Hangverseny

Csodaszép hangversenyen voltunk  Müpában. A Fesztivál zenekar nagyon bedobta magát és a Bajor rádió énekkara is szerepelt, valamint egy gyerek kórus. Mahler szimfonia, ami 110 percig tart. Ezért jó a bérlet. Ilyen koncertre nemigen vennék jegyet csak úgy, de miután benne volt a bérletben nagyon élveztük. Miután nem vagyok nagy zene értő, csak élvező, az unalmasabb részeknél elkalandoztak a gondolataim. Mi járt az eszemben? A délután olvasott svájci újság. Zürichben van egy hatalmas nagy városi kórház. Ránézésre, valamikor a 60-as években épülhetett. Most felépítettek mellé egy új épületet, 320 egy ágyas szoba, amibe szükség esetén bőven belefér még egy ágy. Csodálatos földig érő ablakokkal, hogy az ágyból is ki lehessen látni. Vigyáztak az energia takarékosságra is. A plafonok agyagból vannak amit nyáron hideg vízzel hűtenek, télen pedig meleg vízzel fűtenek. Ezért én nem tudok annyira lelkesedni, mert ugye nem lehet szobánként szabályozni a hőmérsékletet. Természetesen minden szobához van fürdőszoba. Szobában van asztal, 3 szék és egy fotel. Valamint minden ágyhoz tartozik egy informatikai központ, ami egy képernyő. Azzal lehet tv-t nézni, internetezni, telefonálni és a leleteket avagy röntgenképeket nézegetni. A legjobban az ágy páter noster tetszett. Kimegy a beteg, betolják az ágyat egy páternoszterbe, majd egy idő után az kiköp egy vadonat tisztán felhúzott ágyat. Hogy mindennek a felépítése miért tartott 8 évig az nem derült ki. Az  viszont igen, hogy a pályázatot 10 éve írták ki és akkor még több ágyra volt szükség mint ma. Manapság egyre kevesebbet vannak a páciensek kórházban, amint lezajlott az akkut betegség már rakják is át ápolási otthonba a pácienst vagy haza küldik. Az akkut kórházi ágy igen drága. Megjegyezték, hogy több ágyas kórtermek nem csak a pácienseknél nem menő, hanem nem gazdaságos, tehát ma már nincs.
Mindez az újság Zürich városról szóló részében volt, no de történnek dolgok másutt is. Baden egy kisváros, Zürichtől kb. 25 perc vonattal. Ott 1978-ban építettek kórházat, ami mára kissé elavult. A felújítás csak 50 millióval kerülne kevesebbe, mint egy új épület, tehát egy újat fognak most építeni.
Közben a valóban nagyon jó zene mindig vissza rángatott a helyemre, de milyen jó lenne, ha valaki nálunk is észre venné, hogy a közel 150 éves kórházaink kissé elavultak, majd kiszámítaná, hogy olcsóbb újat építeni és el is kezdenék.

Iskolai wc

Olvasom a magyar újságban, hogy a "Domestos" cég megrendelt egy tanulmányt az iskolai wc-k állapotáról. Ez már önmagában olyan dolog, hogy a megrendelő szája íze szerint kell készülni a tanulmánynak. Ha patyolat tiszta lenne, akkor is be kell bizonyítani az ellenkezőjét. Persze nincsenek illúzióim. Iskolai wc feltehetően már anyám idejében is, 1910 es évek koszos és büdös volt. Biztos nem véletlen, hogy trenírozva lettem iskolás korom előtt, hogy sehol nem megyünk wc-re csak otthon. Emlékezetem szerint ki is jártam a 12 évet, anélkül, hogy valaha meglátogattam volna a helyiséget. Domestosnak annyira utálom a szagát, hogy a háztartásomból szigorúan ki van tiltva. Szegény iskolások, ha nyakukba kapják majd a csodaszert, bűzleni fog az egész iskola.
Azért amikor Sztálin meghalt, két osztálytársnőmmel, akikkel együtt lettünk száműzve a Berzsenyi Dániel nevű intézménybe bevonultunk oda megbeszélni az örömhírt. Majdnem ki is lettünk rúgva utána az iskolából, nyilván jó füle volt a deszka falnak. Nos erről a helyről az az emlékem, hogy sötét barna olajfestékkel volt körbe minden lefestve. Praktikus, azon aztán nem látszott semmi kosz. Egy olyan takarító kiöntő csap szerűség volt és természetesen hideg vízen kívül semmi más nem létezett. Véleményem szerint nem ez a dráma a mai iskolákban, hanem az amit tanítanak és ahogy tanítják.

