Mit csinálunk itt?

Bosszankodunk és ügyintézünk, mert az itteni dolgok se mennek úgy mint kellene. Kezdődött a tv-net-telefon előfizetéssel. Szerződés szerint, ami már pár éve működik, ha elutazunk bejelentjük és akkor kikapcsolnak mindent. Mielőtt jövünk B. telefonál és mire megérkezünk vissza kapcsolják. Eddig működött. A számlát, távollétünk alatt, egy jelképes kis összeget a bankszámláról vonják. B. persze lezser, soha nem néz utána. Nos az idén megérkeztünk és nem volt semmi. Másnap délután, mikor magunkhoz tértünk, telefonáltunk. Közölték, hogy több mint $ 300 adóságunk van. Nosza bementünk az üzletükbe kifizettük. Másnap jött a szerelő és bekapcsolta. Az üzletben ülő nő, csak meredt a computerre, de semmit nem tudott onnan kiolvasni. Most majd talán valamikor küldenek egy teljes számlakivonatot és akkor majd meglátjuk mi történt.
Van egy nagy áruházlánc ahol elég sokat vásároltunk. Mindig nógattak, hogy miért nincs kártyánk tőlük. Többször rábeszéltek, 10-15% engedményt adtak, hogy kérjünk kártyát. Már nem emlékszem hányszor próbáltuk és mindig visszadobták. Az ok: nincs kredit történelmünk. Honnan is lenne, mindent mindig készpénzért vettünk. Aztán egyszer megint nógattak és hiába mondtuk, hogy úgyse, csak kitöltötték a papirt és láss csodát, megkaptuk a kártyát. Használtuk is. Az elszámolás havonta jött. Tudtuk, hogy nem leszünk itt, így elutazásunk előtt bementünk az ügyfélszolgálatra, kértük, hogy nézzék meg mennyivel tartozunk és kifizettük ott helyben. Eltelt jó néhány nap mire B. elkezdte felnyitogatni az ide érkezett leveleket és csak meregette a szemét, ,mert rendszeresen érkezett felszólítás a fizetésre, egyre magasabb késedelmi kamattal. Az eredeti tartozásunk duplájára nőtt, miközben már ki volt fizetve. Nosza be az áruházba, ahol az ügyfélszolgálat hűlt helyét találtuk csak meg és egy telefont. Telefonon semmire se mentünk. Itthon örült keresgélés kezdődött és tiszta véletlenűl megtaláltuk a papirt amikor kifizettük a számlát. Itthonról aztán hosszas gombnyomogatás és a személyi szám többszöri bepötyögése után végül sikerült valakivel beszélni. Most ezzel is ott tartunk, hogy majd ők lekérik az összes számlákat fizetéseket stb. és majd értesítenek. Kezünkben a papir, így várunk. Állítólag nem mi vagyunk az egyetlen reklamálók. Csak remélni tudom, hogy ezt a két dolgot sikerül majd a maradék 6 hétben kideríteni.

