Apróságok

Mikor tavaly Berlinben voltunk, barátom nagy csodálkozással nézte, hogy készpénzzel fizetem az ebédet. Ők, mint mondta mindig kártyával fizetnek mindenhol. Akkor azt mondtam, hogy senkinek semmi köze hozzá, hogy én hol ebédelek, ezért én a pénzt általában jobban szeretem. Persze van bennem egy adag dac is. Soha nem szeretem ha valamit rám akarnak erőszakolni.Az ősidőkben, amikor jóformán csak az amerikan express és a diner card volt forgalomban, nagyon lelkesen használtam mindenütt az amex kártyát. Senki se tukmálta vagy erőszakolta a használatát.
No de miért is írok erről. Tegnap mondja a barátom, hogy délelőtt a bankban voltak. Mit csináltatok ott kérdeztem. Baj volt a Master Cardal, újat kaptam és személyesen kellett átvenni. Nos mi volt a baj? Valaki Amerikában utazgatott és fizetett az ő kártyájával, ami persze nála volt egész idő alatt. Bank hitt neki, vissza fogják könyvelni a pénzét a számlára, csak egy kis utánjárásba került az egész. Még azt is hozzá tette, hogy lehet, hogy igazad van, hogy többnyire készpénzt használsz kártya helyett. Ilyen kijelentésnek nagyon tudok örülni, mert sokan sokszor hülyének néznek, aztán kiderül nekem van/volt igazam.

Más

Venezuela. Már régóta drukkolok és rémülten olvasom az ottani nyomort. Minta példa az ország, hogy a szocializmus hova vezet. Most mintha megmozdult volna valami. Az önmagát kikiáltó elnököt üdvözli a szabad világ. Először Amerika, akiknek kétségkivűl komoly olaj érdekeik fűződnek az országhoz, de utánuk az összes délamerikai országok és végül az EU országok többsége is elismerte elnöknek a parlament vezetőjét. Mindezek után OV sietett kijelenteni, hogy ő a kianiak és az oroszok véleményén van. Remélni tudom csak, hogy rendesen pofára fog esni. Az a nyomorult nép meg remélhetőleg egy életre kigyógyult a kommunista eszmékből, bár ki tudja?


Még egy hír. Ma este tárgyal ismét a brit parlament a May féle plan B.-ről, ami semmiben se különbözik az eredeti megállapodástól. De érdeklődve várom a fejleményeket.

Német rendőrség

Tegnap telefonál a szomszédom, hogy kellene neki valami segítség lejöhet-e. Természetes. Hoz egy tökéletes magyarsággal megírt papírt, az észak westfáliai rendőrségtől, miszerint ő december 29.-én  22.27 órakor valahol (pontos leírás volt a helyről) 60 helyett 66 kilométeres sebességgel haladt az autójával. A levélre ráscannelve egy fénykép az autó rendszámával.
Nos ez az autó lassan már Pestre se megy át, nem hogy Németországba. Hozott a szomszéd egy nagyítót is, de normál szemüveggel is kivehető volt, hogy a táblán helyes a rendszám, viszont nem egy H betű van rajta, hanem LT.
Fizetni 15 Eurót kellett volna, vagy ha nem ért egyet a dologgal, akkor kizárólag német nyelven írja meg a miértet. Nos ehhez kellettem én. Pasi tiszta ideg volt, már a házban székelő ügyvédekkel is beszélt, akik csak a vállukat vonogatták. Ehhez kellettem én, aki szépen megírta, hogy máskor alaposan nézzék meg a képet és Magyarország (H) nem Litvánia (LT). Miután nem a saját nevemben írtam, nem írtam, hogy vegyenek új szemüveget.
Érdekesség még, hogy a levél feladó és posta pecsét nélkül jött el idáig, ezt nem értem, de így volt.

Más, csak németeseknek.

