Pofára estem!

 A szó legszorosabb értelmében. Hétfőn a MOM előtt kb. 6 mm.-re kiállt egy kő, amin nagy svunggal elhasaltam. Elég bosszantó, mert már rengetegszer elestem, de a képemet még soha nem vertem össze. Az egyébként kihaltnak tűnő helyen rögtön hárman álltak körülöttem és mentőt akartak hívni, amiről elsőre sikeresen lebeszéltem őket. Miközben, kis segítséggel talpra álltam, kezdtem felfogni, hogy először is valami valahol vérzik rajtam, másodszor, hogy fáj a szám és a homlokom. Mint utóbb kiderült, mindkettő vérzett valamelyest, amit a majdnem fehér ballonomon láttam. Hétfőn még igazi tavaszi idő volt. Segítőim aztán betereltek az irodaházba, ahol a recepciós leányzó rögtön a telefon után kapkodott. Őt is meg kellett győznöm, hogy nincs szükség mentőre. Ezután hozott egy nagy papír törlőt és ragtapaszt a homlokomra. Közben állandóan kérdezgetett, hogy nem szédülök-e, vagy, hogy látok-e rendesen stb. Igazán megható volt a gondoskodni akarása. Végül megjelent egy vizes törlővel és megkérdezte, hogy letörölheti-e a vért az arcomról. Szépen megköszöntem és bőséges hálásodások közepette távoztam a helyszínről. Tervbe vett vásárló listámat egyből töröltem, csak a bakautomatáig mentem, mert az muszáj volt. 

Nem volt kedvem sokat mászkálni, mert nem tudtam, hogy nézek ki. Így is az automatánál álló két pasi egyből megkérdezte, hogy ne hívjon-e mentőt. Felszedtem a pénzt és igyekeztem eltűnni, illetve mentem Bandihoz, miután a pénzre neki volt szüksége. Ott persze már az előszobából kiabáltam, hogy nem kell megijedni, csak elestem de semmi baj. Végül is akkor még nem is néztem ki túl rosszul. Este simán elmentem a koncertre. Miután lefújtam a sebet, szépen lekentem alapozóval és nem látszott semmi. 

Annál rémisztőbb lett aztán minden másnapra. Még jelenleg is sötétlila monoklim van és a szájam körül is bekékültem. Mikor rám bámulnak, rögtön közlöm, hogy nem vertek meg csak elestem. Bandit meg fenyegettem, hogy ha rossz lesz, elmegyek a rendőrségre, hogy megvert.:-))

Sajnálatos módon a (fog)koronámról letört egy mikroszkopikus darabka. Nem látszik, nem is akartam elhinni, viszont a nyelvemet zavarja. Holnap telefonálok a fogorvosnak. Gondolom még 2-3 nap, aztán majd halványzöld és végül sárga lesz a képem egyik fele, de biztos elmúlik minden egy hét alatt. 

Háziorvossal összetalálkoztam az utcán, csak kicsit rémüldözött, majd mondta, hogy ő már bejelentette az önkormányzatnál, hogy rémisztőek ezek a térkövek amiket leraktak. Totál balesetveszélyesek. Igazat szólva tényleg rémesek, bár a teljesen újonnan leaszfaltozott járda szakasz is olyan mint a Balaton déli szél esetén. Nem is értem, hogy lehet egy aszfaltot ilyen kis hullámosra csinálni.

Farsang van!

No persze nem nálunk és nem nekünk, de legalább a németeknél lehet nézni. Ma pedig a bécsi operabált fogom nézni, ami igencsak látványos szokott lenni.  

Jómagam csak a Fesztivál zenekar jótékonysági bálján voltam a barátnőmmel. Jó volt a vacsora és természetesen a zene is. Az árverés is sikeres volt. Az idén először a bált a valamikori Royal szálló csodálatosan felújított báltermében rendezték. Én ott csak a népi demokrácia idején létesített moziban voltam. Ma szinte elképzelhetetlen, hogy miért csináltak abból a gyönyörű teremből egykoron mozit. 

Különben megvagyunk. Bandi ritkította a tornákat, már csak hetente kétszer tornáztatják a lányok. Különben ő maga mozog, még egy torna szőnyeget is rendelt magának és a gondozók szerint szorgosan tornázik. Nem tudjuk mitől, de időnként afáziás rohamai vannak, ez azt jelenti, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig nem tudja értelmesen kiejteni a szavakat. Töprengünk, hogy mi lehet, és, hogy milyen orvos kellene ehhez. No meg ha kiderül valami, akkor ugyan mit csináljunk?  Én egyelőre várok. Ez inkább kellemetlen, de nem fáj semmije, a mozgása megmarad olyankor is. Ami mindig használ, ha ledől egy félórára. Lehet, hogy csak egyszerűen fáradt az agya. Különben jó a hangulata, remek az étvágya. A lábai gyengék, de ez van. 

