Család és az örömök

Biztos vannak pozitív dolgok is, de nekem mindig ezek a negatívok jutnak.

1. Reggel jön a takarítónőm. Heten voltak testvérek és a hét végén meghalt az egyik öccse. Adva van még egy 80+ mama, aki miatt már évek óta ment a cirkusz, hogy mi legyen vele, nem akart egyedül élni, de otthonba menni se. A hét gyerek nem kapkodott utána, végül az a fia vette magához, aki most meghalt. Ott a mamán kívül maradt még két gyerek 13 és 15 évesek és egy nem túl régi élettárs. Először is a temetés. Az én nőm a legidősebb, mondta, hogy dobjunk össze valami pénzt. Erre mindegyik adott 10ezer forintot!!! Élettárs per pillanat még lelkes, de a két kamasz fiú és a nem könnyű eset mama hamarosan ki fogja ábrándítani, mondja aki ismeri a helyzetet.
Mit mondok erre én, magamban persze, ha lett volna esze nem szül 7 gyereket, maradt volna pénze magára, nem lenne semmi baja és keserűsége se.

2. Elmenetem valamiért a közeli ékszerészhez egy apróságért. Mondom neki, már azt hittem egy deli ifjú fog fogadni, olyan rég nem jártam itt. 4 fia van a pasinak, aki rengeteget dolgozott mindig mióta csak ismerem. Áhh.. szó sincs róla, mondta. Egyik gyerek se akarja átvenni az üzletet. A legidősebb fiát kérdezte, mikor érettségizett, hogy nem akarná-e, mert akkor tanulhatna nála. Végül is egy jó bevezetett kis üzlet, 38 éve csinálja. Fiú erre szó szerint azt mondta, hogy te hülye vagy. Nézz vissza mit csináltál egész életben: dolgoztál. Az persze már nem jut eszébe a gyereknek, hogy mindig volt minden, ha nem is nagy jólétben, de nélkülözések nélkül éltek, jártak iskolába stb. No és most mi van kérdeztem én. Két okosabbik normál egyetemre járt, a két lustábbik privát egyetemet végzett. Mind a négynek van saját lakása, én hülye meg csak dolgozom, mondta az emberem.

Mi az én saját tanulságom a dologból? Jól rendeztem az életem. Független maradtam, gyerek gondoktól mentes és főleg szabad. Nem ért keserűség, nyertem.

