Uránia mozi

Tudomásomra jutott, hogy az Urániában is adnak közvetítéseket a MET-ből (Metropolitan Opera NY). Tegnap a Hoffmann Meséit láttuk, próba képen. Még mindig nem döntöttem el, hogy akarok-e több ilyen közvetítést látni, de egyelőre nincs is olyasmi műsoron ami érdekelne. Szóval először is maga a mozi, amit kb., 50 éve nem láttam belülről. Nem tudom új korában is ilyen túlcsicsázott mór palota volt-e most az. Ízlés dolga, de nem az én világom. A maga nemében igen szépen meg van csinálva.  Közönség átlag életkora 65+, de mit is várjon az ember opera közvetítésnél. Tele van a terem, az utolsó jegyekből válogattam egy hónappal ezelőtt.Nagyon kényelmesek a székek, van bőven hely a lábnak és minden honnan jól lehet látni. Korán oda értünk, volt alkalmunk jól körülnézni. Végre aztán elkezdődött az előadás, illetve némi amerikai és MET reklám, majd jött egy igen testes nőszemély. Ő volt a moderátor. Hogy nem találtak csinosabbat, nem értem. Európai tv opera közvetítéseken mindig egy normál alkatú, többnyire csinos nő tölti be ezt a szerepet. Nyomta a nő a szöveget, amerikaiul persze, nem tudom hányan értették. Én nem, az biztos. Aztán végre megszólalt a zene. Egy mozi tere sajnos kevés egy ilyen zenekarnak, de ezen gyorsan segítettem, kikapcsoltam a jobbik fülemet. Azért így sem tudott igazán szólni sajnos. Ez volt az első tanulság. Zenének tér kell.
Énekesek nagyon jók voltak. Egyedül a baritonistát ismertem, Hampton, tényleg világhírű mert van hozzá rendesen hangja. Olasz tenorista volt, szintén jó, mezzoszoprántól idáig-odáig voltam. A három női szerepben Olympia ragyogó koloraturszoprán volt és ott kezdődött az időhúzás. Hogy miért miért nem de háromszor elismételte az áriáját. Közben be volt vetve hatalmas statisztéria, amire részben semmi szükség vagy ok nem volt. Az ember annyiszor látta ezt az operát, többnyire tv-ben, hogy tudjuk kb. mi az ami kell.
Második felvonásban kicsit szerencsétlen volt a választás, mert az egyetlen igen teltidomú művésznő énekelte a tüdőbajos leányzót, aki meg is hal. Látványnak elég gyenge volt, de a hangja szép. Ez a felvonás nekem kicsit gyenge volt rendezésileg.
Harmadik felvonás Velence. Mezzoszoprán gyönyörűen énekelte a darab slágerét a barkarolát és megint az érthetetlen tömeg a szinpadon. Az előző felvonások statisztériája is mind felvonult a normál velencei kép statisztériája mellé. Ami elmaradt a másodikban be lett dobva a harmadikban.
Közben már túléltünk két hosszú szünetet és reménykedtem a gyors befejezésben, nem oktalanul. Ma alaposan utána néztem, nem a memóriám csal, hanem a befejezés tényleg gyors szokott lenni, de nem itt. Bedobtak ebbe a röpke jelenetbe apait anyait. Voltak táncosok, bábuk, pincérek, félmeztelen nők meg amit a képzelet csak meg tud szülni minden és sok, majd nyúlt,. nyult az egész mint a rétestészta. A lényeg végül jól elveszett a sok kellék közt de röviddel 11 óra előtt végre befejeződött az egész.
Érdekesség volt, hogy közölték ez nem felvétel, hanem élő közvetítés, állítólag műholdas átvitel. Ezt még csak értem de mégsem. Nem lehet élő az idő eltolódás miatt, tehát ha műholddal jött is akkor is felvették mondjuk DVD-re. Akkor viszont nyugodtan le lehetett volna csípni a kövér szőke nő, hazai közönség számára, teljesen fölösleges dumáit. Viszont tényleg mutatták a nézőteret, láttam kedvenc csillárjaimat a MET-ben. Szerencsére az ott uralkodó jeges hideg levegőt nem éreztük, amit biztos egy jó pont nálam. Végül is egy többnyire élvezetes este volt, de erősen gondolkozom, hogy akarnék-e még több ilyet. Mindeközben már van jegyem február 15-re a Vigadóba, ahol valami hasonló lesz de a Royal Opera House-ból Londonból. Plusz pont, hogy kedvenc tenorom Jonas Kaufmann fog énekelni. Az operát valamikor egyszer láttam a ködös múltban, semmi emlékem nincs róla a pár nagy árián kívül. Jegyem az utolsó sor szélére szól, tehát könnyű a menekülés ha nem tetszik.

