a rácsokat, ezáltal a riasztató se működött. 

Bandi per pillanat önállósította magát kajailag, mert nem tudták már követni, hogy mikor tudok főzni és mikor nem. Mr. Jóképű rengeteget segített, majdnemhogy rendszeresen főzött. Lassan belejön. :-)

Én ismét elkezdtem tornázni és a sok ide-oda rohangálással állandóan megdöntöm a saját - telefonom által- felállított rekordomat, lépésszámban. Azért néha jut idő egy kis kultúrára is. Beindult a szezon a MÜPA-ban és a Zeneakadémián is, láttunk egy jó és egy pocsék filmet és voltunk kirándulni Jászberényben és Turkevén. A kárindulást a Fesztivál zenekar szervezte és egy nagyok jól sikerült nap volt. 

Sajnos írni még csk-csak tudok, de olvasni már alig. Így direkt hasznos, hogy éjszaka holtfáradtan zuhanok az ágyba. Az összes elírásért elnézést kérek! Nem látom, hogy mit írtam.:-((( 

Vége a nyárnak:-(

Ez elg szomorú, de azért nagyobb baj nincsen, csak sok apró bosszúság és idegeskedés. Hogy mindjárt a "fiukkal" kezdjem, Bandi ragaszkodik a totál megbízhatatlan és időnként napokra simán eltűnő gondozónőjéhez. Eleinte irtó büszke volt, hogy ő már mindent tud, u-m- reggelit csinálni, ebédet melegíteni, mosogatni stb. Azt persze nemigen veszi észre, hogy lassan cinágyputrivá válik a lakás. Az igaz, ha őnagysága előkerül, akkor gyorsan rend lesz mindenütt, de aztán megint eltűnik. Az egész környezet, agitál engem, hogy küldjem már el, de sajnos nem tehetem. Egyszer régen, mikor még mindent ln fizettem, kitettem a szűrét, aztán nagy mea culpázások közepette visszairtsa magát. Hiába mondtam, hogy kutyából nem lesz szalonna, Bandi vissza vette. Azóta is tépi az idegeinket. Bandi meg várja, hogy majd megjavul a nő és akkor majd mennek sétálni meg minden. Azért, hogy mégiscsak foglalkozzon vele valaki, szereztem egy gyógytornász fiut neki, aki szerinte nagyon hasznos dolgokat csináltat vele. 

Jómagam, túl vagyok a gyógytornán, a lábam már tökéletes. Jövő héttől vissza jelentkezem a régi torna helyemre. 

Mr. Jóképű, közel 3 hétig járta a svájci orvosokat a nem létező betegségével. Én persze tudom, hogy az ottani orvosok is a pénzből élnek és neki egy nagyon jó biztosítása van. Most már itthon élvezi a városi életet, amiben egész életében nem volt része mert mindig falun laktak. Igaz ezt ő agglomerációnak hívja, de a lényeg ugyanaz. Járkálunk ide-oda, hangverseny, mozi, nagy séták, most, hogy már úgy járok mint régen. A holdat is meg akartuk nézni, de nem akart kimászni a párából, íg0 csak a tv-ben láttuk. 

Nálam ma kezdődött az idegbaj, A lakás másik oldalán törik fel a balkon padozatát. Tavaly ősszel már végig csináltam az ellenkező oldalt. Napközben elmenekülök itthonról. Ma mire haza értem, elvágták a tv kábelt.Megkértem mr. Jóképűt, hogy holnap reggel segítsen veszekedni a munkásokkal. Mégis csak más, mint egy hisztis öregasszony. Különben a nagy zajok idején, reggel felkelés után átmegyek Bandihoz, majd mikor megérkezik a nő 11 után, tovább állok Mr. Jóképűhöz. Ott kihúzom a munkaidő végéig, közben alkotunk valami ebédet is. Remélem egy hét alatt végeznek a zajos munkákkal. 

Műtét

Aki elég régen ismer, tudja, hogy ez a második térdem volt. Szerencsére nincs több. Igaz ez soha nem fájt olyan kegyetlenül, mint az első, me megbízhatatlan lett. Nem bírta már azt a hatalmas 50 kilómat. Így aztán az orvos tanácsár, vettem egy mély lélegzetet és bejelentkeztem a műtétre.  Nem izgultam. Emlékeztem a 8 évvel ezelőtti műtétre semmi rossz emlékem nem volt róla. 

Így aztán a júliusi ünnepségek után, megcsináltattam az előírt vizsgálatokat, beszéltem az aneszteziológusai és a megbeszélt időpontban, július 22.-én kettő órakor besétáltam a kórháznak nevezett valamibe.  Ott se változott semmi, csak az ápolónő utasított, hogy vetkőzzek le és zuhanyozzak az ő tusgéljükkel. Tiltakoztam, mert indulás előtt zuhanyoztam otthon, nem kell az én száraz bőrömnek napi két zuhany, nem mentem vele semmire. OK legyen. Sajnos a nő este már nem volt ott, mikor antihisztamin infúziót kaptam a rettenetes viszketegségemre.

A műtétet gerincbe adott injekcióval végezték, nem éreztem semmit. Hallottam viszont a fűrészt a kis meg a nagy kalapácsot és már kész is  volt.   A szobában aztán jöttek az infúziók, meg ment a katéter. Később az antihisztamintól remekül aludtam. 

Reggel jött az orvos. Megfogdosta a térdemet. Közölte, hogy ez olyan jó lett, hogy akár még teniszezhetek is. Aztán jött a nővér, az infúziókat már valamikor éjszaka leszedték, most csak a katéter maradt. Perceken belül ott termett a gyógytornász is. Innen már minden rutin volt. Járókeret, keljek fel óvatosan és menjek.  Boldogan vittem magam előtt a járókeretet. Gyógytornász rám szólt, hogy csak lassan...Nem volt nagy terem, az ágytól a fürdőig és vissza. Délután jött az ápolónő és rá akart beszélni a zuhanyzásra. Majd ő bepakolja jól a lábamat és hoz másik tusgélt. Sikeresen elzavartam. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem piszkolódom be egy légkondicionált szobában az ágyban 3 nap alatt. 

Egy poziitiv változás azért von a kórházban. 8 éve, azon gondolkoztam, hogy vajon melyik ócska kantinból tudják azt az ehetetlen kaját hozni amit kaptam.  Nos most kifogástalan ételek voltak és bő választék. Híztam is valamennyit a semmitevés közepette. 

Most örülök, hogy túl vagyok rajta. Érzésre lassabban gyógyulok mint 8 éve, de lehet, hogy csal az emlékezetem. Lehet, hogy az első napokon, itthon, kicsit túlerőltettem a lábam, miután azóta izomláz van a vádlimban.  Hétfőn megyek varat szedésre, ha addig nem múlik el megkérdezem az orvost.