Utazás

Kezdem az elejéről. A taxi reggel 7-re jött, ami nálam már önmagában egy dráma. Mindig is féltem a betöréstől és mióta megtörtént nem lett jobb. Teljes hisztériában vagyok indulás előtt. Igaz, mióta tavaly B.-nál megevett egy moly egy fél szőnyeget, most már a molyoktól is félek. Nem vagyok normális, de az ilyesmi a korral nem lesz jobb. Szóval az előirt időben fél nyolckor kint voltunk a repülőtéren. Átestünk a szokásos cirkuszon, biztonság meg egyéb és néztük honnan is fogunk indulni. Egyből kiderült, hogy félóra késés van. Kezdhettem az újabb szorongást, elérjük-e a tampai gépet.
Várakozás közben jót derültünk, hogy a vizair utasokat gyalog végig vonszolták a repülőtéren a jó messze kiállított géphez. Tudom én miért nem akarok soha fapadossal utazni. Már a normál buszozást is utálom, hát ha még ki kellene gyalogolnom. Közben volt idő, meg vizitáltam a mellék helyiséget is. Mit mondjak egy szégyen. Tiszta volt ugyan és papír is volt, de kéztörlő már nem és szárító sincs, szóval szárítsd magad. Plusz valami ócska laminált lapba vannak beszerelve a mosdók, ami már kopott és oldalt kilóg a pozdorja lemez. Minden más csillog-villog a váróban.
Ezek után Zürichig szerencsésen eljutottunk. Szaporáztuk a lépteinket de végül is gond nélkül elértük a tampai gépet. Ez egy charter járat. Beszálltunk és örvendeztünk az új üléseknek. A régiek iszonyatok voltak, mechanikusan lehetett csak dönteni és felállítani és komoly erő kellett hozzájuk. Most az újak érintésre működnek, külön képernyő minden üléshez, szóval remek. Alig, hogy felszálltunk a kapitány bejelentette, hogy erős ellenszélben fogunk menni, ezért az út 11 óra 15 percig fog tartani.Nos nincs az az ülés amiben ennyi időt könnyedén ki lehetne bírni. Pozitív volt, hogy nem jéghideg száraz levegőt fújtak be, hanem normál hőmérsékletűt. Ez egy nagy újítás. Normál esetben mindig extra takarókkal töltöm az utat. A gép végig rázott, mint egy ócska pesti busz, ez persze a turbulenciák miatt volt, túlzottan nem izgatott. Ezek után megnéztem 3 filmet, otthon a tv előtt egyre sincs türelmem. Persze ettünk is, olvastam is az újságokat, de még mindig nem értünk ide. Jót szórakoztam a folyosó másik oldalán ülő idevalósi banyán. Rózsaszínre volt festve a haja, eleinte egy kis hetyke tigris mintás sapka volt a fején. Amint hátra dőlt kinyílt a szája és már aludt is. Aztán filmet nézett. Csak arra lettem figyelmes, hogy rugdalózik, ugrál és hadonászik a székben. Aztán kiderült, hogy valami zenés filmet nézett és arra vonaglott. Erősen 60+ volt amúgy, de egy kis fekete mini ruhácska volt rajta, mezítlábasan magas sarkú szandálban. nem tudom hogy került ki a repülőtérre, mert Zürichben nem volt meleg. Megérkezés előtt elvonult majd egy illat felhőbe burkolva totál rózsaszínre kifestve tért vissza. Messziről látszott hova valósi, de megérkezéskor mondta is, hogy végre itthon.
Amint lehetett felpattantunk, szedtük a cuccunkat és nyomultunk kifele. Rendszerint egy rosszul világított földalatti labirintuson kell végig menni itt, de közben valamit átépítettek. Alig hogy kiértünk már be is tereltek a bevándorláshoz. Indultunk a bennszülött sor irányába, de nem. Először az automatákhoz kellett menni. Álltunk ott mint bálám szamara, talán egy embert láttam, aki bőszen elkezdte nyomkodni, a többinek sejtelme se volt, mit kellene csinálni. Aztán előkerültek a segéderők és miután B. meg se mozdult szépen végig csinálták az egész nyomkodós programot. Először neki aztán nekem is. Végül kaptunk két slejfnit amin már az ujjlenyomatunk és a fényképünk is rajta volt. B. már ezen dühöngött, hogy neki is kellett ujjlenyomat és fénykép. Eddig ezt csak velem játszották végig minden alkalommal. De ezután jött a csúcs, mert mindezek után még a normál bevándorlós hivatalnoknál is sorba álltunk. Ő még hosszan tanulmányozta mindkettőnk útlevelét, kérdezte, hogy mikor utaztunk ki meg be. Mi köze hozzá?!? A végén engem komolyan megfenyegetett, hogy el fogom veszteni a zöld kártyámat, ha nem leszek eleget itt. Én persze csak a vállamat vonogattam, de legszívesebben megmondtam volna neki, hogy tehet egy szívességet.
Ezután össze szedtük a csomagunkat és elindultunk a taxik irányába. Végig tülekedtük teljes hosszában a repülőteret, taxi sehol. Ezután megtudtuk, hogy a másik végén van újabban az állomás, de ez sehol nem volt kiírva.  Itteni idő szerint este 8-kor érkeztünk a lakásba, de a mi időnk szerint akkor már éjjel 2 óra volt, tehát már 22 órája ébren voltunk. Röviden körbe néztünk és bezuhantunk az ágyba. persze hajnalban már fent voltunk. Kiderült, hogy se tv, se telefon se net. Délig tartott míg B. végre rájött, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni, telefonálnia kell. Valamit eltoltak a központba és másnap délig kellett várni a szerelőre. Autó szerencsésen elindult indulhattunk pénzért és vásárolni. Mindenünk fájt, hátunk, derekunk és a lábunk. Nem nekünk való ez már, lassan B, is megérti.