Názem a tv-t.

Tegnap egy érdekes dokumentum összeállítást láttam. A mostanában már "Life style" pillének hívott anti baby pilléről. Mondanom se kell, hogy részemről hódolója voltam a dolognak. Minimum Nobel díjat adtam volna a felfedezőjének és csak azt bántam, hogy 10 évvel korábban jutottam hozzá. Rengeteg szorongástól és negatív izgalomtól mentesültem volna, másról nem is beszélve.
Mint megtudtam, mostanság a német 16 éves lányok 78%-a szedi a pillét. A riportban szerepeltek 13-14 éves lánykák is. Az egyik azt mondta, hogy 13 éves kora óta szedi, mert azóta van barátja és az anyukája fél, hogy teherbe esik. A másik viszont másfél évig csak azért szedte, mert pattanásos volt a bőre és a hormontól rendbe jött. Közben mint mondta a fiujával kondomot használtak. Az én szememben "kis" srácok, mind max. 16 éves, is nyilatkoztak, hogy szigorúan kondommal élnek szexuális életet, mert az véd a nemi betegségektől. A legfrappánsabb az volt, amikor 5-6 lány eszmét cserél, hogy melyik fajta pille a leghatásosabb, a bőrre és a melleik növekedésére. Már egyáltalán nem a terhesség megelőzése volt az előtérben.
Aztán persze nyilatkoztak nőgyógyászok, akiket a lányok ostromolnak a mindig újabb pilléért. Hormon szakértők pro és kontra. A gyógyszergyár kutatónője meggyőzően magyarázta, hogy semmi veszélye nincs a szedésnek. A többi szakértő erről kicsit másként vélekedett.
Elgondolkoztató volt az az adat is, hogy a Bayer-Schering gyógyszergyár háromszor annyit költ évente marketingre, mint kutatásra!
Végül egy gyógyszertárban megmutatták a legujabb pille csomagolásokat. Majdnem mind rózsaszín, csinos kis bádog dobozban, tükörrel, kulcstartóval meg mindenféle csicsával megrakva.
Végül a szociologus véleménye, hogy miután már fiatalon rászoknak a lányok arra, hogy a pillétől szebbek stb. lesznek, majd utána jön a pille az alakért, a jó kedvért stb. Csak a "szép új világ" járt a fejemben, miszertint "Szóma ha mondom, segit a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti" vagy valahogy így. Van vagy 65 éve, hogy olvastam a könyvet.

