Itt a ronda ősz. Pedig szeretem ezt az évszakot, még ha kicsit melankolikus leszek is tőle. De a sötét esős napok megfekszik a kedélyemet. Most meg ugye, még pakolni is kellene a keletnémet túránkhoz. Eleve nem voltam lelkes az útért, mert egyre jobban félek az autóban. Ebben az időben pedig csak itthon maradni szeretnék. Egyszer már hazajöttünk idő előtt az eső miatt, lehet, hogy most se lesz másként. Szállodák ugyan lefoglalva, de azt még mindig lemondhatom, max. belekerül valamennyibe a lemondás.
B. viszont lelkes, így tartani kell magamat. Olyan keveset látott Európából, hogy ha bármerre megyünk is nagyon élvezi. Az, hogy jó arcot vágok a dologhoz, a minimum részemről, még ha nehezemre esik is.

Egy hétre van tervezve az út, ha jó idő lesz írok beszámolót.

Elment a baraátom

Gusztit 1957 január elseje óta ismertem. Akkor szaladt át hozzánk a kórházból, ahol mint fiatal kezdő belgyógyász ügyeletes volt. Apám 40 fokos lázzal, tüdőgyulladással feküdt otthon. Ahogy telt az idő, szépen előlépett majdnem családtaggá. Szerintem olyan orvosok mint ő ma már nem is léteznek. Azzal kezdte minden betegnél, hogy hagyta mondja el a baját abban a tempóban ahogy akarja. Aztán hosszasan tapintotta a pulzust, majd meghallgatott itt-ott és rendszerint tudta a diagnózist. Ezután persze elküldte a beteget mindenféle vizsgálatra, hogy beigazolódjon amit ő gondolt. Egyetlen állása volt, abban a kórházban ahol kezdett, főorvosként onnan ment nyugdíjba. Az osztály elég nagy volt, sok orvos kezdte nála a pályát, akik a mai napig nagy szeretettel és tisztelettel beszélnek "a Főnökről".
A családban mindenkit kezelt. Nagypapa is nagy bizalommal viseltetett irányába, ha azt mondta, most be kell feküdni a kórházba nem volt ellenkezés. Anyámat 4 évig kezelte. Munka után átjött hozzánk és elbeszélgettek, ami anyámnak többet ért mint bármilyen gyógyszer. Mint mondták, Anyám temetésén sírt, ami azért nem egy megszokott dolog egy orvostól. Természetesen Apám is hozzá járt, csak benne bízott. Vele is jó baráti kapcsolatban volt. Nekem bárhol is voltam és bármi problémám volt, mindig vele beszéltem meg, hogy mit mondott az orvos és mit kellene csinálni.
Férjem halála után a felesége jó barátnőm lett. Szintén orvos volt, már nyugdíjban akkoriban. Naponta telefonált, megkérdezte, hogy mit csinálok, mit ettem és adta a tippeket. Hetek alatt jutottunk el odáig, hogy talán professzionális segítségre is szükségem lenne. Ő 2 éve ment el.
Guszti sok éve szenvedett a szívével, végül egy pacemaker rendben tartotta. Erre jött a pankreas rák, ami egyenlő a halálos itélettel. Kintről is hívogattam akkor mondta, hogy mi van. Megbeszéltük szépen nyugodtan, hogy elegánsabb lenne infarktusban meghalni, de akkor se lehet mit tenni ha a rák lesz a halál oka. Saját bajaihoz is olyan normálisan állt hozzá. Az elmúlt hónapokban rengeteget beszélgettünk telefonon. Tudtam, hogy nyomasztotta a magány a nagy lakásban, amibe kétéves korában költözött a szüleivel. Az egész környék ismerte, ő volt ott a mindenki főorvosa. Rengeteg embert ismert és egy két lábon járó történelem volt. A beszélgetéseink mindig kicsit kedvetlenül indultak, de hamarosan belejött a történetekbe és a végén már elzsibbadt a fülem, de semmit nem mesélt el kétszer. A feje tökéletesen rendben volt. Kb. 2 hete bevonult a kórházba meghalni. Ellátták, de kérésére már nem akarták gyógyítani, szépen fájdalom mentesen elaludt szombaton.
Azt hiszem már csak a fogadott húgom az, aki még ismerte a szüleimet. Ő az utolsó és 10 évvel fiatalabb mint én.

???

