Napi események

Van jó és van rossz is. A jó, hogy a felső szomszédom, akinek 24-órás gondozónője van, felhívott és megérdeklődte, hogy nincs-e valami segítségre szükségem, mert a gondozónő unatkozik. Ismertem a hölgyet liftből meg az utcáról, kellemes vidám asszonyság. Rögtön le is csaptam az ajaánlatr, miután a legnagyobb teher nekem a konyha főzés utáni rendbe rakása. Ez talán családi örökség. 57-be, mikor maszekok lettünk egy idő után annyira rendbe raktuk a családi költségvetést, hogy tellett volna takarítónőre is. Anyámnak viszont egyetlen kíávnsága volt, szintén a konyha ebéd utáni rendbe rakása. Talált is a szomszéd házban egy nyugdíjas asszonyt, aki boldogan vette ezt a kis extra keresetet. Jött minden nap, volt kulcsa a házhoz, szépen rendbe rakta a konyhát és távozott. Nos pont ilyenre vágytam én is és íme elém hozta a sors.

Kevésbé vágytam a tegnapelőtti dupla esésemre, de túléltem, nem törött össze semmim és ismét rájöttem, hogy nem kellene mindig rohanni. Igaz nagyon sürgős volt haza érni, mindig elfelejtek a mosdóba menni. Szerencsére már tök sötét volt, mikor hasra estem az éppen kinyitott garázskapuban. Gyorsan felnéztem a házra, az irodák már sötétek voltak és a mindig leskelődő szomszéd se volt az ablakban. Ügyesen négykézlábra álltam és ki egyenesedtem. Sajnos rögvest elhagyott az egyensúlyom és hanyatt estem. Közben a kapu elkezdett becsukódni. Gyorsan behúztam a lábaim, hogy ne legyek útban. Csodás látvány lehettem. Aztán át fordultam megint négykézlábra és igen óvatosan felálltam. Még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy nem látott senki és büszkén bemasíroztam a házba. ijedtemben el is felejtettem, hogy miért is siettem annyira. A kézfejem jelenleg sötét lila, ha lehet kesztyűben járok.

Szomorú de mégis jó hír, hogy végre előkerült a német ötyém eltűnt alakja. A lábát fájlalta utoljára mikor együtt voltunk és azóta nem találtuk sehol. Se telefonra  se üzenetre nem reagált.Anyukájával él együtt, ő még 70 alatt a mama 90 felett. Végre jelentkezett nálam az általam nem ismert mama, hogy a lánya üzeni, kórházban van. Szóval másfél hónapja kórházban van, még mindig nem tudják biztosan mi a baja, de iszonyat fájdalmaik vannak, felkelni sem tud.. Ez alatt az idő alatt hétszer!!! szállították át másik kórházba, összesen háromban volt, vagy másik osztályra. Mama, aki nem éppen fitt, minden nap látogatja és előfordult, hogy mikor beért tudta meg, hogy közben már másik kórházban van a lánya. A mobilját az első átszállításnál ellopták, az iratai szintén eltűntek. Végül a kártyák, taj meg egyebek meglettek, de a személyi igazolványa végleg eltűnt. Majd szerezze be, azt csak személyesen lehet intézni. Számomra ez egy igazi horror történet, belegondolni is rossz. Ma rendeltem meg neki a nálunk bevált fájdalom csillapítót. A kórházban a morfin tapasszal próbálkoznak, ami nemigen használ, viszont egy bizonyos mennyiség után teljes zavartságot okoz.  

Lassan átmegyek Teréz anyába. Van ugyanis egy süket 80+ barátom akinek van egy 60 körüli, stroke miatt megvakult barátja. Ők járóképesek de azért van amit én intézek. Pl. zuhany csere, zárban beletört kulcs miatti ember keresése sürgősen, hogy éjszakára be lehessen zárni a lakást, vagy alsónadrágok vásárlása. Nem unatkozom.:-)

Végezetül még egy jó dolog. Hosszú idő után megint színházban voltam és egy igen kedves és szórakoztató darabot láttam a Rózsavölgyi Szalonban.  Jő héten pedig megint hangverseny.

