Mentők

Tegnap délután nagy szirénázásra és villogásra lettünk figyelmesek. Kinéztem az ablakon és látom, hogy éppen beáll elénk egy hatalmas tüzoltóautó. Utólag jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképezni.:-((( Szóval olyan dupla kamion nagyságú létrákkal a tetején meg minden. Pillanatokon belül jött a második is, de az egy kicsit kisebb volt és létra se volt rajta. Néztem erősen, de tűznek, füstnek nyomát se láttam, nem is beszélve arról, hogy minden lakásban több füstriasztó is van, amik rettenetesen szirénáznak ha van valami. Főzés közben már kétszer kikerült megszólaltatnom a mienket. Szóval álldogáltak itt és villogtak a tűzoltók + telefonáltak. Végül kiszálltak és nagy Táskákkal felszerelve bementek az egyik lakásba. Nemsokára újabb szirénázás és megérkezett egy mentőautó. Ezzel aztán a telepünkre való autós bejutás már lehetetlenné vált elállták az egész utat. A mentőautóból kiszállók, hárman, szintén bementek a lakásba. Telt múlt az idő, a szirénára kicsődültek lassan visszamentek a lakásokba. Eltelt vagy 40 perc, mikor a mentőautóból egy hordágyat toltak a lakáshoz, majd kitámogattak egy idős hölgyet, immáron infúzióval felszerelve és a székké  alakított hordágyba ültették, majd betolták a mentőbe. Azok el is mentek, a két tüzoltóautó még vagy 10 percet totojászott itt előttünk aztán ők is levonultak.
Mi is történt? A hölgy rosszul érezte magát aki mellette volt, felhívta a 911 számot. Ez itt mentő, tűzoltó, rendőrség minden egyben. Erre kiküldenek két nagy tüzoltóautót. Hát normálisak ezek???

Az alant látható linken megtekinthető a néhány napja séta közben megörökített naplemente. Mögöttünk csodálatos kék volt az ég, csak pont amerre a nap vonult aludni, ott volt egy ilyen fekete felhő. Mindeközben kellemes meleg volt. Ma sehol egy szál felhőt nem láttunk, viszont fújt rendesen a szél.

https://picasaweb.google.com/G.Tarnok/FelhosNaplemente?authuser=0&authkey=Gv1sRgCIbr4IzazsGipwE&feat=directlink

Dolgozunk

Nem vicc. Persze az is lehet, hogy már erősen hülyülünk, miután két és fél nap kellett, hogy sikerüljön feladnunk egy hirdetést. Persze szüneteltünk is közben, de nagyjából délelőtt és délután is sok időt vett el tőlünk ez a dolog.
Az első újságot még magam megoldottam, szintén hosszabb nyűglődés után, de ez a második mindkettőnkön kifogott. Természetesen újság, web oldal, hirdetések feladása. Kikerestük a helyet, megadták a karakterek számát, amit xxx összegért írhatunk. Nem kell regényre gondolni! Összehoztunk két szöveget. Az egyik a web oldalra, ez lehetett hosszabb, a másik a nyomtatott újságba. Lépünk tovább. Kitöltünk rengeteg kérdéses űrlapot. Közben kétszer kidob a program, mert túl sokat tököltünk és számolgattuk a betűket. Végül megérkeztünk az áhított "check out" gombhoz. Nyomjuk nem megy, még egyszer és még egyszer. Észre vesszük, hogy valahol a telefon szám nem volt olyan formában mint ők akarják, na akkor most már fizethetünk, de nem. Először regisztrálni kell!!! Ezt ugye a végén mondják.
Ez most pont olyan eset volt, mint amikor egy órát kígyóztunk a tűző napon, hogy átjussunk egy szigetre és mikor átértünk hatalmas táblán figyelmeztettek, hogy egyetemi szabadság idő van, nehézségek várhatók a közlekedésben.
Mindegy, másnap kezdtük elölről. Ezúttal az én gépemen. Az előző esti regisztrálással nem tudtuk belépni. Sebaj, majd regisztrálok újból az én nevemen. Ismételten kitöltöttem mindent, többször leírtam a címünket, telefon számainkat és e-mailemet. Nem fogadja el a regisztrációt. Kiírja, hogy a cookies nem engedi. Kiirtom az összes cookit, persze elitünik miden kezdem elölről. Ezzel el is ment a délelőtt. Ebéd után ismét a laptopon megtaláltuk B. regisztrációját és kb. másfél óra oda-vissza lapozgatás után sikeresen elmegy a hirdetés. A végén a legtöbb gondot az okozta, hogy mindig többet számoltak, mert túlléptük a megadott karakter számot. Kivetem az összes pontot és vesszőt, rövidíttettem a szavakat kész. 10 perc múlva szól a telefon. Az újságtól telefonál egy nő, aki hosszasan elcseveg B.-val, kicsit átírja a szöveget és kideríti, hogy akkor ez így $60-al kevesebb lesz. Szerinte már ma bent lesz a hirdetés. Eddig egy lélek nem telefonált. Most vagy elírta a végén a telefon számot, vagy a kutya se olvassa azt az újságot. 