Francia öldöklés

Ezer éve nem írtam, ami jól mutatja, hogy egyrészt nem történt semmi különös, másrészt nem voltam egy cseppet sem depressziós. Azt hiszem elkiabáltam, hogy milyen jól viselem a telet és a sötétséget, de ez mindegy is.
Ma illetve már 1-2 napja a franciáknál történt öldökléssel van tele minden. A mai demonstráció tényleg nagyon mutatós volt, bár már itthon látnék valami hasonlót. Jómagam teljesen értetlenül állok az eseménnyel szemben. Egyrészt kiderült, hogy a merénylők már évek óta az amerikai titkosszolgálat által meg voltak figyelve és az amerikaiak többször figyelmeztették is a franciákat, hogy vigyázzanak. A megtámadt újság is teljesen hozzá volt már szokva a fenyegetésekhez. Ha tudják, hogy ez milyen érzékeny és veszélyes téma, akkor minek huzigálják Allah szakállát, jelképesen persze. Nem tudják máson fenni a  tollukat? Ott van pl. a mindenkori miniszterelnök és az ő nő ügyeik. Miterrand, Sárközi és Hollande mind belekeveredtek ezekbe a dolgokba. Remek téma lenne az ilyen karikaturistáknak. Miért pont a muszlimokat piszkálják? Ha valaki ennyire kihívja maga ellen a sorsot, én nem is tudom igazán sajnálni.
Talán 6 éve voltunk Párizsban, amitől tökéletesen megcsömörlöttünk. Nem működött rendesen a metro ez csak egy dolog, de hogy minden sarkon, metromegállóban, és egyáltalán mindenütt gépfegyveres katonák vagy rendőrök álltak kettesével, számomra tűrhetetlen volt. Állig felfegyverzett katonák közt sétálgatni nekem csak rossz élmény. Most, hogy megtörtént egy ilyen mészárlás, csak azt kérdezem, hol volt az a rengeteg haderő? Merénylők simán elmenekültek az első körben? Hogyan lehetséges ilyen körülmények közt ez? Az újság állandóan kapja a fenyegetéseket és nincs a közelben egyetlen hadfi se? Valami nagyon nem jól van ezeknél az biztos.
Mindegy ma mindenki boldog volt, mert csodálatosan egy volt az egész nép, senki nem utált senkit. Kíváncsi vagyok meddig fog tartani ez a csodás egyetértés.

Bécsi benyomások

Régen sokat jártam és elég jól ismertem Bécset, főleg a belvárost. Mostanában már nem vagyok annyira lelkes. Valami iszonyat mennyiségű ember mozog állandóan az utcán, nem turisták! Senki nem dolgozik? Magyar szót, néha elég csúnyákat is mindenhol hallani az utcákon.
Bécsben megvalósítottak valami fantasztikusat. A 20 évvel ezelőtt totál lerobbant Mariahilferstr. belvárosi részét teljesen megújították. Tavasszal kísérleti jelleggel lezárták egy részét az autósok elől. Persze voltak tüntetők, felháborodottak stb. A múltkor fel volt dúlva az egész útszakasz. Most viszont gyönyörű nagy kőlapokkal lefedett sétáló utca lett az egész. Úgy tűnik a gyalogos nép élvezi. Igazán nem volt séta idő, de kora délután hömpölygött a nép a teljes utca szélességen.
Az igazsághoz tartozik, hogy ez a második nagy felújítás az elmúlt 20 évben. Elsőre csak kiszélesítették a járdákat, csak 2 autós sávot hagytak és alig néhány 20 perces parkoló helyet. Aztán eltelt 15 év és most kész a második felújítás. Mindez az én életemben, mert mikor először jártam arra, a 60-as évek végén, akkor még a Kärtner Strassen és a Grabenen is jártak és álltak az autók.
Karácsonyi kivilágítás nagyon szép, de ugyanaz mint tavaly.
Végre sikerült egy rendes, jól fűtött panziót kifognunk a város közepén. Hogy mennyire rendes, az csak ma derült ki, mikor B. kiderítette, hogy az éjjeli szekrényen felejtette az arany láncát. Telefon, megvan és elküldik.
Véletlenül találtunk egy igen kellemes vendéglőt is, ahol nem voltak turisták. Ilyet sem könnyű manapság találni a belvárosban. Első délután csak mászkáltunk az igen rövidke bevásárló listámmal. Semmi különös, csak molypapir, jó minőségű papirzsebkendő meg ilyesmi. Persze élelmiszer áruházba is bementünk, ahol megszámoltam 8 féle, szebbnél szebb krumpli volt, a többit már nem is néztem. Csak futó pillantást vetettem a salátákra és a halakra. Már lemondtam róla, hogy valami hasonlót itthon is megéljek, pedig panasz tulajdonképpen nincs a hazai kínálatra, de azért nem az igazi.
Másnap 10-kor volt jelenésem a konzulátuson, ahol a megszokott pontossággal sorra is kerültem. Az ügyintézés gyors és drága volt, pedig útlevelet nem is kértem.
Közben végig jó éles szél fújdogált, így aztán elhatároztuk, hogy elegünk van és eljövünk egy korábbi vonattal. Egy órával az indulás előtt már egy darab hely jegy se volt a vonatra. Bár fel lehet szállni anélkül is, de ezt nem vállaltuk. A következő 2 óra múlva indulóra még kaptunk helyet. Közben megebédeltünk. Sajnos az állomáson nincs egy rendes étterem se, csak minden féle önkiszolgálók, amit nagyon utálok.  Körülötte persze van, nem volt túl jó. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor fog a vonat a már elkészült főpályaudvarra menni. Ez vagy 20 perccel meg fogja rövidíteni az utat és amint olvastam egy óriási bevásárlóközpontot is építettek a pályaudvarhoz. Remélem lesz valami normális vendéglő is.
Itthon a Keletiben megláttam a pénzváltót. Azt hittem valami világégés történt, mert pont 10 forinttal ért kevesebben a svájcifarnk mint amikor elmentünk. Aztán kiderült, hogy nem történt semmi, hanem simán gazember a pénzváltó. Szegény külföldi tudatlan turista, akit rögvest megérkezéskor így átvágnak.:-(((
Legközelebb külhonban majd megfigyelem, hogy milyen különbségek vannak a pénzváltóknál. Most külhon egyhamar nincs betervezve. Rájöttem, hogy nekem elég már a tudat is, hogy ha akarok mehetek.