Bovika

Volt régen egy kedves, velem egykorú, topic társ az indexen. Elég rég nem írt, megszűntek nagyjából a topicok ahol találkoztunk régebben. Egyszer a "Flugos futam" idején eljött pár órára hozzánk, akkor beszéltünk személyesen is. Most olvastam, hogy januárban elaludt. Ha tényleg csak úgy elaludt, akkor persze irigylem, de részleteket nem lehet tudni, a tényt a férje közölte valakivel telefonon.

Ha van elrontott élet, akkor az övé az volt. 56-ban kiment és a lágerben találkozott későbbi férjével. Utána valamennyi időre Francia országba kerültek és onnan jutottak át Németországba. Ez eltartott 2-3 évig. Közben már elmúlt a szerelem és ő válni akart, kb. 25 évesen. Akkor történt a férjével egy súlyos üzemi baleset, aminek következtében deréktól lefele megbénult. Az orvosok néhány évet jósoltak neki. Így feladta a válás tervét. Céges biztosítás fizetett mindent. Szép házat tudtak építeni valahol, gondolom kárpótlást és rokkantsági ellátást is kapott a férj rendesen. Ő persze nem dolgozott, csak élt boldogtalanul a férj mellett. Egyszer volt valami hosszabb kapcsolata, de az is elmúlt. Keserű és boldogtalan volt, elég sokat levelezgettem vele privátban is. Nem titkoltan csalódott volt, hogy beleszorult ebbe a helyzetbe, amiből csak egy kiút lett volna, a férj halála, ami nem akart bekövetkezni. Erre most mi történik? Ő hal meg előbb. Férjjel mi lesz, ki tudja? De gondolom az állami szociális háló majd felfogja, vagy szerez magának itthonról egy ápolónőt, aki majd megörökli a házat. Gondolom a férj is már 80+ közben.
Kisördög suttog a fülembe, hogy talán az orvosok azért jósoltak olyan rövid időt a férjnek, hogy ne hagyja ott a feleség. Különben elég nehéz elképzelni, hogy egy amúgy életerős huszonévesre rámondják, hogy 1-2 év.

A lajhár

Napokban olvastam egy elég tudományos cikket a lajhárokról. Nálam ő ugye a címer állat kellene, hogy legyen. Anyám, aki örökmozgó volt, sokszor mondta, hogy "szerencse, hogy nem lajhárnak születtél, mert már rég leestél volna a fáról" Tény, hogy iszonyat lusta voltam, ha egy mód volt rá, nem mozdultam a fotelből semerre. Ezért aztán érdekelt a cikk, tartalmát most tovább adom.

A lajhár egy elég nagy állat. Nem csak ő maga lassú, hanem az egész szervezete, anyagcseréje is. Állandóan fent van az eső erdőben a fák tetejénél, csak egyszer egy héten jön le, amikor nagy dolgát végzi. Kétféle van a 3 ujjú és a kétujju. Három ujjút nem lehet fogságban tartani, mert csak olyan speciális leveleket eszik, ami európai klímában nem terem meg. A kétujju már egyszerűbb, ezeket lehet látni állatkertben is. Őkelme ínyenc, pl a rózsa levelet nagyon szereti, de egyéb növények leveleivel is elvan. Rengeteget eszik, egy lajháron a legnehezebb mindig a gyomra.
Nem él egyedül. Rajta él egy speciális alga, amitől a bundája teljesen zöld. A bundájában pedig molyok élnek. A molyoknak fontos feladatuk van, azok levegőztetik a bealgásodott bundát. A heti egyszeri kaka alkalmából a molyok abba rakják le a petéiket, amik aztán remek táptalajon nevelkednek.

Hát nem csodálatos a természet?

Kórházsokk!

