Hogy én milyen hülye vagyok!!!

Már jó ideje tele van a facebook a T-Com nekem még mindig matáv, reklámmal, miszerint ha náluk fizetek elő telefon, tv és internetre együtt akkor ilyen-olyan engedményt adnak.
Már többször elmentem a közeli Tpont előtt és mindig rengeteg ember várakozott. Ma elhatároztam, hogy utána érdeklődöm a dolognak. Húztam egy számot. Tizen voltak előttem, csak abból amit én húztam. Volt vagy 5-6 féle szám. Sebaj, elmentem újságot venni. Mire vissza értem, nem történt semmi. Ezen felbuzdulva lementem a Sparba is a kis cédulámmal, majd a pékhez. Mire vissza értem, mozdult valamennyit a sor. Sikerült leülnöm, elolvastam az újság első részét. Akkor már csak ketten voltak előttem. Mikor végre sorra  kerültem, érdeklődtem, hogy mit kaphatnék olcsóbban? Nő nézi, nézi a képernyőt, majd motyog valamit a hűségről. Mondom persze, hogy hűséges vagyok már vagy 20 éve. Igen, de most az idén márciusban újította meg két évre a hűségszerződést. És tényleg. Felhívott valaki a cégtől és csak mondta, mondta, hogy milyen jó lesz nekem, ha hosszabbítok. Untam már, mondtam ok. Így jártam. Fizetek továbbra is ugyanannyit mint eddig. Viszont ha már ott voltam.megkérdeztem, hogy az ezeréves mobil havidíjam vajh mitől nőtt meg 250 forinttal nagy hirtelen. Nő rámnéz,: biztos nem tetszett nyilatkozni. Kérdőjellé változva érdeklődtem, hogy ugyan mikor, hol és mit kellett volna nyilatkoznom? Állítólag többször is kiküldték a levelet, amiben nyilatkozhattam volna, hogy akarom-e a díjemelést. Aki nem nyilatkozott annak emeltek. Köpni nyelni nem tudtam. Közben persze biztos én vagyok a ludas, mert ami jön a különböző cégektől a pucér számlán kívül, azt én mindig egyből kidobom. Úgy kell nekem.:-(((

Újság hírek

Olvasom a zürichi újságban, hogy egy nagy több emeletes lakóépületben az elmúlt 6 hónapban négyszer volt tűz a pincében. Persze a szokásos cirkusz, tűzoltók, ház kiürítése és kisebb füstmérgezések. Végül a gondnok nagy titokban felszerelt egy kamerát. Hamarosan meglett a tettes, a ház egyik 83 éves öregasszony lakója. Lecsukták, kivizsgálták és megállapították, hogy kezdeti demenciában szenved. Átrakták a psychiátriára. Elérkezett a tárgyalás napja. Bíró rájött, hogy süket a delikvens, így lement a pulpitusról és elé ülve ordítozott a tény állásról. Tettes elismerte, hogy magára ismer a filmen, de ő nem volt akkor a pincében és tüzet se gyújtott természetesen soha. Biztos vitte magával a tűzre valót, mert a ház távfűtéses.
Igaz, hogy a titokban felszerelt kamera elvben nem fogadható el bizonyítéknak a bíróságon, viszont az anyagi kár már meghaladta a százezer frankot plusz nem is teljesen veszélytelen a játék. Így mamust elítélték 1 év 4 hónapra. Most a megfelelő szervek megkapták a feladatot az elhelyezését illetően. Ő közben hangoztatta, hogy haza akar már menni. Mit mondjak,  nem egy életbiztosítás egy ilyen házban lakni.
Nálunk is a házban, már mindenki 80 pluszban van. Szerencsére még senki nem gyujtogatott és a vízcsapokat is elzárják. Nem úgy mint Lényemnél néhány éve, amikor a felette lévő öreglány nyitva hagyta a kád csapot, majd ismeretlen helyre távozott. Mi se voltunk itthon. Akkor derült ki a dolog, mikor Lényem alatti lakás falán ömlött már lefele a víz. Jó pár hónapig tartott mire kiszáradt teljesen a fal.:-(

Ez is Amerika

 

A képen látható, általam csak "szekértábornak" nevezett "lakópark"  igen gyakori jelenség Floridában. Ilyen kócerájokat hirdetnek kiadásra és eladásra is. El se tudom képzelni, de vannak emberek akik ilyen helyen élik le az életüket. A telepen belül van autóút és természetesen minden kaliba mellett áll egy autó. Amelyiket lefényképeztem az büszke amerikai, mert még zászlója is volt. Ezt a hazafiak szokták kiaggatni.