Bécsi kaland

A kaland Pesten kezdődött. Taxi rendelésen sokat tökölődtünk, mármint azon, hogy hány órára jöjjön ide. Végül B. győzött és korábbra rendeltem mint ahogy gondoltam. Itt volt pontosan, ráadásul egy női sofőrrel. Elindultunk, mindjárt az első sarkon a nő nem vette észre, hogy jön a villamos. Villamos csörömpölt, nő fékezett én majdnem átszálltam mellé, hátulról, de nem lett semmi baj. Tudta a célpontot, nem magyaráztam semmit. Innen a kelenföldi állomásra kimenni, nem egy nagy művészet, általában 20 perc. Ráadásul a nőnek hanggal is működő GPS-e volt. Nem részletezem, de totál eltévedtünk. Mikor valaki nem a szokott úton megy már nem tudunk segíteni. A XI. kerületet nem ismerem olyan jól. Áldtam B. eszét, hogy ragaszkodott a korábbi induláshoz. A nő szerintem pályát tévesztett. Annyi tisztesség azért volt benne, hogy leállította az órát és annyit fizettünk amennyit szoktunk. A vonaton az u.n. pihenő kocsiban volt helyünk, ahol nincs telefonálgatás és gyerekbőgés se. Jót szundikáltam az úton.
Megérkezés után kiderült, hogy már nincs az u.n. shopping jegy a járművekre, megszűnt januártól csak 24 órás jegy van, ami persze drágább. Megnyugtattak, hogy minden jegy drágább lett. Hülye Magyarországon meg persze ingyen utaznak a turisták is. Mentünk a dolgunk után. Belátogattam kedvenc cipő üzletembe és nem vettem semmit. Ez ritkán fordul elő velem. Aztán megláttam egy kis üzletet, ahol óriási leárazás volt a téli kollekcióra. Persze ami tetszett az vagy 38-as vagy 46-os méretben volt csak. Spóroltam a pénzt.
Még itthon kerestem valami helyet, a Mariahilf környékén ebédelési célból. Találtam is egy valódi kis bécsi "Beislt" az egyik mellékutcában. Mikor oda értünk tömve volt, de éppen mentek el egy asztaltól. Tagesmenü volt az asztalon, de mi valami mást szerettünk volna. Jött az étlap. Bécsi szelet csak disznóból volt, de sebaj. Pincérnő közli, hogy az nagyon nagy. Rendben, mondom, Ember megeszi a nagyot is, ajánljon nekem valami kicsit. Egy adag két tányéron, biztos elég lesz. Nos ha ő mondja, legyen. Kértem még két kis vegyes salátát és sört.
Hallottuk aztán, hogy csak verik verik azt a húst. Gondoltam majd kapunk valami papírt bundában, de nem. Ahogy elnéztem törzs közönség volt, menüt ettek, részben dolgozók a környékből, másrészt egyedülálló öreg nyugdíjasok. Elég nagy adagok voltak. Aztán megérkezett a mienk. Két óriási szelet hús, mellette petrezselymes krumpli. Kérdezem a nőt, mégis két adagot hozott? Nem ez egy adag két tányéron. Én persze nem tudtam megenni a nagyon finom rántott húst és B. is hagyott ott egy szép darabot. Szerintünk 3 emberes volt az adag, ami 8.90 EURóba került. Persze nem volt valami kicsicsázott tálalás, hús néhány karika citrom, krumpli mellette és kész. Mehetnének a hazai vendéglősök tapasztalat cserére.
Imigyen jól lakva, bevonultunk a Merkurba megvenni amit kell. Úgy mint a swiftert a takarításhoz, tubusos paradicsomot, papírzsebkendőt és semmi mást. Csokit az állomáson akartunk venni, de már mire oda értünk, nem volt erőnk és kedvünk egy lépést se extrába megtenni. Az állomáshoz egy jó hosszú és szűk utcákban kacskaringozó busszal lehet menni. Remekül lehet nézegetni a régi szép és a háború után épült ronda házakat. Utóbbiak szinte egyformán rondák. A régiekben meg eszméletlen belmagasságok lehetnek. Egy földszint + 3 emelet régi ház mellett simán elvan az új 6 emeletes és egy centivel se magasabb mint a régi. A belvárosban fantasztikus tetőtér beépítések vannak. Erre lenne nálunk is bőven lehetőség, ha a törvények kicsit megengedőbbek lennének. Bécsben nem kötelező minden lakáshoz garázst is biztosítani, más országokban is törlik el ezeket az előírásokat. Nálunk viszont most emelték az ára, ha valaki meg akarja váltani, legalább is a mi kerületünkben. Na mindegy, ez már nem tartozik a kalandhoz.
Haza fele amerikaiakkal ültünk a vonaton. 2 házaspár, állandóan dumáltak. Az egyik nőnek minden szavát értettem, a többiből majdnem semmit. Kérdezem B.-t, ez mind igazi amerikai? Nem az egyik nő magyar. Megint bebizonyosodott, hogy én mindent megértek angolul, ha nem anyanyelvü beszéli.
Haza fele egy normális taxis hozott, még 20 percig se tartott az út. Most remélem késő őszig nem lesz dolgom Bécsben, nagyon nem hiányzik nekem már Bécs.

