Testsúly

Elhízva soha nem voltam, de régóta ügyeltem rá, hogy ne is legyek. A napi mérlegre állás nálam rutin.  Évek óta harcoltam a plusz két kilómmal, de nem ment le. Aztán tavaly előtt a kedvenc doktornőmnek feltünt a labor leletemben a kortizon. Meg is mondta mit szedjek és milyen mennyiségben. De nem történt semmi. Egyév múlva, miután a kortizont még mindig magasnak találta, megduplázta a mennyiséget. Ennek most már fél éve kb. Hipp hopp lement a két kiló meg még kettő is. Mondhatnám, hogy 25 év előtti verseny súlyomnál vagyok. Most önként vissza tértem a régi mennyiségű bogyó szedésére. Tartom a verseny súlyomat, anélkül, hogy vigyáznék. Nyugodtan elengedem magam, eszem néha süteméynt és nyáron jön a fagylalt is, amiről évekig lemondtam. 

Mit is jelöl a hozzáértőknek a kortizon? Azt, hogy koromnál fogva lelassult az anyagcserém. A recept nélkül is kapható bogyó ezt pöstörgeti egy kicsit. Nagyon hálás vagyok, hogy össze hozott a sors ezzel a doktornővel, mert mást is észre vett már régen, minek következtében sokkal jobb lett az életérzetem. A legegyszerűbb a vészes D-vitamin hiány volt, amire magam is gondolhattam volna, miután totál abba hagytam a napozást. Nem gondoltam rá és a sima rutin laborban a D-vitamin nincs is benne. 

Természetesen a kilók nem onnan mentek le ahonnan akartam volna, de mindent nem lehet. Örülök, hogy összességében könnyebb lettem.

Akadályok

Valamikor született egy EU törvény az akadálymentesítésről. Sajnos sehol senki nem tartja be. Bel- és külföldi vendéglőkben tapasztalom sokszor, hogy a mellékhelyiség vagy egy mély pincében vagy  a magas emelten leledzik. Mitóa nem fáj a térdem ezt az akadályt könnyedén legyőzőm. De a karfa nélküli lépcsők nem mennek. Főleg lefele, aminek a korommal járó engyensuly zavarom az oka. 

Múlt héten voltam egy ügyvédnél. A bejárattól egy vacak lépcső vezetett fölfele, minden korlát nélkül. Mondtam is neki, hogy legközelebb lehozza a dolgokat, mert örülök ha most lebotorkálok ezen a szörnyű lépcsőn. Néhány nap múlva újra mennem kellett és láss csodát, korlát volt felszerelve a lépcsőre!  Sajnos ebbe a lépcső dologba lépten nyomon bele botlunk. B. se tud ilyen lépcsőn menni. Mult szombaton voltunk a kongresszusi központban. Messziről látom, hogy van korlát a lépcsőkön. Közelbe érve, kiderült, hogy a korlát a 4. lépcsőnél kezdődik! Bent érdeklődtem, hogy létezik valami megoldás a lépcső nélküli megközelítésre? Hogyne, csak az le van zárva és most nincs ott senki aki kinyitná. MÜPA ugyanez. Az a kijárat, amihez közel meg tud állni a taxi egy csomó lépcsővel megközelíthető csak. Korlát egy szál se. Amúgy is, nagy üres tér, de a taxi nem hajthat a ki- illetve bejárathoz direkt. Egyszer, mikor B. még inkább tudott járni, voltunk a Nemzeti Múzeumban. Ezer lépcső vezet fel, korlát nincs. Mikor felértünk közöltem, hogy én itt biztos nem fogok lemenni így, mert ha más nincs, akkor egy teherlift biztos van. Miután kinézegettük magunkat, egy őr elvezetett minket valahova, ahonnan ment egy lift le a hátsó kijárathoz, de elöl lent semmi utalás nem volt arra nézve, hogy aki akar hátul bemehet és felmehet lifttel. 

Ha valahol felmerül ez a téma, mindig a kerekesszékesekről van szó. Szerintem sok öreglábú ember van, de ránk senki nem gondol. Már napok óta töröm a fejem, hogy milyen intézmény lehet ennek a felelőse a fővárosban. Nem lennék rest írni egy levelet. A tippeket előre is köszönöm.