Járok-kelek, ügyintézek, vásárolok. Élelmiszert persze, mást nemigen. Közben gondolkozom, hogy vajon az én tolerancia szintem süllyed hihetetlen gyorsasággal, vagy a környezet állaga. Azon már meg sem lepődöm, hogy manapság sehol nem adnak egy zacskót ha vásárolok. Pénzért adnak, naná, de makacs vagyok és nem kérek. Az árakban szerintem bőven beleférne egy zacskó ára. Mert ugye ha bemegyek egy ruha üzletbe és veszek egy pólót 3000 forintért, akkor természetesen van zacskó, de ha élelmiszert veszek tizenezerért, akkor nincs.
Kasszás nőket nyilván szigorúan dresszírozták, hogy köszönni kell, ez megy is. De hol vannak az üzletvezetők, akik ha látják, hogy nő a sor, kinyitnak még egy kasszát. Vagy, hogy valakinek eszébe jutna egy gyors kassza, ahol maximum 5 árucikket lehetne kifizetni és akinek több van, azt könyörtelenül visszazavarnák? Ezenkívül én még bevezetnék egy készpénzes kasszát is. Miért kell a készpénzzel fizetőknek kivárni az ilyen olyan kártyákkal és cetlikkel fizetőkkel járó adminisztrációt? Ma már nem sok hiányzott, hogy ott hagyjam az egész, már a szalagra kirakott holmit és elmenjek. Szörnyű ez, ha az embernek elveszik a kedvét a vásárlástól is.

Emellett elkapott a szervezési láz. Megrendeltem az őszi repülő jegyet Zürichbe, a további már megvan. Mellesleg jól kitoltam magammal. Nem akartam az immáron 88 éves barátnőmhöz menni 2 éjszakára. Ő nem tudja az ilyesmit lezseren venni, óriási felfordulást csinál önmagának, azzal együtt, hogy tényleg nem érzem magam vendégnek nála. Nem alszik, mert izgul, hogy reggelit kell adni, meg ilyesmi. Persze hallani nem akart róla, hogy szállodába menjünk. Végül kitaláltam egy hatalmas nagy hazugságot, nem kis agymunkámba került, így belenyugodott, hogy szállodába megyünk. Ma elkezdtem nézni a szállodákat és majdnem kiestem a székből. Tudjuk Zürich piszok drága, de Stockholm is az. Ott viszont a négy nap se került annyiba, mint Zürichben kerül a kettő. Mindegy, most már benne vagyok, így kell nekem, minek hazudozom.
Hajajjj mi is lenne itt, ha minden hazugság ilyen sokba kerülne, különösen felsőbb szinteken!

Fogyókúra

Azt hiszem feltaláltam a legújabb fogyókúrát. Talán szabadalmaztatnom kellene. Elmentünk ma Vácra. Azt hiszem ötven éve voltam ott utoljára és akkor is minek? Akkori fiúm vitt el bemutatni a boszorkány anyjának, mert "maga elég intelligens ahhoz, hogy ezt meg merjem tenni". Nem voltam elég intelligens, szerelem gyorsan végetért. No de most, szép az idő, nincs túl meleg, nézzük meg Vácot volt az ötlet. Bonyodalmak nélkül odaértünk, találtunk egy árnyékos parkolót és megnéztük a várost. Sétáló utca totál kihalt, még a Mach is zárva volt. Meghalnék egy ilyen kisvárosban vagy ha nem, akkor vihar sebesen depressziós lennék. Lementünk a Dunához, majd vissza a főtérre. B. mondogatta, hogy itt is egy vendéglő meg ott is, de abszolúte nem voltam semmilyen turista kajára hangolva, más meg nemigen volt. Viszont tudtam, hogy van ott valahol egy híresen jó cukrászda. Az elsőbe benéztem, ez nem az. Mentünk tovább. Végül a tér végénél látom, hogy Cukrász szalon. Benéztem és ott is ragadtam. Valami csodás küllemű sütemények voltak, messze a normál torta szeletektől és társaitól. Ki is választottunk fejenként egyet. Az izélmény semmiben se maradt el a küllemtől. Miután megettük, megszavaztunk magunknak még egyet, ami szintén fantasztikusan finom volt. Igaz a 4 sütemény + víz nem messze maradt el egy gyorséttermi ebéd árától, de nagyon finom volt. Nem is tudom, mikor ettem meg egyszerre két süteményt. Hogy mi ebben a fogyó kúra? Azóta se ettem semmit és ma már nem is fogok. Kérdeztem B.-t is, de ő se vacsorázott. Nos napi két süteménytől szerintem csak fogyni lehet.
A városra visszatérve a főtér többnyire ki van tatarozva. Ugyanakkor van ott 3 ház, aminek már csak az ablaktalan eleje van meg. Nincs gazdája, vagy miért hagyták így tönkremenni? Nagyon hasonlók állnak a szomszéd telkeken is. Rámeredtem egy még ablakokkal is rendelkező házra, ami kiadó. Nos az ablakokat feltehetően 60 éve nem festették újra, rettenetesen néz ki. Ezek mind földszintes házak. Ez egyrészt kiadó, másrészt még rajta van a tábla, hogy városi rendelő intézet volt. Hagyni valamit ennyire tönkremenni, rettenetes. Az államnál nincs rosszabb gazda az már biztos, de ehhez a felismeréshez azért nem kellett Vácra mennem. Ezek után, megkerestük az árnyékban álldogáló autónkat és szépen hazagurultunk.

