Éljen a vonat!

Jól elkinlódtam és sokat dühöngtem a közelmultban a fapados repülőjegy miatt. A fő dühöngés feltehetően majd ott lesz, amikor a karámban állunk és terelgetnek kifele mint a juhokat. Az egész a végén persze messze nem olcsó, de fapados.
Nos a másik utunk Münchenbe visz majd. Elmentem a Délibe, amit szivesen felrobbantanék. Ennyi lépcső és sehol egy lift vagy hasonló. Kicseleztem persze, inkább gyalogoltam mint lépcsőztem, de akkor is felháborító most a XXI. században, az olimpia előtt!
Szerencsére a pénztárnál senki, ezért szeretek oda járni. Bemondtam a célt, valamint a dátumokat, oda-vissza. Mondtak valami viccesen alacsony összeget. Bíztos, oda-vissza, értetlenkedtem. Igen. Na és első osztályon mindez mibe kerülne? 27ezervalamennyi. Nos akkor kérek 3 személyre asztalos ülőhelyet. Megvan. A fapadosok meg kinyalhatják. Nyáron Berlinbe is vonaton megyünk. Van elsőosztályú hálókocsi, külön zuhannyal és wc-vel. Időnk van, nem fogunk bosszankodni.

Olimpiáról jut eszembe. Már előre élvezem, maikor jönnek a vendégek és vagy az u.n. gyorsfotgalmin dugulnak be, vagy a csodálatos busszal bemennek a kökibe, ahol lépcsőn, ott nincs mozgólépcső, lemennek, illetve átbotorkálnak a metrohoz. Nincs ám semmilyen nyelven kiirva semmi. Én is az ott lézengő BKV-stól érdeklődtem, hogy mi hol van. Ha meg a metro addigra totál szétesik, akkor majd lesz valami busz be a városba. Isteni lesz!
Buszok persze normál BKV busz, semmi külön koffer hely meg ilyesmi. Nem lehetne mindjárt a téli olimpiát is itt rendezni? Kerületünk már építi a sípályát a Normafánál.:-)

Pénz, kapzsiság :-(((

Tegnap este néztem egy dokumentum filmet Yves Montandról. Sok újat nem tudtam meg, az már mindig világos volt, hogy egy totál elvakult szalon kommunista volt, aki még Sztálint is nagyon tisztelte. Ez már akkor tudott volt, mikor 56-ban Pestre jött vendég szerepelni. Ott voltam persze, a hangja igen kellemes volt.
Ami új volt számomra, az a halála után történt. Volt egy nő, aki állította, hogy a gyerekét Montand csinálta neki. Ezt Montand már a gyerek születésekor is tagadta és nem vállalata egy pillanatra se az apaságot. Miután meghalt és az örökösödésre került a sor, a nő megint felbukkant. Törvényes örökösök persze nem hagyták. A végén a nő képes volt bíróságra menni és exhumáltatni, a DNS kod megállapítása végett. Nem volt az ő lánya, bár a nő máig nem hisz még a DNS kódnak se, de most már teljesen mindegy. Biztos nem kevés pénzről lett volna szó, de egészen az exhumálásig elmenni, számomra több mint gusztustalan.
Eszembe jutott persze a régi vicc. Grün és Kohn beszélgetnek. Tudja az a Weiss micsoda rendes ember, mondja Kohn. Mire Grün: rendes? örökölt már maga vele?
Örülök, hogy nincsenek örököseim, senki se fog civakodni az urnám felett. Én se akartam soha, de bezzeg a hugom. Csak 7 ügyvédet fogyasztott el az ellenem inditott perek során és persze, hogy nem nyert semmit. Az én egyetlen ügyvédem azt mondta, hogy ő már nem is vállal örökösödési ügyeket, mert nem bírja a gyomra.  A nyerő végül is én lettem, már több mint 20 éve nem kellett látnom a hugomat és ez most már így is marad. Nem volt egy olcsó ügy, de megérte.

