Televizió

Ebben a nagy nyári semmiben, ami mostanában a tv-ben látható, nagyon üditő, hogy szombatonként komolyzenét lehet hallgatni és látni.
Az első ilyen este Bayreuthból közvetítették a Lohengrint. Sajnos megint hattyú nélkül. Nem tudom mi a baja a rendezőknek a hattyúval, ami az eredeti szövegben nagyon is benne van, sőt még egy ária is szól direkt a hattyúhoz. No de, főleg a női hangok, feledtették ezt a hiányt. Anna Harteros és Waltraud Meyer igazán nagyot énekeltek. Sajnos a hős tenor nem volt annyira jó, de lehet, hogy csak én lettem régen elkényeztetve.
Ezután már a salzburgi ünnepi játékokról voltak közvetítések. Valami egészen döbbenetesen jó Salomet láttunk. Igaz itt meg a szintén bőven megénekelt Jonathan  (János) feje hiányzott, de a Salomet alakító litván énekesnő lenyűgöző volt. Leírom a nevét, biztos sokat fogjuk még hallani Asmik Grigorian-nak hívják. Ma hab a tortán, Bareinborn West East Divan zenekara játszott, ő vezényelt. Egy igen fiatal hegedűművésznő játszotta Csajkovszki hegedűversenyét, ami a kedvencem. Ezt a zenekart öröm nézni is. Ha jól tudom, kizárólag palesztin és zsidó fiatalokból áll. A fiatalok olyan lelkesek és olyan szerényen normálisan néznek ki, hogy tényleg öröm nézni őket.Voltak aztán kevésbé jelentős koncertek is. Grafeneggből egy német est, a berlini Waldbühneről Jonas Kaufmann egy délafrikai szopránnal énekelt áriákat.
Nem értem az év folyamán ezt miért nem csinálják többet. Ha már elviseltették velem a futball világ bajnokságot, majd most megint valami atlétika Európa bajnokság napokon keresztül, akkor adhatnának kicsit több kultúrműsort. Most már itt a nyár vége, aztán járhatok itthon koncertekre, amiben lesznek a télen igazi csemegék.

Helyreigazítás

Az utazás utolsó részben lenyelte a szöveg felét. Nem értem mi ez, de pillanatnyilag nincs idegem tovább vacakolni vele. Majd egyszer ha jó kedvemben leszek, megismétlem a végét.
A többiről se tudom, mennyire olvasható, vagy hogy lehetett-e valamit csinálni, hogy olvasható legyen.

Utazás vége

6.nap Amsterdamm, Harlem

Délelőtt csak úgy magunkban mászkáltunk Amsterdammban. Nem szeretem a várost. Koszos, zűrös stb. Hajóról már többször is láttam, onnan szép és érdekes. Ennyi csikket az utcán már nem is emlékszem mikor láttam. Tiszta véletlenül bekeveredtünk a piros lámpás utcába. Voltak lányok már d.e. 11-kor, akik az ablakban ültek.

Délután busszal vittek minket Harlemben. Ez egy igen kedves kis nyugis városka, amit csak most kezdenek bevonni az idegen forgalomba. Majd megbánják. A vezetőnk 3,5 órát rohangászott velünk a városban. Igen lelkes volt, mindent meg akart mutatni a rendelkezésére álló időben.Eredmény, nem volt idő fényképezni, mert rohantunk. Van egy nagyon szép dóm, protestáns, így semmi barokkos csicsa nincs benne. Késő gótikus épület, hatalmas. Miután fűtés nincs, épitettek egy kisebb templomot, az működik télen. Láttunk “apartmanos öregotthont” is. 1591-ben alapították de már akkor is igen drága volt a bekerülés. Egy nagyon szép zöld udvar köré vannak építve a sorházak.

Sok szimpatikus dolgot művelnek a hollandok, csak ne lennének annyira sz@revök, úgy általában.

Természetesen Harlem is, mint minden holland város tele van kanálisokkal.

