Találkozások

A minap a Mahler hangversenyen, Fesztivál zenekar, fantsztikus volt, összefutottam egy fiatal leányzóval, akit ilyen hangversenyes helyről ismerek. Olyan 30 év körüli, csinos, azt hiszem szingli. Beszélgetünk, ki mire készül stb. Mondom, márciusban pár napot Bécsben leszünk, egyrészt Curentcis miatt másrészt a Fideliot fogjuk meghallgatni. Mire mondja, holnapután megyek Berlinbe, szintén Curentcis miatt. Kérdezem, hogy céges út?  Ó nem, csak láttam, hogy ott lesz egy jó hangverseny és kimegyek, Mahler első szimfóniáját játszák.
A hangverseny első részében ez  keringett az agyamban. Atyaúristen, ha nekem lett volna ilyesmire lehetőségem, mi mindent láthattam és hallhattam volan, amig fiatal voltam és erős. Nem irigylem persze a lányt, miért is irigyelném, csak sajnálom  hogy manapság a fiatalok egyáltalában nincsenek tudatában, hogy milyen hihetetlen jó dolguk van. Ez egy jó találkozás volt, a másik meg mulatságos.

Tegnap a körzetinél találkoztam az egyik német ötye beli taggal, mellesleg az egyetlen férfiu a körben. Idős, szerintem igen rozoga, kicsit süket és nagyon lassú, minden szempontból. Míg várunk és B.-re való tekintettel, magyarul beszélgetünk, előjön a korunk. Elmondja, hogy az összes felmenője 100 éves kora körül halt csak meg, de sajnos a feleségek nem váltak be, már kettőt eltemetett. Mondtam, hogy ezt sajnos én is elmondhatom, mármint a férjeket illetően, pedig nagyon rossz egyedül lenni. Majd még hozzá tettem, hogy ráadásuk a korunk, ő 90 éves, már erősen behatárolja egy új társra találás esélyeit. Erre halál komolyan közölte, hogy ezt ő nem mondaná. Neki sok ismerőse van, köztük sok özvegy vagy elvált asszony, neki nem kell egyedül maradnia. A felesége talán egy fél éve halt meg. Köpni nyelni nem tudtam, de mondtam neki, hogy akkor csak rajta, rajta!:-)

Miket olvasok

Most olvastam egy hosszú cikket egy ukrán csodatáncosról. Állítólag jobb mint Nurejev volt. Tehetséges gyerek, a család mindent belead, hogy tanulhasson. Nagymama Görögországban időseket ápol, apuka Moszkvában építkezésen dolgozik és küldik haza a pénzt. Gyereket 13 évesen felveszik a londoni Royal Balett iskolába, internátusba. Anyuka elkiséri de nem maradhat ott. 19 évesen már szóló táncos, 1 év múlva már a legkiválóbb szólótáncosként van alkalmazva, feltünően kevés fizetéssel. Nemsokára egy rosszul sikerült próba miatt felmond és távozik. Párizsba megy ott se igazán tetszik neki, de közben kicsit züllik, vége szabadon. Se mama se iskola semmi, a nagy szabadság, egy kevés kokain vagy heroin, nők, stb. Utazgat a világban, mindenütt nagy sikere van. Vágya lenne Amerika, de nem veszik fel. Addigra rossz a híre, jókat nyilatkozik Putinról, mint írják szóbeli ámokfutást rendez az instagrammon. Ehhez jön a hirtelen távozása Londonból, megbízhatatlannak tartják. Ezek után önálló társulatot alapít és óriási sikerrel mutatja be a Romeo és Juliát Veronában az arénában. Egy Krimi fellépése után, figyelmeztetik, hogy jobb ha nem megy haza, azóta nem mehet Ukrajnába. Valahol találkozik jelenlegi barátnőjével, aki az olimpián jégtáncból bronzérmes lett és szintén hálás Putinak. Ha Moszkvában van, akkor nála lakik, amugy senki se tudja, még ő maga se, hogy hol lakik.
Pasi tele van tetoválásokkal és nagy előszeretettel lép fel félmeztelenül. A hasán egy nagy tatoo van, amin csak enyhe jóindulattal nem lehet felfedezni a fasiszta jelképet. De a mellére Putin fejét tetováltatta. Mindjárt eszembe jutott a ronda fantáziámmal, hogy egy klasszikus közösülésnél a nő nézheti Putin arcát. Jelenlegi barátnőnek ez biztos extra gyönyört okoz.
Végül is az újságíróval elbeszélget, hogy ő mindig azok pártján van, akiket sokan bántanak vagy nem szeretnek, igy Trumpot is szereti. Más politikai vonatkozásu kijelentést nemigen lehet kapni tőle, ami feltehetően a tuatlanságától van, de sokat beszél a fényről és árnyékról, a pozitiv és negativ energiákról valamint egy óriási közelebbről nem meghatározott titkos egyesületről.

