Karácsony előtt

Egyre jobban meg tudom érteni, most utólag, szegény anyámat, aki nagyon nem szerette a karácsonyt, mikor már felnőttünk. Persze mikor kicsik voltunk könnyű volt szeretni, hiszen bőven volt segéderő a háztartásban.

Segéderő már nálam is van és nem is csak a házimunkán műlik a nemszeretem érzés, hanem azon, hogy ilyenkor mindig minden összejön.  A hét azzal kezdődött, hogy Bandi telefonja nem működött, illetve külföldre nem tudott telefonálni. Rábeszéltem, hogy társalogjon "Vandá"-val a Telekom automata nőjével. Erre keddre sikerült már használni a telefont. Ezután a bank közölte vele, hogy olyan sikeresen és folyamatosan használta rosszul a telefonos átutalási lehetőséget, hogy csak akkor kap új kódot, ha ő személyesen megjelenik náluk. A bank nem itthon van. A következő lépés az volt, hogy én is jó leszek, de vigyek hivatalos meghatalmazást. Keddre több egyeztetés után sikeresen kifacsartam az ügyvédből egy angolul írt nagyon hivatalos meghatalmazást. Ügyvéd házhoz ment aláírásért szerdán. Minek következtében én rohantam a délibe vonatjegyért Csütörtök reggel fel a vonatra, kettőre volt időpontom és valamivel 5 előtt végeztem. Természetesen mindezt étlen szomjan.

De még előtte szerdán, gyorsan összeraktam egy csomagot a német barátoknak, elintéztem és kifizettem a szállítást, majd átvittem Bandihoz, ahonnan csütörtökön el is vitte a  DHL 

 Este még sikeresen ráléptem a kedvenc szemüvegemre, megy a kukába. Csütörtök este kiderül, hogy mindkét készülék távirányítója elromlott, amivel a német tv-t nézem. Péntek reggel telefon a tv-s emberemnek. Több próbálkozás után siker. Ma már el is jött és ki is cserélte az ősi berendezéseket. A levélszekrényemben találtam két cédulát a UPS-től, miszerint már kétszer próbálták kézbesíteni a csomagomat, ami Berlinből jött, de nem találtak, tehát vissza küldik a feladónak. Ismét hosszú telefonálgatás után, talán megmenekült a csomag, de ez még csak szóbeli ígéret.

A mai nap valahol már látszott valami fény az alagút végén. A délelőtti fodrász után, igaz ebédelni nem tudtam, de a tv-s ember a kapuban várt. Mire elment már nem is voltam éhes. Ezután telefonáltam a házi segítőmnek, aki jött is rögtön és először rendet rakott a konyhában, majd összegyúrta az előkészített töltött káposzta tölteléket, majd boszorkányos ügyességgel remek töltelékeket csinált belőle. Nekem tavaly a fele szétesett. Szemlátomást nagyobb konyha gyakorlata van mint nekem. Élvezem a nőt, mert akkor is jár a keze, ha közben dumál. Ez igazán ritka tulajdonság. 

Magamnak is el tudok könyvelni egy-két jó pontot. Mélyrepülésem óta most voltam először egyedül Bécsben, ahol iszonyat tömeg volt az utcákon. De nem tévedtem el, jó helyen jó metróra szálltam, jó kijáraton jöttem ki stb. Talán mégse vagyok annyira hülye mint öreg. Nagyon meg voltam magammal elégedve.A másik meg, ma sikerült kiszerveznem a franciasaláta készítést az ebéd partneremre.Csak viccből kérdeztem, hogy nem lenne-e kedve megcsinálni és rögvest bevállalta.

A jövő heti ünnep napokon hárman fogunk ebédelni együtt minden ünnepnap. Bandi itt lesz, majd 26.-án mi visszük haza, mert este koncertre megyünk. Ha nem lesz hó, megyünk Gyöngyösre 27.-én. Aztán kezdődik részemről az malac izgalom, kapok, nem kapok? Nagyon izgulok. Hatan leszünk ebédre, pincéből összerakott asztalnál, kölcsön abrossza és mi lesz ha nem kapok malacot?.

December

Nem tartozik a kedvenc hónapjaim közé. Az állandó szürkeség lehúz és megbénít. Szerencsére a legizgalmasabb dolog befejeződött. Megvan a vágyott lakás. Ott van, ahol mindig is szerette volna, jó is,már költözik. Legalább is elvben. Ma már telefonált, hogy ma mégse jön az első rakománnyal Pestre, majd holnap. Rossz az idő. Azért remélem még az idén beköltözik tényleg. J9vő héten megy 3 napra  Svájcba, orvoshoz, kontrollra. 