Ingaóra 2

Nos ma reggel óta ismét jár az óra. Szerintem ugyan kicsit ferdén lett fölakasztva, de biztos rosszul látom. Ugyanis reggel 10 óta halál pontosan jár és egyenletesen ketyeg. B. nem kis munkát végzett. Apró csavarok voltak meglazulva, alátétek elkopva meg ilyesmi. Ha az órás jött volna nem hiszem, hogy meg tudta volna csinálni a helyszínen. Most, jár ketyeg és örülünk.
Persze B. elfoglaltságának ezzel még nincs vége. Már szégyenlem magam, hogy itt állandóan elromlik valami. 2 napja a tv doboza kezdett el hülyéskedni, amivel a német adókat nézem. Először áthozta azt ami nála van, igaz az is régi és már ő javította meg magának, mikor én vagy 4 éve újat vettem. Egy délutánt eltöltött a beállításokkal. Este kiderült, hogy ez se jó. Szaggatja a hangot és a képben is zavarások vannak. Először azt hittem vihar van, mert akkor csinál ilyet, de nem. A másik tv remekül működött. Tegnap este aztán már végleg kiakadtam és megnéztem a neten hol árulnak ilyet. Régen csak Szigetszentmikóson volt, egy igen érdekes nyitvatartású üzletben. Hurráááá... mondtam Saturn és Média Markt is árulja. Így aztán ma miután az óra már ment kimentünk Budaörsre és pont a dupla árért mint 4 éve, de beszereztünk egy új dobozt. Ez lesz a hétvégi szórakozás neki. Bekapcsolás után, ugyanis bejön több mint 300 állomás. Ebből kell majd kimazsolázni azt a harminc valahányat amit szoktam nézni, majd szépen sorba rakni. A gyakran nézetteket előre stb. Nem irigylem érte.

Rák

Egyetlen rokonom a nálam 2 évvel idősebb unokabátyám. Általában telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert Pesten lakik ugyan, de egyformán lusták vagyunk a látogatásra. Ma hosszasan ápoltam a lelkét. Egy év leforgása alatt a második lányát fogja elveszíteni rákban. Elég nehéz lehet ez egy szülőnek, bár abban megegyeztünk, hogy a legfájdalmasabb a társ elvesztése. A felesége is meghalt néhány éve, tudja miről beszél. Utána még ápolta otthon az anyját, aki 94 évesen halt meg. Ez a második feleség volt az igazi társa évtizedeken keresztűl. A 2 lány még az ifjúkori tévedésen alapuló házasságból született.
Azért érdekes, hogy mivel magyarázza a lányainál a betegség megjelenését. Szerinte annyit dolgoztak, hogy az immunrendszerük tönkrement a sok munkában. Nem vitatkozom vele. Ha neki jól esik egy ilyen magyarázat és könnyebb elviselni a tényt, akkor meghagyom neki. Persze ostobaság. Ha igaz lenne, az világ tele lenne halálra dolgoztatott emberekkel.
Aztán a hosszú beszélgetés végén sikerült a szakmájára terelnem a szót. A filozófia doktora ugyanis és egyetemen oktatott állítólag nagyon jól. Mondtam, hogy gondoljon a sztoikusokra, kövesse őket. Végül igazat adott nekem és elbúcsúztunk.
Mehetek majd megint temetésre, pedig nem is ismertem ezt a lányt, aki már hatvan körüli lehet.

