Vége a nyárnak:-(

Ez elg szomorú, de azért nagyobb baj nincsen, csak sok apró bosszúság és idegeskedés. Hogy mindjárt a "fiukkal" kezdjem, Bandi ragaszkodik a totál megbízhatatlan és időnként napokra simán eltűnő gondozónőjéhez. Eleinte irtó büszke volt, hogy ő már mindent tud, u-m- reggelit csinálni, ebédet melegíteni, mosogatni stb. Azt persze nemigen veszi észre, hogy lassan cinágyputrivá válik a lakás. Az igaz, ha őnagysága előkerül, akkor gyorsan rend lesz mindenütt, de aztán megint eltűnik. Az egész környezet, agitál engem, hogy küldjem már el, de sajnos nem tehetem. Egyszer régen, mikor még mindent ln fizettem, kitettem a szűrét, aztán nagy mea culpázások közepette visszairtsa magát. Hiába mondtam, hogy kutyából nem lesz szalonna, Bandi vissza vette. Azóta is tépi az idegeinket. Bandi meg várja, hogy majd megjavul a nő és akkor majd mennek sétálni meg minden. Azért, hogy mégiscsak foglalkozzon vele valaki, szereztem egy gyógytornász fiut neki, aki szerinte nagyon hasznos dolgokat csináltat vele. 

Jómagam, túl vagyok a gyógytornán, a lábam már tökéletes. Jövő héttől vissza jelentkezem a régi torna helyemre. 

Mr. Jóképű, közel 3 hétig járta a svájci orvosokat a nem létező betegségével. Én persze tudom, hogy az ottani orvosok is a pénzből élnek és neki egy nagyon jó biztosítása van. Most már itthon élvezi a városi életet, amiben egész életében nem volt része mert mindig falun laktak. Igaz ezt ő agglomerációnak hívja, de a lényeg ugyanaz. Járkálunk ide-oda, hangverseny, mozi, nagy séták, most, hogy már úgy járok mint régen. A holdat is meg akartuk nézni, de nem akart kimászni a párából, íg0 csak a tv-ben láttuk. 

Nálam ma kezdődött az idegbaj, A lakás másik oldalán törik fel a balkon padozatát. Tavaly ősszel már végig csináltam az ellenkező oldalt. Napközben elmenekülök itthonról. Ma mire haza értem, elvágták a tv kábelt.Megkértem mr. Jóképűt, hogy holnap reggel segítsen veszekedni a munkásokkal. Mégis csak más, mint egy hisztis öregasszony. Különben a nagy zajok idején, reggel felkelés után átmegyek Bandihoz, majd mikor megérkezik a nő 11 után, tovább állok Mr. Jóképűhöz. Ott kihúzom a munkaidő végéig, közben alkotunk valami ebédet is. Remélem egy hét alatt végeznek a zajos munkákkal. 

Műtét

Aki elég régen ismer, tudja, hogy ez a második térdem volt. Szerencsére nincs több. Igaz ez soha nem fájt olyan kegyetlenül, mint az első, me megbízhatatlan lett. Nem bírta már azt a hatalmas 50 kilómat. Így aztán az orvos tanácsár, vettem egy mély lélegzetet és bejelentkeztem a műtétre.  Nem izgultam. Emlékeztem a 8 évvel ezelőtti műtétre semmi rossz emlékem nem volt róla. 

Így aztán a júliusi ünnepségek után, megcsináltattam az előírt vizsgálatokat, beszéltem az aneszteziológusai és a megbeszélt időpontban, július 22.-én kettő órakor besétáltam a kórháznak nevezett valamibe.  Ott se változott semmi, csak az ápolónő utasított, hogy vetkőzzek le és zuhanyozzak az ő tusgéljükkel. Tiltakoztam, mert indulás előtt zuhanyoztam otthon, nem kell az én száraz bőrömnek napi két zuhany, nem mentem vele semmire. OK legyen. Sajnos a nő este már nem volt ott, mikor antihisztamin infúziót kaptam a rettenetes viszketegségemre.

A műtétet gerincbe adott injekcióval végezték, nem éreztem semmit. Hallottam viszont a fűrészt a kis meg a nagy kalapácsot és már kész is  volt.   A szobában aztán jöttek az infúziók, meg ment a katéter. Később az antihisztamintól remekül aludtam. 