Ha nem újságot olvasok, akkor Michele Obama tényleg érdekes életrajzát olvason. 612 oldal, de mostanában kezdtem csak hozzá.

Eltünt a helyesírás ellenöző funkció a blogról, felületes vagyok, biztos tele van, lesz hibával. Sorry

 

Cím nélkül

Annyi minden jár a fejemben, de talán tegnapi kalandunkkal kezdem.
Elég régóta mondogattam B.-nek, hogy az egyik elektromos fűtő panelen elromlott a termosztát. Ez valahogy nem keltette fel az érdeklődését, nem foglalkozott vele. Aztán jött az egynapos fűtés kiesés, amikor rossz kedvemet még fokozta, hogy a termosztát nem működik. Ezután nagy nehezen megnézte és elismerte, hogy rossz. Előzően nemigen akarta elhinni. Felhívta a céget, van termosztát, ráadásul még garanciális a dolog, más kérdés, hogy egyikünk se tudja, hol vannak a papirjai. A cég a Nagy Lajos Király útján van 8-as szám alatt. Néztem a térképet, aha, ez közel van az Örs vezér teréhez, metro. Már egy hete sikerült a tegnapi napot megtalálnunk, amikor el tudunk menni. Volt egyéb dolog is. Szépen felfőztem őket, hogy egy utvonalon elintézünk mindent. Indulás előtt eszébe jutott, hogy ki kellene próbálni, nem a fűtőtest maga rossz-e. Leszedte a másikról a jó termosztátot, felrakta azzal se jó, ol vissza szerelte. Közben én már majdnem kalapban kabátban vártam, hogy indulhassunk. Engem ilyenkor üldöz a tudat, hogy még ebéd is fog kelleni, mert az utvonalon nincs vendéglő. Gyorsan kiértünk az Örsre, kis gyaloglás, majd ott álltunk egy nagy bérház előtt. A cégnek nyoma sincs, bár többször végig olvastuk a csengők mellett a neveket. Mondom itt a közös képviselő telefonszáma, hivjuk fel, hátha tud segíteni. Ekkor derült ki, hogy nem csak nálam, de nála se volt telefon. Ekkor mondtam, mindegy, menjünk az IKEA-ba, az volt a következő célpont. De nem. Ott topog a kapu előtt, mert hátha jön valaki a házba stb. Végül ott hagytam, kicsit idegesen, mert mindig félek, hogy elveszik valahol. Alapból soha semmit nem kérdez, inkább bolyong stb. Végül jött velem. IKEA-t alaposan átrendezték végre nem kell végig cammogni az egész áruházon, hogy a piactérre jusson az ember. Megvettük a csuszás gátlót az ő szőnyegei alá és haza jöttünk. Már fél három volt.

Ekkor jöttem rá, hogy a fizikai öregedésen túl, szörnyű, hogy az ember mennyire elveszti a psychés rugalmasságát. Tudtam, hogy mindegy mikor eszünk, de a tény, hogy totál ki lettem lendítve a normál ügymenetemből, totál kiborított. Idegesen kapkodtam a konyhába, képtelen voltam végig gondolni a prioritást. Szörnyű volt. Ilyenkor megijedek önmagamtól.

Délután megnéztem a cég címét, Nagy Lajos Király útja 81!!! Csak tudnám mikor lesz időnk kibuszozni oda, legközelebb.

A másik történet az ismerkedéseim. Két hete mentem kora délután a Bevásárló központba. Jön szembe egy idős hölgy és leszólit. "Egy kis séta?" Mondtam, hogy nem, vásárolni megyek. Ő meg folytatta, mesélt, gondoltam szegény biztos egyedül él és nincs kivel beszélgetnie. Ez hamarosan ki is derült. 55 éve lakik itt, már mindenki kihalt körülötte se rokon se ismerős se senki. De az is kisült, hogy tulajdonképen arra volt kíváncsi milyen szőrből van a bundám. Mindeközben jött haza valaki autóval és tőlünk nem tudott bekanyarodni a kertkapun. Tényleg udvariasan megkért, hogy álljunk egy picit odébb. Rendben. pasi megköszönte és elment. A vad idegen budai úriasszony meg utána szólt, hogy "ronda zsidó" én meg hápogtam egy kicsit.
A napokban az újságosnál egy idősebb német úrral elegyedtem beszélgetésbe. Itt él, de eredetileg kölni. Mondom neki, hogy most ott kellene lenni, mert csúcson jár Kölnben is a farsang, ami ott nagy hagyomány. "Túl sok a török" mondja erre az "úr". Én csak nyeltem egy nagyot.
Azóta is motoszkál bennem, hogy mikor kezdődött ez a mindenki rossz aki nem én vagyok mentalitás. A hölgy biztos utálja a pirézeket is az úr meg a zsidókat, de miért? Bántotta őket bármelyik is valójában?

