Utazunk

Még két óra és jön a taxi. Ez a legutálatosabb állapot. Már minden el- és bepakolva, remélhetőleg semmi sincs elfelejtve. Kint 27 fok van, de ki vannak készítve a téli gúnyák. Szerencsére taxi és repülőtér egyaránt hűtve van.
Járkálnak a gondolataim. Kicsit bánatos vagyok, hogy elfogytak körülöttem az emberek, akiknek régen mindig ajándékokat lehetett ilyenkor kitalálni. 3 napja voltunk egy barkácsboltban, mert elemeket is ott lehet jól venni. Míg B. válogatott olyan jó kis marhaságokat találtam, amiről tudom, hogy ki örült volna neki régen. Persze hülye vagyok. Minek hagyom magam belesodorni ezekbe a karácsonyi dolgokba. Van vajon olyan hely a földön, ahol ilyenkor is hosszúak a napok és senki nem karácsonyozik? Oda kellene mennünk.

Közben történnek csodák! Azt hiszem itt is írtam róla, hogy nagyon régen, talán 2 éve már, hogy eltűnt a taj- és az adó kártyám egyszerre. A tajt azóta megcsináltattam, az adóra szerencsére nincs szükségem, de egy régebbi adásvételi szerződésből kiírtam a számot, hogy ha egyszer mégis kell meglegyen.
A közelmúltban azt álmodtam, hogy a pénztárcámban megtaláltam ezeket a kártyákat. Álmomban belenyúltam és csodálkoztam, mert álmomban is tudtam, hogy elveszett. Aztán el is felejtettem az egészet. Most a pakolászásnál előkerült az úti retikülöm, benne a magyar pénztárca. Eszembe jutott az álom és láss csodát kikotortam az eltűnt kártyákat. Mellesleg a pénztárca otthon azóta is állandó használatban van. Mutatom B.-nek is, ő sem érti. Akkoriban nem csak én, hanem kérésemre ő is többször átkutatott mindent, ezt a pénztárcát is. Nem értjük, de ez van.

Mindenféle

Készülünk haza és jönnek a problémák. Volt tegnapelőtt kicsi árvíz az előszobában. Aztán pedig a Kindlevel gyűlt meg a bajom. Itt nem használom, mert fillérekért lehet kapni használt, visszavihető könyveket. De az útra kerestem magamnak két német krimit. Rányomtam a vételre és jött a jelzés, hogy baj van  a kredit kártyámmal. Hát persze. Elveszett letiltattam. Írtam e-mailt, majd beadtam B. itteni kredit kártyáját. Megint jött a jelzés, hogy baj van. Írtam e-mailt, válaszoltak. Nincs mese telefon. Tegnap aztán fülzsibbadásig beszélgettem egy igen kedves, türelmes fiatalemberrel. Kiderült, hogy más e-mailen jelentkeztem be, mint ami náluk van, meg állítsuk át ezt, aztán azt. Próbáljuk, nem ment. Megkérdezi a főnököt. Ezután feltételezték, hogy miután én Európában vagyok regisztrálva és a német amazonnal beszéltem, az itteni kártyát nem fogadja el a rendszer. Szerintem kicsit sántít, mert ezt a kártyát B. nem csak itt használja, de akkor ez van.
Mindezek után ma az úti táskámban a kezembe került a hazai pénztárcám, benne a hazai kredit kártyával. Nosza, immáron óriási rutinnal mentem a kindle oldalra, mindent kitöröltem és beadtam a számot. Láss csodát, pillanatok alatt le tudtam tölteni a kívánt könyveket.
Ezután B.-nek is eszébe jutott, hogy az úton kellene valami könyv. Mondtam hívja fel őket, itt ugye angolul kell beszélni, ő itt van regisztrálva. Reggel óta szórakozik az oldallal és persze nem megy a dolog. Nála elérni, hogy megemelje a telefont, amit itt helyi tarifával használhat, hát azt nem. Pech ugye, hogy én angol telefont nem intézek. Várom a fejleményeket.
Most este 10 óra van és sikerült elérnie, hogy elfogadta a kindle az itteni kártyát és le is töltött magának könyvet. Nem vitás, hogy a türelme az végtelen. Különben hogyan is bírná ki velem az életet?:-)))



 

Dátumok

Ma B. azzal a meglepetéssel szolgált, hogy ma van pontosan 8 éve, hogy először együtt ebédeltünk. Ez volt akkor a "blind date". Utólag vagyok meglepve, hogy a vendéglőben elköltött ebéd után, felhívtam a lakásomba további beszélgetésre. A többi már történelem.
Ezért ma aztán elmentünk a svédek által vezetett francia étterembe enni, finomat és sokat.

Rendszerint emlékszem az ilyen dátumokra, de erről csak annyit tudok mindig, hogy november volt. November nálam már eléggé telített. 41 éve, november 27.-én mentem férjhez és november 29.-én lenne a férjem 77 éves. Lassan ezt a november 20.-át is meg kellene jegyeznem, amíg még nem késő.

Igazság???

Rengeteg bajom volt életem során, az állítólagosan túltengő igazság érzetem miatt. A mai újságcikk után nem tudom hol az igazság. A történet a következő:
Harminckét éves anya valahol előhagyott valami gyógyszert amit a 4 éves gyereke megevett és meghalt.
Ezek után az anyát a bíróság gondatlanságból elkövetett emberölés címén 30 hónap letöltendő börtönre ítélte. Az én igazság érzetem szerint az anyának már éppen elég büntetés a gyerek halála. Ezért még extrán elítélni nálam égbe kiáltó igazságtalanságnak számít. Vajon ki hogy látja ezt???