Reggel jött az orvos. Megfogdosta a térdemet. Közölte, hogy ez olyan jó lett, hogy akár még teniszezhetek is. Aztán jött a nővér, az infúziókat már valamikor éjszaka leszedték, most csak a katéter maradt. Perceken belül ott termett a gyógytornász is. Innen már minden rutin volt. Járókeret, keljek fel óvatosan és menjek.  Boldogan vittem magam előtt a járókeretet. Gyógytornász rám szólt, hogy csak lassan...Nem volt nagy terem, az ágytól a fürdőig és vissza. Délután jött az ápolónő és rá akart beszélni a zuhanyzásra. Majd ő bepakolja jól a lábamat és hoz másik tusgélt. Sikeresen elzavartam. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem piszkolódom be egy légkondicionált szobában az ágyban 3 nap alatt. 

Egy poziitiv változás azért von a kórházban. 8 éve, azon gondolkoztam, hogy vajon melyik ócska kantinból tudják azt az ehetetlen kaját hozni amit kaptam.  Nos most kifogástalan ételek voltak és bő választék. Híztam is valamennyit a semmitevés közepette. 

Most örülök, hogy túl vagyok rajta. Érzésre lassabban gyógyulok mint 8 éve, de lehet, hogy csal az emlékezetem. Lehet, hogy az első napokon, itthon, kicsit túlerőltettem a lábam, miután azóta izomláz van a vádlimban.  Hétfőn megyek varat szedésre, ha addig nem múlik el megkérdezem az orvost.

Féykép

Ünnepi vacsorán két ünnepelt és egy vendég. Vendég éppenséggel volt több is, de végül is Bandi és én voltunk a főszereplők.

Ünnepeltünk

 Julius első hete, már 2 éve a közös születésnapok jegyében telik. Idén kerekek voltak, részemről 9, Bandi 95. Államunk is hozzá járult az ünnephez kaptunk pénzt és levelet is egyenesen a nagyfőnök aláírásával. Az aláírás nagyon hasonlít a másik idegbeteg elnökikéhez, de ez csak egy mellékszál. Az ünnep nem erről szólt. 

Persze a kihalt barátok okán, már csak igen szűk kör volt. Mi, immáron hárman, egyetlen igazi helyi  barátnőm, egyetlen "rokonom", férjem unokaöccse és a német szakasz, ottani barátnőm, csak hetven éve ismerjük egymást és az ő lánya és veje.  Kicsi társaság volt, de mindannyian igazán szeretjük egymást.  Jól éreztük magunkat, kedvenc kertes vendéglőmben. Szerencsére az én születésnapomon még tartja magát a nyár. Nagyon sűrű hét volt, de élveztem.

Most aztán kezdődnek a nem egészem normális hétköznapok.  Nyakamon a térdműtét. Az előzetes vizsgálatokat, tegnap már lezavartam, a műtétet is kifizettem már. Ha nem jön közbe semmi 2..-én délután kés alá kerülök. Egyetlen izgalmam, hogy ez is olyan jól sikerüljön, mint az első. 

Nagyobb baj a szemem. Végül elmentem egy igazi szem tudóshoz. Már mindkét fiúmat, a régit és az újat is elvittem hozzá.  Sajnos nem sok jóval biztatott. Felírt valami új cseppeket is pluszban, a régi mellé. Kontroll szeptemberben. Majd meglátjuk, vagy nem.:-(

Közben elromlott a jobb fülem. Egy vagyonért javították volna meg. Így inkább vettem egy újat Már ár is vettem, de oda is kell még mennem a jövő héten. akciósan.  Remélem majd a 3 nap alatt a kórházban jól kipihenhetem magam. Gyaloglásban már lassan világbajnok leszek. Az utóbbi napok esős szélviharos időjárásában nem volt egy kellemes dolog.

Sajnos a képeket valami fura formában kaptam, de majd ha kiderítem a hogyant, beteszem ide is.Az került be amit nem akartam. Van képönk hármasban, az majd jön.

