"Patika"

Igazi patika itt nem létezik. Hatalmas önkiszolgáló üzlet "drug store" ahol nagyjából majdnem mindent kapni. Egy átlag magyar drogéria + élelmiszer + ital. A hátsó részen sorakoznak a recept nélkül kapható gyógyszerek, bántalmak szerint. Gyomor és bél, egy polc, megfázás egy másik. Szem cseppek, fül cseppek stb. Rengeteg. Ha keresünk valamit jó sokáig lehet olvasgatni a csomagolásokat. Aztán van egy kis pult, ahol be lehet adni a receptet. Receptes gyógyszert soha nem adnak ki azonnal. Vagy vissza kell menni, vagy modernebb helyeken le lehet ülni és várni, olvasgatni, beszélgetni stb. Ezen már álmélkodtam egyszer, de tegnap ismét szembesültem a dologgal. Szem műtét után a felírt gyári szem cseppekért másnap kellett vissza menni és csak a nagymamám cipő számát nem kérdezték meg tőlem, a recept átvételekor.  Ezúttal, B. előző nap bejelentkezett influenza oltásra. Ebben az üzletben egy kis rendelő is van. Elszórakoztunk a tapicskálós képernyővel, aminek segítségével be lehetett jelentkezni. Kértek nevet, címet, telefont, e-mailt, biztosítási számot stb. Ha valahol félrenyomtuk, kezdhettük elölről. Tegnap persze kicsit korábban odaértünk. 7-8 ember üldögélt a kijelzőre meredve, de mikor elérkezett az idő, egy rosszkedvű leányzó kijött és szólította B.-t. Mire várnak többiek, merengtem ott magamban. Volt időm. Ami Pesten 5 perc, az itt jó fél óráig tartott, mármint a ceremónia a tű bedöfése körül. Aztán megjelent egy név a kijelzőn, mellette "kész". Egyvalaki felugrott irány a pult. Nos rájöttem, hogy az ott ülők mind gyógyszerre vártak. A várakozók nem fogytak el, mert mindig jött valaki új. Ahogy láttam rendszerint 1 de maximum 2 doboz gyógyszerrel távoztak az emberek, fizetés után. Úgy elképzeltem, hogy Pesten milyen kígyózó sorok állnának a patikáknál ha így dolgoznának mint ezek itt. Ott még a recept kötegekkel érkező nyugdíjasok is 5-10 perc alatt megkapják amit kell. Mellesleg itt a gyógyszerek az európai, nem pesti, árnak kb,. háromszorosába kerülnek.

Új dili.

Ma hajnalban háromnegyed kettőkor sok okos telefonosoknál riadót fújt a telefon. Különleges alarm hangokat hallattak a telefonok. Aki felvette, az megtudta, hogy eltűnt egy 2 éves gyerek, tessék körülnézni, keresni és óvatosnak lenni. Csak meresztettem a szemem, hogy ez egy vicc? De nem. Ez az okos telefonok legújabb ingyenes szolgáltatása. Persze nem csak gyerek eltűnésért riadóznak, hanem bármilyen időjárási vagy egyéb katasztrófa esetén is. A szöveg igen rövid de ha jön tessék odafigyelni az egyéb médiákra.
Hála az égnek nincs okos telefonunk, sőt a normális mobil is többnyire ki van kapcsolva. Engem ugyan ne értesítsenek semmiről hajnali két órakor. Először is infarktust kapnék ha valami ilyen lenne. Ha szerencsém van a jó fülemen alszom és akkor szólhat.
Természetesen a csak normál mobillal rendelkezők is kaphatnak riasztást, de azoknak extra regisztrálni kell az alarm küldő szolgálatnál.
Ilyenkor érzem azt, hogy az emberiség a teljes elhülyülés felé halad. Már senkinek nincs magához való esze? Mit tudok én vagy más csinálni egy gyerek eltűnés alkalmával. Amúgy is. Csak éjjel egykor vették észre, hogy eltűnt? Egyéb katasztrófák meg... hát majd ha felébredek észre veszem, vagy nem és akkor már úgyis mindegy. Aztán cselekszem a saját józan eszem szerint.
Persze a kiszámítható katasztrófa az más. Hurrikán, tornádó, elég jól fel lehet készülni. Aki itt él az úgyis tudja a teendőket. Ilyen esetben a tv egész nap mondja, hogy mi van. De a normál hétköznapokat még megoldom magam is. Ha 40 fok van nem sétálok délben az utcán a napos oldalon, ha meg félméteres a hó akkor vagy sokkal korábban elindulok, vagy otthon maradok. Kisgyerekkel még csendes időben se megyek tömegbe, hát még augusztus 20.-án, amikor Uram bocsá, akár vihar is lehet.
Én szigorúan elzárkózom minden rám tukmált riasztástól. Hagyjanak engem élni ahogy én jónak látom.