Ingaóra

Van egy öreg inga órám. Kb. 60 éve kaptam egy idős bácsitól. Őket akkor éppen kitelepítették és mi egész nap segítettünk csomagolni. Igyekeztünk amit csak lehetett megmenteni a lakásból. Életem nagy kudarca volt, hogy egész nap a könyveket hordtam át a szomszéd lakásba. Csodálatos könyvtár volt, magyarul, németűl és franciául. Szépen kötött könyvek, rengeteg. Amire emlékszem az Hugo Victor könyveinek első kiadása és az összes Wagner opera szöveggel és partitúrával. Miközben dolgoztunk, a bácsi mesélte, hogy milyen gyönyörűek a Wagner operák eredeti szövegei. Azt hiszem akkor határoztam el, hogy meg kell tanulnom németűl. Az óráról csak annyit mondott, hogy ez már az ő nagymamájának a szobájában lógott, mikor ő kisgyerek volt. Mi volt a kudarc? Másnap mikor jöttek értük, becsengettek a szomszédhoz, akire ráüvöltöttek, hogy mutassa meg mit hoztak át hozzá a szomszédból. Vajon honnan tudták? Minden esetre a szomszéd megijedt és megmutatta a rengeteg könyvet. Később mások visszajöttek, ledobálták a könyveket az emeletről az udvarra, ahonnan lapáttal rakták fel egy teherautóra. Soha nem volt szívünk elmondani, hogy mi történt a könyvekkel, amit egy életen át gyűjtött. Amíg élt, azt hitte, hogy ismerősöknél van elraktározva.
Szóval az óra. Nálunk a pincébe került, miután néhány hét múlva mi is sürgősen elköltöztünk a házunkból a nagyszülőkhöz. Amit lehetett pénzzé tettek a szüleim, csak az én szoba bútorom maradt meg, hogy ha férjhez megyek legyen bútorom. Nos erre nem került sor, a bútor viszont ma is megvan. Ami fölösleges volt a pincébe került, mert  nem volt hely. Szinte el is feledkeztem róla. Mikor Apám felszámolta a családi házat, akkor került elő megint az óra. Közben ki tudja hova, de eltűnt a súly róla. Úgy ahogy volt bekerült Apám új lakásának a tárolójába. Halála után, egy kedves öreg és régi barátommal kerestünk valamit ott, mikor megint előkerült az óra. Barátom már régen nyugdíjas mérnök, felajánlotta, hogy ő majd rendbe hozza nekem az immáron kissé romos órát. Hobbija volt az ilyesmi. Az óra gyönyörű lett. A fát újra fényezte, a szerkezetet kipucolta, szerzett hozzá egy súlyt is. Ez 1989-ben történt és az óra azóta is jár. Igaz költözéskor, festéskor, ha lekerült a falról, mindig órást kellett hívni hozzá, de pontosan járt. Öreg barátom közben meghalt. Utoljára 8 éve költözött az óra egy másik falra, akkor volt itt az órás. Két hete viszont az óra megállt. Próbáltam újra indítani, de nem akart. Rögvest gondoltam, hogy majd B. megjavítja. Ő viszont mormogott valami szerszámról, aztán meg arról, hogy kellene egy asztal amire ráteszi ha leszedi, de nem történt semmi. Teltek a napok én egyre idegesebb lettem, hogy ránézek az órára és az álldogál csendben. Végül elkezdtem keresni az órást. Olyan aki házhoz jön öreg órákba életet lehelni nem sok van. Hívtam a régit, de soha nem jelentkezett senki a régi számon. Nem volt már fiatal, ki tudja él-e. Kérdezgettem ismerősöket, de senki nem ismert ilyen órást. Ma délben aztán kiderült, hogy B. meg van sértődve, hogy nem akarom rábízni az órát. Rövidesen kiderítettük, hogy dehogynem, csak ugye én állítólag mindent azonnal szeretnék, de ő nem olyan stb. Viszont kimentem a szobából és hamarosan már a bárszekrény tetején feküdt az óra. Most is ott van. Teljesen kibelezve, de már tudja mi baja. A lelkét hazavitte, mert otthon van nagyítós lámpája és állítólag holnapra már jó is lesz. Hát majd meglátjuk. Jelenleg kicsi ostrom állapot van. A bárszekrényen ugyanis tárgyak állnak, azok most a tv szekrényre költöztek. Az óra teste a szekrényen, a számlapja és mutatói az asztalon a lelke B.-nál. Nagyon drukkolok, hogy holnap egymásra találjanak a dolgok.