Állítólag Hannoverben beszélik legszebben a német nyelvet. Soha nem jártam ott, de ez általánosan elfogadott dolog. Nos, most nekik jutott eszükbe, hogy megszüntetik a genderspecifikus megszólításokat. Ezentúl náluk, nem lesznek Lehrer és Lehrerin, hanem Lehrende. Nekem számtalan dolog jut eszembe, amire ezt a formát nem tudom ráhúzni, talán kellene majd vennem egy új Dudent. Különben is annyira nyomják ezt a gender dolgot, hogy nekem ez már sok. Születéskor már van fiu, lány és Diverse. Jó lenne tudni, általában 1000 gyerekre hány hermafrodita jut. Szerintem nincsenek tömegével, bár manapság mikor rengeteg gyereket már mesterségesen gyártanak, lehet, hogy többször félresikerül valami.
Az utóbbi időben több dokumentum adást is láttam, jellemzően férfiból akarnak úgy 35-40 éves koruk körül, sokan nővé válni. Fordított esetet még nem mutattak, bár biztos van olyan is. A hosszadalmas hormon kezelést és a műtétet, bizonyos esetekben már fizeti a biztosító náluk. Persze psychiátriai tesztek kellenek hozzá. A 35 ezer euróba kerülő elektromos szakállírtást nem fizetik, ezt pont tegnap mondta az egyik delikvens a tv-ben.
Minden esetre örülök, hogy már nem dolgozom és nem fog elém kerülni egyetlen ember se, akinek diverse van a neméhez odaírva. Nem tudnám milyenként beszéljek vele. A szokásos kedves Uram, vagy Hölgyem helyett, kedves Diverse?

Hangverseny

Tegnap már megint a müpában voltunk. A londoni szimfonikusok látogatták meg kis hazánkat. Ennek én nagyon örülök, mert nem árt egy kis kulturális felemelkedés ennek a városnak. Sir Simon Rattle vezényelt, aki több éves berlini ténykedés után ment haza Londonba. Így ő nekünk nem volt új, mert már a berlini filharmonikusokal hallottuk/láttuk őt.
A műsortól nem voltam elragadtatva, bevallom ha mondjuk a fesztivál zenekar játssza ugyanezt simán kihagyom. Szóval először Bartók zene ütős és húros hangszerekre valamint cselesztára c. műve hangzott el. Nem kicsit szenvedtem az elég hosszú mű alatt. Nekem Bartók nem megy. Nincs benne dallam és dallam nélkül nekem nem zene a zene. Ha lehet kikerülöm. Tudom sznob vagyok, New Yorkban is meghallgattam a zongora versenyét, mert okvetlen el akartam menni a Carnegie hallba és ezt adták. Igaz Fesztivál zenekar és Schiff András adta elő, ami egy kis gyógyír volt a lelkemnek, őket ott hallgatni.
Nos a második rész aztán Bruckner VI. szimfóniája volt, amitől aztán elolvadt a lelkünk. Igazi szép bécsi zene, remek zenekar jól előadva, ez kell nekünk.
Óriási volt a tombolás és ünneplés, de ez őket teljesen hidegen hagyta. Miután a taps vihar nem akart abba maradni, szépen megfordultak és kivonultak a zenészek. Ilyen korán már rég nem értünk haza koncertről. Még a híreket is meg tudtam hallgatni.
Ettől függetlenül a terem pótszékestől tele volt, még a 3. emeleten is ültek, ahol én még soha nem láttam közönséget, bár lehet, hogy csak nem vettem észre.
Külön örömömre a taxi sofőr oda fele részletesen előadta, hogy milyen remek akusztikája van a müpának és hogy ez minek köszönhető. Tudom persze, de hagytam mesélni, olyan lelkes volt. Ugyanakkor bevallotta, hogy ő még soha nem volt bent és csak a hevy metalt szereti. A haza fele szintén dumás sofőr volt, de ő politizált, a brexitről volt szó. Mint kiderült sokat járt Angliában, mert sok évig camionsofőr volt. Na szóval így mulat egy magyar nyugdíjas.:-))

Facebook & co.