Egészségügy

Szidjuk a magyar egészségügyet nem is oktalanul. Aztán ha meghallgatunk egy német egészségüggyel kapcsolatos tv vitát, akkor lehet kicsit vigasztalódni. Mert mi derült ki? Ott is hihetetlen várakozási idők vannak. Az ország egyes részein szemorvosra és ortopédre nem ritka a 6 hónapos várakozási idő. Ráadásul a privát rendelővel rendelkező orvosok igen magas százaléka 60+ tehát 5-6 éven belül elmegy nyugdíjba. A fiatalok nem akarnak saját praxist, inkább klinikákra mennek dolgozni. Egyre több az alkalmazottként dolgozó orvos.
Elmondta egy jelenlevő nö, hogy agydaganata volt. Beutalóval rengeteget kellett volna várni a neorologusra ezért sokat hazudott, minden panaszát eltúlozta, hogy hamarabb bejusson. Az elküldte MRT vizsgálatra, amit csak privát összeköttetések segítségével tudott elintézni 10 nap múlva. Aztán már rögvest műtötték és kiderült, hogy a várakozási időt nem élte volna túl. Jelen lévő szakértők szégyenlősen hümmögtek. A szintén jelen lévő egészségügyi miniszter valami féle új törvényről mesélt, amit az orvosok rögtön lehurrogtak. Na és persze a privát biztosítottaknak előnyük van, nem kell várakozni. A baj csak az, hogy az ösznépesség 8% -nak van csak privát biztosítása, mert eredendően egy régi jól bejáratott alap biztosítás van az országban, ami mostanában kezd csak döcögni.
Persze nekem ez nem új. Svédeknél orvoshoz jutni már az én időmben is nagy feladat volt. 1970 körül államosították a háziorvosokat és ettől sem lett semmi jobb. Orvosi segéd személyzet hadán kell átverekednie magát az embernek ha orvoshoz akar jutni.
Svájcban a 70-es években végigtelefonálgattam a zürichi szemorvosokat, amíg végre egy hajlandó volt előjegyezni 2 hónap múlva kaptam időpontot. Fülorvos ugyanez. Nagyon hamar rájöttem, hogy privát biztosítást kell kötnöm.
Ezektől az elrettentő példáktól persze nem lesz itthon jobb semmi, de egy kis szervezés és poroszos rend nem ártana itt sem.

Vigadó, operafilm

Tegnap a Vigadóban voltunk, mert ott vetítették a Royal Opera House (London) Andre Chenier c. opera előadását.
Elöljáróban csak annyit, hogy a kitett tábla szerint a vigadót csak saját felelősségemre látogathatom. Tény, hogy életveszélyesn csúszós a padozat. Első látogatásomkor majdnem elröpülten a mellékesből kijövet. A mellékest ajánlom mindenki figyelmébe, mert olyan csicsás ajtókat még senki sehol nem látott ilyen helyiségen mint ott van. Szóval  a padló csúszik, de erre nem az a megoldás, hogy leteszünk szőnyeget, vagy keresünk megoldást a csúszás mentesítésre. Nem, kiteszünk egy táblát, ha nyakad töröd a te bajod.
Szerencsére van lift, így miután elóvatoskodtunk a ruhatárba, a lift felvitt a 4. emeletre, ahol a moziterem van. Aránylag pontosan kezdték, illetve mégse. Mert mindenkit beterelnek a terembe, ahol először végig hallgatjuk a ROH reklám dumáját, valamit  némi izelitőt is kapunk az operából. Ezek után bejön egy nő és immáron magyarul bemutatkozik, hogy ő a mit tudom én milyen Kft vezetője, majd hosszasan mesél az operáról, amiről nem mellesleg mindenkinek a kezébe nyomtak egy jól megcsinált ismertetőt a bejáratnál. Igy aztán jó 25 perc duma után kezdődik végre az előadás.