Kutyák és gazdák

Németországban nagy felháborodást keltett, hogy egy kutya megölte az 52 éves gazdáját és annak a 27 éves fiát. Ezután talán 2 héttel, egy másik kutya egy 7 hónapos csecsemőt harapott halálra. Számomra nem lenne vitás, hogy a kutyákat ott helyben el kell pusztítani. Régebben ez nem is volt probléma. A hivatalos statisztika szerint Németországban átlagban 8 embert öl meg kutya egy évben.
No de manapság az állatvédők már egy erős ellenzéket képviselnek. Többen be akarták fogadni magukhoz a kutyát, amit átmenetileg egy kutya otthonban helyeztek el. Megpróbáltak betörni, hogy kiszbaditsák a gyilkos kutyát. Mert a kutyának esélyt kell adni a reszocializálódásra, mondják. A kutyaotthon környékét megszállva tartja részben az állatvédő egyesület önkéntes tagsága, másrészt a szenzáció éhes média. A kutyaotthon vezetőjének a telefonja egész nap szól. Fenyegetések is vannak bőven. Mindez a dupla gyilkos kutya miatt van. A csecsemőgyilkosról nincs hír. Gondolom ott a szülők csak elintézik, hogy kiirtsák a kutyát.

Én csak a fejemet fogom, hogy hova jutunk ennyi hülye közt. Ez csak egy cikk volt a tegnapi újságban, a másik se volt megnyugtatóbb. Rá kellett jönnöm, hogy nem az a baj, hogy kik gyakorolják a hatalmat itthon és azoknak milyen a karaktere. Sokkal rémisztőbb, számomra legalább is, hogy milyen rettenetes sötét buta tömeg lakja ezt az országot. Akik beveszik és elhiszik a migránsokat, gyűlölködnek olyanokkal szemben akiket soha nem láttak és és egy pici tányér lencséért (erzsébet utalvány) eladják magukat. Sajnos már elzárkózni se tudok, mert a hülyeségünk már a világsajtóban is benne van.

Karajan

Ma mindenki a választásokról írogat, de én nem. Az eredmény szerintem már boritékolható, így inkább régi filmet néztem Herbert von Karajanról. Ő azt mondta, hogy 10 évvel később kellett volna születnie, nekem viszont 10 évvel korábban. Akkor akár még élőben is nézhettem és hallgathattam volna. Hogy miért akart 10 évvel később születni? Mert akkor teljesen kiélvezhette volna a modern lemez felvétel lehetőségeit. Nagy zene művészekre általában nem jellemző, hogy imádják a technikát, de ő imádta, Fiatalabb korában a gyors autók, később a repülés vonzotta. Persze volt saját gépe, amit állandóan használt is. "Mellesleg" 32 évig volt a berlini filharmonikusok vezető karmestere.
Eleinte hallani se akart a televízióról, aztán mikor először mentek Tokióba és elkerülhetetlen volt az élő közvetítés, rádöbbent, hogy amíg a hangverseny teremben kétezren hallgatják a televízióban 20 millióan. Ezután őrületbe kergetett jó néhány filmes szakembert. Hihetetlen erős egyéniség volt, nem lehetett nemet mondani neki.
Megkeresett egy híre francia filmest és szabályosan kitanulta a szakmát. Rengeteg próba előzött meg minden felvételt. Csak kuriózumként említették, hogy ahhoz, hogy a terem tökéletesen legyen bevilágítva és ne legyenek árnyékok, minden zenész széle alá egy 250 wattos lámpa volt szerelve. Gondolom irtó meleg lehetett egy idő után az a szék.
Minden második évben mentek Tokióba. Természetesen össze ismerkedett a Sony vezetőségével és állandóan érdeklődött az újabb technikai fejleményekről. Szentül hitt a CD jövőjében, akkor mikor mi még jóformán nem is hallottunk róla. Egészsége egyre romlott, de vas akarattal még bejátszotta az összes Beethoven szimfóniát, mert ezt akarta örökül hagyni az utókorra. Persze óriási film és hanganyag maradt utána, gondolom valami alapítvány kezelésébe került. Gyereke tudtommal nem volt, az utolsó felesége még biztos él.
Bánatos vagyok, hogy nem élvezhettem soha élőben. Az este végén együtt játszott Yehudi Menuhinnal, annak a koncertjén viszont ott voltam az Erkel színházban, mikor Pestre jött. Ferencsik vezényelte az Állami Hangverseny zenekart, nagyon szép boldogító este volt 1956 tavaszán vagy őszén, de a forradalom előtt. Totál nosztalgiába estem.