Örkény

A tegnapi szép vasárnap igen kellemes befejezést nyert. A decemberben elmaradt Örkény egypercesek Mácsai Pál előadásában, tegnap kerültek előadásra. Ez a név egyike a nagyon keveseknek a mai szinészek közül, ami mond valamit. Hogy honnan ismerem nem tudok azóta se rájönni, de nem csalódtam. Szépen értelmesen beszél, kellemes az orgánuma. Aztán emlegeti a színházát és nem tudom melyikről van szó. Az előadás utáni beszélgetésen hallgatok mint sz@r a fűben. Biztos tudnom kellene, de nem tudom. Tulajdon képen Örkényt se ismerem. Az egyperceseket már itt ott olvastam és mindig nagyon tetszett, ezért is akartam élőben meghallgatni. Zenei kíséret is volt, cimbalommal. Nagyon érdekes volt. Ilyen cimbalmot még senki nem látott, ez egy olyan hangverseny cimbalom. Sok hanghatást el lehet vele érni, amit egy közönséges cimbalommal nem. A fiu, Hajdu .... időnként Bachot játszott, máskor meg improvizált. Jó volt.
Úgy tűnik a kihívásokra még reagál az agyam. Lassan beúszott a Macskajáték, felejthetetlen Bulla Elmával és Tőkés Annával, majd a Tóték is, ami szintén szenzációs volt, bár a szereplőkre nem emlékszem.
A beszélgetés során lassan rájöttem, hogy feltehetően a kis Madách színházat keresztelték Örkényre. Mácsai sokat mesélt a színházvezetői munkáról, ami nyilván nem egyszerű, de annál érdekesebb. Sajnos nem én vagyok ott a célközönség, de azért jó, ha az ifjúság bemegy a színházba. Miután egyrészt dicsérte másrészt őszintén elmondta a jelenlegi egyik nagy siker darabukról a lényeget, biztos, hogy ívben fogom a jövőben is kerülni a helyet. Miközben bánatosan felidézem azt a sok remek előadást, amit pont ott volt alkalmam megnézni + Hofi.
Ide másolom a saját honlapjukról, mit írnak róla:

KERTÉSZ UTCAI SHAXPEARE-MOSÓ

• 
  

William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, Závada Péter átirata és a Társulat improvizációi alapján

---

Előadásunk egyik célja, hogy egy nagyrabecsült klasszikus újra-, át-, feldolgozásán keresztül megragadjuk a mai magyar valóság, illetve ezen belül a történet szereplőinek bizarr, sötét, abszurd, undorító, groteszk, zavaros, szánalmas, döbbenetes, riasztó és ellentmondásos oldalait, és mindezt lehetőleg amolyan költői realizmus formájában tárjuk a kedves néző elé - bármit is jelentsen ez. S ezért bizony gyakran igen obszcén, vulgáris, nyomdafestéket nem tűrő – de azért persze, mint tudjuk, a mai magyar valóságban igencsak jelenlévő – kifejezésekben bővelkedő jeleneteket készítettünk nagy-nagy szorgalommal és szakértelemmel. Éleslátásunk vitathatatlan. Szándékaink metszően pontosak és mély tartalommal bírnak. Előfordul tehát: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy 'zsidó', egyszer az, hogy 'cigány'. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér.


 Ilyenkor látszik, hogy totál kiöregedtem a mai magyar színházi életből. Nem mellesleg Závada egyetlen könyvét se voltam képes elolvasni, nyilván bennem van valami komoly hiba. Ami nincs benne a leírásab, csak mondta Mácsai, hogy jó hangos elektromos zene van időnként és buzdítják a közönsgéet, és azok felállnak és táncolnak meg csápolnak. Olyan disco drum drum. No mikor felállnak én feltehetően szépen kiosonnék, a keletkező zaj miatt.
Jó lenne megtapasztalni mondjuk Bécsben, hogy ott miket és hogyan játszanak. Sajnos ott a zenénél kell maradnom, mert van valaki mellettem aki csak angolul tud.