Nekem csak egy kis bécsi kirándulás jutott, mert Bandi bank dolgait kell személyesen rendbe raknom. Sikerült neki annyira megkeverni mindent, hogy nem tud neten belépni a bankba, sőt a bank közölte, hogy csak személyesen, vagy valaki egy hiteles megbízással tud bármit is csinálni. Nos most megint "valaki" leszek. Ez persze egy egynapos kirándulás és már előre utálok ebben az időben bárhova kimozdulni. 

Itthon azért mozgolódok. Miden hétre jutott mostanában egy hangverseny. Most pont ma lesz megint a müpában is egy. A barátnőm sajnos nem jár most autóval, így marad a taxi. Sajnos még mindig nem jutott eszébe senkinek, hogy oda lehessen hajtani direkt. Aki nem megy saját autóval, az gyalogoljon egy kicsit. Remélem nem fog esni semmi. 

A hétvégék most majd már egyszerűbbek lesznek, mert majd csak Bandi jön időnként. Most nem, mert szombaton van a svájciak karácsonyi ebédje, ahová természetesen elmegyünk. Így Bandi ebédjéről mindenképpen kívülről kell gondoskodni. A gondozónője még mindig beteg, de nem akar másikat. Bevásárlási segítségem hajlandó hétvégén is vinni neki kaját. Végül is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan sok segítőkész embert küldött nekem. Ez a vásárló házaspár már több mint három éve van velem. 

Bandi egyébként nagyon önálló, a lakáson belül. Már rendnászeresen tusol is egyedül. Ételt melegít, reggelit elkészít és állítólag az se zavarja, hogy egész nap egyedül van. Aztán mikor valaki odamegy, az elmosogat, rendet rak és kész. Én ha tehetem minden délután átmegyek. 

Szóval így görgetjük a napokat magunk előtt és várjuk, hogy világos legyen.

3 nap Bécs meg még más is.

A Fesztivál zenekarral néha el lehet menni turnéra. Én persze mindig csak Bécsbe megyek. Oda jön Schiff András velük koncertezni. Most nem egyedül mentem. Azon kívűl, hogy süvöltő hideg szél volt, nagyon jó volt minden. Igaz első nap, vasárnap, másfél órát jártunk, mire találtunk egy vendéglőt, ahol foglalás nélkül is volt hely. Örültünk, hogy melegben leülhettünk. A kaja nekem nem ízlett, de legalább nagyon drága volt. Férfiú megette az enyémet is.  Szerinte attól hízik, hogy én keveset eszem, ő meg nem állja meg, hogy ne egye meg a maradékot.:-)

A koncert a Koncertlausban volt, amit sokkal jobban szeretek mint  a Musikvereint. Remek zene, 2000 ember tombolt, szóval jó volt. A tömegben itt-ott még ismerőssel is össze lehetett futni. Az első hegedűs nagyon ismerős volt, de nem hittem volna, hogy ott hagyta a szeretett zenekarát. Aztán a koncert után  a hotel bárjában üldögéltünk, mikor odacsapódott hozzánk egy hegedűs lány a zenekarból. Rögtön kikérdeztem az első hegedűs kilétéről. Kiderült, hogy jól tippeltem. A hegedűs orosz, ezt tudtam, és politikai okból nem maradhatott Oroszországban.:-(    . 

Már leírni is alig merem, de úgy tűnik a Férfiu megtalálta álmai lakását. Mindig is abba az utcába vágyott, de soha nem hirdettek ott semmit. Most közvetlen elutazásunk előtt jelent meg egy hirdetés, a képek szerint nagyon jó kis lakásról Felhívta és hazaértünk után, már mentünk is lakást nézni. A lakás szerelem volt első látásra, egy igen kellemes tulajdonos is járt hozzá. Ha minden igaz, december 10.-én költözik. Persze igazán akkor hiszem majd ha látom. Jelenleg Amerikába ment pulykát enni, 10 napra.

Nekem egy kő gördült le a szívemről, mert közelegnek az ünnepek, Bandit nem hagyom egyedül a lakásában és nálam csak egy vendégágy van. Ez a probléma most megoldódni látszik.

Nem probléma, de bosszantó, hogy kiderült a mérlegem 2 kilóval többet mutat a valós súlynál. Ezt most magamnak is be kellett bizonyítanom. Szerencsére Bandinál egy valódi orvosi mérleg áll a fürdőszobában. Megmértem magam itthon, cipőstől ruhástól, 53,4 kiló voltam. Átmentem hozzá, megmérem magam és kiderül, hogy csak 51,3 kiló vagyok. Ugyanez reggel Ádám kosztümben 49,3 kilóra zsugorodik. Nos ezt már nem találom egészségesnek, de ritkán vagyok éhes + egyedül csak addig eszem, amíg gyorsan elfogy az éhség és már hagyom is az egészet, nincs kedvem egyedül ülni a konyhában és enni.