Kacskaringós utakon

 Rég írtam,de bár állandóan történik valami, végül is ott vagyunk ahol voltunk. Volt ugyan egy lakás november elsejére, de azt az utolsó pillanatban lemondta. Nem bántam nekem nem az volt a favoritom. Tehát folytatjuk a keresést. Sokszor maga se tudja mit akar. 2 napig bútorozott lakást kerestünk, aztán megint betorozatlant.  Aztán jött, hogy feljebb a hegyen keressünk, végül a hegy nem tetszett. Most pont visszatérőben vagyunk egy lakáshoz, amit már régen néztünk, jó helyen van és jó a lakás is de a konyhaablakon rács van.:-)

Jelenleg orvosnál van Svájcban, no meg a barátnőnél is egyúttal. Nagy "öröm" hogy hétfőn együtt jönnek vissza. Azon a héten két közös program is van, de ő megmondta, hogy nem ér rá, tehát megyünk a színházba és a találkozóra is. 

Volt egy kis hullámvölgy is közben, de megoldottam. Ugyanis a ámultkor reggel indult barátnő ágyából vissza Pestre. A gép elég későn érkezett, így idejött aludni. Ez nekem kicsit sok lett. Mondta keressünk erre a dologra egy megoldást. Minden rendben, mondtam én remekül elvagyok egy baráti kapcsolatban.

Most azoknak akik nem ismerik elmondok egy viccet.:

Megy egy idős férfi az úton és meglát egy békát a földön. Lehajol felemeli és a tenyerébe teszi. Megszólal a béka: Én egy elátkozott királykisasszony vagyok, ha megcsókolsz olyan szexben lesz részed, mint soha eddig. A férfi szépen a zsebébe teszi a békát és sétál tovább. Idővel megszólal a béka a zsebében, hát nem csókolsz meg? Mire a férfi: Nézd az én koromban már sokkal többet ér egy beszélő béka, mint egy szex őrült királykisasszony. 

Na szóval átmentem beszélő békába, ugyanis eredetileg is ez volt az elképzelésem. Szuper jókat tudunk beszélgetni, nagyokat sétálunk, szórakozunk, nevetgélünk. Jól érezzük magunkat egymás társaságában. Mi kell még az én koromban?

Én persze mellesleg élem a megszokott életemet. Járkálok a barátnőmmel is koncertre, színházba, mikor mi adódik. 

Bandi gondozónője megbetegedett, amúgy is idegbajos de most valami más baja is van. Már második hete nem jön. A múlt hétre még volt nála mélyhűtött kaja. A legrégebbi "alkalmazottam" vagy a férje megy Bandihoz minden délben és ha van nálam, akkor viszi át az ebédet. Kicsit rendet csinál, az edény ebéd után elmosogatja és oda készíti a vacsorát. Bandi igen önálló kezd lenni, már egyedül tud zuhanyozni is. Most majd a hétvégére áthozom, jó is, hogy a másik nincs itthon.:-)

Per pillanat nagyon élvezem a gyönyörű őszi időt. Remélem kitart még novemberben is. Emlékszem olyan novemberre, hogy már megvolt a jegy, menni kellett Floridába, de nagyon bánatos voltam, mert itthon még ilyen meleg ősz volt novemberben is. Hát most majd meglátjuk. 

A mese ffolytatódik, illetve nincsen rózsa tövis nélkül.

 Sajnos a göröngyös hétköznapokon nem megy mindig minden olyan mese szerűen. és tökéletes kapcsolat nincs már ilyen öreg korban. Mindenki hurcol magával néhány púpot a hátán. 

Már a kezdetben tudott volt, hogy a férfiúnak van egy volt barátnője, akivel 13 éves korukban voltak nagy szerelemben. Aztán ment mindenki a maga útján, osztálytalálkozókon találkoztak és kész. Később a hölgy megözvegyült, majd néhány év ámulva a férfi is. A hölgy gazdag, nagy háza van felajánlott egy lakrészt a férfi számára, aki hirtelen magára maradt. Nos ez a kapcsolat azóta is fennáll ki tudja milyen formában. Volt már olyan változat, hogy dönteni kell kettőnk közt, de ezt olyan gondterhelten mondta, hogy megnyugtattam, engem nem zavar. Mert ugye azért én se vagyok annyira független mint látszom. Az igazság az, hogy hol zavar a dolog hol nem. Ha itthon van a fiu, akkor egyáltalán nem. 