Költekezünk

Miután mindenki jól kivásárolta magát decemberben, ilyenkor januárban kifejezetten üditő a vásárlás. Ma becsaltam B.-t a Mammutba. Már régóta mondogatom, hogy a fehér ingei, az összes kettő darab, már nem felelnek meg a követelményeknek. Ma aztán az első utam a férfidivat üzletbe vitt. Nem tudtam a méretét. Minden ingében valami más méret van, miután a világban minden felé vásároltuk őket, ezért nem intéztem ezt egyedül. Gyors elhatározással ismét két inget vettünk, pedig szerinte egy is elég lett volna. Közben hasznos információkat szereztem a középkorú eladó hölgytől, pl. hogy hol található a városban egy igazi szűcs. Sajnos a szakma kihalóban, a legtöbb u.n. szűcs csak árusítja a valahonnan behozott dolgokat.
Következő cél a Média Markt volt. Miután az újságok tele vannak a hülye EU intézkedés bevezetésével, miszerint a porszívók csak max. 600 Wattosak lehetnek a jövőben. Miután a porszívóm 17 éves és ki tudja meddig bírja még, körül akartam nézni, mik a lehetőségek. A kínálat 90%-a máris csak 600 Watt teljesítményű. Mondtam is magamban csúnyákat. Ez a második villanykörte dolog. Miközben Európában már nincs rendes villanykörte és a közeljövőben nem lesz rendes porszívó, nincs nylon zacskó stb. a környezetvédelem okán, a világ nagyobbik felében úgy pazarolnak az energiával, hogy még én is ideges tudok lenni tőle. Közben szereztem egy eladót, aki ráért és értett is a dologhoz. Elmagyarázta, hogy melyik mit tud, stb. Mint kiderült, már nem gyártanak a gyárak erősebbet, csak amíg a készlet tart addig lehet még normális porszívót kapni. Végül egy Miele porszívóval lettem gazdagabb. Teljesítmény 1600 Watt, erősebb nem volt. Ez a vásárlás egy kicsit foghúzás értékű volt, de ki tudja mikor robban le az öreg porszívó és akkor nézhetem magam a 600 Wattos játék porszívóval.
Ezután még megvettem a szokásos make up-ot, amiért eredetileg mentem. Sokat használok, a most kifogyót még Amerikában vettem!
Mindehhez hozzá adva a taxi költséget is, elég drága kedd volt. Szerencse, hogy egy üzletben sem voltam decemberben.

Szilveszte, Újév

Nos a szilveszterről nincs sok mondani való. A máskor mindig használható német adókon nézhetetlenül pocsék műsor volt. Igaz 8 után még megnéztem egy igazi drámát, de aztán vége is volt minden lehetőségnek. Elkezdtem olvasni, majd 11 körül eszembe jutott, hogy körül kellene nézni a magyaron is. A nappaliban nem tudom, hogy mit kell nyomkodni ahhoz, hogy jöjjön magyar adó. Bementem a háló szobámba, közben Lényem igen elmerülten olvasott a laptopján. Kiderült, hogy a háló szobámból eltünt a magyar tv. Szerintem Lényem nyomkodott el valamit, mert délután valami új video felvételi módszert akart kipróbálni. Hogy minek, azt nem tudom. Azt a videot én is tudom kezelni, ellentétben a nappaliban lévővel, amivel csak lejátszani tudok. Elég pipa lettem. Ő elkezdett vacakolni vele. Az igazság az, hogy mindent meg tud csinálni, csak hát idő kell hozzá meg türelem. Nekem egyik sincs soha. Végül kivonultam a konyhába, mert ki kellett rakodni a mosogató gépet. Mire észbe kaptam, már elmúlt éjfél. Ő megtalálta a hibát. A végén mindkét szobában volt magyar tv, de akkor már minek. Ader beszélt, gyorsan kikapcsoltam. Mondtuk egymásnak, hogy buék és elvonultunk aludni.
Ma aztán reggel stresszeltem rendesen. Ha nálam 4 ember asztalhoz akar ülni, át kell alakítanom a berendezést. A lencsefőzeléket be kellett még rántani, meg ízesíteni, a zellerkrémlevest behozni a balkonról, azt már csak legírozni kellett. Malacot készre kellett sütni, hogy ropogjon a bőre. Tiramisu szerencsére készen volt. Az idén másodszor csináltam a narancsos változatot, ismét nagy sikerrel. Amúgy is minden igazán kivételesen jó lett. Nem mellesleg a csak magunknak főzött kocsonya is.
Vendégek egy félórával korábban érkeztek, de már minden kész volt, asztal is megterítve és is felöltözve. Pont lehuppantam pihegni, már csöngettek is.
Egyik vendéggel, hogy úgy mondjam politika téren nem értek egyet, így nagyon kell igyekezni, hogy nehogy ilyen témákra kerüljön sor. Miután az első támadást kivédtem, jött az amerikai barátaival, akik nagyon boldogok Trumpal, mert Obama így meg úgy. Na erre sürgős dolgom akadt a malac körül, magammal vittem a másik fiút és hagytam Lényemet harcolni. Imádom ezeket a szakértőket. Tegnap délután az egyébként nagyon okos, olvasott és művelt, nyugalmazott egyetemi tanár unokabátyámmal vitatkoztam össze, német politikai ügyben. Mondtam neki, hogy mindenben lehet velem vitatkozni, de speciálisan a német belpolitikában offé és büffé vagyok, miután már több mint 40 éve az ottani tv-t hallgatom és most egy ideje már kizárólag német újságot olvasok. Persze nem volt harag és becsületére legyen mondva, egy óra múlva felhívott, hogy nekem volt igazam, utána nézett a neten. Ilyesmi a vendég pasi soha nem csinálna, túl korlátolt és buta hozzá. Olyan mint egy robot, amit magyarul betáplálnak, azt gombnyomásra mondja, leállítani is alig lehet.
Mindettől függetlenül aztán sikeresen csendesebb vizekre terelődött a társalgás és azt hiszem mindenki jól érezte magát.
Miután elvonultak és ismét elindítottam a mosogatót, leültünk és meghallgattuk/néztük a bécsi újévi koncertet. Nagy kedvencem Dudamell dirigált. A kommentátor szerint a filharmonikusok vezetője azt mesélte, hogy még mindig a fülében van az az öröm kurjantás, amit a pasi hallatott, mikor megkérdezte, hogy lenne-e kedve jönni vezényelni. A srác összesen 35 éves, mint mondta bébi kora óta hallgatta ezt a koncertet és nem hitte volna, hogy valaha ekkora megtiszteltetésben lesz része, hogy eljöhet vezényelni. Látszott rajta, hogy úgy élvezi az egészet mint egy gyerek. Mire vége lett este lett. Lényem haza ment, én meghallgattam a híreket, amik nem voltak vidámak. Sok halott Isztambulban és tömegszerencsétlenség a német autobahnon. Hat 15-25 év közti fiatal a helyszínen meghalt. Bajorországban pedig egy kiránduló elesett és eltört a lába, fázott vagy figyelem felkeltés miatt csinált egy kis tüzet, amit azóta is oltanak a tűzoltók és még messze a vége.
Így kezdődött az év, majd meglátjuk mi lesz még belőle.