Először mutatták a ROH előcsarnokát, ami totál úgy nézett ki mint  a Nagycsarnok. Belől már normális 3 emeletes terem, körbe páholysorral. Kezdődik a tényleges darab. A szinpadkép kellemes meglepetés. Semmi szupermodern kitaláció. A darab a francia forradalom idején játszódik a berendezés és a jelmezek tökéletesek. Az énekesek is. Névről és látásból csak egyet ismertem a jelenlegi világszám tenort Jonas Kaufmannt. Nagy hang, feltűnően jó megjelenés csak lelkesedni lehet. A többi se rossz. Bariton kifejezetten tetszik, mármint a hangja. Szoprán se rossz, csak kicsit túl terjedelmes. Ez kellemetlen, miután gyakorlatilag ő az egyetlen túlsulyos szereplő, de szépen énekel. A zene sajnos számomra teljesen semmitmondó. Kellemes dallamok, de a végére egy hang nem sok, ami megmaradna belőle. Biztos nem véletlen, hogy elég ritkán tűzik műsorra ezt az operát. Négy felvonás elég sok volt.
A vigadóban nem annyira kellemesek a székek mint az Urániában, viszont az akusztika sokkal jobb. Állítólag direkt erre a célra csinálták ezt a termet és valóban látszik a mennyezeten, hogy hang visszaverők vannak és a hangerő se elviselhetetlen.
Ezt is mint olyan sok minden mást gondosan titokban tartják. Jómagam csak a Jonas Kaufman fanclub oldalán találtam rá erre a helyre. A terem tele volt, lehet, hogy csak én vagyok béna és nem veszek észre semmit. Ma olvastam pl., hogy Pesten is volt operabál. Nem mintha el akartam volna menni, de volt erről valahol plakát az utcákon és főleg reklámozták külföldön? Annyi mindent lehetne csinálni ebben a városban jó marketinggel, de sajnos erre nincs pénz.

Mindenféle hírek

Kedvencem a görög komcsi-proli miniszterelnök, tegnap elmondta a programját. Lesz minden lehetőleg ingyen. Áram és utazás ingyen lesz. Minimálbért felemelik és most jön a csúcs. A "szegény" nyugdíjasoknak, akik ugye legkésőbb 45 évesen nyugdíjba mehettek már, lesz 13. havi nyugdíj. Na és mennyi az alacsony nyugdíj, aminél ez jár? 700 EUR! Tudomásom szerint Görögország kifejezetten olcsó volt a nyaralóknak is, innen nézve. Igy a 700 EUR elég tisztességes pénz. Sok német özvegy asszony örülne ha ennyi nyugdíjat kapna, miután végig dolgozta az életét. Eszem megáll, hogy kinek mi a kevés.

Nagy a felháborodás a szent anyák közt, mert a pápa azt merte mondani, hogy egy pofon néha direkt jót tesz a gyereknek. Szerintem is, pedig jómagam nem is egyet kaptam. Persze mai felfogás szerint totálkáros a lelkem. Szerencsére ezt én soha nem éreztem. Azért tegnap, olvasva a kommenteket, úgy tünt mintha ma is el- elcsattanna itt-ott egy-egy pofon. Csak remélni lehet, hogy a kedves szülő nem jár utána Canossát a gyereknél és kér többször is bocsánatot. Láttam már ilyet is. Akadtak persze olyanok is akik állították, hogy ők soha egy újjal hozzá nem érnének a gyerekükhöz. Képzelem hányszor rugdosta meg vagy köpte le őt a gyereke.