 

Pech széria

Nem tudom, milyen gonosz csillag járások vannak, de néhány nap alatt sorban hagytak cserben az eszközeim. A nyomtató kezdte, elkezdett idegesen pislogni rajta két gomb.  Elég új, még semmi tapasztalatom nem volt vele. Nyomkodtam rajta mindent, de nem segített. Közben persze nem is nyomtatott. Aztán a két hete vásárolt kapszulás kávéfőző döntött ügy, hogy nem főz kávét. Majd kedvenc kis buta telefonom, követelt rajtam valami PUK számot, amit persze nem tudtam. Hogy teljes legyen a sor, a hallókészülékemen elromlott a jobb fülem. 

Itt a cselekvés ideje. Először írtam a computeresemnek.  Fel is hívott tegnap éjszaka. Beengedtem a gépembe és hamarosan kiderült, hogy a papírral van baj. Kibányásztam az összegyűrt papírt és éjfélkor már működött a nyomtató. De ha már itt van jeligével, megkértem, hogy állítsa nagyobbra a betűimet és állítsa erősebbre a kontrasztot. Most valamivel jobban látom a képernyőn a szövegeket. 

Aztán elmentem füles üzletbe, ahol az lett a vége, hogy vettem új füleket. Most 50% kedvezmény van rá, Majd a jövő héten megkapom. Addig a bal fülemben az újabb a jobb fülemben az ősrégi készülék van. Sajnos a tv-t nem tudom így direktbe hallgatni, ami nekem nagy bánat. Én nem sokat ülök tényleg a tv előtt. N0yakamban a készülékkel, járok kelek és intézek dolgokat a lakásban. 

A fülestől nem volt messze a Mamut és a T-Com. Ott viharos sebességgel megkaptam a PUK számot A kávéfőző várja ifjabb barát, vasárnapi haza térését. Egyrészt neki is ilyen főzője van, ha meg nincs ötlete, majd segít vissza vinni  a főzőt a szervizbe. 

Ifjabb barát hazatérte már nagyon időszerű. Ha itthon lett volna, nem repültem volna le egy emeletet egy régi villa lépcsőin. Óriási attrakció volt. Szerintem úgy gurultam mint a filmekben szoktak az üldözött betörők Rajtam kívűl mindenki nagyon megijedt, csak én nem. Én csak restelltem magam, hogy egy csomó ember előtt mutatom be ezt a mutatványt. Persze kapkodtak utánam, de elparancsoltam mindenkit és magamtól, a korlátba kapaszkodva, felálltam. Nem tört össze semmim, taxival szépen haza jöttem. Azóta számolgatom a kék foltokat.:-)))

Berlin

 A múlt héten eljött az ideje, hogy útra keljünk 4 napra Berlinbe. Elég sok zűrzava volt, mire ide jutottunk. Ehhez képest a ronda időjárás előre jelzés miatt. legszivesebbn lemondtuk volna az utat. Persze nem lehetett. A partner nem akart velem haragba kerülni, én meg annyira pontosan megbeszéltem mindent a barátokkal, hogy pofátlanság lett volna lemondanim

Vonattal mentünk, mert Mr. Jóképű még mindig nem repülhet. Az út hivatalosan 11 óra, persze a vonat rendszeresen késik. Csütörtök reggel indultunk. Pont elállt az eső, mire oda értünk, de persze igen hideg szél fújt. Fel voltunk készülve. Este még kicsit mászkáltunk. Én elátkoztam a futball eseményt, ami fél Németországot oda csődítette Berlinbe. Miattuk vezényeltek át minnket másik szállodába, ami küzel se volt olyan jó, mint mamit akartam. 

Másnap reggel jött értünk a barátnőm és mentünk vonattal Potsdamba. Barátnő és barát rögtön szimpatizáltak egymással és igen jókat beszélgettünk az út alatt. Potsdamban is hideg volt és fújt a szél. De azért bátran nekivágtunk a kastélyoknak, Az első teljesen más benyomást keltett, mint amire emlékeztem. Szerencsére a barátnőmnek is idegen volt az új látvány. Aztán mentünk tovább a második kastélyhoz, és máris kiderült, hogy nem mi emlékszünk rosszul, hanem mi a másodikra emlékszünk. Megelégedetten vettük tudomásul, hogy mégse vagyunk teljesen gyagyák. Aztán eleredt az eső és mi gyors léptekkel menekültünk egy fa alá. 