Vágyak?

Már a karácsonnyal kapcsolatban is eszembe jutott, hogy szegény mai gyerekek. Mint olvastam minden felé, az a divat, hogy már a hónap elején feldíszítik a fát kidekorálják a lakást és ezzel úgy hiszik, hogy növelik az ünnep hangulatát. Ezután a mai családban élő gyerek soha nem fogja megismerni azt az örömteli izgalmat, amikor vár a csengő megszólalására és bemehet a szépen feldíszített karácsonyfához és az ajándékokhoz. Igaz én már rég nem ünnepelek, de a gyerekkori kellemes szívdobogtató érzésre mind a mai napig élénkem emlékszem.
A napokban paradicsom salátát csináltam a húshoz és megint átvillant, hogy már ez is mindennapos mint annyi minden más. Régen vártunk a primőrökre, az első újhagymára, amit zsíros kenyérre szórtunk apróra vágva, aztán a retekre, majd a salátára és az első zöldborsóra. Ezek voltak a hétköznapi örömök. Ma már csak a spárgára kell várni, legalább is itthon, minden más egész évben kapható. Persze nem olyan finom, mint a régi, napon érett paradicsom, de egyáltalán tudja-e még egy mai fiatal, hogy milyen a valódi?
Amiért én irigyelhetném a fiatalokat, az a korlátlan szabadság, ami nekem sajnos nem adatott meg fiatal koromban. De ha mérlegre tenném azt a sok apró élményt és örömöt, ami nekünk megadatott valamilyen formában, be kell valljam, hogy az se megvetendő. Különösen ha hozzá teszem, hogy nem is tudják értékelni amit kaptak "szabadság" mert nekik természetes, mint az egész évben paradicsom, vagy a 4 hét karácsonyozás. De akkor mi okoz manapság egy fiatalnak izgalmas örömöt és várakozást?
Aki tudja árulja el!

Karácsony?