Mókusok

Illetve csak egy mókus. Ma délelőtt B. lakás nézőkkel volt elfoglalva én meg rápillantottam a tölgyfára és látom, hogy ott kucorog egy kis mókus. Nyitom az ablakot, de mókus nem mozdul. Az általunk etetett 3-4 mókus ablak nyitásra rögvest leüget a fáról és néz felfele. De ez nem mozdult, csak nézett meredten maga elé. Én, mint egy hülye idióta, elkezdtem szólongatni, hogy "gyere már le" és hasonlók, de nem jött. Hűvös volt kint, becsuktam az ablakot és figyeltem. Eltelt vagy félóra, mikor lekászálódott a mókus a fáról, igaz még mindig nem nézett felfele, viszont a földön keresgélt ennivalót. Nosza elkezdtem dobálni a mogyorókat. Sajnos, valami értelmileg károsodott példány lehetett. Se nem lát se nem hall. Szép szisztematikusan körüldobáltam mogyoróval, de még véletlenül se akart megtalálni egyet sem. Persze az is lehet, hogy már demens szegényke. Nem adtam fel. Végül sikerült pontosan az orra elé dobni a mogyorót, amit rögvest és lelkesen elkezdett enni, majd valami zaj miatt felrohant a fára és ott folytatta. Amint megette, lejött a fáról, de ismét nem nézett semerre csak tétován keresgélt. Sikeresen talált is a sok ledobáltból egyet. Gondoltam most már nem fog éhen halni és elkezdtem önmagunk etetésével foglalkozni.

 

Szórakozunk!

Tegnap egy meleg de délutánra erősen borult idő volt. Azért kimerészkedtünk a tengerpartra és nem bántuk meg. Igaz a pelikánokat nem lehet olyan jól fotózni mint a lakmározó sasokat, viszont igen viccesen tudnak viselkedni. Először jönnek a sirályhoz hasonló madarak és elkezdenek vadászni a víz felett, aztán jön egy pelikán. A pelikán szinte csúszik a vízen, majd hirtelen lebukik és már nyeli is a zsákmányt. Abban a pillanatban, mikor a pelikán feje felbukkan a vízből már a fejére száll a sirály szerű madár. Aztán jön meg egy pelikán és még több sirályszerű. Tegnap a végén 4 pelikán és több sirály szerű volt. Hosszasan és kitartóan vadásztak, mi meg álltunk a fényképezőgéppel a kezünkben és természetesen képtelenek voltunk elkapni őket. Ettől függetlenül igen jól szórakoztunk. Pelikánok hatalmas étvággyal rendelkeznek, csak nyelték befele a halakat, mint kacsa a nokedlit. Hogy a sasok hova lettek tegnap azt nem tudjuk. Egy szálat se láttunk, nem úgy mint ma. Ma erős szél volt, de változatlanul nem volt hideg. Gyönyörű tiszta idő volt. Jóformán semmilyen madár nem volt a színen. Megvártuk, amíg a nap békésen lefeküdt aludni és indultunk haza. Egyszer csak valami iszonyat madár ricsajra lettünk figyelmesek Három sas kergette egymást a levegőben. Köszönhetően a szélnek, gyönyörűen siklottak körbe körbe és hatalmas vicsorgást rendeztek. Sokáig néztük, de nem tudtunk rájönni, hogy miről is szól a játék. A közelben több fészek is van, de nem szálltak oda. Végül arra a megállapításra jutottunk, hogy valószínű valami féltékenységi dráma van a háttérben ha 3 sas egymást kergeti és üvöltözik közben..-)