KÖZLEMÉNY

 Sajnos valami okból nem tudok válaszolni a kommentekre. Egyszerűen nem hagy írni.

Utána néztem, nem vagyok egyedül, de a blog.hu semmi  ötlettel nem szolgál a panaszokra. Egyelőre köszönöm a kommenteket és majd ha tudok írok is. A blog meg működik tovább, ahogy eddig.

A gyógyszer segít valamelyest, az éles fájdalmak tompultak. Megyünk az orvoshoz, gondolom majd ír erősebbet.

Patika

Szóval végre megvolt minden a tapaszhoz. Nem egyszerű, mert kezdődik a szakorvos levelével, folytatódik a körzetinél, aki nem tudta, hogy neki még egy külön irományt kell kitölteni a patika részére, nem elég a recept a felhőben. 

Letelt a 2 hét, B. szerencsére jól bírja. Sajnos nem egészen mulasztja el a fájdalmat, de tompítja. Megyünk megint az orvoshoz, aki előre jelezte, hogy lehet, hogy erősebb kell majd. 

Mentem a múlt héten a körzetihez, nagy nehezen megvolt a kért papír, irány a patika. Jó megrendeljük de keddre nem lesz itt. Hogyhogy? Csütörtök van, rendeljék meg és akkor keddre itt lesz. Erre nagy hümmögés következett és újabb előadás, hogy ez milyen komplikált és a cég nem szállítja azonnal stb. A patikusnő akivel beszéltem, nem volt ott. Végül majdhogynem megesküdtek, hogy ők még aznap megrendelik. 

Ma délelőtt telefon. A múltkori patikusnő telefonált. Kiderült, hogy a rendelést a cég 24 órán belül szállítja, de ugye a nők nem rendelték meg. Ő nem volt ott és a főnöknő sem, a többi személyzet meg.....

Szóval ő már ma megrendelte és holnap délben mehetek érte. Ezen kívűl ezerszer bocsánatot kért és megígérte, hogy a jövőben ez nem fog előfordulni stb. A bánat csak az, hogy egyrészt nem lehet váltogatni ez ügyben a patikát. Ahol elkezdte az ember oda kell állandóan menni. Másrészt, nem biztos, hogy máshol jobb. Nincs már sehol patika, ami igazi magántulajdon és nem egy lánc része. Ha meg lánc, akkor senki se felelős igazán, nem is beszélve arról, hogy nekik tök mindegy, hogy mennyire elégedett a vevő. A fizetést úgyis megkapják.Nekem annyira nincs szükségem erre a kéthetenként ismétlődő stresszre.

Itt válaszolok, mert valamiért a blog nem enged.

A gyógyszer ami egy tapasz, mérsékeli a fájdalmat de nem tünteti el. Viszont ez csak a kezdet. Csütörtökön megyünk az orvoshoz és feltehetően az erősebb verziót fogja felírni.

TV élmény

 Véletlenül akadtam tegnap egy rövid TV sorozatra. Arról szül, hogy egy alapítvány egy berlini iskolában, ahol a gyerekek 80%-a migrációs háttérből jön, zenét oktat. Lehetett jelentkezni és végül ötven gyereknek biztosítanak egy féléven át oktatást és hangszert. 

Először játszottak nekik, hegedű + trombita + gitár+ ütős hangszerek, egy darabot. Ezután felírhatták, hogy ki mit szeretne. Énekre is lehetett jelentkezni.  Óriási volt az izgalom és az öröm és sajnos néhánynál a csalódás, hogy nem abba a csoportba került, ahova szeretett volna. Aztán megkezdődött a gyakorlás. Fantasztikus tanárokat szedtek össze erre a célra. 