Scyentologia

Ez volt a hétvége eseménye. A képen látható épület előtt állandóan eljárkálunk autóval, itt van a közelben.
Mióta ide járunk, mindig néztük, tudtuk persze kié a tömb, de azt én csak most realizáltam, hogy hivatalosan csak most lett kész. Kivűlről már évekkel ezelőtt is így nézett ki, biztos bent dolgoztak még rajta. Szemlátomást a hivatalos megnyitóra se mehetett be akárki. Szerintük ez a templom, kérdés csak az, hogy mióta nem nyilvános egy igazi templom?
A megnyitás körül elég sok cirkusz volt, mert pl. a képgalérián is mutatott sátrat, nemcsak engedély nélkül állították fel a cifra tetejével, de még néhány fát is kivágtak miatta. Igaz az utca másik oldalán a másik épületük mellett 3 nap alatt csinos kis parkocskát rittyentettek.
Az index elég viccesnek állítja be őket, de valójában egy nagyon sötét maffia szervezet. Európába is átszivárogtak, pl. Svájcban is vannak, de ott az állam eléggé rajtuk tartja a szemét. Itt állítólag mindenben benne van a kezük, nem csak az üzleti életben de állami helyeken is. A székhelyük előtt mindig fegyveres őrök állnak. Nekem elég félelmetes látvány, mert különben nemigen lehet fegyveres őrökkel találkozni a városban.

http://index.hu/kultur/2013/11/19/szuperhoskepzot_avatott_tom_cruise/

Mindenféle

A napokban össze kerültünk egy eredetileg egyiptomi kopt, olaj mérnökkel. Itt él már vagy 40 éve és valamikor elveszítette a munkáját. Így most biztosítási ügynökként dolgozik. Imádja Európát, ahol dolgozós életében többször járt üzleti úton. Sajnáltam szegényt, bár nem panaszkodott, de én mindenkit sajnálok, akinek ügynökösködéssel kell kenyeret keresni. Itteni állami nyugdíj a szociális segély szinten van, más meg nemigen szokásos. Jól elbeszélgettünk. Utána még bementem egy áruház illatszer osztályára. Az eladó nőről kiderült, hogy görög és járt már Budapesten, ami szerinte is gyönyörű, jó az étel stb. Ezek a szerencsétlen nők is szeretnek beszélgetni, mert vásárló csak gyéren van. Órákat töltenek egy ablaktalan de jól kivilágított és meglehetősen hűtött üzlet térben. Aztán még odajött egy valódi amerikai kolleganő és ismét rájöttem, hogy mégse tudok angolul.:-(
Még az egyiptomi lelkesedett egy görög étteremről, ahol fantasztikusak a halak stb. Nekem ugyan nincsenek különösen jó emlékeim a görög konyháról, de tegnap gondoltuk, kipróbáljuk. Van itt egy közeli falu, ami teljesen görög. 3-4 templomuk van és van egy kis európai üdülőhely hangulata az egésznek. Kicsit sétálgatni akartunk és aztán enni.Persze eleredt az eső, így csak az evés maradt. Sajnos elég pocsék volt a feldicsért étterem, de szerencsére nem volt drága.

Ma aztán elmentünk végre valami enni valót vásárolni. Én a főzéshez csak a húsoknál tudok megihletődni. Igaz a napokban kaptam normális kígyó uborkát, így csirkecomb volt a cél a húsosnál. Igen ám de megláttam csodás osso bucconak való borjút, így azt is megvettem és itt jön a kérdés. Miért van az üzletekben előbb a zöldség és csak azután a hús. Mindig az "árral szemben" vissza kell mennem a zöldségért, ha megihlet valamilyen hús. Vajon ez máshol is így van? Otthon a húst a hentesnél veszem és még soha nem figyeltem fel erre a jelenségre.

Az eső azóta is esik, holnap egész délelőtt főzni fogok. Remélem sikerül néhány napra elegendő maradékot is termelnem, ha kisüt a nap ne kelljen majd főzni.

Sinkhole

Tavaly már írtam erről, amikor is egy szerencsétlen pasi alatt megnyílt a föld és ágyastól eltűnt a feltáruló lukban. Azóta is ott van, kimenteni a tetemet se lehetett.

Ma reggel, reggelizés közben nézek ki az ablakon és látom, hogy nem túl messze tőlünk egy szép piros helikopter "áll" az égen. B. eleinte azt mondta, hogy ez csak egy elszabadult reklámballon, de végül is belátta, hogy nincs igaza. Megreggeliztünk, ami gondolom kb. 20 perc és a helikopter még mindig ott állt. Kis idő múlva halljuk újabb helikopter érkezését, de az csak körbejárt. Arra tippeltünk, hogy talán a tengeren történt valami. Végül győzött a kíváncsiságunk és bekapcsoltuk a tévén a helyi adót. Mint kiderült most két ház tűnt el egy hatalmas lukban. Szerencsére ez egy lasúbb folyamat volt, így mindenki ki tudott menni a házakból, viszont az anyagi kár tetemes. Az egyik háznak a swimmingpoolja is elsüllyedt, de a kertben parkolt hajót végül ki tudták húzni, mert csak elindult lefele. További 6 házat kiürítettek, azokat még vizsgálják.

Belegondolva ez egy rettenetes érzés lehet, amikor az embernek a szeme láttára tűnik el az élete helyszíne egy lukban. Állítólag van erre biztosítás, de ha kapnak is elég pénzt, meg kell valahol találni egy telket és arra felépíteni egy házat, majd lehet új életet kezdeni. Igaz itt az emberek nem annyira ragaszkodnak a dolgaikhoz mint Európában, de azért mégis rettenetes érzés lehet. Futkos a hideg a hátamon, még a gondolattól is.