Wagner

Tulajdonképpen nem vagyok egy nagy TV barát. Elég keveset nézem, de tegnap totál züllésbe voltam. Ugyanis az idén Wagner év van, születésének 200. évfordulója. Ebből az alkalomból a német kultur adó, 3SAT sorozatosan bemutatja a Ringet. Remélem aztán a többi operára is sor fog kerülni. A Rajna kincsét elmulasztottam, de tegnap a Walkürt már élveztem. Elég régóta nem foglalkoztam Wagnerrel aki a kedvenc opera zeneszerzőm. Egy jó előadástól egész high tudok lenni és a felhőkben úszva megyek haza. Komoly szívdobogást tudok kapni egyes részleteknél, erről már egész elfelejtkeztem. A Walkürt tegnap, különböző kommentárokkal és szemszögből mutatták be, sok előadásból kivágva a fontos részleteket. Láttam vadabbnál vadabb rendezéseket és de régi szépeket is. Viszontláttam a sajnos korán visszavonulni kényszerült tökéletes Wagner tenort is. Peter Hofmann 195 cm magas vékony kisportolt pasi volt fantasztikus hanggal. Mielőtt énekes lett a honvédségnél keményen sportolt. Évekig ő volt a csillag Bayreuth egén. Rengeteg volt a részlet, nem írták ki a neveket és csak őt ismeretem fel. A legvadabb rendezés Valenciából származott. Ott valódi busmanoknak voltak öltöztetve és festve a szereplők.
Nagyon szeretem az ilyen dolgokat nézni. Szinte motivumoként mutatták be a darabot, megmagyarázva a mese hátterét is, ami ugye elég szövevényes. Aki eddig nem értette most biztos megérti. És a dallamok, zenekarral énekelve de előtte zongorán elmagyarázva. Sok ilyen műsort szeretnék, de sajnos az ilyesmi ritka mint a fehér holló.
Ezután egy film volt Wagner svájci éveiről, amit a déd-dédunokája csinált. Sokat dolgozott Wagner svájci évei alatt és állítólag ihlető volt a természet. Sokat turistáskodott az Alpokban. Ez a déd-dédunoka végigjárta az utakat és persze az akkor komponált zene volt az aláfestés. Valamint beszélt több tudós emberrel, akik alaposan körüljárták azokat az éveket.Ez is nagyon imformativ volt, bár erről elég sokat tudtam már magam is.
Rengeteg ilyen adást kívánnék magamnak is és az emberiségnek is. Többet ér mint 10 krimi.

Rendőrség

Miután a biztosítós közölte, hogy nekem kell a rendőrségen pótbejelentést tennem, elvonultam hozzájuk. A portás rendőr a kezembe nyomott egy papírt, hogy töltsem ki. Semmi részlet, csak személyi adataim és a felsorolás az eltűnt tárgyakról. Utána felmehettem az ügyeletes tiszthez. Az elvette a papírt, megnézte a computerben az ügyszámot és kész. Semmi kérdés. Mondtam, hogy hogy történt kétszer jöttek stb. "Igen így szokták csinálni." Közben jelezte, hogy ezzel be van fejezve a dolog. Kérdeztem, hogy előfordult már, hogy megtaláltak valamit? Mert hogy vittem a fényképeket is. "Hát, tetszik tudni ezeket a dolgokat gyorsan eltüntetik, de különben is, ha megtaláljuk, akkor a biztosító nem fizet egy vasat se." Nem álltam meg, felvilágosítottam,  hogy ha pénzre lenne szükségem, akkor már rég eladtam volna az egészet a bizományiban aukción.
Ezután következett az új okmány iroda, mert ugye itt a kerületben már nem intéznek semmit. B.-nak van szüksége rájuk. Megyünk a szép napos Krisztina körúton és egyszer csak látom, hogy egy bejárat előtt sokan állnak. Ni csak, itt az okmány iroda. B. rögvest ott akarta hagyni az egészet, de rábeszéltem, hogy törjön át a tömegen, mert legbelül üldögélt egy hölgy egy pult mögött. Nos ő osztogatta a számokat. Közölte, hogy előttünk nincs is senki, mi leszünk a következők és lőn. Persze amit akartunk nem tudtuk elintézni, majd jövő héten kedden, talán. A rövid várakozás alatt eleget hallottam, ahhoz, hogy megállapítsam nem én vagyok az egyetlen, aki hülyeségnek tartja az új rendszert.

A mai nap facitja: szép napsütéses napon is lehet bosszankodni ha az embernek hivatalos közegekkel akad dolga.  