Nem tudom mennyire jutott el a hazai médiába, de a németeknél nagy port kavart egy hackelö. Kb. 1000 ember legkülönfélébb adatait tette közzé két tweeter accounton kersztül. Az emberek közt voltak politikusok, kivéve a szélsőjobb pártot, minden pártból, de szinészek, és más ismert emberek is. Volt akinek a családjával folytatott beszélgetéseit rakta ki, de volt ahol pontos címet, igazolvány másolatot, telefon számot és bank számla számot is közzé tett.
Mint kiderült az illető egy 20 éves srác, a szüleinél lakik még és tanul. Évek óta gyűjtögette az adatokat, olyanokról akik valamilyen okból nem tetszettek neki. A hackelést maga tanulta, segítsége nem volt. Ő egy igazi computer freak. 3 nap alatt elkapták, de csak kihallgatták és el is engedték, mert nincs szökés veszély. Majd lesz tárgyalás és valamilyen itélet is egyszer.

Ezzel kapcsolatban tegnap este egy elég hosszú beszélgetés volt egy férfiúval, aki a "Chaos Computer Club" tagja, maszekban psychologus. A kormánynak is szoktak tanácsokat adni ezek a klub tagok. Az egész internetes világ rákfenéje a Facebook, mondta a szakértő. Ő oda soha nem lépne be, mert felháborítónak tartja amit csinálnak. A felhasználok hibája viszont, hogy nem védik eléggé a jelszavaikat. Különösen az e-mailt kellene védeni, mert onnan szoktak kiindulni azok, akik valami sötét dologban dolgoznak. No és természetesen legyen mindenhova más jelszó, amit 3-4 hónaponként meg kellene változtatni.

Szerencsére én kis hal vagyok. Örülök ha azt az egy-két jelszót nem keverem össze, amit rendszeresen használok. Adott persze tanácsot, hogy mit kell csinálni és hova kell elmenteni bombabiztosan az összes jelszót, de a beszélgetésnek ez a része, már magasan meghaladta az én nívómat. Gondoltam azért leírom ide a dolgot, hátha van itt olyan okos, aki ezt nem tudja. Viszont meg tud jegyezni jó sok komplikált hosszú jelszót és nem felejti el 3-4 havonta megváltoztatni.

Megőrültem

A héten fodrásznál voltam és hosszú idő után először, az itthon is kapható szinárnyalatú festékkel festettem meg a hajamat. Miután előtte évekig importáltam magamnak a festéket Amerikából, utána nagy bajban voltam, mert pont azt a szinárnyalatot sehol Európában nem árulják. Volt több próbálkozás és nagyon utáltam, hogy minden festés után más szinü volt a fejem. Tavaly aztán egy tuljadonképpen új fodrásznő felajánlotta, hogy ő megy Amerikába és szívesen hoz nekem a kívánt festékből. Irtó meg voltam hatva, mert életében először ment az öccséhez és gondoltam lesz bőven más csomagja is, de kezébe nyomtam $ 100 és mondtam annyit hozzon amennyit tud vagy akar. Hozott is 6 darabot, meg a fölös pénzt vissza. Azóta abból éltem. Ő is nagyon jónak tartja a szint, mindig csak felet használt, így egy bő évig kitartott. Megtanácskoztunk, hogy mi lenne a leghasonlóbb itthoni szin, befestette és sokkal sötétebb lett. Gondoltam nem ügy majd megszokom, de nem szokom meg. Ahányszor bemegyek a fürdőszobába és feltűnik a fejem a tükörben, csak nézek, hogy ki ez az idegen itt.
A napokban írta valaki az indexen, hogy piccolo pezsgőt rendelt az amazonnál, felbuzdultam és bementem az amerikai amazonba. Mégiscsak egyszerübb hajfestéket szállítani int piccolo pezsgőt. Kis keresgélés után meg is találtam a vágyott festéket. Érdekes módon a sima keresésnél nem jött elő ez a szin. Szóval meglett és képes voltam megrendelni. Soha nem hittem volna, hogy ekkora hülyeségre képes legyek, de soha ne mondjuk, hogy soha. Ha minden jól megy egy hónap múlva már a régi színemben fogok tündökölni.