Az alapítványt egy török származású stand up komédiás alapította és ő találta ki ezt a projektet. Ott volt egész idő alatt és a mai folytatásban is megjelent és beosont az órákra, motiválta a csüggedőket. Ennyi hangszerre és a tanárokra elég sok pénzt kellett össze szedni. Elvitte a gyerekeket egy igazi szimfonikus zenekar próbájára, ahol Beethoven 9. szimfóniáját adták elő. Érdekes volt figyelni a gyerekek arcát és mozgását. Volt kis 8 éves, aki spontán végig vezényelte a darabot. 

Aztán elvitte őket a berlini opera gyerekkórusának a próbájára, ahol a végén együtt énekelt az összes gyerek. Egy kislányt egyből meghívtak az opera kórusába énekelni. 

A projekt 6 hónapig tart és a cél, hogy a végén a gyerekek rendes hangversenyteremben fognak fellépni. Elég nehéz vállalkozás ötven gyereknek hangszer plusz ének betanítani valamit, de majd meglátjuk.

Ennek az ötven gyereknek egy új világot nyitottak ki, kaptak egy perspektívát, egy nagyon a nyolckerre hajazó környezetben. 

Persze elgondolkoztam, hogy vajon nálunk eszébe jutna-e egy stand up komédiásnak egy ilyen ügyet megszervezni és végig vinni? Sajnos még nem hallottam ilyesmiről, pedig milyen jó és hasznos lenne. Egy szintén német tanulmány alapján, a zenével foglalkozó gyerekeknek sokkal jobb a tanulmányi eredményük, mint a zenével nem foglalkozóknak.  Sokkal hasznosabb mint a futball. Ezt már csak én tettem hozzá. Ahol a tanulmány készült, nem volt téma a futball.

EÜ harcok

 Persze ne szóljak semmit. Van amit meg se kísérelünk hivatalos sztk alapon intézni. Ez volt pl. B. rettenetes fájdalmaival, ami gyakorlatilag járó képtelenné tette. Mikor rájöttem, hogy titokba marokszám eszi a szabadon kapható fájdalomcsillapítót, ami ráadásul még nem is igazán használ, elhatároztam, hogy ezen változtatok. 

Írtam-ide oda. Itthon valami téveszme folytán, azt hiszik, hogy kizárólag daganatos betegnek lehetnek nagy fájdalmai, amin a hivatalos szöveg szerint. " ma már senkinek nem kell szenvedni, mert kiváló palliativ megoldások vannak" , segítenek. Na ja, elvben. Tönkre kerestem a neten, palliativ orvost, ez innen nyugatabbra egy külön szakma az orvosláson belül, vagy valami fájdalom ambulanciát, vagy bármit. A Semmelweiss egyetem egyből hospice szolgálathoz küldött, de megjegyezték, hogy ha egyébként egészséges nem fogják fogadni. Így lett.

Voltunk egy fájdalom ambulancián, ahol az ezzel foglalkozó, igen szimpatikus orvos szerint, lehetne más megoldás, ő utána néz és majd jelentkezik, de nem jelentkezett. B.-t már több szakorvos látta. Senki nem ajánlott műtétet, ami kétes kimenetelű lenne, 5-6 óráig tart és lehet, hogy utána már csak a kerekesszék marad. Az ambuláns lapjaink szépen gyűltek. Végül vissza tértünk a kiindulási ponthoz, Gerincgyógyászati klinika, de egy másik orvoshoz. Amint bementünk előadtam, hogy B.-nek igen is joga lenne fájdalom nélkül élni, akkor is, ha nem daganatos beteg és 92 évesen már tök mindegy, hogy függő lesz-e vagy nem. A lényeg, hogy ne fájjon.  Ezek után az orvos, megnézte az MRI-t ami a gerincéről készült és felírta a tapaszt. Ilyen egyszerű, ha értelmes emberhez kerül az ember. 

Persze voltak még kisebb akadályok, amit le kellett győzni, mert a szakorvos csak ajánlást ír, a tapaszt a körzetinek kell felírni. Tudtam, hogy a nagyon rendes de igen konzervatív körzetink nem lesz boldog, de szépen lenyelte a békát. 