Az elmúlt másfél hónapban lakást kerestünk neki, mert végleg Pestre akar költözni, illetve Budára, lehetőleg a közelbe. Szerencsére titkos hobym a lakás keresés, ennek most bőven hódolhattam. Most pont úgy tűnik, hogy meglelte a lakást, november 1-én költözik. Nem egyszerű olyannak keresni lakást, aki magának épített egy kacsalábat és most bérlakást keres. Nagy volt az öröm, egész addig míg nem jött a bejelentés, hogy kinti barátnő jön rögvest megnézni az új lakást. Na ja, túl fogom élni. 

Van egy közös tervünk a felváltva főzés. Egyik nap én, másik nap ő és ha nincs kedvünk akkor vendéglőbe megyünk. Ez eddig úgy nézett ki, hogy én főztem ha volt kedvem, ha nem akkor vendéglőbe mentünk. Sokszor a házi koszt jobban ízlett mindkettőnknek. Ha ez megvalósulna, annak nagyon örülnék, mert mostanában teljesen rendezetlen volt a saját étkezésem. Ha nincs időm vagy kedvem, akkor Bandinak visznek ebédet, én meg többnyire nemigen eszem. Szerencsémre ritkán vagyok éhes, így sokszor észre se vettem, hogy elfeledkeztem az ebédről. Nos ez még az én tudatosan egészségtelen életmódom mellett is kicsit sok a jóból. Állandóan küzdök a fogyás ellen.

Szóval így rójuk a hétköznapi rögöket a mesén túl. Ami pozitív, a teljes őszinteség mindkettőnk részéről, na meg a sok hülyéskedés ha együtt vagyunk. Beszédtémánk mindig akad bőven, eddig még soha nem unatkoztunk. Ki tudja mit hoz a jövő, addig is carpe diem!

Ez most elég nehezemre esik, mert ősz van, egyre korábban sötétedik és most már 2 napja zuhog az eső. Az őszi depresszió engem mindig utolér, erre nincs sajnos gyógyszer.:-(

Szeptember

Amint kikeveredtünk a meleg nyárból, dús programmal várt a szeptember. Mindjárt szeptember elsején egy kirándulással kezdődött a hónap.A Fesztivál Zenekar rendezett egy kiindulását Pannonhalmára. Majd meghaltunk a hőségben, de jó volt a hangulat és a társaság is. Beindult a hangverseny szezon, remek opera előadással nyitott a Fesztivál Zenekar. Oda kivételesen nem a barátnőmmel mentem.  Kicsit tűl szerveztem magam, mert a koncert utáni napon, hatkor kellett kelnem, mentünk a barátnőmmel Drezdába. Nekem ez mindig nagy élmény, mert ahol 1959-ben egy város elplanírozott romjai voltak, ott ma már a teljesen újjáépített barok város található. Ezt azóta sok lépésben végig néztem, ahogy elkészült az operaház, elmentem, aztán a Frauenkirche, azátn a belvárosi háztömbök, paloták,minden. Még ma is látom a szemem előtt az üszkös kiégett házakat, templomokat stb. Szóval ez egy igen látványos dolog volt számomra. Barátnőm viszont soha nem volt ott és 15 éve készült csak. Szerencsére berlini barátnőm is lerándult hozzánk, akivel végre rendesen kibeszélgettünk mindent Az öregedésről, eutanáziáról, szóval mindenről, amiről csak mi ketten tudunk jól beszélgetni. Pesti barátnőm sokkal fiatalabb nálunk. Az idő hihetetlen pocsék volt. Hideg szél zuhogó esővel kísérve két napon keresztül. A harmadik utolsó napon már csak erős szél volt, az eső elállt. Haza fele egyedül jöttem, a vonat ismét késett 50 percet, de Férfiú várt a nyugatiban, aminek őszintén örültem este 10 után. 