Választások minden fele, ma

Csuda izgalmas volt a mai nap, politika felől nézve. Három izgalmas választás volt. Kezdem a legfontosabbal, Németország. Az igazi választás szeptemberben volt, ahol sajnos senkinek nem lett igazi többsége. Miután a szocik kijelentették, hogy ők soha többet Merkel pártjával nem, elkezdtek Merkelék egy koalición dolgozni. Benne lettek volna a zöldek is, ami szerintem, eleve halálra itélte az egész dolgot. Azért a német egy politikailag is értelmesebb népség, az állam elnök szépen rábeszélte a szocikat, hogy tessék csak összeállni Merkel pártjával. Ez a házasság nem kevés kínnal és Merkelnek nagy vesztességgel de létrejött. Igen ám, de a szociknál az összes tagnak rá kellett bólintani a dologra. Na ez érett be mára. Az izgalom az volt, hogy a fiatal szocik minden áron új választásra hajtottak, ami teljesen értelmetlen lenne, miután kb. ugyanaz az eredmény lett volna mint ősszel. Közben persze az alkotmány jogászok is rámutattak, hogy az alkotmány értelmében nem is lehetne új választást kiirni. Ott nem szokás alkotmány változtatni, csak úgy. Nos a  szoci párttagok 70% igent mondott a nagykoalicióra.

Ezután jöttek a svájciak. Ott az történt, hogy valamiikor 5 egyetemista, az esti sörözés keretében rájött, hogy nem is kell nekik állami rádió és televizió. Hogy mi kellene, arra nem volt válasz, de össze gyűjtöttek xxx aláírást és beadták a dolgot népszavazásra. Annak rendje és módja szerint, ma került sor a szavazásra. Az istenadta nép bőven leszavazta az ötletet. Persze a pénz állt a háttérben, mert Svájcban kb. 350 Euro az évi díj, amit minden háztartásnak meg kell fizetnie.

Még tart az olasz szavazás, ott este 11. vannak nyitva a szavazó helyiségek. Elég rémisztő, hogy sokan még mindig imádják Berlusconit, aki ugyan csak kampányolhat, mert az adó csalásért 4 évre ítélték, és szabadulás után több évre eltiltották mindentől. Sajnos a jelenlegi pártnak semmi esélye nincs a nyerésre, pedig pozitív irányba indította a gazdaságot. Közel 30 párt indul, biztos nem lesz könnyű kormányt alakítani. 

Farsang

Tegnap volt a hagyományos bécsi opera bál. Ezt az eseményt 1973 óta mindig megnézem, mert látványos, színes, szórakoztató és kellemes. Ez egy fél állami bál, ahol megjelenik az államfő és a kormány számos tagja. Rendszerint van valami hivatalos külföldi vendég is. Az idén az ukrán államfő volt ott a feleségével, aki mellesleg kardiológus. A díszpáholyban ül a miniszterelnők és a felesége, a külföldi vendég pár, a kancellár és a barátnője, majd a második sorban további kormány tagok. Most a díszpáholy első sorában a legszélén ült egy idős hölgy.
Miután megtörtént a vendégek bevonulása, ami egy külön látványosság, már aki szereti nézni a szép és időnként extravagáns ruhákat, a kormány elhelyezkedése a díszpáholyban, eljátszák a himnuszt, a vendég államának a himnuszát és az Európa himnuszt, majd bevonul a 144 első bálozó pár. Ezeknek java része nagynevű családok gyerekei. Az idén volt egy kínai pár, akik Amerikából jöttek és a Stanford universityn tanulnak, valamint mert nagyon adunk mostanában az ilyesmire egy mérsékelten down koros pár is volt. Ezeket mindig nagyon sajnálom, mert bevonulnak, ami igen látványos, de utána végig kell állniuk az egész műsort. Volt balett, ének, mindkettőből több is. Utána következik csak az ő betanult táncuk, majd megkezdődik az igazi bál.
Ezután a tv riporterek járnak körbe és interwievolják (hogy kellene ezt helyesen írni?) a hírességeket. Ennek keretében került sor az említett idős hölgyre. Aki elmondta, hogy most volt 100 éves és a miniszterelnök hívta meg. Már mindig szeretett volna eljönni, de a férje nem volt oda az ilyesmiért, de most hogy már egyedül van, gondolta, miért is ne jönne el. Arra a kérdésre, hogy mi a titka, hogy azzal együtt, hogy 7 hete kapott új csípő protézist, mégis ilyen jó állapotban élvezi itt a bált, azt válaszolta: sok munka és a mindig csak előre tekintés.