Az élet elkezdődött

Kedden reggel a nyugdíjakkal kezdtünk. Külföldi nyugdíj intézetek évente ellenőrzik, hogy élünk-e még. Miután megszűnt a svájci konzulátus, spórolnak! Az önkormányzat igazolja, hogy élek. Az állami nyugdíjammal nem is volt tavasszal semmi baj. Igaz a szöveg sok nyelvű volt, közte magyarul. Csak ámultam, akkor, hogy milyen flottul és udvariasan intézték a dolgot. Most a férjem munkahelyi nyugdíjintézetétől jött a papír. Ügyintéző kislány irtó udvariasan, fénymásolta az igazolványomat, kitöltött egy papírt és elrohant az irodavezetőhöz, mert csak az írhatja alá. Lógó orral jött vissza, hogy nem írta alá. Miért? Ez a forma nyomtatvány szerinte nem hivatalos. Nem lehet tudni, hogy ez micsoda. Mondtam, oda van írva németül és angolul. Mire a kislány szerényen mosolyogva közölte, hogy ő tudja mert ő tud angolul. És az irodavezető? Kérdeztem. Hát elvben ő is de.......
Irodavezető szerint talán fordíttassam le!!!! Megőrült, a Bajza utcában egy ilyen nyomtatványból 10 nap alatt 5 oldalt csinálnak a félhavi nyugdíjamért. A másik ötlete az volt, hogy kérjek másmilyen nyomtatványt.  Jobbnak láttam nem ragaszkodni az iroda vezetővel való találkozáshoz, mert könnyen ráborogattam volna az asztalt. Nota bene, kint a megkapott másolatot elvittük valamilyen irodába, ahol igazolták is hogy élek, aláírás stempli minden, csak úgy a lakcím nem stimmelt. A vége az lett a dolognak, hogy telefonáltam és elmondtam a dolgot, rendben küldjem az amerikai változatot. Aztán legközelebb majd kitalálunk valamit. Mondtam is, hogy ez is jól kezdődik. B. az illetékes konzulátuson intézhette a dolgot, szokás szerint 3 perces ügy az egész.
Ma megkaptam a rendőrségi jegyzőkönyvet. Valami gerelyvető lehetett ez a betörő. A biztonsági üvegen 2 réteg, áthatolva az ajtótól 5.20 méterre volt a kő amivel beverték az üveget. Nincs hely nekifutni a dolognak. Ujjlenyomat egy szál se, kesztyűben dolgoztak. Még egy követ és egy darab kötelet találtak, ez minden.  Hétfőn reggel 8-kor!!! jön a biztosítós ember felmérni a kárt. Ezért kerestem össze a fényképeket.
Ma reggel 8-kor pedig a T-Homos ember telefonált, hogy félóra múlva hozza a csere dobozt, ami elromlott. Ilyen gyorsan már rég ugrottam ki az ágyból és ágyaztam be, miután a hálószobámba tartozik a készülék.

Mióta itthon vagyunk, még nem aludtam ki magam rendesen. Vagy felébredek és jár a fejemben a tennivaló, vagy aludnék de nem hagynak. Na talán majd holnap!
B. közben totál taknyos lett, elküldtem karanténbe.

Károk

A betörők tönkre tették a rács zárját, a redőnyt és betörték az ajtó üvegét. Ez most már mind használhatóvá lett téve. Persze rácsot újra kell festeni, a redőnyös még jön az új lamellákkal, az üveg az rendben van. Ismerősöm csodálatosan szervezett mindent. A betörést követően itt aludt, mert nem lehetett beriasztózni a lakást. Csak hangsúlyozom, hogy nem régi barátról van szó, hanem újabb ismerősről. Nem tudom mivel tudom meghálálni neki.
Mi tűnt el? 3 nagyobb ezüst tál, 1 ezüst cigaretta doboz. 1 hatalmas elég antik ezüstözött tálca egy szintén ezüstözött cukor doboz és egy ezüstözött jugendstil bonbonier. Az utóbbiakon fognak csodálkozni, elég nehéz darabok, de ahol ők akarják értékesíteni feltehetően nem sokat érnek. Ha jók az értesüléseim ezek a dolgok mind külföldön találnak gazdára, hála a szabad határ forgalomnak. Ettől függetlenül gyönyörű érzés sorompók nélkül átmenni a határokon. Az én családi holmim miatt inkább ne vezessék be az ellenőrzést.