Napi események

Van jó és van rossz is. A jó, hogy a felső szomszédom, akinek 24-órás gondozónője van, felhívott és megérdeklődte, hogy nincs-e valami segítségre szükségem, mert a gondozónő unatkozik. Ismertem a hölgyet liftből meg az utcáról, kellemes vidám asszonyság. Rögtön le is csaptam az ajaánlatr, miután a legnagyobb teher nekem a konyha főzés utáni rendbe rakása. Ez talán családi örökség. 57-be, mikor maszekok lettünk egy idő után annyira rendbe raktuk a családi költségvetést, hogy tellett volna takarítónőre is. Anyámnak viszont egyetlen kíávnsága volt, szintén a konyha ebéd utáni rendbe rakása. Talált is a szomszéd házban egy nyugdíjas asszonyt, aki boldogan vette ezt a kis extra keresetet. Jött minden nap, volt kulcsa a házhoz, szépen rendbe rakta a konyhát és távozott. Nos pont ilyenre vágytam én is és íme elém hozta a sors.

Kevésbé vágytam a tegnapelőtti dupla esésemre, de túléltem, nem törött össze semmim és ismét rájöttem, hogy nem kellene mindig rohanni. Igaz nagyon sürgős volt haza érni, mindig elfelejtek a mosdóba menni. Szerencsére már tök sötét volt, mikor hasra estem az éppen kinyitott garázskapuban. Gyorsan felnéztem a házra, az irodák már sötétek voltak és a mindig leskelődő szomszéd se volt az ablakban. Ügyesen négykézlábra álltam és ki egyenesedtem. Sajnos rögvest elhagyott az egyensúlyom és hanyatt estem. Közben a kapu elkezdett becsukódni. Gyorsan behúztam a lábaim, hogy ne legyek útban. Csodás látvány lehettem. Aztán át fordultam megint négykézlábra és igen óvatosan felálltam. Még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy nem látott senki és büszkén bemasíroztam a házba. ijedtemben el is felejtettem, hogy miért is siettem annyira. A kézfejem jelenleg sötét lila, ha lehet kesztyűben járok.

Szomorú de mégis jó hír, hogy végre előkerült a német ötyém eltűnt alakja. A lábát fájlalta utoljára mikor együtt voltunk és azóta nem találtuk sehol. Se telefonra  se üzenetre nem reagált.Anyukájával él együtt, ő még 70 alatt a mama 90 felett. Végre jelentkezett nálam az általam nem ismert mama, hogy a lánya üzeni, kórházban van. Szóval másfél hónapja kórházban van, még mindig nem tudják biztosan mi a baja, de iszonyat fájdalmaik vannak, felkelni sem tud.. Ez alatt az idő alatt hétszer!!! szállították át másik kórházba, összesen háromban volt, vagy másik osztályra. Mama, aki nem éppen fitt, minden nap látogatja és előfordult, hogy mikor beért tudta meg, hogy közben már másik kórházban van a lánya. A mobilját az első átszállításnál ellopták, az iratai szintén eltűntek. Végül a kártyák, taj meg egyebek meglettek, de a személyi igazolványa végleg eltűnt. Majd szerezze be, azt csak személyesen lehet intézni. Számomra ez egy igazi horror történet, belegondolni is rossz. Ma rendeltem meg neki a nálunk bevált fájdalom csillapítót. A kórházban a morfin tapasszal próbálkoznak, ami nemigen használ, viszont egy bizonyos mennyiség után teljes zavartságot okoz.  

Lassan átmegyek Teréz anyába. Van ugyanis egy süket 80+ barátom akinek van egy 60 körüli, stroke miatt megvakult barátja. Ők járóképesek de azért van amit én intézek. Pl. zuhany csere, zárban beletört kulcs miatti ember keresése sürgősen, hogy éjszakára be lehessen zárni a lakást, vagy alsónadrágok vásárlása. Nem unatkozom.:-)

Végezetül még egy jó dolog. Hosszú idő után megint színházban voltam és egy igen kedves és szórakoztató darabot láttam a Rózsavölgyi Szalonban.  Jő héten pedig megint hangverseny.