Itthon kis ebéd szünetet leszámítva, mókus etetővé változtunk. Már 2 kilós csomagokban vesszük az amerikai mogyorót, ami nagyon ízlik a mókus népnek. Már az egész kicsik is lemerészkednek a fáról és boldogan kapkodnak a mogyorók után. Nekik extra feltöröm egy kicsit. Olyan kis maflák, még nem tudják a "kezükben" tartva enni a mogyorót, hanem lerakják maguk elé, mint a kutya a csontot és úgy majszolják.

Úgy tűnik megtanultam a kép beszúrást. Sas elölről, hátulról és a vízben jóllakottan szemlélődve.

 

 

 

Formában vagyunk

A hét elején, ki akartuk próbálni a közelünkben megnyílt olasz éttermet. Odamentünk fél kettő körül, halál éhesen és zárva találtuk. Közelebbi vizsgálódás után, láttuk, hogy csak délután 4-től van nyitva. Bánatunkban és éhségünkben vittünk haza a "közértből" kész rántott csirke combokat.
Közben olvastam valahol egy német bisztróról, ahol állítólag remek bécsi szelet van és a sört ingyen adják hozzá, miután nincs alkohol licencük. Megkerestük térképen, elég jó messze volt, de sebaj. Odaérünk egykor, zárva. Nézzük, nézzük, végül meglátjuk, hogy ez is csak 4-től van nyitva. B. rájött, hogy máskor telefonálni kellene. Nagy felfedezés. Sajnos utál telefonálni és személyes sértésnek érzi, hogy én nem vállalok angol nyelvű telefonokat. Az, hogy a honlapjukra miért nem írják ki az rejtély. Egyébként nagyon vacak honlapjuk van. A hely is vacaknak néz ki, el is ment a kedvem tőle. Soha nem fogom én ezeket itt megérteni. Adva van egy hatalmas grund, amit körbeépítenek, az utca felé nyitottan, ócska földszintes tákolmánnyal. Ezen a helyen 5 vendéglőt számoltam meg. Nekem az életbe nem jutna eszembe olyan helyen nyitni bármilyen üzletet, ahol pár lépésre van a konkurencia. De ez itt mindenütt így van. Megyünk pl. egy forgalmas úton. Kilométer hosszan nincs semmi csak magánházak. Aztán jön egy McDonalds, mellette egy mexikói, amellett egy Kentucky Fried Chicken, majd egy Chickfil stb. Utána megint kilométereken át semmi.
Szerintem a multkori csodás svéd francia vendéglő ebbe fog belehalni. Olyan helyen van, ahol ők az egyetlenek. A birka népnek meg az kell ahol sok van.