Ez nem az én napom!

Reggel a napsütéstől vidáman ébredtem. Miközben reggeliztem, odatettem a tejberizst főni, mert ebédre rizskoch volt betervezve. Nézem, nézem, nem fő. Aztán egy percre beszaladtam a szobába, és már úszott is az egész tűzhely és környéke a tejben.Így kezdődött.
Miután tisztába tettem a tűzhelyet és megfőtt a rizs, új tejjel természetesen, készültem az elmenésre. Öltözködés fülbevaló, a zárja kipattan a kezemből és ki tudja hol áll meg. Persze nem látom sehol. Előbb térdre majd hasra ereszkedtem, de csak nincs meg. Végül feltápászkodtam és egyből ráléptem. Szerencsére a szőnyeg vastag és mezítláb voltam, így nem lett semmi baja.
Mindezek után elvonultam a városba, apróságokat intézni. Pl. zoknit venni Lényemnek, miután vele nem lehet, mert akkor pont nem kell neki soha zokni. Aztán indultam haza fele, feltétlenül a 105 busz kellett mert annak a vonalán volt még dolgom, itt Budán. Közben még pár száz forintom bánt egy rendkivűl erőszakos adomány gyűjtőt. Valami koraszülött down kóros gyerekeknek gyűjtött és a fél Váci utcán végigkísért, nem lehetett lerázni. Igen nagy darab ember volt, így nem mertem véleményt nyilvánítani. Aztán gondolkoztam, hogy vajon ezt ilyen jól megfizetik, hogy képes a pénzért ilyen erőszakosan fellépni, vagy neki van néhány ilyen rosszul sikerült gyereke? Mindezek közepette elérkeztem a Deák térre. Oda ugye nem vitték Futárt, mert minek? Pont oda? Busz meg nem jött. Se menetrend szerint se azon túl. Jó 15 percig ácsingóztunk ott többen, mikor megérkezett egy személyautó "BKK üzemzavar elhárítás" felirattal. Kíváncsian néztem, de nem álltak meg, csak jóval messzebb. Vártam, hogy talán mondanak valamit, de nem. Elindultam feléjük, de akkor szépen elhajtottak. Ezután már nem kellett sokat várni, mert jött egy idősebb hölgy aki felvilágosított minket, hogy a Lánchíd le van zárva, a 105 elterelve az Erzsébet hídon jár. Megálló a Károly körúton. Ezután haza jöttem a metroval és villamossal.
A BKK-nak üzenném, hogy normálisabb országokban, minden megállóban van egy kis hangszóró, amin keresztül értesíteni lehet a központból az utasokat ha valahol valami nem jár. Igaz ott nem lehet ingyen utazni, de pont ez az átok. Ők ingyen adják, mi meg fogjuk be a szánkat és örüljünk. Mondanom se kell, hogy inkább fizetnék.

