Vírus

 Tegnap este Alexander Kekulé, virologus + epidemologus egyetemi tanár azt magyarázta a német tv-ben, hogy az a vírus ami itt most egész Európában grasszál, az észak Olaszországból jött. Mert a híres wuhani vírust a kinaiak ott a helyszinen megfogták. Igaz olyan módszerekkel, ami itt Európában elképzelhetetlen lenne. Viszont az a vírus valahogy elutazott észak Olaszországban. Ott nem tudtak róla, így a vírus szépen elvolt 1-2 hónapig és szokásához híven mutálódott. Ma kimutathatóan ez az Olaszországban mutálódott vírus grasszál egész Európában, sőt már vissza is ment Kínába is. Nem mellesleg a kinai állami propaganda is azt hirdeti, hogy a vírus eleve az olaszoktól származik, ami persze nem teljesen igaz.

Sajnos a kilátások nagyon rosszak. Az oltóanyag ha van is, ki tudja mikor hova és kihez fog eljutni. Addig meg üldögéljen mindenki, lehetőleg magában és próbáljon túlélni. A németeknél már minden hatodik szálloda a csőd szélén áll és feltehetően csődbe is fog menni. Privát véleményem, hogy a német állam is csődbe megy, mert azt a rengeteg pénzt amit felvettek és még fel fognak menni, sehonnan se lehet finanszírozni. Ronda idők elé nézünk. 

Magamban örülök, hogy éltem az életemet, ahogy csak tudtam. Nem takarékoskodtam, hanem utazásokra költöttem a pénzt. Így legalább nagyon sok szép emlékem van. A tv-t nézve beugranak az emlékek, hogy itt is ott is voltam, megéltem, meghallgattam. Ez többet ér nekem, mint 5 ingatlan és 6 gyerek. Tudom kevesen értenek egyet velem, de ez az ami nem érdekel.

Filmek

 Két nagyon különböző de érdekes film élményem volt az elmúlt napokban. Az egyik egy svájci komédia volt. Bigott és nem bigott muzlimok, lezser katolikus pap, mindez egy svájci kisvárosban, ahol a nem bigott muzlimok egy mecsetet akarnak építeni. Nagyon pozitiv volt a mondanivaló és biztos sok a mindenapokból vett tapasztalat volt beleszőve a filmbe. Nekem csak az volt a döbbenet, hogy bár németül beszéltek feliratos volt. Gondoltam, hogy talán süketeknek is élvezhetővé akarják tenni a filmet, amig B. meg nem szólal: Milyen nyelven beszélnek? Első gondolat, németül. A Második switzerdütschül! Nagy aha élmény volt. Még mindig jól értem őket.:-)

A másik filmnek vérkomoly témája volt, az eutanáziáról szólt. Nemrég mondta ki a német legfelsőbb bíróság, hogy nem büntetendő ha valaki segít valakinek meghalni. Láttam a tévében az itélethírdetést és tapsolt a közönség.Állítólag erre még soha nem volt példa Persze nem mindenki ért egyet ás erről szólt a könyv amit Ferdinand von Schirach írt Isten címmel. Ebből készült a film. A film arról szól,  hogy egy 78 éves férfi, aki egészséges, de a felesége 4 éve agytumorban meghalt, nem akar tovább élni. Nem látja már értelmét az életnek. 42 évig éltek együtt és mindent együtt csináltak. Ő egyedül már nem akar tovább élni. Ehhez jön még, hogy látta a felesége mennyit szenvedett, a palliativ kezelés ellenére is. Van egy ügyvédje, aki nagyon tud. Mindegy, hogy az orvosi eskü szövegével jön elő az orvosok képviselője, vagy a bibliával a katolikus püspök. Mindenre van frappáns és helyt álló ellen véleménye. Szerepelt még a férfi házi orvosa, aki az általános orvosi véleményt képviselte, miszerint ő nem csinálná. Volt etika professzor is. Volt államügyész és bíró, aki a végén nem bíráskodott.