Tegnapelőtt délután, miután a tengerparthoz sajnos még mindig hűvös van, elmentünk a legdrágább plazába. Szerencsére semmire nincs szükségem, nem kellett semmi sem keresni, csak sétáltunk. Azt hittem eddig, hogy árak tekintetében már elég harcedzett vagyok. Tudni kell , hogy ez az egyetlen hely, ahol nem minden van polyesterből, bár az előállítási hely az természetesen Kína. Nos láttam blúzt leszállított áron 395$ áron, a valódi ára 700 körül volt a hozzá való szoknya szintúgy 700 körül került. Az egyik üzlet az, amelyikben pl. Obama helyettesének a felesége vette az avatásra a ruháját. A másik üzletben pedig annak a tervezőnek a darabjai is kaphatók, akitől Obama felesége rendeli a ruháit. Jó volt persze végig fogdosni a finom selyem és gyapjú anyagból készült ruhákat. Erre máshol nincs mód. Vannak  ezeken az áruházakon kivűl még márka butikok is, de azokba be se mentem. Viccesnek találtam az új trendet, ami valami gummiszövet szerűből készített ruhákat takar. Nagyon szép szinkombinációk de olyan mint egy fűző. A babákon csodásan mutatott. Csak ne láttam volna lelki szemeimmel a többnyire tulsulyos nőket ezekben a ruha csodákban.

Zajlik az élet.:-(((

Először is az autó tart engem izgalomban. Ma igazított B. valamit a fékpedálon. Most itt áll az autó az orrunk előtt, így óránként kinézek, hogy mikor gyullad ki a lámpa. Ahogy ez már lenni szokott, idővel majd elfelejtem és akkor fog kigyulladni megint.:-(

Másodszor. Elmentünk az üdvhadsereg üzletébe, ahol jómultkoriban olcsó képernyőket láttunk az egyik sarokban. Most persze csak olyan igazi régiek voltak, tehát nincs. Ha már ott voltam, végigpásztáztam a ruhákat is, nagyon nagy vonalakban. Végül hozzám csapódott egy mogyorószinű blaser microcordból egy jó nevű márka. $ 3.99 + a 7% adó, azt hiszem megérte. Szerintem teljesen új, tisztítva stb. Azután tovább mentünk és a végén $ 90-ért vettünk egy vadonatúj képernyőt. B. tegnap össze is dugta itthon és ki is próbáltuk. Működik, de a régit jobban szeretem. Várom mikor omlik össze, sötétedik el stb.Addig az új jól elvan a raktárban.

Harmadszor, de nem utolsó sorban. Nagyon idegesít már, hogy semmi nem történik a lakás eladás terén. Egy lelket nem hozott még ide az ingatlanos nő, több mint 2 hónapja. Végül addig böködtem B.-t amíg felhívta. A nő nem is emlékezett rá stb. Nagyon elkapott a harci idegesség. Volt kis vitánk, mert B. szerint itt kizárólag ingatlanos által lehet bármit eladni vagy venni. Én meg nem hiszem el. Miután itt egyre több kanadai autót látok, gondolom Kanadában kellene hirdetni. Nagy nehezen kibányásztam az emlékeim mélyéről annak az újságnak a nevét, amit ott mindig olvastam. Az a legolvasottabb napilap. Eltelt egy kis idő, amíg eljutottam a hirdetés feladáshoz, majd megszerkesztettem egy rövid és velős  hirdetést. Ugyanazon pénzért lehet az újságban és az ő netes oldalukon is hirdetni, az utóbbin 10 fényképpel. Na akkor derült ki, hogy ezen az új gépen egyetlen kép sincs a régi lakásról. Késő este volt, feladtam. Másnap körberohantam és fényképeztem, lakást házat , mindent és kezdtem elölről a torturát. Rengeteg időm ment el erre, még szerencse, hogy más dolgom sincs. A végén valamilyen rejtélyes okból állandóan visszadobta a bank kártyát a rendszer. 3 próbálkozás után, szól a telefon. A bank érdeklődött, hogy valóban mi akarunk annyira fizetni valamit Kanadába? Igen, akkor jó, mondták, de csak nem sikerült. B. végül is megkönyörült rajtam és telefonált. Kisasszony se értette a dolgot, a szöveg ott volt, a képek is de a kártya nem ment. Bediktálta a számot meg mindent és máris jó volt.
Legnagyobb meglepetésemre három választ kaptunk. Mindegyik kért részletes leírást, tehát a netet nem nézik, és fényképeket. Az első válasz és kép feltöltés közepette omlott össze a képernyő. Majdnem sírtam dühömben. Mikor újra élesztettük, a szöveg megvolt, de a képeket újra kellett kezdeni. Persze azóta sehol semmi, de tegnap feladtam egy hirdetést az itteni újságban is, majd meglátjuk.
Mindehhez hozzá kell tennem, hogy én nem tudok igazán angolul és B. nem nagy segítség az írásos műveletekben. Simán nézi, mikor vért izzadok itt a computernél.:-(((