7.nap

Rotterdam egy modern város, nagyon izgalmas épületekkel. Háború után oly mértékben volt romos, hogy elhatározták, egy új várost építenek. Hihetetlen izgalmas épületek vannak. Tele építették a város közepét lakóházakkal. Nagyon bejött nekem. Miután itt van Európában a legnagyobb kereskedelmi kikötő azt kicsit kitolták a városból. Ha egyáltalán valahol, akkor Rotterdamban szeretnék élni. Van egy bámulatos vásárcsarnoka is. A hatalmas csarnok bele van építve egy lakóházba. Lakások, gondolom konyha ablakai, a csarnok belsejébe nyílnak. A hatalmas csarnok olyan mint egy hangár színes a boltíves teteje. Sokat fényképeztem, nem tudom lesz-e belőle valami.

8.nap

Brugge

Tegnap olyan rusnya idő volt, hogy meg kellett változtatni az útirányt a hajónak. Így aztán direkt Antwerpenbe jöttünk. A kirándulás ugyis buszos volt, kicsit többet buszoztunk. Előtte délelőtt kicsit bemerészkedtünk a városba. A katedrálisig nem jutottunk el, viszont megint egy piros lámpás utcába keveredtünk. Gondolom ha keresnénk,, biztos nem találnánk. Szorgos lányok, már d.e. 11-kor üldögéltek meg álldogáltak az ablakokban.  

Ebéd után aztán irány Brugge. Ez egy csodás kis város, minden a 11-16 századból van. Sajnos sokat romlott mióta utoljára itt jártam. Elözönlötték a turisták. Ez volt itt a negyedik de garantált utolsó látogatásom. A szűk kis utcákon ember ember hátán plusz a sok bicikli, kevés autó és a turistáknak lovaskocsik. Nagyon érdekes helyet láttunk. Egy zárt udvar köré épített szép házak. Ezekben laktak azok a gazdag özvegyek, akiknek a férjei a háborúban ott maradtak. Eredetileg mindnek volt saját háza, de a város féltette az erkölcsöket, ezért bekényszerítette őket egy egyesület féleségbe. Bent a hatalmas udvarban volt kápolna is és kötelesek voltak igen vallásos életmodon élni. Ugyanez megvolt szegény asszonyoknak is, A város gazdagjai építtettek egy öregotthont, hasonló módon csak sokkal szegényesebb kivitelben. Ott kötelesek voltak napi háromszor imádkozni a jótevőik lelkéért. Persze a csoporttól nem jó elszakadni, de fényképezni ilyen tempó mellett a tömegben nemigen lehet. Szóval változatlanul különleges a hely, de a régi emlékeimhez képest csalódás volt. Apró kis cukiság, hogy pl. a kávézó mellékheilysége egy mélységes mély pincében volt, ahová egy szűk, meredek csigalépcsőn lehetett lejutni. Persze az egész város macskaköves, még turista cipőben se kényelmes a járás. Sajnos ez a tömeg turizmus mindent tönkretesz, sajnos Pest se lesz kivétel.

9.nap

Antwerpen is egy nagy kikötőváros. Ahol parkolt a hajónk, 20 éve még raktárak voltak. Most remek modern magas házak vannak, mind lakás. Mint mondták ott egy lakás könnyen belekerül 1 millió euróba is. Szerintem még sok üres lakás volt, persze lehet, hogy el van adva, csak nem laknak benne. Busszal vittek be minket a belvárosba, ahol aztáń közel 3 órát mentünk. Itt főként XVIII. századi épületek dominálnak. Kicsit fiatalabb a “világ legszebb pályaudvara”, 1905-ben épült. Tényleg nagyon szép. Hatalmas előcsarnok többszinű márvány és kő burkolattal, impozáns lépcső stb. Többnyire teljesen eredeti állapotban van. A nagy csarnok közepét kivágták és építettek mínusz 2 emeletet. Oda vitték a fent elvesztett síneket. Az egészre azért került sor, mert az eredeti fej pályaudvar,manapság már teljesen elavult. Most a föld alatt mennek tovább a szerelvények, csak a helyi járatok jönnek be felülre. Sokáig tartott és nagyon sokba került, mondta a vezetőnk. Elképzeltem, hogy mi is megcsinálhatnánk, hiszen nekünk is van Pesten két gyönyörű pályaudvarunk, amivel dicsekedhetnénk, csak ki kellene pucolni és folyamatosan vigyázni a rendre és tisztaságra. Következő nevezetesség a katedrális, ami hatalmas. Szokásos sztori először egy román templom, ami elpusztult az idők folyamán, majd a XIV században egy hatalmas gótikus katedrális. Ez is kiégett valamikor, de csak a fa dolgok pusztultak el. Van benne 3 Rubens oltárkép. Ezen kívül is sok szép épület volt, de annyira fáradt voltam, hogy csak hagytam magam hajtani tovább. Láttunk egy nagyon szép lakótelepet is a város közepén. általában nem sokat bombáztak itt a háború alatt, de ki tudja miét a város közepén volt egy hatalmas bombázás, amikor 400 kicsi ház elpusztult. Ezen a területen a város épített szociális lakásokat. Nagyon szép 2-3 változatos emeletes összefüggő épületek, közben belső zöld udvarokkal. Volt hangulata a helynek.