Kacskaringós utakon

 Rég írtam,de bár állandóan történik valami, végül is ott vagyunk ahol voltunk. Volt ugyan egy lakás november elsejére, de azt az utolsó pillanatban lemondta. Nem bántam nekem nem az volt a favoritom. Tehát folytatjuk a keresést. Sokszor maga se tudja mit akar. 2 napig bútorozott lakást kerestünk, aztán megint betorozatlant.  Aztán jött, hogy feljebb a hegyen keressünk, végül a hegy nem tetszett. Most pont visszatérőben vagyunk egy lakáshoz, amit már régen néztünk, jó helyen van és jó a lakás is de a konyhaablakon rács van.:-)

Jelenleg orvosnál van Svájcban, no meg a barátnőnél is egyúttal. Nagy "öröm" hogy hétfőn együtt jönnek vissza. Azon a héten két közös program is van, de ő megmondta, hogy nem ér rá, tehát megyünk a színházba és a találkozóra is. 

Volt egy kis hullámvölgy is közben, de megoldottam. Ugyanis a ámultkor reggel indult barátnő ágyából vissza Pestre. A gép elég későn érkezett, így idejött aludni. Ez nekem kicsit sok lett. Mondta keressünk erre a dologra egy megoldást. Minden rendben, mondtam én remekül elvagyok egy baráti kapcsolatban.

Most azoknak akik nem ismerik elmondok egy viccet.:

Megy egy idős férfi az úton és meglát egy békát a földön. Lehajol felemeli és a tenyerébe teszi. Megszólal a béka: Én egy elátkozott királykisasszony vagyok, ha megcsókolsz olyan szexben lesz részed, mint soha eddig. A férfi szépen a zsebébe teszi a békát és sétál tovább. Idővel megszólal a béka a zsebében, hát nem csókolsz meg? Mire a férfi: Nézd az én koromban már sokkal többet ér egy beszélő béka, mint egy szex őrült királykisasszony. 

Na szóval átmentem beszélő békába, ugyanis eredetileg is ez volt az elképzelésem. Szuper jókat tudunk beszélgetni, nagyokat sétálunk, szórakozunk, nevetgélünk. Jól érezzük magunkat egymás társaságában. Mi kell még az én koromban?

Én persze mellesleg élem a megszokott életemet. Járkálok a barátnőmmel is koncertre, színházba, mikor mi adódik. 

Bandi gondozónője megbetegedett, amúgy is idegbajos de most valami más baja is van. Már második hete nem jön. A múlt hétre még volt nála mélyhűtött kaja. A legrégebbi "alkalmazottam" vagy a férje megy Bandihoz minden délben és ha van nálam, akkor viszi át az ebédet. Kicsit rendet csinál, az edény ebéd után elmosogatja és oda készíti a vacsorát. Bandi igen önálló kezd lenni, már egyedül tud zuhanyozni is. Most majd a hétvégére áthozom, jó is, hogy a másik nincs itthon.:-)

Per pillanat nagyon élvezem a gyönyörű őszi időt. Remélem kitart még novemberben is. Emlékszem olyan novemberre, hogy már megvolt a jegy, menni kellett Floridába, de nagyon bánatos voltam, mert itthon még ilyen meleg ősz volt novemberben is. Hát most majd meglátjuk. 

A mese ffolytatódik, illetve nincsen rózsa tövis nélkül.

 Sajnos a göröngyös hétköznapokon nem megy mindig minden olyan mese szerűen. és tökéletes kapcsolat nincs már ilyen öreg korban. Mindenki hurcol magával néhány púpot a hátán. 

Már a kezdetben tudott volt, hogy a férfiúnak van egy volt barátnője, akivel 13 éves korukban voltak nagy szerelemben. Aztán ment mindenki a maga útján, osztálytalálkozókon találkoztak és kész. Később a hölgy megözvegyült, majd néhány év ámulva a férfi is. A hölgy gazdag, nagy háza van felajánlott egy lakrészt a férfi számára, aki hirtelen magára maradt. Nos ez a kapcsolat azóta is fennáll ki tudja milyen formában. Volt már olyan változat, hogy dönteni kell kettőnk közt, de ezt olyan gondterhelten mondta, hogy megnyugtattam, engem nem zavar. Mert ugye azért én se vagyok annyira független mint látszom. Az igazság az, hogy hol zavar a dolog hol nem. Ha itthon van a fiu, akkor egyáltalán nem. 

Az elmúlt másfél hónapban lakást kerestünk neki, mert végleg Pestre akar költözni, illetve Budára, lehetőleg a közelbe. Szerencsére titkos hobym a lakás keresés, ennek most bőven hódolhattam. Most pont úgy tűnik, hogy meglelte a lakást, november 1-én költözik. Nem egyszerű olyannak keresni lakást, aki magának épített egy kacsalábat és most bérlakást keres. Nagy volt az öröm, egész addig míg nem jött a bejelentés, hogy kinti barátnő jön rögvest megnézni az új lakást. Na ja, túl fogom élni. 