Nem akarom elkiabálni, de jelenleg a gondozónők körül is nyugalom van. A régi új nagyon rendesen teszi a dolgát, mindig is ügyes volt. Nekem a lényeg, hogy szeretik egymást a dolgozók és mindenki tisztességesen dolgozik. Én is teszem a dolgom.

Tükörjég

 Életemben kétszer fogtam ki ezt a jelenséget, nem vágyom harmadszor is rá. Az első vagy 50 éve Stockholmban volt. Egy zuhogó esős vasárnap délután beültünk egy moziba. Mire vége lett a filmnek, le volt fagyva az eső az utcákon. Potyogott mindenki jobbra meg balra. Az egyébként merev és zárkózott svédek, együtt szórakoztak velünk, amint egymásba kapaszkodva egyszerre többen kerültünk a földre. Fiatal voltam még, mit nekem egy-két elcsúszás. Máig vidám élményként emlékszem arra napra. 

No de tegnap. Délután a városban volt dolgom, nem észleltem semmi veszélyt. Mikor haza illetve Bandihoz indultam, zuhogott az eső, de volt nálam ernyő. Aztán leszálltam itt nálunk, illetve Bandinál a villamosról és kezdődött a rémség. Polgármesterünk büszkesége a lejtős de szépen kikövezett u.n. városháza tér totál jeges volt. Jöttek emberek csúszkáltak lefele. A bátrabbja végig le tudott csúszni, mintha tényleg rendes jégen lenne. Én meg majdnem négykézláb másztam felfele. Amint vége lett a térnek, az aszfalton simán lehetett menni, az eső is elállt.   

Másfél órával később bátran indultam haza. Autó forgalom erre alig van, megyek az út közepén, semmi vész. Igenám, de közben az útra is ráfagyott a víz. Félúton már káromkodtam, hogy milyen hülye vagyok, miért nem hívtam egy taxit. Akkor már tudtam, hogy ez csak a horror kezdete, mert a villamos sínéken túl lesz majd az igazi. Úgy is volt. Legelején volt még némi földes rész a kerités tövében, majd elfogyott, de ott volt a másik kerités, amibe lehetett kapaszkodni. Egy-két ember igyekezett volna lefele is, mind szólt, hogy vigyázzak mer csúszik. Kicsit kivert már a hideg verejték, mert néhányszor majdnem a földön landoltam, de az őrangyalaim felfogtak az utolsó másodpercben. De aztán vége lett a kerítéseknek és itt álltam a saját parkolónk sarkán. Még volt egy bokor, ami kilógott a szomszéd házból. Ha azt elengedtem, csúsztam lefele a lejtőn. Végül a bokor engedett el engem, letört az ág amibe kapaszkodtam. Nagyon igyekeztem talpon maradni és rájöttem, hogy egyetlen mód van az utolsó 15 méter leküzdésére, ha leveszem a cipőm. Az egyikből ki is léptem, akkor bár nagyon hidegen de fixen álltam. A másik cipőmből nem sikerült olyan könnyen kilépni. A nagy igyekezett közepette lementem négykézlábra, immáron mindkét lábam csak harisnyában. Na akkor össze szedtem az elcsúszkált cipőimet és fürgén begyalogoltam a házba. 

A legnagyobb baj az, hogy belém ültették a félelmet az operált térdem miatt. Azelőtt eszembe se jutott, hogy eleshetek és mi lesz. Nem szabadna félni se az eséstől se mástól!

Újévi konzert Bécsben

Ma néztem meg ismétléskor a koncertet. Soha nem érek én rá, újév napján délelőtt a tv előtt üldögélni. Nagyon elgondolkoztam, hogy hogyan is csinálják a felvételt. Ugyanis 2-3 éve voltunk novemberben két este is a Musikvereinben hangversenyen. Megállapítottuk, hogy eléggé rá férne már a felújítás. Amit a tv-ben látunk arany szobrok és díszek messze nem néznek ki olyan aranynak, mint a felvételen. Arról már nem is beszélve, hogy a székek is öregek, nem túl kényelmesek, a padló sötét, hogy a piszoktól-e vagy a kortól azt nem lehet tudni. Az egész igen kiábrándítóan lepukkadtnak nézett ki. Az előcsarnok és a folyosók teljesen dísztelenek. Azt hiszem nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nálunk nem csak az operaház, de a zeneakadémia is sokkal szebb mint Bécsben. 

Az előadások minősége már más kérdés. Ott a mérleg egyértelműen Bécs irányába húz.

Elröppent ünnepek

Az ünnepek tavaly tényleg elröppentek.Már nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen kellemes laza  9 napom.  Bandival egyből visszaestünk a saját életritmusunkba. Későn keltünk, későn ebédeltünk és későn feküdtünk le. Nagyokat beszélgettünk és egyáltalán örültünk egymásnak. Olyanok voltak most ezek a napok, mint anno, mikor megismerkedtünk. 