Busz vitt minket vissza a hajóhoz. Feltünt, hogy alig volt autó az úton, a belvárosban. Ezek hétköznap délutáń 3.-kor feltehetöen dolgoznak, nem úgy mint nálunk, ahol egész nap be van dugulva a város. Pedig itt folyik a városon át a Schelde, elég nagy folyó. Híd nincs egy se csak 2 alagút. Az alagút se volt bedugulva, se ma, se tegnap,amikor Bruggebe mentünk, majd jöttünk. Nem láttunk se koldust se hajléktalant az utcán. Szemlátomást mindenki dolgozik és jól élnek.

10. nap

Nijmegen, semmi különös. A háború alatt illetve már 1944 szeptemberében az amerikaiak tönkre bombázták. Ami régi az többnyire helyreállitották a romokból. Szép a városháza, ahol most muzeum van. Van persze egy katedrális, bemenni nem lehetett és egy u,n, latin iskola, ami tulajdonképen papnevelde volt régen, ma valami hivatal van benne. Máśfélórás menés, dombra fel, lépcsők, halálosan el voltunk fáradva a végén. 

Elég komoly programot jártunk végig 10 napon kersztül, elég jól bírtuk, de ennyi bőven elég is volt.

Próbáltam a a google docsban beljebb vinni a margót, nem tudom segített-e. Más ötletem nincs a rövidebb sorokra.

 

Utazás, folytatás

4.nap

Hajnalban indultunk csak útnak, mert egy nagy zsilipen csak délben kaptunk időpontot az átkelésre. Itta zsilipen csak az egyik vízből megyünk a másikba, nincs "liftezés" Így aztán egy óra késéssel érkeztünk Harlingtonba. Ez is egy tipikus, régvolt nagy kereskedőváros, ami ma már csak a turistákból él. Szokásos kis gát meg nagy gát meg még nagyobb gát, amit az idők folyamán egyre csak magasítanak. Nagyon régi ház fölszintje ma már pince szint az első emeleten van ma a bejárat. Sok szép régi tipikusan holland ház a kanálisok mentén. Az igazi gazdagoknak saját hajójuk is van a ház előtt a kanálisban. Sok egykori menekült élt a városban, akiket a katolikusok üldöztek el francia országból. A városhoz képest hatalmas protestáns templom és egy nem sokkal kisebb katolikus is. Az előbbi még dombra épült, mert akkor az volt a biztos. Aztán jöttek a kanálisok meg a zsilipek amivel az összes áradást  kivédték eddig. Tulajdonképpen erről szól minden, az áradásról meg a még nagyobb vízről. Régen híres volt a város a korcsolyaversenyekröl. Közel 20 km. volt a táv, de már sok éve nem fagytak be a kanálisok, ezért a versenyek sincsenek megtartva.

Ma éjjel indulunk tovább Leystaatba.

5.nap

Lelystaat egy teljesen jelentéktelen város. Az ötvenes években kezdték kiszárítani a tengert itt, ami több mint 10 évig tartott. Aztán 1967-ben megszületett a város, amit rögvest a környékbeli szigetek fővárosának neveztek ki. El se tudom képzelni, hogy működik az ilyesmi. Ma 60 ezer lakosa van a városnak. Különösebb látnivaló nincs is itt. Viszont van egy nagy bevásárló falu, olyan Parndorf szerű. Nos ezt meglátogattuk. Első sorban a Lindt csokoládéra vetettem rá magam, majd vettem bugyikat és harisnyákat mélyen leszállított áron. Szerencsére sehol egy H&M vagy Zara nem volt. Egyszer estem csak komoly kísértésbe, de őrangyalaim megvédtek. A kinézett darab nem volt az én nagyságomban. Spóroltam.