No és végül a drága tót szomszédaink. Mennek szépen vissza a középkorba. Népszavazás a homoszexuálisok ellen! Hol élnek ezek? Az istenadta nép meg tojt elmenni szavazni, valami 20% volt a részvétel, minek következtében érvénytelen lett az egész cirkusz. A költségeket behajtanám az inditványozókon.

Farsang

Irigykedem egyfolytában. Ilyenkor Bécsben báloznak az emberek. Elképesztő mennyiségű bált rendeznek, garantáltan mindenkinek jut, akinek kedve van hozzá. Látni persze csak az operabált lehet a tv-ben. Oda nem is vágyom, nagyon siki-miki, mindenféle szátokkal és sztárocskákkal. De nézni azért jó.  A gyönyörűen betanított első bálozókat, a közönség fantasztikus ruháit és a műsor is méltó szokott lenni a helyhez. Sajnálni csak azt a több ezer virágot sajnálom, amivel ilyenkor feldíszítik a házat. Azok sajnos halálra vannak ítélve. Az igazán elegáns bál a filharmonikusoké. Sajnos azt soha nem lehet látni éppúgy nem mint a megszámlálhatatlan többit se. Elképesztő mennyiségű bál van, minden szakmának van saját bálja, de szerintem az x. kerület horgoló női egyesület is rendez magának bált. Ezek persze már nem olyan előkelő helyeken vannak, mint az opera, zeneakadémia vagy a Hofburg, hanem kisebb termekben, esetleg vendéglők külön termeiben.
Az igazság az, hogy ilyen bálozás volt azelőtt itt is. Anyám mesélt róla, hogy voltak a Vigadóban "rongyos" bálon, oda akármilyen ruhába lehetett menni, azért volt ez a neve. Fiatal korukban nekik se tellett szép ruhákra. Aztán báloztak még a 40-es években is, egészen a kommunisták uralomra jutásáig. Akkoriban számoltam az éveket, hogy mikor mehetek én is, valamint elterveztem, hogy milyen szép lesz az első bálozós ruhám. Ebből persze nem lett semmi.:-(((

Aztán irigylem még a Rajnavidéki németek farsangját is. Már két teljes estét sikerült magamban röhögve eltölteni a tv előtt és még nincs vége. Áachenben főleg politikusok voltak jelen és egymást beszélték ki Hofi színvonalon. Nincs kivétel, mindenki sorra került. Tegnap a kölni közvetítést néztem. Ott nem csak a szereplők, hanem a közönség is mindenféle vicces ruhákba öltözik és együtt röhög, énekel táncol az egész terem, 20 évestől a 70+ig. Az előadók szigorúan amatőrök. A zenészek nem. A karnevál egyesületeknek hosszú tradíciójuk van. Foglalkozásra való tekintet nélkül lehet tag bárki, legalább is erre következtetek az előadókról, akik közt volt tisztviselő, iparos, tanár és orvos is. Kíváncsi lennék, hogy maguk irják-e a szövegeiket, vagy van professzionális segítségük. A végeredmény minden esetre remek. Ha én itt ülök egyedül és hangosan röhögök, akkor az a humor ül. Sajnos a mindenkori "fiuk" nem tudnak/tak németül. Ebben is a férjem volt az igazi, bár azóta sincs okom panaszra.