Hálás lennék ha jönne visszajelzés, vajh látható-e valóban a kép, mert én csak valami ikon szerüséget látok.:-(

Rémhírek

Olvastam már tegnap is a facebookon, hogy egy rokkant nyugdíjas megműtötte saját magát. Eltávolította a vérrögöket a lábából stb.
Ma beleolvastam a kommentekbe. Egyetlen ember nem kérdőjelezte meg a hír igazságát. Elképzelhetetetlen számomra a dolog. Egyáltalán honnan tudta, hogy hol az a vérrög, másrészt egy ilyen vérrög nem borsó nagyságú, jó esetben nem is látni szabad szemmel, pláne ha ömlik a vér.  Aztán lehet akár milyen kemény ember, egy ilyen fájdalomtól simán elájul, sőt el is vérezhetett volna.
Igazán nem védem a magyar egészségügyet, még ha pillanatnyilag jó benyomásaim vannak is. De ekkora hülyeséget bevenni és terjeszteni, az ész megáll! Aztán elgondolkoztam, hogy semmi se véletlen, a kommentelők nyilván a jelenlegi kormányra szavaztak, mert akkor azok hintették a port.:-(((

Hihetetlen történet.

B.-nek már utazás előtt kiderült, hogy Carpat alagút syndromája van, ami azt jelenti, hogy elérzéketlenedtek az ujjai. Meg kell operálni. Miközben ő az orvosnál járt, ahová a körzeti küldte én a neten nézegettem egy jó kézsebészt. Találtam is egyet. Mit ad Isten őt az orvosa ugyanahhoz utalta. Sebész a Sportkórházban dolgozik, de mint én kikutattam a Budai Egészségközpontban is rendel. Ma reggel próbált ott B. időpontot kérni és valami októberi dátumot kapott, szín maszek alapon.
Erre én felhívtam a beutalón szereplő számot és láss csodát, aug. 17-re kaptam neki időpontot. Csodálkozom, de van ilyen. Az igen rendes és alapos neorologus, akihez a körzeti utalta, rengeteget foglalkozott már vele. Elküldte valami különleges és ritka betegségek intézetébe, ahol műszeresen megállapították a bajt. Eddig még senki egy fillért nem kapott.
Körzeti aki szintén egy lelkiisemeretes fajta, karácsonyra szokott kapni egy borítékot. Ha baj van házhoz jön, ami számomra szintén egy csoda. Ilyet egyetlen országban se tapasztaltam vagy hallottam, hogy orvos házhoz menne. Szóval nem tudom. Lehet, hogy a honfitársaim rontják el az orvosokat?

Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy pocsékul fizetik az orvosokat és végül mindenki fog kapni borítékot, de itt a példa, hogy megy ez anélkül is.

Amerikának vége, de az élet megy tovább!

Tegnap haza érkeztünk B. szerint életünk legrosszabb útjáról. Ez az út végig idegeskedés izgalom volt. A 10 év alatt nem hangozz el köztünk összesen ennyi hangos szóváltás , mint ebben a közel 3 hétben. Nincs persze jelentősége és el van minden feledve. Egyszerűen mindketten idegesek voltunk. Ehhez társult az extrém kellemetlen időjárás, ami röviden egy borús török gözfűrdőnek tudnék csak leírni. Ha kis is sütött egy néhányszor rövid időre a nap, akkor se volt sok kedvünk menni sehova a hihetetlenül fullasztó pára miatt. No meg nem egyszer valamelyik hivatalban vártunk a sorunkra, a kint 30+ fok után a benti 17-18 fokban.
A csúcs aztán az utolsó nap jött. Miután hétfőn délben átadtuk a lakást, aznap éjszaka már egy szállodában kellett aludnunk. Szerencsénkre a vevő egy kellemes ember, így ott hagyhattuk a nagy kofferjeinket a lakásban másnapig. Ettől kezdve, úgy éreztem magam mint a kivert kutya. Az érzés hamarosan fokozódott. Elmentünk a szállodába, ami jónak tűnt. Egész közel hozzánk, ismerős környezet. Bementünk és egy pillanat alatt belénkfagyott a lélek. A légkondi 62 fok Fahrenheitre volt állítva. Még B. is megborzongott. Gyorsan átállítottuk a szokásos 74-re és kimenekültünk a szobából. Elmentünk ebédelni, majd órákat bolyongtunk egy mallban, leginkább a lemerült karóra elememet kellett kicseréltetni. Végül visszatértünk, jó fáradtan, a szállodába. Ott akkor nem volt már hideg, viszont érezhetően nedves volt a levegő. Ismét megoldódott egy rejtély, hogy miért is hűtenek mindenütt esztelen hidegre. Primitív a klíma rendszerük, nem képes a nedvességet kivonni a levegőből. Ez egyébként alap követelmény a klímáknál. Ráadásul nagy hangon ki-be kapcsolt a rendszer, egyszóval borzalmas volt. Egyedül a folyósokon volt normál légkör, de ott nem lehetett aludni.
Amerikai szállodák jellemzője a hatalmas szoba. Náluk ez a fontos. Partit lehetett volna rendezni, de a koffert csak a földre lehetett lerakni. Nagy ágy, vele szembe hatalmas képernyő, majd a sarokban egy jó méretű íróasztal. Közben üres fal, ahol bőven lehetett volna valami állványt, padot vagy valamit oda rakni a bőröndöknek. Volt egy szófa is, sajnos ott fújt a leginkább a hideg levegő. Ehhez a táncteremhez képest kicsi fürdőszoba, ahol se fűtés se hűtés nem volt. Szálloda ott a tengerparton üdülésre szolgál, így ez a megoldás elég primitív. Volt pool is meg wirlpool, szóval nem egy átutazó motel volt a hely. Na és a reggeli. Önkiszolgáló, ez rendben. De eldobható tányér, pohár, plasztik kés meg villa. A kaja és ital kínálat ennek megfelelő. Az IKEA ehhez képest egy első osztályú étterem.

