Hullámvasút

 A múlt hét egy része remek volt. Bandi minden nap hosszasan fent volt. A motoros székével kocsikázott a lakásban, ült a computernél, a rendes asztalnál étkezett. Aztán hétfőn beütött a krach, fáj a lábam, ne tudok felkelni. Ilyenkor én próbálom rábírni, hogy talán mégis stb. De végén, ha nem akkor nem. Együttérző, szintén láb és derékfájós gondozónők, megértően bólogatnak és intenek engem, hogy ne nógassam. Így telt az egész hét. Minden nap reménytelien mentem oda, majd láttam, hogy még mindig az ágyban van, már nem szóltam egy szót sem. Ma aztán megtört a varázs, felkelt. Mikor oda értem, már a gépen böngészett valamit. 

Nekem ma, harmadik "hazám" nemzeti ünnepét kellett ünnepelnem egy belvárosi vendéglőben. Ezt minden évben megteszem. Arc és név memóriám pocsék, így soha nem ismerek senkit. Találomra leültem egy üres helyre. Kiderült, hogy a követ és egy parlamenti képviselő ültek szembe velem. Utóbbi előadta, hogy mi milyen fontosak vagyunk, mert mi vagyunk az ötödik Svájc. Ezután kénytelen voltam megköszönni neki, hogy annyit dolgozik az érdekünkben. Igaz, hogy még eddig semmi nyűgünket nem tudtak megoldani, nekünk, külföldön élő svájciaknak, de mindegy. Biztos igyekszik. Ezt az ötödik Svájcot ők a valódiak, nagyon hangsúlyozzak mindig. Valódiak is rengetegen élnek külföldön, biztosan többen vagyunk mint a reto románok.

Szomorúbb volt, hogy a mellettem fenntartott két székre, nagy késéssel megérkezett egy házaspár. A férj 84 éves és alzheimeres. Borzasztó. Igaz, hogy a felesége azt mondta, hogy őt a hite és a Jóisten segíti. Ezt nem is vonom kétségbe, de azért, szerintem, 1-2 gondozónő kézzelfoghatóbb segítség lenne. 

Mindezek után végig ügettem a belvároson és nagyon örültem, hogy sokan járkáltak az utcákon és üldögéltek a kávézók teraszain. Nagyon jól esett végre embereket látni és nem csak a teljesen üres kihalt utcákon járni. Mikor leszálltam a buszról, úgy éreztem, hogy egy lakatlan szigetre kerültem.

Lustulok

 Kipróbáltam egy ételszállító céget. Az ok az volt, hogy a vásárlóim elmentek a Balatonra, nálunk még mindig zárva a "közért", na és elég meleg van, hogy ne legyen kedvem mászkálni. Ráadásul tegnapra még hónapokkal ezelőtt rábeszélt a barátnőm, hogy menjünk Veszprémbe hangversenyre. Neki van autója vállalta, hogy oda és vissza is fuvaroz. Korán akart indulni és valahol ebédelni. Szóval ebédet rendeltem Bandinak csütörtökre és péntekre. Azt mondja, hogy jó volt, Sajnos tudom, hogy mindenre ráfogja hogy jó, mert tudja mennyit stresszelek az ebédekkel. Szerencsére, bár még mindig nem tudtuk lemérni, de ránézésre visszanyerte már a régi súlyát, így nem izgat, ha egyszer egyszer nem házi kosztot eszik. 

Csütörtökön átszállíttattam neki az elektromos székét, rögtön neki állt szerelni. Izget mozgott a szófán, alig tudtuk rábeszélni, hogy hagyja abba és vacsorázzon. Aztán se tegnap se ma nem tudott felkelni annyira fájt a lába. 