Van egy közös tervünk a felváltva főzés. Egyik nap én, másik nap ő és ha nincs kedvünk akkor vendéglőbe megyünk. Ez eddig úgy nézett ki, hogy én főztem ha volt kedvem, ha nem akkor vendéglőbe mentünk. Sokszor a házi koszt jobban ízlett mindkettőnknek. Ha ez megvalósulna, annak nagyon örülnék, mert mostanában teljesen rendezetlen volt a saját étkezésem. Ha nincs időm vagy kedvem, akkor Bandinak visznek ebédet, én meg többnyire nemigen eszem. Szerencsémre ritkán vagyok éhes, így sokszor észre se vettem, hogy elfeledkeztem az ebédről. Nos ez még az én tudatosan egészségtelen életmódom mellett is kicsit sok a jóból. Állandóan küzdök a fogyás ellen.

Szóval így rójuk a hétköznapi rögöket a mesén túl. Ami pozitív, a teljes őszinteség mindkettőnk részéről, na meg a sok hülyéskedés ha együtt vagyunk. Beszédtémánk mindig akad bőven, eddig még soha nem unatkoztunk. Ki tudja mit hoz a jövő, addig is carpe diem!

Ez most elég nehezemre esik, mert ősz van, egyre korábban sötétedik és most már 2 napja zuhog az eső. Az őszi depresszió engem mindig utolér, erre nincs sajnos gyógyszer.:-(

Szeptember

Amint kikeveredtünk a meleg nyárból, dús programmal várt a szeptember. Mindjárt szeptember elsején egy kirándulással kezdődött a hónap.A Fesztivál Zenekar rendezett egy kiindulását Pannonhalmára. Majd meghaltunk a hőségben, de jó volt a hangulat és a társaság is. Beindult a hangverseny szezon, remek opera előadással nyitott a Fesztivál Zenekar. Oda kivételesen nem a barátnőmmel mentem.  Kicsit tűl szerveztem magam, mert a koncert utáni napon, hatkor kellett kelnem, mentünk a barátnőmmel Drezdába. Nekem ez mindig nagy élmény, mert ahol 1959-ben egy város elplanírozott romjai voltak, ott ma már a teljesen újjáépített barok város található. Ezt azóta sok lépésben végig néztem, ahogy elkészült az operaház, elmentem, aztán a Frauenkirche, azátn a belvárosi háztömbök, paloták,minden. Még ma is látom a szemem előtt az üszkös kiégett házakat, templomokat stb. Szóval ez egy igen látványos dolog volt számomra. Barátnőm viszont soha nem volt ott és 15 éve készült csak. Szerencsére berlini barátnőm is lerándult hozzánk, akivel végre rendesen kibeszélgettünk mindent Az öregedésről, eutanáziáról, szóval mindenről, amiről csak mi ketten tudunk jól beszélgetni. Pesti barátnőm sokkal fiatalabb nálunk. Az idő hihetetlen pocsék volt. Hideg szél zuhogó esővel kísérve két napon keresztül. A harmadik utolsó napon már csak erős szél volt, az eső elállt. Haza fele egyedül jöttem, a vonat ismét késett 50 percet, de Férfiú várt a nyugatiban, aminek őszintén örültem este 10 után. 

Az elmúlt héten megint két koncert volt, aztán majd októberben semmi.  Közben vadul lakást keresünk, kevés sikerrel. Persze óriási elvárások vannak és sok no go. Nem könnyű egy ilyen elkényeztetett svájcival a dolog, akinek már emléke sincs arról, hogy mi volt itthon, miután 12 éves korában vitte ki a család. De, a remény hal meg utoljára. 

Így össze foglalva nem tűnik soknak, de megélve elég sűrű volt a hónap. Szerencsére még elég jól bírom az iramot. A hátralévő napokban saját ügyeimmel fogok foglalkozni. Férfiú elutazik, szünetelnek a lakásnézés programok. Bandi jön át hétvégén. Újabban ha szép az idő, már az utcán is sétál, nyilván nem egyedül. 

Még egy kis dicsekvés. Ma a villamosról leszállva megdicsérte egy 40-es nő az eleganciámat. Pedig csak egy nadrág és egy blézer volt rajtam, igaz az utóbbi tűzpiros.:-)

 

Ps. majd a mese is folytatódik egysszer ha kicsit elrendeződnek a soraink.