Nem is az értéke bánt a dolognak, hanem annyira hozzám tartoztak ezek a tárgyak. A legbosszantóbb a cigaretta doboz, mert tele volt névjegyekkel. Orvosok, mesteremberek, egyszerűen mindenkinek a névjegye ott volt, akikkel valami dolgom volt az elmult 15 évben. Ma keresgéltem a fényképek közt, volt amit megtaláltam papirképen még a szüleim lakásában. Mindent megtaláltam a saját digitális képeim közt. A szemem káprázott mire végigmásztam a rengeteg képen. Nyomtatóból kifogyott a festék nyomtatás közben. Majd egyszer felteszem a netre a képeket. Holnap megyek veszek és nyomtatom a maradékot. Talán holnap megtudom, mikor kell a rendőrségre mennem. Ismerősöm nyaggatja őket, hogy írják már ki a jegyzőkönyvet gépen. Szóval holnap kezdődik az élet.:-)

Hazaérés

Az út hosszú volt mint mindig. Beszállásnál izgatottan néztük a rengeteg gyereket, de szerencsére csak gy jutott a közelünkbe. Annak meg, szem látomást az anyja is szerette a nyugalmat. Gyereknek saját laptopja volt fülhallgatóval, így csend volt nyugalom és béke. Én is bekaptam az etetés után egy altatót és a vacak ülőhely ellenére aludtam vagy 4 órát. Az ülőhely egyrészt kő kemény volt, másrészt nem lehetett rendesen kinyujtózni rajta.  Pozitívum, hogy ezúttal nem nyomták a jéghideg de igen száraz levegőt ránk egész úton. A sanyarú ülési viszonyokat azért vállaljuk a lényegesen kényelmesebb Lufthansanal, mert ezzel a charter géppel csak egyszer kell átszállni, méghozzá Zürichben. Onnan direkt megy a gép Tampáig. Oda ezzel a géppel kevés bennszülött utazik, így a bevándorlás pillanatok alatt megvan. Ez óriási előny, mert a szokásos átszálló helyeken, New York vagy Washington, iszonyat időt töltöttünk mindig a sorban ácsorogva. Ezek ugyanis még a saját polgáraik útleveleit is nézegetik, forgatják stb. Zürichben pl. sokkal gyorsabban megy át B. az amerikai útlevelével mint saját "hazájában".
Zürichben elég sokat kellett várnunk, terveztem, hogy bemegyünk a városba. Megszűnt a csomagmegörző, csak szekrények vannak, amibe alig 9 Sfr.-ért lerakhattuk a kézitáskáinkat. Bementünk a városba, zuhogott az eső. Rajtam volt legalább kalap, de B. hajadon fővel a 7 fokos zuhogó esőben. Így nem sok mászkálás volt. Gyorsan körberohantam egy nagy élelmiszer üzletben, szalámi, sonka és csoki ügyben. Aztán beültünk valahova, ettünk egy bűn rossz levest és vissza a repülőtérre. Volt még jó két óránk  várni. Olyan álmosság rohamok törtek ránk, hogy azért mászkáltunk, hogy le ne essünk a székről.
Aztán mikor elérkezett az idő, kibuszoztattak minket egy valódi swiss játék géphez. Kicsi gép, körbefestve zöld fűben legelésző tehenekkel és népi ruhába öltözött parasztokkal. Igaz a tehenek mértéke a parasztokéhoz képest elenyésző volt. Először azt hittem bárányok, de jobban megnézve egyértelműen tehenek voltak. A művésznek nem volt arány érzéke feltehetően. Itt azán kaptunk élesen visitozó gyerekeket elöl és hátul is. Párperces szundikálásból állandóan felvisítottak. Olyan 4-5 éves formák voltak. A szüleiket szerettem volna jól elverni.

Mindezek után jó volt megérkezni a jól fűtött lakásba. Belenézni a tele jégszekrénybe, majd befeküdni a kuckós ágyamba. Azokon az amerikai ágyakon mindig úgy érzem magam, mintha egy 4 négyzetméteres szigeten feküdnék magamban. Álmomban állandóan kerestem a helyem, mert mindig valahol egészen máshol ébredtem fel, mint ahol elaludtam.