Viszont a film vége után 10 percig lehetett neten és telefonon szavazni, hogy meg kell kapja a férfi a halálos gyógyszert vagy nem. Nos a német közönség 70.8%-ban igennel szavazott, 29.2% nemmel. Össze lett kapcsolva a svájci studióval is a műsorvezető. Érdekes módon ott 68% szavazott igennel, talán mert ott már régen van erre lehetőség. A következő jó 1 órás műsorba meg volt hívva egy orvos, egy orvosetikus, egy katolikus püspök és egy középkorú férfi, aki az anyjának segített meghalni. Ott az eredmény döntetlen volt. Az orvos szigoruan elzárkózott, a püspökúr szintén. Az etika professzor kiállt az ügy mellett és aki maga is csinálta természetesen szintén. 

Mutattak grafikákat a szomszédos államokból, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Svájc. Sehol nem emelkedett szignifikánsan az ilyen halálok száma, az engedélyezés után. Egyébként az USA egyes államaiban is megengedett már a dolog. 

Természetesen reményem sincs, hogy itthon ez belátható időn belül akár csak téma lehetne.

Züllök

 Nem tudom, ki hogy viseli ezt a be- és lezártságot. Engem határozottan rossz irányba visz a dolog. Ha hajlamos lennék alkoholizmusra, akkor feltehetően naponta leinnám magam. Eleinte, ehhez a tavaszi és nyári idő is hozzá járult, egész lezseren viseltem a dolgot. Jártam keltem, intéztem a dolgaimat és reménykedtem, hogy majd csak elmúlik hamarosan. Vártam az őszt, indulnak a hangversenyek és a színházak, vártam a barátaimat Berlinből, szóval volt mit várni. Aztán jött a szeptember, a barátok nem jöhettek, mert kiváló vezetőnk lezárta a határt. Három hangversenyből kettőt lemondtak Aztán bezárt az összes étterem. A napok egyre rövidebbek és sötétebbek lesznek.

Már nincs kedvem semmihez. Nem öltözöm fel rendesen ha vásárolni megyek, mert minek. Kikészíteni nem érdemes magam,. mert ugyis a maszkra kenődik minden. Már nem nézelődöm az üzletekben, mert ugyan kinek van kedve levegő után kapkodva nézelődni. 

Mindeközben nem csak én megyek tönkre, hanem a város is. A bevásárló központokban egyre több üzlet húzza le a rollót örökre, pedig ezek nem a turistákra voltak építve, mint a belváros, ami szintén egy siralomház. 

Ma azt hiszem definitiv eljutottam a mélypontra. Úgy mentem vásárolni, hogy csak az itthoni játszó nadrágomat cseréltem le egy rendesre, de a fésületlen fejemre csaptam rá a kalapomat és még a fülemre se gondoltam. Már semmiben sem különbözöm, az általam mindig megvetett, ápolatlan ronda öregasszonyoktól. Minderre mikor hazajövet a liftben benéztem a tükörbe, jöttem rá. Hol van egy zúg, amibe elvonulhatnék és magamra lapátolhatnám a földet?

Zoom

 Már hallottam meg olvastam is erről a lehetőségről de engem nem érdekelt. Viszont ma kaptam egy lemondhatatlan meghívást így belevágtam. Mondanom sem kell hogy régi indexes leánykák nélkűl semmire se mentem volna. Nekem mondhat aki amit akar, de nem hiszem, hogy a facebookon valaha is ilyen ismeretségekre és barátokra lehetne szert tenni, mint anno az indexen. 

Szóval első szóra, kaptam magyarázatot segítséget letöltéshez és még ki is próbáltuk, miután leszedtem a ragasztót a kameráról. Kicsit kedvetlenűl vágtam bele, de a végén nagyon élvezetes este volt. Nem csak duma volt, hanem zene is, ami ismét meggyőzött arról, hogy a computer teljesen alkalmatlan zene hallgatásra. 