Bele gondoltam, mi lenne a sanyarú képű miniszterelnökünk meghívna engem egy ilyen bálra, elmennék? Azt hiszem nem. Pedig imádtam volna régebben egy ilyen bálat és még most se érzem elég öregnek magamat ahhoz, hogy egy szolid táncot ellejtsek, ha lenne hozzá partner. 

A németeknél már csúcsra járnak a farsangi estek. Ilyenkor a különböző karnevál egyesületek tagjai lépnek fel különböző szerepekben. Hofihoz méltó politikai kabaré ennek a vége. Miközben a kibeszélt politikusok ott ülnek a közönség közt, kapnak hideget meleget a fellépőktől, együtt nevetnek a néppel. Egyetlen párt egyetlen politikusa sem ússza meg a dolgot. Természetesen a világ politika is szerepel. összességében remek mulatság az egész. Közben van zene is, gúny dalok és karneváli slágerek. Nekem remek időtöltés a sok unalmas tv műsor helyett. Szívesen néném mindez az itthoni helyzetről is, de sajnos már Hofink sincs és utódok se hiszem, hogy lennének itthon.


 

Laktóz érzékenység

Bevallom eddig mindig úri huncutságnak és affektálásnak tartottam a laktóz, glutén és egyéb érzékenységeket. Különösen nem hittem volna, hogy engem ez, közel 83 évesen utól érhet. Sajnos utol ért. Ez természetesen öndiagnózis, mert ha nem muszáj nem megyek orvoshoz. Tejet önmagában soha életemben nem tudtam meginni. Ezért már kicsi koromban rászoktattak a csokoládé italra, később magamtól szoktam rá a reggeli tejes kávéra.
 Világ életemben egy hasmenős voltam, de ez főkét a hiszti számlájára írtam. Ha nem kellett korán kelni és menni valahova, nem volt semmi bajom. Mostanában viszont lett. Már a mehetnékre ébredtem, aztán folytattam egész délelőtt. Kezdett nagyon terhes lenni a dolog, mert vissza kapott járó képességemmel szerettem volna élni, viszont mire el tudtam indulni már dél volt.  Miután nemigen szoktam vacsorázni, éjszaka lefekvés előtt szoktam inni egy csokoládé italt. Ez jó 3 deci tejet jelent. Reggel fele kávé fele tej, tejeskávé a reggeli. Gondoltam egy próbát megér a dolog. Vettem laktóz mentes tejet, ami nem egyszerű. Hol van hol nincs és 3,5% egyáltalán nincs. Elkezdtem inni és láss csodát megszűnt a hasmars. Így mondhatom, hogy sikeresen diagnosztizáltam saját hirtelen jött laktóz érzékenységemet. Most utána néztem, lehet receptre kapni valami rágó tablettát. Legközelebbi körzeti látogatáskor, lerohanom a doktornőt, hogy írjon fel nekem. Mert ugye nem csak itthon eszem és iszom, néha utazunk is. Egyszerűbb egy-két tablettát elrágcsálni mint laktóz mentes kajákat keresni idegen helyen.
Nem vagyok boldog ha bele gondolok, mi minden hülyeség érhet még utól agg koromra.