Visszatekintő 2018

Töröm a fejem, mi minden történt ebben az évben. Szerencsére nem sok és semmi rossz. A jók meg...

Az utazás és a zene az élet sója. Ezt a két szenvedélyt igyekszem az utóbbi években összekapcsolni, miután hosszú és távoli túrákhoz már nincs kedvem. Szóval májusban voltunk Berlinben, volt opera és hangverseny is, valamint  a nagyon régi kedves barátok. Velük mentünk aztán Drezdába. A város változatlanul gyönyörű és már az utolsó részt is építik be ami a háborúban földig lett bombázva. Az idő remek volt, nagyon élveztük.
Július elején aztán csak utaztunk, zene nélkül. Folyami hajózás nagy kedvenc lett nálam. Hollandiában és Belgiumban sok érdekeset és újat is láttam, régi emlékeket felfrissítettem. Az időjárás ismét kegyes volt velünk
Utazási csúcs élmény Milano volt, minden szempontból. Nagyon kellemes útitársak voltak, rengeteg jó beszélgetés is kísérte a jó programokat. Már nem is mondom, hogy az idő is kiváló volt.

Itthon éltük a szokásos életünket, itt-ott egy, egy színház, rendszeres hangverseny és a normál hétköznapok. Bejelentkeztünk az öregotthonba, ki tudja mikor lesz üresedés. Csak remélem, hogy előbb mint szükségünk lenne rá, persze egy csendes távozásnak se lennék ellene.
A térdemnek változatlanul napi rendszerességgel örülök, rendületlenül járok tornázni hetente egyszer egy órát, célzatosan a megfelelő izmok erősítéséért.
Az én koromban már nagy szó, hogy csak egy temetésre kellett az idén menni, az is a 105 éves barátnő volt, ami már nem igazán szomorú dolog.
Kicsit babonás vagyok, így elég félve írom le december 28.-án, hogy ez egy jó év volt.

A világra persze  nem ez a nagy nyugalom volt jellemző. Először is Amerikában egy őrült psychopata igyekszik uralkodni. Ha nem lenne hatása Európára jól szórakoznék. Így se tudom nevetés nélkül megállni, mikor bemondja a kamerákba, hogy ő minden idők legnagyszerűbb elnöke. Természetesen még így két év és sok ezer ostoba hazugság ellenére is vannak követői. Európában a szokásos menekült dolgokon túl a jobboldali populisták nyomulása okoz gondot. Ausztriában kormány koalícióba került a szélsőjobb, nem egy öröm. Az olaszoknál a szélsőjobb és a szélsőbal van együtt kormányon, ami elég hajmeresztő és csak rossz fog kikerülni ebből. Spanyoloknál a katalánok gondoskodnak a nyugalom megzavarásáról, na és az Angolok egy kész tragikomédia. A svédeknek még mindig nincs kormányuk, meg működő akadémiájuk se. Az utóbbi csak a Nobel díjra pályázó íróknak bánat, de a kormány dolog nem vidám. Lassan a görögök is lecsillapodnak, lassan majd talán megszokják, hogy dolgozni kell és nem háborogni. Akikről soha nincs semmi hír az Norvégia. Ülnek az unott jólétükben, fizetik a magas adót és kész. Igaz annyira már nem is tartoznak ők Európához. Az igazi jólét és nyugalom szigete Svájc. Halál unalom a politika ott. Igaz harcolnak az EU-val minden féle megállapodások miatt, de ez nemigen kerül a vezető hírek közé. Csak a helyi sajtót olvasva lehet tudni róluk. Népszavazgatnak és majdnem mindig okosan dönt a nép. Néha mellé fognak, amit mindig meg is bánnak és igyekeznek a jövőben okosabbak lenni. Ott élni, nem csak drága, de halálosan unalmas is.