A fő téma az volt, hogy hogyan lehetne valamikor a közeljövőben, pl. a hagyományos karácsonyi koncert, elérni, hogy meg lehessen tartani. A jelenlévők többnyire nem nagyon féltek egy ilyen eseménytől de persze jött egy huhogó doktornő, aki szerint a helyzet rémes, Isten őrizz emberek közé menni stb. Ugyanakkor olvastam a minap egy cikket egy tanulmányról, miszerint a bezártság és magány rengeteg psychés ártalmat okoz. Ezt magamon is tapasztalom, mióta nem lehet sehova emberek közé menni. Nem mindenki alkalmas remetének, ezt lassan meg kellene érteni mindenkinek. Az csak a dolog egyik oldala, hogy mennyi embertől veszik el a zene élvezetét a tiltásokkal. A másik oldalon rengeteg ember veszti el a munkáját, kerül az utcára, marad megélhetés nélkül. Kegyetlen ronda világ, kár volt ezt megélnem így az élet vége felé.:-(

Cím nélkül

Jelenleg elkeserítő az élet. Szomorú és lehangoló a város, ahol a minap jártam. Belvárosi üzletek nagy része, örökre bezárva. Kirakatokban csak az eladó, kiadó táblák díszelegnek. Ha lenne életkedvem, már ettől elmenne. 

Amúgy is minden le és bezárva az életemben. A mindig jelentkező őszi depresszió ilyen kilátástalan körülmények közt totál a hatalmában tart. Sehol egy kis fénysugár, ami nem több szokott lenni, mint egy hangverseny vagy szinház és valahol a távoli jövőben egy utazás. 

Persze az se szívderítő, hogy B. alig tud járni. Végre eltuszkoltam egy ortopédhez, aki csináltatott egy MRI vizsgálatot. Mi derült ki? Csigolya kopás. Mit lehet csinálni? Gyakorlatilag semmit. Kapott valami irtó erős fájdalom csillapítót állandó használatra, ami nem sokat használ. Most persze pörgök. Létezik itthon olyan, hogy "fájdalom terápia" amire vannak máshol, kiképzett orvosok? Google a barátom. Ki is jön sok, de nem igazán az amire én gondolok, külhoni ismereteim nyomán. 

Nem tudom mi lesz velünk, ha velem történik valami, akkor mehetünk az öregotthonba és rabosíthatjuk magunkat. A nyomorultak, már 8 hónapja szabályosan be vannak zárva.

Ne csak a boruról irjak. Tegnap a postán voltam és a középkorú postás hölgyön egy fekete maszk volt, amire egy piros fehér zöld zászló volt hímezve. A középső három ujján a körmök szintén piros fehér zöldre voltak festve. Nagy büszkeség töltött el, hogy milyen csodás honleányok ülnek a mi postánkon. Újságokat adtam fel csomagban innen a város erősen túlfelére, tegnap ilyenkor. Az előbb szólt a telefon, hogy már meg is érkezett, pedig nem kértem 1 napos kézbesítést, ami feltehetően még jobban megdrágította volna az ügyletet. Így "normál" kézbesítéssel is közel kétezerbe került a küldemény.

Napi pechek sorozata még mindig.

Vége ennek a hétnek is, elegem van belőle. Először is B.-t sikerült elkergetnem orvoshoz, miután már alig tudott járni. Tavaly ősszel kezdődött a dolog, azt hitte majd elmúlik. Orvos megnézte, MRI és kiderült, hogy pont azok a csigolyái vannak megkopva, amik a járáshoz kellenek. Segíteni ezen nem lehet. Kapott valami igen erős fájdalom csillapítót, amivel úgy ahogy elvan.  Most majd a torna és masszázs is célirányosra lesz alakítva, de a kilátások nem valami derüsek. Mindez hétfőn derült ki.:-(

Kedden elromlott a wc-ben az elszívó. Ablak nincs, tehát ha nincs elszívó, akkor borzalom van. Szerencsére van a fürdőben is. Elszívó megrendelve, remélem a jövő héten megjön.

Ma felfedeztük, hogy a pincei mélyhűtő valamikor leállt. Mondanom se kell, hogy tele volt, főleg zöldség félékkel és ami a legnagyobb bánatom Mövenpick csoki fagylalttal. A leállás okát még nem derítette ki B. azt tudom, hogy Pesten semmi alkatrészt nem lehet hozzá kapni. Az utolsó leálláskor ami kellett hozzá berlini barátok küldték el. Az árával még ma is tartozom, mert azóta nem tudtunk találkozni és nem árulják el a bankszámla számukat, hogy átutaljam. Nagyon gondolkozom rajta, hogy tényleg kell-e nekem még egy mélyhűtő, a konyhain kívűl. Ilyet Magyarországon nem árulnak, a jelenlegit is Bécsben rendeltem meg és Németországból küldték. Azt hiszem le fogom magam beszélni erről a luxusról.