Előre kell bocsájtanom, hogy egy jól fejlett kórház fóbiám van. Tudom az okát, 1945 nyarán egy hülyeség miatt beraktak egy sok ágyas kórterembe Szegeden. Soha nem bocsájtottam meg se anyámnak se a hülye professzornak. Nem véletlen, hogy mikor 46-ban mandula műtétre került a sor, kizárólag egy ágyas szobába voltam hajlandó bemenni a kórházba. Későbbiekben és jelenleg is, rengeteg pénzembe került ez a fóbia, mert kizárólag ezért csináltam mindig privát biztosítást, ami nem olcsó.
Nos B.-nek ma operálták a második kezét. Már a múltkor is sokkolt a körülmény, hogy 3 ágyas szoba, amiben mozdulni se lehetett.
Véleményem szerint ha alakit SZTK alapon beutalnak valahova, akkor maga a műtét jár neki. Extrát az extra szolgáltatásért fizetnek az emberek, itthon sajnos zsebbe. Kapott is a doktornő az első műtét után, de úgy látszik nem eleget. Most bementem és mit látok. 6 ágy, egymás hegyén hátán. Az ágy mellett a földön egy ócska koszos kacsa, amit feltehetően még az életben nem fertőtlenítettek. Műanyagot nem is lehet. Gondolom ezek a műanyagok egyszeri használatra lennének, de biztos, hogy sok éve használatban vannak. B. fekszik az ágyban, félmeztelenül. Mi van? betették az ágyba, félig alva és kész. Jómagam már többször ébredtem altatásból, de mindig volt rajtam valami kórházi ing. Nála is van pizsama, de nyilván senki se vette a fáradtságot, hogy rásegítse, amikor még félig aludt. Kórházi ing meg nincs.
Szégyenlem magam. Akinek ápolóra van szüksége ne engem válasszon. Olyan rosszul lettem percek alatt, hogy leraktam az enni és inni valót, na meg a fertőtlenitő kendőcskéket és elmenekültem. Haza utat végigbőgtem. Előjött minden, férjem kórház tartózkodása a Kékgolyóban, ami nem kórház volt, hanem egy pénznyelő automata, undorítóan közönyös orvosokkal, szakadt ágyneműkkel meg minden. Végül is nem ott halt meg. Nagyon időszerű a dolog nálam, most lesz a napokban 21 éve. Ma se értem, hogyan és miért éltem túl az egészet.

Ami kimaradt.

Kifelejtettem a legfontosabbat. Vasárnap minden nagy üzlet és áruház nyitva van. A kisebbek közül csak azok akik akarnak, gondolom tudják mi éri meg. Strand közelében minden nyitva volt.
Na meg még egy érdekesség. Szigoruan katolikus ország és mikor volt a nagy jelmezes farsangi felvonulás? Mult szombaton, tehát hamvazó szerda után másfél héttel. Erre nincs magyarázatom. Este 9-től éjfélig tartott és pont a szálloda előtt vonultak el. Ott ácsoltak egy emelvényt is, amin szerintem valami pontozó bizottság ülhetett, legalább is olyasmire utalt a ténykedésük. Rengeteg kocsi volt, mindegyik saját jól felerősitett zenével. A kocsik között vonult a jelmezes nép. Kb. másfél órát birtam lábbal, aztán ott hagytuk. Szerencsére aludni nem szoktunk éjfél előtt, mert nem láttunk ki a fáktól az ótra, de a zene bona jött teljes erővel.
Ami még érdekes volt, hogy általában szombaton és vasárnap teljesen kihalt volt a város.