Csütörtökön kaptuk a szakorvosi ajánlást. Pénteken a körzetinél voltam, utána egyből mentem a patikába. Meg kell rendelni, ok. De nem lett meg szombaton és hétfőn sem, mire egy elég dühödt, bár udvarias e-mailt küldtem a gyógyszertárba. Ma délelőtt jött a telefon, mentem érte. Végre egy valódi gyógyszerésszel találkoztam, a telefonálgató leányzók helyett. Megígérte, hogy rendszeresen meg fogja rendelni, a jövőben nem lesz több napos várakozás stb. Hát majd meglátjuk.

Most már csak azon izgulok, hogy bírja a tapaszt, ne legyenek kellemetlen mellékhatások stb.

Miláno

 Ez volt az utolsó utam Milánóba. A semmitől is úgy elfáradtam, hogy 3 nap kellett a teljes regenerálódáshoz. Természetesen, most is a Scala miatt mentünk. Nagy bonyodalmak voltak, mert az egyik darab, Adriana Lecouvure két női szereplője plusz a karmesster inkább Putin barátságát választották, mint a Scalat. Így aztán nem léphettek fel. Szerencsére két remek hangu énekesnőt találtak, az Putinhű nők helyett. Az egyik Judit Kutasi, az idegenvezetőnk szerint magyar. Sajnos megnéztem a googleban, szin románnak vallja magát a nő, pedig kolozsvári születésű. De mindegy, gyönyörűen énekelt, nekem ennyi elég volt. Ez az opera nem csak nekem volt teljesen ismeretlen. A társaságból senki se ismerte és itthon előzetesen az operakalauzban se találtam meg. A zeneszerzőt Francesco Cilea-nak hívják, szintén nem ismert név.De nagyon kellemes és szép zenét írt, hatalmas áriákat a szopránnak, mezzoszopránnak és a tenoristának is. Régi rendezés volt, díszletekkel, jelmezekkel, ahogy kell. Élveztük. 

Jó volt persze a másik előadás is, Csajkovszkij Pique Dama c. operája. Teljes szereplőgárda orosz volt. Szép hangokkal hatalmas kórussal. Kicsit meg kellett volna húzni, mert a 4 óra elég hosszúnak tűnt, különösen, hogy a Scala székei teljesen le vannak már strapálva. A kárpitozást már alig érezni, a szék vázát annál inkább. 

Tartogatott még Milánó egy kis extrát is nekem. Leonardo da Vinci, Utolsó vacsora c. hatalmas freskóját a Dominikánus kolostor ebédlőjében. Mikor 1970 körül láttam, a fresko totálkáros volt. Hatalmas sárga foltok, penész meg minden. Alig lehetett valamit kivenni. Akkor elmondták, hogy a fal amire festette Leonardo a másik oldalon a konyha fala volt. Akkoriban XV. század, a kolostor egyuttal vendégfogadó és kórház is volt. Sok emberre kellett főzni és a nedvesség már a mester életében kezdte rongálni a falat. persze ahogy mállott a vakolat, mindig javítgattak rajta. Az 1943-as bombázást megúszta a fal, mert több soros homokzsák védte mindkét oldalról. Gyakorlatilag a fal volt az egyetlen ami állva maradt, a ház eltűnt körülötte. A kolostort persze vissza építették és valamikor az 50-es években próbálkoztak a restaurálással is, de nem sok sikerrel. Közel 30 éve aztán, új modern technikák jöttek ebben a témában is. A legmodernebb módszerekkel, röntgen, ultrahang stb. Vizsgálták meg, hogy milyen is volt a freskó eredetileg. Mint most mondták, négyzetcentiméterenként restaurálták. Eltüntették nem csak a penészt, de mindent ami az évszázadok alatt a javítgatásokkal még rákerült a falra. Megtalálták az eredeti festék anyagot és színeket. Mint mondták nem tudják, hogy most ez 100% olyan mit az eredeti volt, de megközelítették azt az állapotot. Fényképezni nemigen lehetett, de a google sok jó képet kiad a freskóról.

Azt megállapíthatjuk, hogy manapság Leonardónak bajai lennének, miután az apostolok közt egyetlen sötét bőrszinű van és az nem más mint Júdás! Az ő szerepe elég ismert még a hitetlenek körében is, gondolom.