Tegnap végül kora délután indultunk, odaérve elüldögéltünk egy kávézóban, ami direkt az esemény bejáratánál van. Nézegettük a népet, rengetegen voltak, és végül nyolc előtt bevonultunk mi is. Kellemes nyári este volt. A műsor csupa Verdi mű. Főszereplő Nebretko és a férje, no meg még két másik orosz énekes. Nekem ma már, hangilag és küllemileg is a férje jobban tetszik, aki kb. 10 éve még nagyon borzasztó volt, de már Milánóban is rácsodálkoztam, hogy milyen jó lett az évek folyamán. Nebretko viszont elég csúnyán meghízott. Hangja van még mindig, bár már inkább mezzo mint koloratur szoprán. Persze ezt tudja ő is és a hangjához válogatja az áriákat. Az operaház zenekara játszott. Végül is minden jó volt. Elvben éjfélre itthon lehettünk volna, de sajnos a parkolóban közel egy órát üldögéltünk, mire ki tudtunk menni, így pontban 1 órakor léptem be a lakásba, A hangulaton sokat rontott ez a parkolóban várakozás, de mindegy.

Időhiány.

 Nem tudom, hogy a korommal jár, vagy mitől van, de állandó időhiányban szenvedek. Pedig már sok mindent leadtam, alig járok már vásárolni és mégse jut idő semmire. Ezer apróság jön mindig közbe, ide-oda kell Bandi miatt telefonálgatni. Nem mintha ő nem tudna, de soha nem szeretett ügyeket intézni telefonon. Most itt a nyár végre, mondanám, ha a gondozónők nem akarnának szabadságra menni. Van egy beugró ugyan, de azt is meg kell szervezni és nem mindig ér rá. Ma tudtam meg, hogy a szombat délután megint az enyém.

Bandi közben azért javulgat. Ha nem fáj nagyon a lába, akkor kiül az íróasztalához és a computerhez. persze ki kell tolni őt a rollátoron ülve, de ez nem gond. A fürdőszobát már teljesen maga intézi, az oda rendeltetett kerekes szék segítségével. Úgy tűnik, hogy meghízott. Sajnos még mindig nem sikerült megmérni, mert a mérlegen állni kellene egy kicsit. Eddig szabályosan tömtük, most viszont vissza lett fogva kicsit. Én változatlanul tartom az 51 kilómat, pedig eszem, sőt. Miután nem hízom sok édességet majszolok, amitől régebben megtartóztattam magam. 

Hála az égnek, csodálatos Elenámnak nem jött be a kinti munka és szépen haza jött. Barátnőmmel együtt kitörő örömmel fogadtuk és nagy kövek gördültek le a vállunkról. A helyettesek nem váltak be, se nála se nálam. Takarított ugyan a nő rendesen és készségesen, de amíg kész nem lett az egész lakásban kupi volt., Képtelen volt egy helyiséget készre takarítani és menni a következőbe. Sajnálom Elenát a csalódásért de mégis nagyon örültem mikor jelentkezett.  Vissza tért a régi rend. Igaz nagyon korán kell kelni keddenként, de megéri. Lassan ugyan, e alakulnak a dolgok. 

Jövő heti feladat, az elektromos kerekes széket átszállítani a pincémből Bandihoz. Azzal a lakásban remekül tudna egyedül is közlekedni.Csak találni kell valami fuvarost erre a kicsi munkára. Majd megoldom!

Pénteken szabadtéri opera estre megyek Veszprémbe, valószínű zuhogni fog az eső.:-) Ilyesmiben nagyon peches vagyok, de a barátnőm nagyon bízik, miután ő sokat jár de ő még soha nem ázott el. Én már többször is eláztam.:-( Majd meglátjuk.

Ünnepelünk!

   

                                                                        88 & 93

Folytatás

 A második napon üzletekben járunk program volt. Először is beszereztem a molyirtó papírokat. Ez fontos mert itthon nem kapható. Aztán kerestem hollandese szószt por alakban, de nem találtam. Néztem új e-bookot is, de nem volt új. Aztán elmentünk az egyetlen általam ismert és még nem bezárt ruha üzletbe. Ott rögvest szerelembe estem egy kis lenge nyári ruhával, meg is vettem, aztán leültem pihenni, míg a barátnőm végig bogarászta az egész üzletet. Az már csak itthon tűnt fel, hogy a ruha színéi mennyire nem illők a koromhoz, de most már mindegy. Végül indultunk a kiszemelt vendéglőbe, ebédelni, közben még betértünk 1-2 üzletbe. Én nem vásároltam többet. Ezen a napon akkora adag bécsi szeletet kaptunk, hogy a maradékot becsomagoltattam a barátnőmnek vacsorára. Ő ugyanis még ott maradt egy napot. Meg is kapta jutalmul a Pride felvonulást, ami nem túl vissza fogott arra fele. 