Las Palmas

Las Palmas, Gran Canaria a legnagyobb kanári sziget, fővárosa. 380000 lakosa van. Kellemes város, hosszú homokos tengerparti részekkel, a háttérben dombokkal. Leginkább 3 részre lehet osztani. A legrégebbi város mag még Columbus idejéből való. Van is egy Columbus ház múzeummal. Nos abban a házban  biztos nem szállt meg, mert később épült. A szomszédos Kápolnában viszont imádkozhatott. A múzeumban fel van építve egy parancsnoki hajókajüt. Nem tudom mennyire hiteles, de korabelinek néz ki. Sok térkép, a különböző útjairól. Fantasztikus utakat tett meg. Az udvaron két hatalmas papagáj lakik. Szép még a katedrális, meg az egyéb sok templom is. Ebben a védett város részben minden kb. XVII. századi. Sétálóként igen zavaró, hogy embert nem látni, pedig laknak a házakban a fényesre szidolozott réz kilincsek és csengők alapján. Üzlet sincs egy szál se, tehát végül is elég sivár. Mikor ezt az eredeti várost kinőtték felépült a szecessziós város rész.A kettőt egy széles út választja el egymástól, ami valaha állítólag egy folyó volt. Ez a város rész is nagyon egységes, gyönyörű szecessziós házakat lehet látni, kioszkokat a parkban, szintén ilyen stílusban. Van egy sétáló utcája. Nos ez most nagy csalódás volt. 11 éve, mikor ott jártam a barátnőimmel, ez egy élő nyüzsgő utca volt. Tele kis üzletekkel, kávézókkal  és emberekkel. Most a kis üzletek megszűnve, részben bezárva. Helyette jött H&M. Zara stb. Ezek is üresek, kihaltak. Nincs az utcának már semmi hangulata.
Van aztán egy harmadik, modern városrész. Ott is a szokásos üzletek, egy nagy áruház. Mellesleg az elmúlt 11 év alatt felépítettek két elég nagy bevásárló központot. Ezekben is többnyire bezárt vagy üres üzletek vannak. Elég lehangoló. Mi csak a rossz idő elől menekülve mentünk el ezekbe, de semmi öröm nem volt benne. A modern városrész széle a tengerpart. Ott persze végig szállodák és apartman házak sorakoznak. Szépen kiépített sétány van és a széles homokos part is rendesen karban van tartva. Néhány elszánt, gondolom skandináv, turista fürdött a tengerben, ami feltehetően nem túl meleg. Utolsó két nap, mikor szépen sütött a nap, jót sétáltunk a sétányon, aminek a végében van egy remek hal vendéglő. Olyan igazi, ahol ki lehet választani, hogy melyik halat süssék meg nekünk, amit aztán szépen kifilézve tesznek az asztalra.
Nos az evés egy külön gond volt. A szálloda étterme csak este volt nyitva, ráadásul vacak is volt. Igy minden reggel néztük az esőt és gondolkoztunk, hogy hova is kellene menni ebédelni. Internet nagy segítség volt. A szálloda előtt mindig sorakoznak a taxik és bárhova mentünk mindig 5 EUR volt az ár, borravalóval. Ha nem esett az eső, akkor buszoztunk. Buszmegálló is volt a szálloda előtt, amivel a belvárost és a tengerpartot is remekül el lehetett érni. Minden buszra elöl kell felszállni és helyben venni a jegyet. A bérletek kártya formájúak és csak oda kell érinteni egy helyre, ami csipogással felel. Így a sofför ellenőrzi, hogy a fizetők mögött felszállóknak volt-e jegye. Mindenki fizet, öreg, fiatal egyaránt. Szerencsére ott nem divat a gyerekkocsival való feltülekedés a buszokra. Sok gyerek van, de azok feltehetően gyalog járnak. A gyerekek általában jobban meg vannak nevelve mint nálunk. Étteremben ülnek az asztalnál, esetleg gyerek székben vagy az anyjuk ölében és csendben vannak. Nincs visítozás, rohangászás, semmi. Szintén vendéglői megfigyelés volt, hogy senkit nem láttunk kredit kártyával fizetni. Üzletekben sem. Minden nap mentünk szupermarketbe vízért és valami vacsorára valóért, soha senki nem fizetett kártyával. Nagyon kellemesnek találtam, sokkal gyorsabban ment minden. A szálloda mögött volt egy szép park, játszótérrel,. de ott se visítoztak a gyerekek. Anyák vagy apák felügyelték őket. Ez csak azért is érdekes, mert amúgy a spanyolok elég hangosak. Nagyobb vendéglőben iszonyat hangzavar tud lenni. Utcán is kiabálva beszélgetnek, de a gyerekek valahogy még fegyelmezettek. Jött a parkba egy iskolás csoport, olyan 8-10 év körülinek néztem őket. Megszámoltam, 32 gyerek egy tanítónővel. Persze egyenruhában. Kicsit szétszéledtek, nézelődtek. Volt egy mesterséges tó amiben egy magányos hattyú lakott és sok hal. Aztán a tanítónő szolt és a gyerekek szépen sorba rendeződtek és mentek tovább. Imponáló volt.
Még néhány szó a szállodai reggeliről. Hihetetlen mennyiségű minden féle enni való volt. Nekem persze a csodás narancsfacsaró gép lett a kedvencem, ami a szemem láttára nyomta ki a mézédes narancsokból a levet. Igaz  a kávéfőző se volt kutya, ahol ki lehetett választani a kávé milyenségét és finom habos tejeskávét főzött. Mások persze másért lelkesedtek. Pl. volt lazac és pezsgő is. Első nap mondtam, ki az ördög eszik lazacot és iszik pezsgőt reggelire? Volt aki ette és itta is. Igaz hiába volt odakészítve pezsgős pohár, inkább a vizesből nyakalták. Gondolom otthon soha nem kerülnek pezsgő közelébe.

Ennyi jutott most eszembe a benyomásokról.