21 éve töröltem a naptáramból az ünnepet. Eleinte nehéz volt, de mára tökéletesen belejöttem. Igaz csütörtökön volt egy kis forgatag. Ki halat hozott, ki süteményt, mindenért hálás voltam. Tegnap csak a hús adagomat hoztam el a hentestől, no meg a gyógyszereket, amit sikerült még az utolsó percben feliratni, mielőtt a doktor nőnk jól megérdemelt szabadságára ment. Ez az év végi látogatás, járt némi pénzosztással, de megérdemli ő is és az asszisztensnő is, aki szó nélkül kijön oltást adni vagy vért venni. Port törölni nem szerető takarítónő is kapott egy kis extrát, ráadásul még csokoládét is hozott nekem. Estére azt hittem be van fejezve minden, mikor előjött B. egy csomaggal. Ez a 11. közös karácsonyunk. Még soha nem jutott eszébe ajándékot venni. Kifogás van. Feleségével rossz tapasztalatai voltak, ezer éve persze, valamint nekem mindenem van, neki viszont nincs ötlete. Tudomásul volt véve a dolog, ha nem is tetszett. Az idén viszont végre megtaláltam azt a kardigánt, aminek az elődjét 10 éve vettem neki és azóta imádja. Már a tisztítóba is csak nyáron tudom elvinni, mert máskor kell. Nem kifejezetten karácsonyra, de megvettem. Lehet, hogy ettől jutott eszébe a dolog. Minden esetre egy nagyon becsomagolt elég nagy kocka alakú dobozt nyomott a kezembe. Ebben volt egy ezüst színű fém henger alakú doboz, abban pedig bársony párnán egy normál méretű tégely, a világ legdrágább arckrémével. Ezt a krémet már mindig rám akarta dumálni, mert mikor elégett az arca ezzel kezelték a kórházban. Én persze mondtam, hogy ennyi pénzt nem kenek magamra és úgyse hiszek ezeknek a kenőcsöknek a regeneráló erejében. Most aztán kenem és várom az eredményt.
Mindezek után boldog semmit tevésbe süllyedtem. Tegnap még néhány e-mail és sok telefon, nem mindig boldogító hírekkel. Ma futottunk egyet a városban és sikeresen beszereztük a hétvégi újságjainkat. Ebédre volt hal, aztán olvastam és aludtam. Az imént ránéztem az órámra és már 7 óra volt. Megint elmaradt ez meg az, de a pischinger tortát még megcsinálom. Kb. 10 éve készülök rá.Most végre van hozzá minden itthon. A vaj már biztos megolvadt, összekutyulom a krémet megkenem és várok holnapig. Aztán vihar sebesen felfalom. Ebédre csak húsleves lesz és más semmi. Holnap fodrászolok, holnapután semmi nincs. Kedden talira megyek, kíváncsi vagyok milyen lesz. Ünnep? Az mi?:-)))

2016

Még nincs vége az évnek, de valahogy olyan nagyon rossz évnek tűnik. No nem személyesen nekünk, hanem úgy általában.
Ha hazánkkal kezdem, akkor meghalt két kiváló irodalmár. Egyik se volt igazán öreg, ha a rák nem lép közbe, még jó néhány évig folytathatták volna irói tevékenységüket, mindannyiunk örömére. Személyes sorsomból kiindulva, soha nem értem, hogy miért mindig a jókat éri ilyen betegség és megpróbáltatás. Lenne ötletem bőven, hogy kiknek járna ilyen sors, de ők élnek vidáman mindannyiunk kárára.
Aztán itt van a politika. Minden megtörtént, amiben senki nem hitt, sajnos semmi pozitívum. Kezdődött a Brexittel, ami szerintem ugyan nem nagy kár, mert az angolok ugyis mindig csak a mazsolát akarták a kalácsból. Viszont rémisztő volt olvasni és hallani, hogy hogy tudták a populisták meghülyíteni a népet. A legvadabb, már másnap hallani se akart semmiről, lemondott és eltünt. Nem sokáig persze, mert Trump megválasztása után rögvest elment kicsit talpat nyalni. Akkor már el is jutottunk az igazi katasztrófához, Trumphoz. Nos az amerikaiakról soha nem volt nagy véleményem, már Reagan megválasztásakor is azt mondtam, hogy egy rossz szinésznél nincs lentebb. Lett. Az ifjabb Bush se volt egy babapiskóta. A slamasztikát amiben ülünk neki köszönhetjük. De még van lentebb ez lett Trump. Ez kb.olyan szinvonal, mintha itthon Fábry Sándort választanák meg elnöknek. Primitivség csúcs. Egy napra Amerikába mindenki sokkolva volt, de már kezd minden jó lenni. Hat a néphülyités a médiákban, legalább is azt tapasztalom azoktól akikkel ilyen-olyan kapcsolatban vagyok, hogy már nem is annyira rossz, majd kialakul stb. Már nem baj, hogy a leendő külügyminiszter puszipajtás Putinal, hogy Trumpnak nagy üzleti érdekeltségei vannak minden fele a világban, amiről nyilván nem fog elfelejtkezni elnöksége idején és még sorolhatnám.
Egyetlen pozitívum a megismételt Osztrák választás volt, de elég nagy félelmeim vannak a jövő évi europai választásokkal kapcsolatban. Erről majd írok jövő ilyenkor ha még élek.