Az elmúlt héten megint két koncert volt, aztán majd októberben semmi.  Közben vadul lakást keresünk, kevés sikerrel. Persze óriási elvárások vannak és sok no go. Nem könnyű egy ilyen elkényeztetett svájcival a dolog, akinek már emléke sincs arról, hogy mi volt itthon, miután 12 éves korában vitte ki a család. De, a remény hal meg utoljára. 

Így össze foglalva nem tűnik soknak, de megélve elég sűrű volt a hónap. Szerencsére még elég jól bírom az iramot. A hátralévő napokban saját ügyeimmel fogok foglalkozni. Férfiú elutazik, szünetelnek a lakásnézés programok. Bandi jön át hétvégén. Újabban ha szép az idő, már az utcán is sétál, nyilván nem egyedül. 

Még egy kis dicsekvés. Ma a villamosról leszállva megdicsérte egy 40-es nő az eleganciámat. Pedig csak egy nadrág és egy blézer volt rajtam, igaz az utóbbi tűzpiros.:-)

 

Ps. majd a mese is folytatódik egysszer ha kicsit elrendeződnek a soraink. 

Mese

Egyszer volt hol nem volt egy elég öreg asszony, aki szorgosan járt 3. "hazája" által rendezett összejövetelekre. Tavaly nyáron, mikor az ottani nemzeti ünnepet ünnepelték, az ebéden szemben ült vele egy jóképű pasi  Ment a duma és a pasi emlegette a korát (túl fiatal) valamint hogy 4 éve özvegy. Addig mondogatta míg az asszony oda vezette a beszélgetést, ahol megmondhatta saját korát, valamint a a valamelyest foglalt státuszát. 

A karácsonyi ebéden, egyszer csak megint szemben ült vele a jóképű és nagyon szép kezű férfiú. Megint ment a duma, kiderült, hogy az illetőnek január 3.-án lesz a 80. születésnapja. Közben valahogy a telefonszámok is kicserélődtek. Az asszony hívta délelőtt és délután a születésnapon, de nem vette fel, ezzel el is felejtődött a dolog. 

Eljött a tavasz és a klub egy kirándulást hirdetett Gödöllőre. Az asszony közben már egyre szabadabb lett, jelentkezett és elment. Mr. Jóképű is előkerült, mellé szegődött. Az ebéden már bejelentette, hogy "maga egyre jobban tetszik nekem", az asszony csak annyit rebegett, hogy nagyon örül. Két nap múlva jött a telefon és megbeszélték az első randevút, ahová ugyanabban a pillanatban érkeztek, de hogy is lenne másként ha két "svájci" találkozik? Hosszú beszélgetés következett. Mr. Jóképű egyre hevesebben udvarolt, az asszonynak időnként pillangók repkedtek a hasában. Egyre inkább úgy érezte, hogy ezt a férfit az orvos írta fel számára. Végül is nyílt kártyákkal játszott, ha őt nem érdekli a kora, miért izgassa ő magát? 

Most menjünk át a valóságba. Bandi mindent tud. Az első alkalommal elmondtam mi van. Nagylelkűen utamra engedett. Érezzem jól magam élvezzem az életem. Természetesen én mindent intézek továbbra is körülötte ha kell. Szerencsére egyre önállóbb. Reggelit vacsorát már maga is elkészíti. Jelenlegi gondozónő nagyon perfekt minden tekintetben csak sajnos valami baja van, sokat hiányzik, de ha azt mondom, hogy nekem programom van, akkor mégis jön. Mindenki nekem drukkol.

Végül is azért jött létre az utazás, hogy legyen időnk jobban megismerni egymást, mert ha két egoista találkozik abból baj is lehet. Nos nem mentünk egymás idegeire Szegeden, ahol iszonyat meleg volt. Kínunkban már csak nevettünk, hogy milyen hülye ötlet iylen kánikulában pont Szegedre utazni, ahol mindig is iszonyat hőség volt nyáron. De azért legyalogoltuk mindkét nap a tízezer lépést, amit okos telefonnal mértünk. Közben már lakást keresünk Budán, mert most vidéken lakik a fiú.Itt a mese vége, fuss el véle!