Ebéd után elmentünk a szállodába, majd vissza az állomásra, ahol beraktam a kofferemet a megőrzőbe. Ezzel elváltunk és kezdődött a horror kalandom. 

Fél négykor randevúm volt a kedvenc német idegenvezetőnkkel, az Imperial szállodában. Pontosan tudtam hol van és hogy kell oda menni. Villamossal a főpályaudvartól, ami régen a déli pályaudvar volt. Azon a vonalon van a svájci követség is, ahol már számtalanszor voltam. Bécsben vannak betü jelü villamosok is, így elég hosszú várakozás után felszálltam az O villamosra. Indulás után 1 perccel már tudtam, hogy nem jó helyre megy. Nekem a D kellett volna, hogy annak hova helyezték át a megállóját még most se tudom, de már nem is akarok többet Bécsbe menni. Az első megállónál kiszálltam és a következő villamossal vissza mentem az állomásra. Gondoltam ott fogok egy taxit és még aránylag időben oda érek. Az állomáson sehol egy taxi. Képességeimhez képest rohantam a metroba 2 megálló az opera. Onnan megint rohantam vissza a szállodához, de már 20 perc késésben voltam. A srác már nem volt ott. 

Abba, hogy én egy ennyire ismerős helyen így el tudjak keveredni, teljesen összeomlottam. Vissza mentem az állomásra, beültem a váró terembe, még volt egy órám az indulásig. Megint kaptam egy intést a sorstól, hogy kinőttem én már az utazgatásból, ha nem vagyok képes odaérni egy ismert helyre időben, jobb nekem itthon.. 

Azt már csak itthon vettem észre, hogy a fiú ötször hívott a mobilomon, ami a táskámban volt, de villamoson, metrón nem hallom, mert nem is figyelek rá. Itthon is várt már egy e-mail, hogy élek-e még és mi történt velem stb. Bár holt fáradt voltam, hosszú bocsánat kérő és magyarázó e-mailt írtam, még aznap este. 

Ilyen az, mikor a vidéki öregasszony elmegy a városba.:-(((

Ma jutott eszembe, hogy a poént kihagytam tegnap. Utolsó utamon, ellenőrzés volt a metrón, amiben én egy kezeletlen (elfelejtette kezelni) jeggyel a kezemben bele sétáltam.Miután megkértem a pasit, hogy mondja lassabban, kiderült, hogy jól hallottam. A büntetés 105 Euro volt, több mint első osztályon utazni oda vissza Pestről Bécsbe. Fájt:-(((

Két nap Bécs

Első nap, mert majd folytatom a következő bejegyzés lesz a második nap.

Barátnőmmel mentem egy nagyon régen kinézett opera előadás ürügyén. "Olcsó" szállás direkt az új pályaudvar mögött. Nagyon modern, minimalista berendezés, de az ágy nagy és kényelmes, van elég párna és nagyon tiszta. Ez minden. Amit a normális szállodákban megszoktam az mind nincs, pl. zuhanysapka, papucs, általános fürdőszobai felszerelések, de mindegy. Amint kipakolászunk, megyünk a városba. Van egy fix időpontom is, fél háromra, tehát akkor ebédeljünk. A Stephanskirche mögött van egy vendéglő. Szolid helynek néz ki, a kertben már nincs hely, de van a téren. Az étlapról aztán kiderült, hogy többségében távol keleti kaják vannak, amit nem szeretek. Szerencsére volt egy fogasfilé valami parmezános panírban krumplival, az jó lesz. Jó is volt, de még én is éhes maradtam, olyan pici madár adagocska volt. Barátnőm fogyni akar, ő örült. Mire mindennel végeztünk, már csak vissza metroztunk a szállodába és pihegtünk. Az egész 15 emeletes épületben nem volt egy falat ennivaló sem. 