Svájc élen jár

A titkos bankszámlák és a verhetetlen csokoládé mellé újabb svájci, pontosabban zürichi különlegesség. Gondolom a roma származású magyar futtatók is sokban hozzájárultak ahhoz, hogy egy új rendszert alakítsanak ki a prostituáltak védelmére. Az idén már csak az állhat az utcán Zürichben, aki elment a rendőrségre és kemény 40 Sfr.-ért kiváltotta az igazolványát. Ez fényképes és egy kódszám is van rajta. (Mintha derengene ifjú koromból a "bárcás kurva kifejezés".)  De itt jön a modern technika. Az igazolvány kód számával minden éjszakára jegyet kell venni az automatából. Ez 5 frankba kerül. Az automata semmiben se különbözik a fényképen egy normál parkoló automatától. No persze a rendőrség ellenőriz. Akinek nincs igazolványa és jegye aznapra, az mehet haza. Mindezzel az emberkereskedést óhajtják kiszűrni a prostitúcióból.
De ez még csak a kezdet. Augusztustól Zürich egyik külső kerületében konténereket állítanak fel, ahol lehet a munkát végezni. Használati díjról még nem írtak, de biztos az se lesz ingyen teljesen.

Egészen más.

Dokumentum filmet néztem a kínai környezetpusztitásról. Valami rettenetes milyen állapotok uralkodnak ott. Hatalmas szemét hegyek, iszonyat koszos folyók elalgásodott tavak. Az ipar és a termelés persze dübörög. Mostanában viszont kezdenek rádöbbenni, hogy mindennek nem lesz jó vége. Már rengeteg gyárat és üzemet leállítottak, víztisztitó műveket építenek. Hatalmas ország, ahol modern technika ide-oda mégse történnek egyenletesen a dolgok. A kormány kiad valamilyen rendeletet, a helyi hatóságok vagy teljesítik vagy nem. A korrupt helyi vezetők szívesen mindkét szemüket becsukják, ha a helyi üzem kellően megvesztegeti őket. A sok borzalom után, mutattak egy mintafalut, ahol valami szövetkezeti módban élnek az emberek. Szép házakban laknak, mind aránylag újban. A környezet zöld. Mindenki dolgozik és a nyereséget egyenlően osztják szét. Kicsi falu, de működik. Mutattak egy milliós várost is, ahol az elmúlt években 17 szennyvíz tisztítót építettek. No de mi ez az országhoz mérten.
Végül egy idős nyugdíjas mérnök nyilatkozott, aki társadalmi munkában!!! vezet egy nap kollektorokat gyártó üzemet. Nagyon okosat mondott az öreg. Kb. így hangzott: A nap egy harmonikus energia. Mindenütt egyformán süt, korlátlanul lehet használni. Emiatt biztos soha sehol nem lesz háború.

Ha bele gondolok, hogy tegnap is 80 halott volt, mert terroristák támadtak egy gáz mezőre, tényleg jobb lenne a napenergiát használni.