Szeged nagyon rendezett tiszta gondozott város A főutcán árnyékolók vannak kifeszítve, a parkok gondozottak szépek Ahol díszköveztek, az mind szép, jól van lerakva, szépen csatornázva. Nem veri föl a gaz, mint itt a környékemen. Nem is hepehupás és jó irányba lejtenek a járdák. Biztos nem áll a viz ha esik az eső. Szóval jó benyomásunk lett a városról.

Kezdek zülleni, vag megöregedtem?

 A rövid frizurával kezdődött az egész. Nem szeretek fodrászhoz járni, de a rövid hajamat nem tudtam soha úgy megcsinálni, ahogy szerettem volna. Nosza bejelentkeztem a fodrászomhoz minden szombaton 11 órára mosás szárítás programra. Sok ilyen állandó vendége van, csupa vénasszony. Persze egy tízessel minimum mind fiatalabb nálam. 

Innen már csak egy lépés volt a manikűr. Ezen már néhány éve! tipródtam, miután valahogy a bal kezem ügyetlenebb lett és nem tudom a kedvem szerinti rendbe tartani a körmeimet. Kiderült, hogy a közeli bevásárló központban működik egy manikűrös hetente kétszer. Bejelentkeztem, megcsinálta rendesen, oda is beiratkoztam a jövő hétre is. 

Mindezek után lementem a CBA-ba, amit most már primának hívnak és vettem magamnak ebédet. Nem is volt rossz. Lassan majd minden munkáról leszokom.:-) Közben hason korú ismerőseimet ostorozom, hogy nem szabad semmilyen tevékenységet abba hagyni, a mi korunkban, mert elvesztjük a készségünket..

Azért megbeszéltem egyetlen u.n. rokonommal hogy pince rendberakást tartunk. Az idő kiváló, a pince hűvös. Jött is boldogan, miután belengettem a borjúpaprikás, nokedli és kovászos uborka ebédet, a munka után. Főleg egy eltett kávéfőzőt kerestünk Bandinak, aki már tud önállóan kávét főzni reggelire. Sajnos a nők teljesen tönkre tették a régi főzőjét. Hogy mit nem tudtak megtanulni rajta, azt nem értjük, de nem tudták használni és elromlott. Bónusznak találtam 6 pár!!! szandált, amik ismeretlen okból tűntek el a pince mélyén, no meg 3 pár papucsot, amiket sajnos  olyan két újj közti típusúak, amit már nem tudok hordani, mert véresre töri a lábam. Még a lábműtét előttről maradtak meg, de az is régen volt már. Csak tudnám kinek adjam, teljesen új állapotban vannak. 

Barátnőm kommentje az züllésre csak annyi volt, hogy na végre! Mi jöhet még, azt nem tudom. A lábkörmeimmel remekül elvagyok, de lehet, hogy a pedikűr is csak idő kérdése.:-)

Ünnepelünk

 Július elején ünnepeljük mindig az egyessített születésnapjainkat. Sajátom elég sanyarúra sikerült, ronda borús volt az idő. Miután az a hét elején volt, Bandié pedig péntekre esett világos volt, hogy akkor megyünk ebédelni. A napot már hónapokkal előbb bevésettem barátnőm naptárába, miután ő volt a szállítónk. Bandi több mint 22 év után volt ismét öltönyben ingben, szóval rendesen felöltözve. Rájöttünk, hogy túl lett hízlalva, alig tudta a nadrágját begombolni. Azonnali fogyásra lett ítélve..A fogyást persze csak az éttermi ebéd után kezdte meg. 

Az idő is szeretett minket. A szokásos budai kerthelyiségben, árnynékban, jó kaják mellett élveztük az életünket. Bandi szemlátomást élvezte a helyzetet. Ha sikerül mellékelek egy képet.Így néztünk ki 89 illetve 94 évesen.