Hétköznapok

Nyúlik itt ez az unalmas január, ami ráadásul még jó ködös, ergo sötét is. Sajnos semmihez sincs kedvem, csak várom, hogy elmúljon már végre. Persze örülök, hogy nincs hó, síkosság és különösebben hideg se. Változatosságot eddig két koncert jelentett. Az egyik Bécsi est címen ment. Jonas Kaufmann énekelt, aki ma az egyik igazi tenorista sztár. Nem mondta le, pedig szokása. Eddig 6 alkalommal volt rá jegyem, de csak négyszer sikerült hallani. Nos ezt az ideit akár ki is hagyhattam volna. Nagy csalódás volt. Olyan volt, mintha unta volna az egészet, nem is beszélve arról, hogy a müpában erősítéssel énekelt! Hatalmas hangszórók lógtak a mennyezetről, nem kis megrökönyödést okozva a hangversenyre járó közönségnek. Persze a terem tele volt, tomboltak a népek, 80 kilósra saccolt leányka vörös rózsacsokrot akart felvinni a színpadra, de nem engedték. Azért feladta.

Hétfőn aztán jött egy élmény dúsabb este. Ifjú, 30 éves, de húsznak se látszó amerikai ifjú játszotta Beethoven hegedű versenyét. briliánsan. Nagyon élveztem. Volt még Schumann szimfonia is, amit a fesztivál zenekar becsülettel eljátszott, de nem több.

Mit csinálok még? Leginkább olvasok, amellett, hogy persze főzök is és ha muszáj be is vásárolok. Az ilyesmit igyekszem igen gyorsan letudni, nem szeretek sokat tartózkodni a konyhában. Talán azért, mert ott rendszerint rádiót hallgatok, amin rendszeresen felhúzom magam, pedig csak az időjárásra vagyok kíváncsi. No meg felületesen olvasok el egy SMS-t, minek következtében ok nélkül futok egy kört. Holnap mehetek újra.

A mai délutánomat a Nők Lapjának szenteltem. Kedvenc rovatom a házassági hirdetések. Egy 60-as pasinak sikerült olyan szöveget írni, hogy két szót kellett megkeresnem az idegen szavak szótárába. Mellesleg majdnem ugyanaz volt mindkettő jelentése. Volt még több idegen szó is, de azokat ismertem. Elképzeltem egy hosszú beszélgetést egy ilyen alakkal. Majd csodálkozik ha nem kap válaszokat.

Van persze könyvem is, egy kicsit bőbeszédű krimi és ha szerencsém van, holnap megjön a heti német újságom is. Aztán még 9 nap és ennek a januárnak is vége lesz. Addig még elszórakoznak az okosok Davosban. Tegnap Trump és Greta, igen szórakoztatóak voltak, ma már remélhetőleg az értelmesebbek jutnak szóhoz. Várom az esti híreket.