Az opera 7-kor kezdődött, korán mentünk, mert szeretünk nézelődni. Én már itthonról rendeltem egy szendvicset és egy pohár pezsgőt a szünetre. A műsor Parasztbecsület és Bajazzók volt. Szép régi rendezés, rendes díszletek, jelmezek. Szerencsére semmi modern rendezői ötlettel nem tekerték ki a storyt önmagából. Remek énekesek, különösen a tenornak volt valami egészen elképesztően jó hangja. Sajnos a drámát nem tudta átadni a közönségnek. Mint utóbb kiderült egy dél koreai énekes énekelt, nem volt lelke az áriának. Vajon egy olasz, tudna hitelesen énekelni pl. egy kínai operát? Ezen elgondolkoztam egy ideig. Aki miatt mentem, az Asmik Grigorian, akit eddig csak tv-ben hallottam. Tavaly Salzburgban Salomet énekelte, fantasztikusan. Most lényegesen kisebb szerepe volt a Bajazzókban Nedda.Élőben is gyönyörű hangja van. Mindkét operát, szinte "kívülről tudom". Apám, nagyon szerette, így a nagy áriák több változatban is megvoltak lemezen és miután rég nem láttam/hallottam élőben, a csodás zene szinte magával ragadott. Nagy kár, hogy itthon teljesen a földbe döngölték az operát. Pedig a mi operaházunk sokkal szebb mint a bécsi vagy bármi más. 

Ezután már csak vissza metróztunk a hotelbe és aludtunk. A kalandok másnapra maradtak, így hamarosan következik a folytatás.

Úgy szép az élet, ha pörög!

 Persze, részeben magunk pörgetjük. Lecseréltük a kicsit süket, beszédhibás nappali gondozónőnket, mert nem hallotta meg a csengőt. Persze a tv sorozatok is annyira izgalmasak voltak, hogy teljesen lekötötték a figyelmét. 

A reggeli nő, kihasználta az alkalmat és többet akart dolgozni. Így most hétköznap kétszer 6 órában dolgozó nője van Bandinak. Azt hittem, hogy most már szép lesz az élet, de kiderült, hogy mégsem, mert szombaton egyik se akar dolgozni. 

Van persze egy extra csak vasárnaponként dolgozó gondozónk is, aki végül elvállalta a minden második szombatot. A minden elsőt pedig a délutáni vállalta be délelőttre. Így rám maradt a minden első szombat délután. 

Ezek után jött ma délután a hideg zuhany, hogy a szombat és vasárnapi ma kórházba került, valami titokzatos bajjal. Hol keressek péntek délután hétvégére beugrót? Ez reménytelen, most én leszek hétvégén az egész napos gondozó. Csak ne kellene korán reggel kelni és reggelit adni....

Bandi közben az időjárás függvényében hol jól hol rosszabbul van. Ezt a dunsztos időt ami most van elég rosszul viseljük mindketten. 

Tegnap késő este még egyetlen rokonomat és lelki támaszomat is ki kellet segítenem a bajból. Beleragadt a lakáskulcs az zárba, nem lehetett bezárni éjszakára a lakást. Pozitív, hogy rengeteg 24 órás zárszervíz van. Az első akit felhívtam egy órán belül küldtek embert. Sajnos az egész zárat ki kellett cserélni, amire éjszaka már nem volt mód. De ma az ígért időben megcsinálták, az ára elég húzós volt. Most izgulhatok, mert Bandinál ugyanaz az az ajtó van, kb. egy időben cserélték mindketten az ajtót.

A héten az új takarítólány is megbetegedett, de nem is bántam. Ha jön az nekem extra munka, mindent elrámolni rendet csinálni stb. Olyan nagy koszt nem csinálok itt magamban. Egy jó tündérre lenne szükségem, aki távollétemben rendbe rakná a konyhát, esetleg kimosná a ruhát stb. Ezek a teendők állandó jelleggel nyomasztanak, nem is beszélve a napi főzésről. Persze ez az én mániám, hogy rendelt kaját nem eszünk. Egyébként Bandit remekül felhizlaltam, nem mozog és jó étvággyal eszik. Most kezdem redukálni már az étel adagokat. Én sajnos még egy dekát se híztam. Most már nem izgat, mert leszűkíttettem, rengeteg pénzért, a szoknyákat, nadrágokat. 

Szóval így éldegélünk itt Budán, sajnos nem nyugalomban.