Ma este még valami műsor lesz a bárban, aztán megyünk tovább Amsterdammba.

6.nap Amsterdamm, Harlem

Délelőtt csak úgy magunkban mászkáltunk Amsterdammban. Nem szeretem a várost. Koszos, zűrös stb. Hajóról már többször is láttam, onnan szép és érdekes. Ennyi csikket az utcán már nem is emlékszem mikor láttam. Tiszta véletlenül bekeveredtünk a piros lámpás utcába. Voltak lányok már d.e. 11-kor, akik az ablakban ültek.

Délután busszal vittek minket Harlemben. Ez egy igen kedves kis nyugis városka, amit csak most kezdenek bevonni az idegen forgalomba. Majd megbánják. A vezetőnk 3,5 órát rohangászott velünk a városban. Igen lelkes volt, mindent meg akart mutatni a rendelkezésére álló időben.Eredmény, nem volt idő fényképezni, mert rohantunk. Van egy nagyon szép dóm, protestáns, így semmi barokkos csicsa nincs benne. Későgotikus épület, hatalmas. Miután fűtés nincs, építetttek egy kisebb templomot, az működik télen. Láttunk “apartmanos öregotthont” is. 1591-ben alapították de már akkor is igen drága volt a bekerülés. Egy nagyon szép zöld udvar köré vannak építve a sorházak.

Sok szimpatikus dolgot művelnek a hollandok, csak ne lennének annyira sz@revök, úgy általában.

Természetesen Harlem is, mint minden holland város tele van kanálisokkal.

Próba

Köszönöm a segítséget!!!

Ha már ide sikerült rakni, akkor elmondom, hogy ez a "daru" Harlingtonban volt a tengerparton. Mint kiderült ez egy egyszobás összkomfortos szálloda. A szoba reggelivel potom EUR 315.  Ha még egyszer fiatal és szerelmes lennék biztos elmennék oda egy éjszakára. Mikor ott voltunk is jött délután egy pár, sokáig kint ültek a teraszon. A darut persze forgatni is lehet, a nap vagy a hold felé, ahogy tetszik. Este mikor bent voltak már a szobában, nagyon hangulatosan nézett ki a világítással. A képen alul a fehér a lift, ami felvisz az első szintig. Onnan gondolom valami lépcső vezet tovább.

Utazós

Nem tudom mit rontottam el, de a bejegyzés eleje végtelen sorokból áll. Később már jó, lehet normálisan olvasni.

Taxi, repülőtér, szokásos macera. Röntgen + személyes motozás. Mondom, van a térdemben egy darab fém az szól, de etttől függetlenül csak keresik, keresik a bombát amit elrejtettem az egyszál ruhámban. Aztán várakozás. Beszállás, gép nem indul, több mint félórát ülünk bent.

Érkezés késéssel Münchenbe. Irdatlan nagy repülőtér, rohanás a másik terminálban, végül kisvonat, további rohanás a gatehez. A gép kéśik, leülünk és pihegünk. Végül beszállás és 1 óra várakozás a gépben. Szerencsére nem idöre mentünk. Szálloda jó, vacsora, alvás.

.

2.nap

Délelőtt kóválygás a városban. Kölnben gyönyörű a dóm. Valami csoda folytán alig sérült a háború alatt. A város viszont elég lehangoló. Szinte kizarolag rögtön a haboru után épült házak, sivár látvány.

Ebéd után felszálltunk a hajóra. Kabin a szokásos a program is. Kipakolás hely keresés a holmiknak. Utána általános eligazitás a kirándulások ismertetése, vacsora.

Mindeközben bámulás ki az ablakon. Számomra nincs szebb, kellemesebb és megnyugtatóbb, mint ülni és nézni a vizet és az elvonuló tájat.  Itt sokkal késöbb sötetedik. Este 10-kor még nem volt teljesen sötét. Az ég alján halványrózsaszin felhöcskék úsztak, csodálatos volt.