Bandi csak örült én persze aggódtam, de szerencsére a két eleséssel együtt is minden jól ment. Most már ott tart, hogy a gyógytornász gyakorolja vele a földről felállást. Fel is áll, ha van a közelben valami kapaszkodó. Szerencsére a 22.-én kezdődő nem-tudom milyen fertőzésemet se ragasztottam rá. Szerencsére az egy nap lázzal és egy nap náthával, kis köhécseléssel gyorsan elmúlt. Ő ma lett náthás, ami már biztos nem tőlem van, de a két gyógytornász és az egy masszőr mind emberek közt vannak, feltehetően onnan kapta. Láza nem volt, így remélem holnapra elmúlik. 

Mint olvasom nagy a riogatás a rengeteg kórokozóval és új tünetekkel. Utóbbin csak nevetni tudok. Ha engem bármikor megkérdeznek, hogy vannak-e nehézségeim az alvással és szoktam-e szorongani, nyilván igennel válaszolnék. Akkor én állandóan covidos voltam és vagyok? 

Az új évre nincsenek se fogadalmaim se kívánságaim. Ha csak egy kicsit jobb lesz, mint az elmúlt másfél év, akkor már jól jártam. Elégedett vagyok a sorsommal és ez több mint boldogság, ami elillan. Az elégedettség remélhetőleg itt marad.

Helyzetjelentés

Rumlis napok vannak mögöttem meg előttem is, így csak röviden. Bandi 6 napja van itt nálam. Eddig minden rendben ment, semmi dráma nem történt. Kicsit elrontom őt, mert a körülmények úgy hozzák, későn ebédelünk és még később vacsorázunk. Nem hordok kétóránként inni valót a keze ügyébe és nem pucolom meg a gyümölcsöket se neki. Sőt a reggelijét és vacsoráját is maga csinálja, kivéve a kávét.  Szóval elég rendetlenül élünk, de jól esik. Időnként teljesen elveszek az időben. Ma pl. mikor a második vásárló körutamról haza értem, azt hittem 12 óra van, pedig már 1 óra volt. Közben kettőre, négyre és ötre vártam látogatókat, szóval az ebéd kicsit zűrösre sikerült. Viszont azt hiszem mindent megvettem ami kellett. A malac volt a legfontosabb, azt reggel kaptam a Sparban. Ez megmentett egy piac túrától. 

A holnap kicsit nyugisabbnak ígérkezik, csak délutánra várok egy látogatót. Itthon leszek egész nap, így Bandinak nem lesz alkalma kalandozni a lakásban. Eddig ha haza értem, mindig valamelyik sarokban találtam a rolátorral, mert hol valami szerszám kellett, hol a tv használati utasítása, szóval rendesen elfoglalja magát. Ha éppen semmi dolgunk nincs, akkor üldögélünk a szófán és fogjuk egymás kezét, mit az ifjú szerelmesek.:-)

Micsoda Karácsony!

Már közel 30 éve töröltem a karácsonyt a naptáramból. Míg egyedül voltam, ez nagyon jó volt. Szerencsére Bandi se egy karácsonyozós típus, azt hiszem még az életében nem díszített pl. karácsonyfát. Szóval csendesen és nyugiban töltöttünk immáron 18 karácsonyt. De ugye idénre beterveztem magamnak egy kis izgalmat. Jött bőven.

Tegnap Bandi a szemem láttára elesett otthon. Ez előfordul nála, soha nem üti meg magát.  Gyógytornász lányok is csak biztatják, hogy álljon fel egyedül. Ha van mibe kapaszkodni, akkor fel is áll. Szóval tegnap át akart ülni a szúfára, valamit elnézett és szépen lecsúszott a szófa mellett a földre. Semmi vász. Viszont este elkezdett  fájni a lába, meg is dagadt,valahogy esés közben bele verte a motoros szék vas aljába a lábát. 

Most jövök én. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy víz folyik az orromból és a könnyeim is csorognak. Ez aztán hamarosan elmúlt, aludtam tovább. Mikor először megszólaltam kiderült, hogy nagyon náthás a hangom, de semmi más baj nem volt. Igaz délután nagyon fáradt voltam, de két napja szinte állandóan talpon vagyok. Jöttem haza, mert várt a töltött káposzta, amit nem csináltam vagy 30 éve. Most csak azért ugrottam neki, hogy legyen itthon valami, amit csak melegíteni kell. Munka közben vágytam egy citromos teára. Ha én teát iszom, akkor beteg vagyok. Miután a káposzta már főtt, megmértem a lázam 38,3 Hű ha, gyorsan bekaptam egy rubofent, most egész normálisan kezdem érezni magam. 

Sajnos az igazán jó gondozónőnk elutazik holnap. A mentők 12-re jönnek. Ha nem leszek igazán jól, akkor a bevásárló Erzsike hozza át Bandit a mentőkkel. De remélem jól leszek és tudok menni magam.  

Pillanatnyilag alig várjuk, hogy leülhessünk a szófára nyugiban és ne kelljen semmit se csinálni, ne jöjjön senki stb.