Hangverseny

Tegnap este voltunk hangversenyen. Kellemes 26 fokban mentünk el itthonról. Én, ismerve az itteni viszonyokat, egy tiszta gyapjú ruhában és harisnyában persze, vittem az elmaradhatatlan sálamat is. B. öltönyben, de ő nem fázós.
Az itteni hangverseny terem, amiben elég ritkán vannak klasszikus hangversenyek, inkább pop sztárok lépnek fel + musicalokat is játszanak, remek akusztikával rendelkezik. Hatalmas, kb. 2500 ember fér be. Nos tegnap több mint a fele üres volt, de hát ez itt egy kultúrnép ugye. Korábban odaértünk és én nagy érdeklődéssel nézegettem az érkező közönséget. Senki nem hinné el nekem, hogy miket lehetett látni. Azért a csúcs azt hiszem a közelemben ülő jó 60-as hölgyemény volt, aki egy aprócska vászonshortban pompázott. Kár, hogy nem szabad fényképezni, lett volna bőven mit.

A zene jó volt. Rám leginkább a Bolygó Hollandi nyitány hatott. Elég rég hallottam már és rengeteg szép előadás emlékét elevenítette fel bennem. Kezdve az ősrégi pestivel majd a stockholmi és a csúcs Bayreuth! Ez volt az első ott látott előadás. Szóval a nyitány alatt nagy nosztalgia hullám csapott át rajtam. Az idén van Wagner születésének 200. évfordulója, remélem még sok mindent fogok hallani tőle az idén. Utána Mozart zongoraverseny, nagyon precízen előadva de számomra lélektelenül. Egy Orion Weiss nevű, állítólag híres zongorista adta elő. Szünet után Mendelshon u.n. Skót szinfoniája fantasztikus jó volt. Nekem ugyan néha már túl bombasztikusan szólt. Meg is néztem alaposan a rengeteg hangszórót. Érdekes módon nem találtuk meg hol "megy be" a zene az erősítőbe. Sehol egy mikrofon vagy valami hasonló. Technikai részről tetszett, hogy simán és hangtalanul lesüllyesztették a zongorát, miután nem volt már rá szükség, illetve felemelték előtte. Hajam téptem a műpában, mikor taszigálják a zongorát ki meg be. XX század végén egy ilyen egyszerű dolgot nem voltak képesek beépíteni. Összességében egy remek este lett volna, ha nem fújak volna megállás nélkül jéghideg levegőt a nyakamba. A levegő nem csak hideg, hanem nagyon száraz is, akár a repülőgépeken. A végén már úgy ültem ott mint egy múmia, a sálam a térdemnél kezdődött és a vége a nyakam köré volt tekerve, ennek ellenére fáztam.
Van itt még egy floridai specialitás. Abban a pillanatban mikor vége egy zene számnak, nem csak tapsolni kezdenek, hanem mindenki felugrik és állva tapsol. Persze van olyan, hogy standing ovation, de nem azonnal és mindig. Egyszer voltunk már ebben a teremben akkor is ezt művelték. Ugyanezt New Yorkban tavaly egyszer sem tapasztaltuk.
Haza fele jövet még az igen kis vékonyka újholddal is találkoztunk. Érdekes volt hogy egy alsó fekvő körív volt, nem álló. Amíg itt leszünk nem lesz már több koncert, majd csak ha már elmentünk.

Jó az idő!