Uránia mozi

Tudomásomra jutott, hogy az Urániában is adnak közvetítéseket a MET-ből (Metropolitan Opera NY). Tegnap a Hoffmann Meséit láttuk, próba képen. Még mindig nem döntöttem el, hogy akarok-e több ilyen közvetítést látni, de egyelőre nincs is olyasmi műsoron ami érdekelne. Szóval először is maga a mozi, amit kb., 50 éve nem láttam belülről. Nem tudom új korában is ilyen túlcsicsázott mór palota volt-e most az. Ízlés dolga, de nem az én világom. A maga nemében igen szépen meg van csinálva.  Közönség átlag életkora 65+, de mit is várjon az ember opera közvetítésnél. Tele van a terem, az utolsó jegyekből válogattam egy hónappal ezelőtt.Nagyon kényelmesek a székek, van bőven hely a lábnak és minden honnan jól lehet látni. Korán oda értünk, volt alkalmunk jól körülnézni. Végre aztán elkezdődött az előadás, illetve némi amerikai és MET reklám, majd jött egy igen testes nőszemély. Ő volt a moderátor. Hogy nem találtak csinosabbat, nem értem. Európai tv opera közvetítéseken mindig egy normál alkatú, többnyire csinos nő tölti be ezt a szerepet. Nyomta a nő a szöveget, amerikaiul persze, nem tudom hányan értették. Én nem, az biztos. Aztán végre megszólalt a zene. Egy mozi tere sajnos kevés egy ilyen zenekarnak, de ezen gyorsan segítettem, kikapcsoltam a jobbik fülemet. Azért így sem tudott igazán szólni sajnos. Ez volt az első tanulság. Zenének tér kell.
Énekesek nagyon jók voltak. Egyedül a baritonistát ismertem, Hampton, tényleg világhírű mert van hozzá rendesen hangja. Olasz tenorista volt, szintén jó, mezzoszoprántól idáig-odáig voltam. A három női szerepben Olympia ragyogó koloraturszoprán volt és ott kezdődött az időhúzás. Hogy miért miért nem de háromszor elismételte az áriáját. Közben be volt vetve hatalmas statisztéria, amire részben semmi szükség vagy ok nem volt. Az ember annyiszor látta ezt az operát, többnyire tv-ben, hogy tudjuk kb. mi az ami kell.
Második felvonásban kicsit szerencsétlen volt a választás, mert az egyetlen igen teltidomú művésznő énekelte a tüdőbajos leányzót, aki meg is hal. Látványnak elég gyenge volt, de a hangja szép. Ez a felvonás nekem kicsit gyenge volt rendezésileg.
Harmadik felvonás Velence. Mezzoszoprán gyönyörűen énekelte a darab slágerét a barkarolát és megint az érthetetlen tömeg a szinpadon. Az előző felvonások statisztériája is mind felvonult a normál velencei kép statisztériája mellé. Ami elmaradt a másodikban be lett dobva a harmadikban.
Közben már túléltünk két hosszú szünetet és reménykedtem a gyors befejezésben, nem oktalanul. Ma alaposan utána néztem, nem a memóriám csal, hanem a befejezés tényleg gyors szokott lenni, de nem itt. Bedobtak ebbe a röpke jelenetbe apait anyait. Voltak táncosok, bábuk, pincérek, félmeztelen nők meg amit a képzelet csak meg tud szülni minden és sok, majd nyúlt,. nyult az egész mint a rétestészta. A lényeg végül jól elveszett a sok kellék közt de röviddel 11 óra előtt végre befejeződött az egész.
Érdekesség volt, hogy közölték ez nem felvétel, hanem élő közvetítés, állítólag műholdas átvitel. Ezt még csak értem de mégsem. Nem lehet élő az idő eltolódás miatt, tehát ha műholddal jött is akkor is felvették mondjuk DVD-re. Akkor viszont nyugodtan le lehetett volna csípni a kövér szőke nő, hazai közönség számára, teljesen fölösleges dumáit. Viszont tényleg mutatták a nézőteret, láttam kedvenc csillárjaimat a MET-ben. Szerencsére az ott uralkodó jeges hideg levegőt nem éreztük, amit biztos egy jó pont nálam. Végül is egy többnyire élvezetes este volt, de erősen gondolkozom, hogy akarnék-e még több ilyet. Mindeközben már van jegyem február 15-re a Vigadóba, ahol valami hasonló lesz de a Royal Opera House-ból Londonból. Plusz pont, hogy kedvenc tenorom Jonas Kaufmann fog énekelni. Az operát valamikor egyszer láttam a ködös múltban, semmi emlékem nincs róla a pár nagy árián kívül. Jegyem az utolsó sor szélére szól, tehát könnyű a menekülés ha nem tetszik.