Múzeum kaland

Elöljáróban, nagyon szeretem az idei telet, remélem már nem lesz rosszabb. Ha süt a nap, szívesen megyek el bárhova. Ma a Nemzeti Múzeum volt soron, természetesen a Rotschild Klára kiállítást akartam megnézni. Voltam már ott természetesen többször is, de utoljára akkor, mikor ott volt kiállítva a korona és környéke.Elég rég volt. Ma mikor megláttam azt a rengeteg lépcsőt és még egy kapaszkodó korlát sincs, már nem voltam túl lelkes. No de azért felmásztam, mondván lefele biztos nem jövök itt le. Ilyen őskorúaknak a jegy már ingyen van. Ezután kiderül, hogy a Rotsclild kiállítás egy külön épületben van, amiről természetesen semmi útmutatás nincs kint. Nagyon körül néztünk, mert nem akartam elhinni, hogy agg invalidusoknak ne lenne valami bemeneteli lehetőség, de hiába néztünk jobbra és balra is a lépcsőtől nem volt semmi. Szóval itt csak ez a néhány esküvői ruha van, mondja az igen kedves teremőr hölgy. Lift nincs? Hát van, de csak kísérővel, mert nem egyszeü stb. Mondom, én azon  a sok lépcsőn nem tudok lemenni, mert még karfa sincs. Jön a mese, hogy ez műemlék épület stb. Ezzel a dumával, nálam jó helyen landolnak, mert a guta ütöget, hogy hogy barmolják szét szálloda építés címén a szép belvárosi műemlék házakat, vagy hagyják megrohadni, pl. a múzeummal majdnem szemben is. Mindezt természetesen igen udvariasan adom elő, így abban maradunk, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük a Seuzo kincseket, amire már rég készültem úgyis, aztán visszamegyünk hozzá és ő elkísér minket a lifthez és megmutatja a Rotschild kiállítás helyét.
A Seuso kincsek lenyűgözök, mást nem tudok mondani. Azzal együtt, hogy már sok képet láttam róluk és sokat is olvastam a témával kapcsolatban. Sajnos a kiállító teremben még véletlenül se lehet leülni kicsit pihenni én meg sajnos nemigen bírom az ácsorgást.
Ezután megkerestük az őr hölgyet, aki igen zegzugos folyosókon és csak kóddal nyíló ajtókon keresztül elvezetett a szép nagy modern lifthez. Mikor leértünk kiderült, hogy van ruhatár, szép nagy kellemes világos kávézó, amin áthaladva elértünk a gazdasági kijárathoz. A kertben áll egy házikó, ott volt a Rotschild kiállítás. Azt is csak részben láttam, mert még egy irtózatos mély pincébe kellett volna lemenni a folytatásért, de annyira már nem érdekelt.
Vannak persze kérdéseim. Van egy múzeum, ránézésre sok kihasználatlan térrel. Két belső udvar is van, nyáron ott remek kávézót lehetne kialakítani. Van kávézó, amihez nem tudom hogy lehet eljutni, feltehetően miután felmegy az ember az irdatlan sok lépcsőn, ugyanannyin le is kell menni, hogy a ruhatárat és a kávézót elérje, nem mellesleg az egyetlen mellék helyíség is ott van, ezt onnan tudom, hogy bekérezkedett hozzánk a liftbe egy rossz lábú hölgy aki a wc-t kereste. Miután aktuálisan múzeum építés címén tönkre teszik a ligetet, nem kellett volna előbb a meglévő múzeumokat rendbe hozni és a szabad tereket ésszerűen kihasználni? Látogatóbaráttá tenni? Arról az apróságról már nem is beszélek, hogy EU előírás, hogy kerekes székkel is megközelíthetőnek kell lennie minden nyilvános wc-nek és gondolom a múzeumoknak is.

Most olvastam,

hogy honnan származik a papírpénz. Egy mongol uralkodó, Dzsingisz Khan unokája találta ki 750 évvel ezelőtt, Kínában.  Kublai Khanak hívták és ifjúságában a szteppéken harcolt. Később tudós kínaiaktól tanult mindent ami akkoriban tanulható volt. Azt hiszem manapság nagyon lebecsüljük az ősi kínai tudást. Amikor uralomra került már igen sokat tanult az idegen kultúrából. Megerősítette az iparosokat és kinyitotta a határokat a kereskedelemnek.Ezért feltalálta a papírpénzt, ami akkor még nem papírból volt..
Szeder fákat vágatott ki és lehántoltatta. A kérget beáztatták, majd préselték. Ebből fekete lemezeket nyertek. Különböző nagyságúra vágva, kézzel írták rá az értéket és a magas rangú császári tisztviselők alá is írták, majd a "pénzverdében" rányomtak egy nagy vörös pecsétet. Volt akkor már pénz érme aranyból, de nem volt a kereskedelemhez elég arany. Honnan is tudjuk ma ezt ilyen pontosan? Marco Polo eljutott oda a Khanhoz és később a könyvében megírta a hogy mit látott, tapasztalt. Itthon persze kinevették. Egy darab papírért bármit vásárolni elképzelhetetlen volt akkoriban.
Európában az első pénz érméket egy Lydia nevű királyságban, a mai Törökország területén készítik Kr.e. 700 évvel. Míg a papírpénz eljutott hozzánk még 400 évig tartott. Előtte, a 15. században nagy arany és ezüst hiány lett. Ma sincs erre magyarázat, de egy tartós gazdasági depresszió alakult ki a nemesfémek hiányától. Közben XIV Lajos és az angol III. Wilhelm háborúznak 9 éven keresztül. Az angol állam pénztár teljesen kiürül. Megjelenik egy skót kereskedő a neve: William Paterson a korszak alkotó ötletével. Alapítsanak bankot ahová a privát emberek beviszik az aranyukat amiért papírpénzt kapnak. A papírpénzzel aztán az állam is tud fizetni. Eleinte a 100 font mögött még tényleg ott volt az arany fedezet. Csak az kapott 100 fontost a Bank of England-tól, aki beadott annak megfelelő mennyiségű aranyat. Később a csalafinta skót észre veszi, hogy az emberek már nem is érdeklődnek, hogy mennyi arany van a trezorban és elkezd több pénzt nyomatni. A folytatást és az eredményt már mindenki ismeri.
Lehet, hogy valami totál köztudott dolgot írtam itt le, akkor elnézést kérek. Én most olvastam erről először.