Ilyenkor lehet menni a hófehér homokos tengerpartra sétálni. Sajnos a víz még olyan jeges, hogy még a bokáig tapicskolunk a vízben, se működik. De én szeretek homokban is mászkálni. B. pedig izomlázat kapott ettől a túrától. Mondogatom persze, hogy így jár aki csak autóval szeret közlekedni. Igaz itt nem is nagyon lehet mással. Szóval ma izomláz címén nem mehettünk ki, viszont kifugázta a hét elején felrakott csempéket. Ez ülő munka, na meg szereti csinálni.
Jómagam heves főzésbe kezdtem és citromos caket sütöttem. Valami bajom lehet, de finom lett.
A mókusok is megjelentek volt etetés. Csak egy kis apróka nem mer még mindig lejönni a fáról. Soha nem fog így megnőni.
Szóval e pillanatban kerek a világ. Otthoni híreken is csak kacarászni tudok, leginkább a Magyar Postán. Karácsony körül 3 hétig nem hordták ki a leveleket. Már az utolsó karácsony előtti szerdán jött a hír, hogy nincs levél. Aztán a 2 ünnep közt nem dolgozott az iroda, tehát nem is lehetett nekem levelem. De az új év első hetében se volt egészen az elmúlt szerdáig. Akkor viszont 9 levélről jött a hír. Volt benne időben feladott karácsonyi üdvözlet is. Megnéztem a bélyegzőket, nem most lettek feladva hirtelen, a bel- és külföldi levelek. Felénk karácsonykor több hétre szabadságra megy a postás. Végül is ő is közalkalmazott. Akkor meg minek törje magát?
A szerdára azért vagyok fixálva, mert akkor megy a virágszitterem virágot öntözni és az iroda által összegyüjtött leveleket elvinni. Ő aztán haladéktalanul átscanneli nekem a boritékokat, majd közlöm vele melyiket nyissa ki és scannelje be teljesen. Ki van ez találva, csak a postának kellene működnie hozzá. Az általam itt feladott légiposta levél kerek 18 napot utazott mire Pestre ért a címzetthez. Rettenetes, hogy még mindig léteznek számomra fontos emberek internet nélkül!!

Itt a nyár!

Hihetetlen ez az idő! Tegnap este és az éjszaka is még fűtöttünk, ma pedig már 27 fok volt délután, mi több a beígért eső is elmaradt. Nosza felbuzdultam, hogy megkeressem az újságban olvasott éttermet. Kiderült, hogy nincs is messze, foglaltam asztalt. Az újság szerint 2 svéd tulajdonosa van az étteremnek, akik maguk főznek, franciás ételeket. A jelszó nálam az európai volt. Már régóta vágytam egy "rendes" étteremre, ahol fehér abroszok és anyag szalvéták vannak, szépek az evőeszközök és a pincér nem csak érdeklődik, hogy hogy vagyok, hanem rendesen kiszolgál. Nem csalódtam. A hely igen kellemes, a háttérben halk zene szólt, tényleg halk volt. A pincér alám tolta a széket és a hely nem volt sem besötétítve sem 18 fokra hűtve.
Erről a sötétítésről azt hiszem még nem írtam. Bemegy az ember egy vendéglőbe délután 6-kor. Kint ragyogó napsütés, bent redőnyök lehúzva, nagyon gyér kis világítás valahonnan. Olyan az egész mint egy bűnbarlang. 30 év előtti megállapításunk volt, hogy minél sötétebb van valahol, annál magasabbak az árak. Volt, hogy a számla végösszegét csak a pincér öngyújtójának a lángjánál tudtuk elolvasni. Ez azóta se igen változott.
Szóval ebből az étteremből ki lehetett látni a kertbe és az utcára és bent is rendes világítás volt. Örömömben tönkre ettem magam.  Előételnek egy kis rostonsült libamájat, aztán egy tisztességes filet mignont zöldbors szósszal. A szószra nagyon ki voltam már hegyezve, mert itt a staek csak úgy jön magában, valamilyen krumplival vagy többnyire alig főtt zöldséggel. Szerintem pedig kell egy kis szósz hozzá. A hús akkora volt, hogy B.-nak adtam a maradékot, pedig ő is hasonló adaggal küzdött. Végül aztán nem tudtam még ellenállni egy creme bruleenek sem. Most itt pihegek mint egy kitömött liba.:-((
De jó volt, egy kis európai környezet. B. persze elfecsegte, hogy én tudok svédül, ami nagyjából igaz, de nem akkor mikor közben ő angolul beszélget a tulajjal. Perceken belül valami irtózatos angol-svéd hablatyot adtam elő. Ez a két nyelv nálam rettenetesen tud keveredni.
Elhatároztuk, hogy megyünk ide máskor is, bár lényegesen drágább mint a mi megszokott helyeink. Izgulok értük, mert bizony nem voltunk sokan. 7 hónapja nyitottak, elég szokatlan helyen. Hát majd meglátjuk.