Biztos volt még rengeteg esemény, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Időjárási és egyéb katasztrófákat nem jegyeztem meg. mert minek. Ha a vulkán ki akar törni akkor kitör, ez nem az emberi butaságon múlik.

Minden ide tévedőnek BUÉK!

Televizió

Alapból nem szerettem a televizíót. Mikor bejött, talán a 60-as évek elején hozzánk, mindenki rohant TV-t venni. Pedig vacak volt a műsor, csak este adtak és voltak napok mikor semmi se volt. Népbutitó hülyeségnek tartottam. Ráadásul a gépeink zavarták az adást, így mikor adás volt, nem lehetett dolgozni, a kommunista lakónk miatt, akik azonnal vettek egy készüléket. Szóval a hét bizonyos estéi felszabadultak, amit akkoriban persze olvasással társaságban dumálással töltöttem. Mindkettőt okosabbnak tartottam, mit a képernyőt. Hamarosan mindenkinek lett tv-je csak nekünk nem volt. A technikai problémát, zavarás, megoldottuk de valahogy mégse hiányzott a tv nekünk. Anyám ugyan néha mondta, hogy vehetnénk már, de én mindig leszavaztam, apámat nem érdekelte, szóval nem volt. Aztán 65-ben távoztam és a szüleim hamarosan vettek egy tv-t, mint mondtam helyettem. Ez ellen nem is tiltakoztak, mert kétségtelenül unalmasabb lett az életük nélkülem.

Stockholmban eszembe se jutott a tv, egész addig míg nem kezdtek az ismerősök nógatni, hogy vegyek egyet a nyelv tanulás miatt. Vettem is egy használt példányt, ami olyan nehéz volt, hogy két erős férfi majd megszakadt mire behozták a lakásba. Nyelv szempontjából tényleg jó volt, mert ott mindent feliratoznak, szinkron nincs, biztos sokat használt. A felirathoz úgy hozzá szoktam, hogy ha véletlenül egy magyar filmet adtak már azt is olvastam. De nem sokat néztem, a műsor többnyire pocsék volt. Két műsorra  emlékszem, az egyik az "Angyal" sorozat volt, a másik a Forsythe Saga.

Svájcban aztán már javult a helyzet. Már ott is többnyire a német adókat néztük, volt választék, a társadalmi élet meg elég gyenge volt. Nemigen csábított el semmi a tv mellől. Akkoriból sok szép élményem van. Főleg az osztrákok remek komolyzenei programokat csináltak. De voltak jó filmek is, a sorozatokat inkább kihagytam, mert nagy megkötöttség. Férjem rászoktatott a tenisz nézésre, sok meccset drukkoltunk végig akár késő este, éjszaka is. US Open pl.

Itthon sokáig néztem párhuzamosan a német és a magyar adókat. Az utóbbiak olyan szintre sűlyedtek, hogy már vagy tíz egynéhány éve nem nézek semmit a magyaroknál. Sajnos a németek is züllenek, illetve a fiatalokhoz igazodnak. A krimik egyre durvábbak, a filmek egyre ostobábbak. Ezek a végnélküli ünnepnapok engem is elzüllesztenek. Annyit tv előtt nem ültem már évek óta, mint az elmúlt 2 napban. Ma ugyan már nem vagyok negatív a tv-vel szemben, de azért nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Ma már vissza zökkenek normálisba. Este 8  előtt meg se nézem a  műsort. De tegnap nagyon élveztem a bécsi karácsonyi koncertet. Nagy zenekar, az akadémiai vegyes kórus és a Wiener Sängerknaben no meg 4 kiváló szólista. Kár, hogy ilyesmi ritkán van. De majd jönnek megint a normál hétköznapok, az ismeret terjesztő és vita műsorok, este 8-tól éjfélig megint a tv lesz az úr, de nem többet. Ha nem lenne, kevesebb borzalmat látnék, de kevesebb szépséget is. Sajnos a borzalom van többségben.