3. Nap

Ébredéskor borús az idő, de 10 körül már süt a nap. Most a valami belső tengeren járunk, olyan mint egy igazi tenger, csak nem hullámzik, szerencsére.

Ebéd után kezdődött a városnézö séta. Sajnos a vezetőnek szó menése volt. Kevés tényt közölt de rengeteget beszélt totál érdektelen dolgokról.

Iskolájáról, volt munkahelyeiröl a fiatalkori zenekaráról, amiben játszott stb. Mi meg csak álltunk és hallgattunk, mert mit lehetett mást tenni. Hoorn egy nagyon régi városka. A XVI. században komoly kereskedelmi kikötője volt. A csodálatos kis holland házak engem mindig elbűvölnek, még ha tudom is, hogy belül szűk kis szobák és elképesztő keskeny magas lépcsők vannak. Nézni jó, lakni nem jó benne. Nagyon sok igazi öreg házat láttunk. A gazdagabb kereskedők a homlokzatokat homokköböl építtették, a normál halandók téglából. Nem sok Kő homlokzatú ház van.

Nevezetes a vörös kő tér, ahol egy kapitány, J.P.Coen szobra áll. Ezen a téren folytak a nyilvános kivégzések és a vértől volt vörös a kő, ami a téren látható. Sajnos nem láttuk, csak mesélték, hogy szintén a téren állt egy mérleg. Ezen a mérlegen mindent mértek, sajtot, zöldséget, állatokat és a nőket. Aki kevesebb volt mint 60 kiló, az boszorkány volt és megégették, Na ja, ha a rubensi idomokra gondolok, akkor feltehetően nem volt sok boszorkány. (Nekem egy kiadósabb ebéd, megmentette volna az életemet.)

Sok nagyon régi háznak kifele dőlnek a falai. Hogy ez véletlen, vagy volt valami építészeti alapja, azt nem sikerült megtudni.

Kuriózum egy hatalmas késő gótikus templom, ami 1970 óta kihasználatlanul állt. Már le akarták bontani, mikor valakinek eszébe jutott, hogy a hatalmas tetötérbe lakásokat lehetne építeni. Ez megtörtént. Alul a templomban egy ideig áruház működött, de feletehtöen túl nagy volt a kis városnak. Most szállodát akarnak bele építeni, elég trükkös építésznek kell ehhez lenni, mert gondolom a templom külső megjelenés nem akarják elrontani.

Közel 2 óra megyünk, megállunk, megyünk megállunk, közben a sok felesleges duma után, elég fáradtan értünk vissza a hajóra. Most már nincs más, mint bámulni az ágyról a vitorlásokat. A mi hajónk ki van kötve, csak majd éjszaka indulunk tovább.

Folytatás következik, csak félek, hogy ez is elromlik. Az eleje is jól indult, csak hirtelen kiszélesedett és nem tudom vissza csinálni:-(

 

Sugar daddy

Most a hajón vagyunk és nézegetem az embereket mert más dolgom nincs.
Feltűnt tegnap egy kb. 40-es nő, rettenetes csiricsáré mintás ruhában és kb 12 cm.-es sarkú cipőben. Csak amerikaiul tud és lelkesen ügyintézett a bejelentkezésnél. Késöbb láttam, hogy egy idősebb nagyon amerikaiul öltözött úr van vele. Ilyet azt hittem csak regényekben írnak, de ez a teljes valóság. Ma reggel a hölgy egy hatalmas szalma kalapban jelent meg a reggelinél. Nyakában 4 soros gyöngy, hamis persze. Rengeteg karperec gyürük stb, a nő csilingel mikor jár. Cipő viszont lecserélődött egy rózsaszín papucsra, amihez egy szintén rózsaszín táska is jár. Reggeli büfénél a nö futkos ide oda, kapkod be a pultokba, nyilván kifogástalan kiszolgálás jár a pasinak. Pasin világoskék nadrág, piros zakó és piros cipő van. Biztatom B.-t, hogy elegyedjen már szóba velük, kíváncsi lennék honnan eresztették el őket, de B, ellenáll. Viszont már megismerkedett a sport managerrel, aki magyar. Állitólag öten vannak magyarok itt a hajón. Nem fogok unatkozni.