Napi apróságok.

Azon már nem dühöngök, hogy a leghétköznapibb apróságokat sem lehet itt megkapni. Mióta botor módon a rózsacsokorból utolsónak maradt 2 szál rózsát beledugtam egy lakással örökölt kristály üvegbe, bosszankodom, hogy nem lehet egy üvegmosó kefét kapni.
Mellesleg a vörös rózsacsokor a 7 éves fennállásunk alkalmából jött a házhoz. Ritka dolog B. nem egy virág vásárlós típus. Szóval most már néhány hete keresem az üvegmosót, ami nincs, nem létezik. Végül megkérdeztem valakit, aki már vagy 50 éve itt él és háziasszony. A tanácsa az volt, hogy keressem a bébi dolgoknál ha van akkor ott megtalálom. Találtam is cumisüveg mosót, ami néhány centivel rövidebb mint az én üvegem. Nem vagyok egy rend és tisztaság mániás, de egy kristály üveg ami belülről pöttyös, nagyon ronda. Bevéstem a naptáramba, hogy üvegmosót is kell hozni legközelebb, az üveget addig jó mélyen eldugtam a szekrénybe.

Tegnap megláttam egy hirdetést, egy jónak ígérkező hangversenyről. Mendeleshon és Mozart, rossz nem lehet. Eben a kulturális sivatagban már ki vagyok éhezve valami jóra.  Így aztán tegnap este vagy egy órát eltöltöttem, hogy interneten megrendeljem a jegyet. Jegy volt, nem is drágább mint a műpában, de megrendeli nem sikerült. Valami hülye szöveggel dobott mindig vissza, ami a páros és páratlan helyekről szólt. Megkértem B.-t aki itt értetlenkedett mögöttem, hogy vajh miért káromkodok annyit, de neki se sikerült a dolog. Így aztán ma oda autóztunk, kb. 20 perc. Kassza előttünk ketten érdeklődtek, majd sorra kerültünk.Kiválasztottuk a helyet ok. Pasi a kasszában kéri a személyi igazolványt, ami itt a vezetői jogosítvány. Gondosan beírta a computerbe az összes található adatot és a végén még a telefon számot is kérte. Hogy minek, azon azóta is gondolkozom. Ugyanakkor pl. e-mail cím nem érdekelte. Még szerencse, hogy nem paranoiásak, mert különben ugyan mit érdekelné őket, hogy ki üldögél a 12. sor 6-os székén?

Ilyenkor hálával gondolok pesti életemre. Tavaly a tavaszi hangverseny jegyeket innen rendeltem e-mailben és azon kívül, hogy kifizettem, semmi más nem érdekelte őket. Postán küldték és kész. Persze az ilyesmi csak a kulturált országokban lehetséges.

?

Talán olvasnak néhányan, így úgy érzem írni kellene. Valahogy nem indul jókedvűen ez az év, pedig nem is vagyok babonás. Persze nincs semmi baj, csak nem igazán jó az idő és ez nyomja a kedélyem. Mondhatni szokásos téli depresszió, de hiszen itt nincs tél. Viszont már 2 napja nem voltunk kint a lakásból, mert hova menjünk pocsék időben? Áruházakkal már tele a hócipőnk.

Ki tudja mit hoz a jövő, de én már azon lelkizek, hogy hogyan oldjuk meg a legközelebbi utunkat, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Annál is inkább, mert B. azzal vigasztalja magát a kocsival kapcsolatban, hogy majd itt vezethet eleget.

Az újság is totál unalmas. Nem történik semmi izgalmas, mert az, ezt meglőtték, azt leszúrták, amazt összeverték, nem igazán izgalmas hír.

Azért tegnap legalább a svájci újságban volt valami üdítő, miszerint és szó szerint "Orbán kapott egy pofont az alkotmánybíróságtól" ez így leírva vastagbetűs címként, ebben a nagyon konzervatív újságban nagyon jól esett. Érdekes módon az online kiadásban már finomabban volt fogalmazva a pofon.

Várom, hogy feldobjon valami, pl. egy komoly vevő a régi lakásra, felérne egy lottó nyereménnyel és kifejezetten kedély javító hatása lenne.