November 9

Ma 25 éve omlott le a berlini fal. TV-n át követve is csodálatos élmény volt. Mindig csodáltam a németeket, hogy bírták azt az állapotot. Azt hiszem ha itt Pest környékén lett volna egy fal én beleőrültem volna. Engem a vasfüggöny is állandóan zavart, de ez már szerencsére történelem.
Az elmúlt 3 napban rengeteg visszaemlékezést, dokumentum filmet és beszélgetéseket láttam és hallottam a német tv-ben. Látványban a csúcs az volt, hogy a valamikori fal mentén, ami ma már nemigen látható sehol, fehér megvilágított luftballonokat helyeztek el, több kilométer hosszan. A 3 napos ünnepség végén a ballonok egyik a másik után elszállt. Ragyogó ötlet és remek látvány volt.
Sok vendég is volt a városban, turisták, milliós nagyságrendben. Egyik díszvendég Gorbacsov volt, akinek el nem évülő érdeme volt a falomlásban. Nyilatkozott is és óvta a világot az újabb hidegháborútól. A késő esti hírekben aztán egy újságíró kommentálta a beszédet. Túl hosszú lenne leírni G. aggodalmait, amit persze az Ukránokkal kezdett majd a vallási okból folytatott háborúkkal folytatott. A további felsorolásban egy lélegzet alatt szerepelt Orbán és Putyin. Nem tudom G. szó szerint mit mondott én csak a német kommentátort hallgattam. Nem lettem lelkes tőle.
Persze reménykedem, ugyanúgy mint 56-ban tettem. Talán egyszer felébrednek a népek, bár a választások, amikor megint otthon lehet maradni és be lehet dobni a lovak közé a gyeplőt, még elég messze van. Addig meg lehet reménykedni, hogy hátha......

Megint eutanázia

A németek valami törvénymódosításon dolgoznak a passzív halálba segítés törvényesítése érdekében. Persze ez náluk tabu téma volt eddig, viszont sok kerekasztal beszélgetést, kommentárt és vitát volt alkalmam meghallgatni a témában, az utóbbi időben. Megtudtam, hogy nem csak Svájcban de Hollandiában és Belgiumban is segítenek, ha valaki még egészségesen tesz nyilatkozatot, hogy mi az akarata. A neten kutakodva találtam is németül u.n. páciens rendelkezés forma nyomtatványt. Angolul Living will a neve de nyomtatványt nem találtam. Nagyon alaposan kell nyilatkozni minden féle esetre, amik szépen fel vannak sorolva. A lényeg, hogy mit csinálhatnak abban az esetben ha már nem tudom megmondani mit akarok. A nyomtatványnak van egy függeléke is, ahol megnevezhetem azt, vagy azokat, akik rendelkezhetnek felőlem adott esetben.
Az ilyen kitöltött papírt le lehet adni Svájcban pl. a háziorvosnál de ha van családtag vagy megbízott akkor annál is lehet tartani.
Utána néztem, hogy mi itthon a helyzet. Kiderült, hogy itthon is rendelkezhetek de!!! Egy psychiáternek és két másik orvosnak kell igazolni, hogy minden rendben van velem. Ráadásul egy ilyen nyilatkozat kétévenként elévül és akkor elölről kell kezdeni mindent. Nem lettem különösebben derűs a dologtól. Persze a remény hal meg utoljára, így remélhetem hogy egy nap nem ébredek majd fel, vagy lesz annyi erőm, hogy kiutazzak Svájcba.
Ugyanakkor pont most egy szivleállás következtében közeli barátunk éber kómában van hetek óta. Az intenzíven már nem sokáig maradhat és egyszerűen nincs az országban olyan hely, ahol az ilyen emberek behabilitálásával foglalkoznának. Ki tudja ő mit akarna? Szerintem azt az állapotot amiben van, senki nem akarja magának.