Utazás előtt

Az egyetlen dolog, amiért szeretek autóval utazni, hogy bármikor el lehet indulni. Összecsomagolunk bepakolunk és megyünk. Innen persze az autó nem opció, viszont nagyon idegesek és rossz hangulatúak vagyunk. Azt hisszük, hogy már mindent elintéztünk. Majd holnap kiderül, hogy mit nem.Ma már az ágyakat is lehúztuk, kimostuk és vissza. Elég nagy munka a 2x2 méteres ágyat húzni. Mosni is a közös nagy mosógéppel mossa B. mert a mienk megvadulna tőle. Szóval ez is letudva. Autó is meg lett mosva. Régi ingatlanosnak kiadtuk az útját és egy újjal szerződtünk, ráadásul előnyösebb feltételek mellett. 6% helyett 3%. Hát majd meglátjuk. Nagyon bizakodó volt a pasi.
Elmentünk ebédelni. Várni kellett az asztalra és addig kiültem a napon egy padra. Már egész melegnek éreztem az időt. Ebéd után körbejártam itt a telepet. Az árnyékos helyeken még mindig kellemetlenül hűvös szél fújt. Így aztán a tengerparttól nem veszünk búcsut. Itt koslatunk a lakásban, ülünk a szófa két végében és krimiket olvasunk. Totál eltunyulás testileg szellemileg egyaránt. B.  ma ráállt a mérlegre, ő is hízott 1 kilót mióta itt vagyunk én meg másfelet. Szomorú következménye a mozgás szegény telünknek.

Azért van vidámság is. A mai újságban beszámoltak egy alapítvány által sponzorált születésnapi partyról. 21 nő és férfi vegyesen, 99-106 év között, közös születésnapot ünnepelt. Az egyik 101 éves férfiú saját kocsiján érkezett, mert ő még mindig vezet. A 106 éves  a 76 éves lányával érkezett, akivel együtt lakik. Receptet egyik se tudott mondani a hosszú életre. Egy valaki a munkát emlegette, mások a rendszeres étkezést és mozgást, szóval megoszlottak a vélemények. De ahhoz képest, hogy ez nem egy nagy város elég sokan voltak akik saját lábukon oda tudtak menni, tortát enni stb.

Legközelebb már Pestről fog íródni a blog, majd beszámolok a remélhetőleg kis számú úti kalandjainkról.

Gyanu

Mostanában, este beveszek altatót nyugtatót és próbálok aludni. Aludni jó, addig nem kell gondolkozni. De hiába minden hajnalban felébredek és beindul az agyam. Ma reggel aztán valami szörnyű gyanú ébredt fel bennem.
Azon gondolkoztam, hogy ki tudhatta mi és hol található a lakásban. A nappali, ahol bejöttek egy tolóajtóval van elválasztva a szomszéd szobától. Be volt csukva, mert csak a nappalit temperáltam a télen a virágok miatt. A betört ajtóval szemben lehet tovább jutni a lakás többi részébe. De a betörők nem arra mentek. Ez ütött szeget a fejembe, miért mentek a becsukott tolóajtón oldalra miért nem egyenesen előre.
Következő gondolat az volt, hogy ki járt nálam a közelmúltban aki esetleg ötletet adhatott valakiknek. Sokáig nem jutott eszembe senki. Aztán beugrott, hogy a nyáron volt egy takarítónőm, akit az internetről szedtem össze. Mikor először jött odaadta kérés nélkül a személyi igazolványát. Volt benne valami furcsa, B. első perctől kezdve nem kedvelte. Beszélgetések során nagyon zűrös háttér rajzolódott ki. Adósságok, bírósági tárgyalások elvált férj lelépése a pénzzel, valami saját üzlet, ami bedőlt, szóval rengeteg zűr. De a nő szorgalmas volt igazán hihetetlen rendesen és alaposan takarított. Soha nem hagytam otthon egyedül. Egyik utolsó ottlétekor, egy nagy szatyorral érkezett. Közölte, hogy leteszi ide az előszobába, nézzem meg, ő nem visz el semmit. Kicsit furcsállottam és persze nem néztem meg. Nem is tűnt el semmi lényeges. Ha ő vitte el a kis tálat és a 2,5 decis üveg mércémet, legyen vele boldog. Eszembe nem jutott, hogy valaki ilyesmit emeljen el. Még most se hiszem.
Most viszont ha arra gondolok, hogy a betörők az első alkalommal nem mertek bejönni a riasztó miatt és mégis visszajöttek és kockáztattak, arra utal nálam, hogy egészen biztosan tudták, hogy megéri. Célirányosan mentek és szedték össze amiről tudták, hogy ott van ahol.

Mikor a reggelinél B.-nek meséltem, hogy mik jutottak eszembe, mondta, hogy ő már az első pillanattól gondolt erre, csak nem akarta mondani, miután neki eleve nem tetszett a nő. És volt még egy szempontja. A balkon ajtón kívülről nem látszik a kilincs. A betörő viszont betörte az ablakot, benyúlt, mert tudta hova kell és hogyan nyílik, és kinyitotta az ajtót. Most itt rágódom ezen egész nap és jobban szeretném ha az egész nem jut eszembe. Kell majd mennem a rendőrségre, mit mondjak? Mártsak be egy esetleg ártatlan embert? És ha nem ártatlan hagyjam, hogy folytassák tovább a tevékenységüket?