A különbség a két kastély közt az volt, hogy az elsőnél egy labirintus szerű sövény teljesen elvette a rálátást a kastélyra. Az "igazi" aljában szőlőtőkék vannak és voltak is, amitől szépen látható volt lentről  a kastély. Pihentető ebéd és egy kis belvárosi séta után, vissza bumliztunk a városba. Esett az eső. A szobánkban múlattuk az időt, majd Mr. Jóképű felugrott és közölte, hogy elállt, menjünk kicsit járni. A kis járás nála kb. másfél órát tesz ki. A Leipziger Strassen mentünk, mert ott volt a szálló. Megcsodáltuk a rettenetes paneleket, amik ott 6 emeletes sorházakban mutatkoznak. Tény, hogy igyekeztek már kicsit szépíteni, színezni, de hát nem sokat segít a látványon. Az utca viszont szép széles széles zöld sávokkal mindkét oldalán és hatalmas fákkal. Általában Berlin nagyon zöld. Ahol csak lehet fasorok vannak az utcákban, alul dús bokrok. Öntözni állítólag nem kell, mert mindig sokat esik az eső, legalább is a török taxisofőr szerint. 

Szombaton a "fiatalság" vett minket a kezébe. Házaspár 55 /65 ée vsek,  Előszőr a Bernauer Str-ra mentünk ahol nagyok jól van bemutatva a falép0tés drámája. Az utca egyik oldala keltre a másik nyugatra esett. Pillanatok alatt húzták fel oda a falat. Aztán elváltunk. A fiuk megnézték a kormányzati negyedet, mi pedig áruházba mentünk. Azt hiszem tényleg öreg vagyok már. Nem vettem semmit. Miután leadtak minket a szállodában, ismét jártunk egy kicsit. Egy egész érdekes utcát találtunk. Csupa keskeny 4 emeletes ház volt benne. Hipermodern. A házakban 2-3 lakó volt. Nem mind tetszett, de érdekes volt.

Vasárnap aztán a barátnőmnél voltunk igazi finom spárga ebéden. Általa vettem 1 kiló spárgát, amit ma és holnap fogunk felfalni. 

Ők az igazi jó régi barátaim. Több mint 60 éve ismerjük egymást. Ismerták a szüleimet is. Ilyen itt Pesten már nincs egy se. Nagyon jókat beszélgettünk, mindenkinek szimpatikus volt mindenki.  Nyáron jönnek, már alig várom.

Utaznék

 Biztos teljesen elment az eszem, de rám tört az utazási vágy. Lehet, hogy a szemem rossz állapota váltotta ki a vágyat, mert ki tudja meddig látok még valamelyest elfogadhatóan.  Első tippem Japán volt. Novemberben, mert akkor itt mindig nagyon utálatos minden. Sötét, nedves stb.Ki is néztem egy remek utat, rábeszéltem a barátnőmet, aki szintén szeret utazni. Nem volt könnyű, mert irdatlan hosszú a repülés és nem is nagyon olcsót az út. Végül rajött, hogy rajtam kiviül senki nem akar iylen utakat csinálni, tehát jobb ha most belevág. 

Aztán jött a fekete leves. Az utazási irodának komoly gondot okozott a korom. Mag0aráztam, hogy fitt vagyok és bírom a strapát, de nem igazán tudtam meggyőzni őket. Végül valami főnök félével kitárgyaltam az ügyet, majd itthon a környezetemmel is és fájó szívvel lemondtam az utat. A végső érv az volt, hogy ez egy studium út ami pl. azzal jár, hogy minden éjszaka máshol alszunk, indulás kora reggel és este érkezés a szállodába. Semmi pihenés közben. Pont ilyet csináltam egyedül Inában pont 20 éve, de akkor még tényleg jól bírtam a gyürődést

Persze nem nyugszom. Legújabb terv Egyiptom, 2 hét hajón a Níluson. Na ez nagyon az én esetem.. Már csak a megfelelő kabinok megszerzésén műlik, ha van, holnap lefoglaljuk az utat. Jó ez a home office. Egész hétvégén leveleztem az útról egy Mohamed nem tudom kivel. Mennyivel jobb lehet így dolgozni, mint minden nap ülni az irodában. 

Na és last but not least, megajándékozom magam a 90. születésnapra egy új bal térddel. Csak remélem, hogy olyan lesz mint a jobb, mert akkor minden pénzt megér.