Pozitív, hogy ma letudtam az esedékes labor vizsgálatot. Kérdezte a nő, hogy elájulni nem szokott? (Vérvételkor) nem. Viszont a számla láttán kicsit meginogtam. A helyzet az, hogy a háziorvosnál az aszisztensnő betegsége óta, (8 hónap) nincs vérvétel. A Kútvölgyibe kellene menni, ahol a hírek szerint tömegnyomor van. Nos már csak odamenni reggel korán, étlen szomjan, is túl nagy feladat lenne, a várakozásról már nem is beszélve. Így aztán elmentem privátban. B. MRI vizsgálata lényegesen olcsóbb volt mint ez a labor.

A hét egyetlen pozitívuma, hogy Trumpot remélhetőleg kirugják a fehér házból, bár rám személy szerint ez semmilyen hatással nem lesz, de legalább egy őrülttel kevesebb.

Napi nyűgjeink

Kezdődött az influenza oltással. Időpontra mentünk természetesen. Sajnos mint az orvosnő mondta, fű fa virág oltatja magát és ő ezzel totál túl van terhelve. Ezt már csak én mondom. Másfél órát vártunk. Eleinte kint üldögéltem egy széken, de aztán mikor hűvösebb lett már beszorultam a meglehetősen tele, ablak nélküli váróba. A nyáron újították fel, de szellőztetés? Ugyan minek. 

Kint nem voltam népszerü mert nem soroltam be a szörnyűlködők közé. A karvezető egy maszkos és mosogatókesztyűs nő volt, aki a húgára hivatkova mondta az igazat. A húga, mint kiderült Zürichben él, így aztán gyorsan helyre tettem a nagy igazságait. 

Más

Vettem 2 hete egy szódagépet. Nem vagyok nagy környezetvédő, de útálom a PET palackokat. Ráadásul a műanyagkukát ritkán viszik el, a palackok meg bugyognak ki az után a kukából, nem csak nálunk. A fölös palackok, aztán az árokban landolnak. Saturnban kettő féle masina van, az egyik sima, a másik elektromos. Nem kell nekünk elektromos, majd nyomjuk kézzel a gombot és számolunk, hogy mennyi buborék menjen a vízbe. A dolog remekül működött, amíg egy este nem maradtam egyedül a masinával. Nyomtam, nyomtam, de alig ment valami buborék a vízbe. Végül felnyitottam egy raktáron lévő pet palackos vizet. Másnap B. felvilágosított és meg is mutatta, hogy hogy kell nyomni. Nagyon. Az én ujjamban közel sincs annyi erő. Elmentem tehát megint a Saturnba és vettem egy elektromosat. Ezen 3 gomb van, enyhe, erős és nem tudom még mi. Minden esetre könnyen megy. Így lett aztán B.-nak is egy masinája, ráadásul ő még maga cipelte haza a vizet, amit nekem szállítanak. Volt persze egy kis munka, míg a bepréselt jégszekrény mögött rejlő elosztót lecserélte nagyobbra, hogy legyen hova bedugni az új szerzeményt. 

B. ezen túl se unatkozik. A tűzhelyemben elromlott a világítás a gomboknál. Ha jól nézem, persze látom világítás nélkül is a fokozatokat, a veszély inkább az, hogy észrevétlenül bekapcsolva marad valamelyik lap. Valami titokzatos helyen sikerült kapnia égőket, persze olyat ami nem passzol tökéletesen. A tűzhely 25 éves, eredeti alkatrész már rég nincs hozzá. Most már napok óta dolgozik rajta. Valami hajszálvékony drótokat kell forrasztani. Szegénynek annyira rosszak már a kezei, hogy alaposan megkinlódik vele, de mint mondja szeret ilyesmivel vacakolni.

Mindeközben én csak a postával levelezem és érdeklődöm, hogy ugyan miért tart most hirtelen 2 hétig, amíg megkapom a Frankfurtban feladott újságomat.? Válasz még nincs, feltehetően nem is lesz. Október közepéig, max. 4 nap alatt megérkezett mindig a lap.