Visszagondolva a megtapasztalt amerikai szállodák mind ilyenek voltak. Még az eszméletlenül drága newyorki is. Ott pl. szekrény nem volt csak fogasok és a fürdő akkora volt, hogy a fogkefe és fogkrém számára se volt egy polcocska vagy valami. Volt viszont egy nagy szoba, szárnyas ajtókkal összenyitva a háló résszel. Ha az ember tripadvisoron vagy más hasonló helyen szálloda értékeléseket néz, az  amerikaiak mindig kifogásolják, hogy kicsi a szoba. Azt, hogy normális a hűtés és fűtés, tisztességes a reggeli, észre se veszik.
Na persze ahhoz, hogy tudjam mennyire igaz volt a régebben elterjedt hit, miszerint az amerikaiaknak főleg a látszat a fontos, hogy nagy általánosságban primitívek, unpraktikusak, nem tudnak gazdálkodni a lehetőségeikkel stb. stb. kellett egy ilyen alaposabb környezet tanulmány, amiben részem volt az utóbbi években. Apám barátainak elbeszéléseiből valamint olvasmányaimból kialakult ellenszenves Amerika kép egy jottányit se változott pozitív irányba. Most már tudom, hogy nem voltam igazságtalan, a valóság még sokkal rosszabb mint amilyet képzeltem.

Most örülök, hogy Európában vagyok, hogy ide születtem, mert a kultúra mégis csak itt lakozik és nem odaát.
Lassan bevetem magam a mindennapokba és biztos leszek a jövőben is közlendőim, ha nem is Amerikával kapcsolatosak. Új blogot lusta vagyok nyitni, akit érdekel majd olvas itt tovább. Vannak még előttem utak, lesz beszámoló is ha nem is napi rendszerességgel.

Zajlik az élet, csak lassan.:-(

Az éjjel és ma egész nap is ömlött az eső. Reggel megjelent az autó hirdetésünk az ujságban. 10-kor telefonált valaki, hogy megnézné, egy óra múlva itt lesz. Eltelik az óra, telefon, majd most indulnak mert eddig nagyon esett az eső és tényleg esett nagyon. Végül egy óra után megérkeztek és meg is vették az autót.
A csomagszállítókat három órára vártuk, előzetes telefon szerint. B. reggel korán még pakolgatott egy kicsit, de végre le lett zárva minden doboz. A végén már kénytelen voltam odanézni, hogy mit pakol, mert kitüremlekedett a cucc a nappaliba a tv elé. Mondogattam magamban, nem szólok, nem szólok. De azátn mikor kimentem a konyhába és eltüntek az összes késeim és az olló is, mégis megszólaltam. Otthon két komplettül felszerelt háztartásunk van, minek???? De drága ember már csak ilyen. Elképzelhetetlen cuccokat költöztetett haza, anno mikor eredetileg haza költözött. Mikor feljött Pestre nem győztem elajándékozni és kidobálni a sok fölösleges holmit. Most közöltem, hogy hozzám ne hozzon semmit, a két vastag téli pongyolámon kívűl, ami tömitésnek kellett.  Szóval azt hittem, nyugodt napom lesz. Persze nem lett. Az autóért holnap délelőtt jönnek. Gyorsan kellett szerezni egy bérautót. Ez nem gond, a kölcsönző közel van, hatig el kell hozni. A csomagszállítók, meg nem jöttek. Telefon, visszahívás úton vannak. Végül félhatkor csak elment, mondanom se kell, hogy 10 perc múlva itt voltak és nagyon siettek. MInt mesélték, időnként félre kellett állniuk, mert annyira esett az eső, hogy nem láttak az orrukig sem. Mondtam, mese nincs, eddig mi vártunk, most nekik kell egy kicsit várni. Nemsokára megérkezett B. és most végre elvonultak. Már csak egy kérdés van, mit csinálunk itt most még egy hétig ebben a dög időben.