Végül is ideértünk. Bejönni délután 5-kor a repülőtérről Manhattan közepében egy meglehetős kín volt és rettentő sokáig tartott. Igy , csak éppen kipakoltunk és már mehettünk is vacsorázni.
Nem az én városom ez a New York, ide feltehetően 20 évesen kellett volna jönni. Még annyira se tetszik mint 30 évvel ezelőtt, de majd meglátjuk, hogy alakul a 4 nap ami előttünk áll.

Úgy látom e-mailben lehet kommentelni, senki ne tartóztassa meg magát. E-mailt akkor is nézem, ha nem írok!!!

Repülőtéri helyzetjelentés. Mellettünk letelepedett egy család egy darab sivitóval és kb. 2 négyzetméter batyuval a földön előttük szétteritve. A másik oldalon két pasi valami nagyon büdös de frissen melegitettnek kinéző pizzán csámcsod. Marha maszatosak, nem tudom majd hogy fognak utána tisztálkodni. Szemlátomást se szalvéta se zsebkendő nincs a közelben. De ez jó, már kezdtem nagyon éhes lenni, de a szagtól teljesen elment az étvágyam. Ma fogyókúrás napunk lesz.
Közben bemondták, hogy a helyettesitő gép már a levegőben van valahonnan, ha le nem esik, talán el is fogunk majd indulni egyszer. A többi nép bambán néz maga elé, néhányan lapitopiznak, akárcsak én. B. idegesen járkál körbe körbe, mert ő nem ideges és őt nem zavarja az egész cirkusz. Magamban szorongok, hogy mi lesz még. A legkellemesebb elképzelésem a lezuhanás, mert gyors és garantált az eredmény.

Megüt a guta, több okból is. Egyrészt a blog. Valamit átállítottak, igy most hosszas ide-oda után tudtam csak belépni. Kommentelni nyilván ezért nem lehet.:-((( De azért lehet próbálkozni, majd ha nem a repülőtéren ülök, akkor megpróbálok magam is valahogy bejelentkezni és reklamálni.

A másik bajom az, hogy  a repülőtéren ülök. A gép csekélyke 2 órát késik. Ezért keltem fel korán brühühüüü... De ez a kissebb baj. A nagyobb méreg az, hogy New Yorkban egy csoporttal leszünk. Le lett tárgyaéva, hogy mi kb. 4 körül már a szállodában leszünk, ahová ők már korábban érkeznek valamivel. Nos most 4 körül még a levegőben leszünk, ha sikerült időben a bedöglött gép helyett egy ujat idvevarázsolni. Ez most a második pech már ezen az uton, az első a Nebretko koncert lemondása volt. Kicsit idegesen várom mi lesz a harmadik, mert 3 a magyar igazság, pechben mindenképen.

Elegancia. Már többször írtam, hogy nem értem, hova veszik fel itt az emberek az elegáns ruháikat. A múlt vasárnap megoldódott a rejtély. A templomba. Itt a mi folyósonkon 3 egyedülálló férfiú lakik. Még soha nem láttam őket másként, mint térdig érő short, vadul mintás ing vagy trikó, tornacipő vagy papucs. Vasárnap véletlenül kettővel összetalálkoztunk. Külön külön, de hót elegánsak voltak. Öltöny, vasalt ing, nyakkendő. Az egyik éppen ment a másik később éppen jött a templomból. Szvsz jó napjuk volt, mert halálra dicsértem őket. Köszönték is lelkesen a bókjaimat. Titokban azt hiszem, hogy ismerkedni járnak a templomba. Van ilyen.

Vasárnap a telefonálgatások napja nálam. Először is leellenőrzöm, hogy a nyolcvanon nagyon túli barátaim élnek-e még. Rendben volt mind a három. Viszont harmad kézből értesültem róla, hogy meghalt az 56 éves keresztlányom. Hasnyálmirigy rák. Sajnos már évek óta semmi kapcsolatom nem volt vele, igaz azelőtt sem sok. Alig hogy sk keresztviz alá tartottam, elköltöztek vidékre. Apja körzeti orvos lett valahol messze Pesttől. Az anyja, aki anyám unokahuga volt, néha beesett hozzánk, de a lányt már csak érettségi után láttam viszont. Akkor én már Svájcban voltam, ők meg családilag utaztak és benéztek hozzánk. Pár órát töltöttek csak ott, a lánnyal nem is beszéltem, csak átadtam az ajándékot és már mentek is tovább. Megint évekig nem hallottam róla semmit. Közben férjhez ment és tiszta véletlenül tudtam meg, hogy a férje a lausannei egyetemen doktorált, de nem maradtak kint. Hívtam, hogy látogassanak meg, de soha nem jelentkeztek. Eltelt megint vagy 15 év, már itthon voltam, mikor a Moszkva téren valaki leszólított. Ő volt. Megörültem neki, ott futtában elmondta, hogy a férje meghalt, tán 40 éves volt, ugyanabban a fajta lyphomában mint az én férjem. Persze felírtam neki a címem, telefonon és nagyon megígérte, hogy jelentkezik. Nem jelentkezett. Közben elköltöztem, tehát már megint eltelt vagy 5 év, mikor a metron leszólított megint. Elvesztette a telefonszámot, a lakáscimet tudta, de mikor keresett, jó sokára, már nem laktam ott. Kiderült, hogy egészen közel lakik a jelenlegi lakásomhoz, így azután sikerült néhányszor össze jönnünk. Volt egy fia is, aki tanult, de a munka nemigen passzolt neki, ő tartotta el teljesen. Ő persze dolgozott valahol. Volt egy barátja is, megvolt. Soha nem panaszkodott, szerette az életet úgy ahogy volt. Nagyon élvezte a 70. születésnapi bulimat is, mint mondta ő még életében ekkora társaságban nem volt. Aztán megint eltűnt. Hívtam néhányszor telefonon, mindig megígérte, hogy majd jelentkezik, de nem jelentkezett. Ha nem, plusz hideg is lesz. Nincs akkor nem, mondtam én, senkire nem erőltetem rá a társaságomat. Egy éve hallottam, hogy beteg és, hogy mi a baja. Tudtam, hogy már soha nem fogom látni.

Holnap elutazunk New Yorkba. Sajnos ma kaptam az utazási irodától egy e-mailt, hogy Nebretko lemondta a koncertet amire jegyünk volt. Nem kicsit morogtam magamban. Pénzt vissza kapjuk persze. Bánatomban vettem jegyet a Broadwayre, a Mamma Miára. Így kulturálódik egy úrnő! Az időjárás előrejelzés pocsék. 4 napig leszünk ott ebből 3-ra garantált esőket mondanak , nincs nekem szerencsém azzal a várossal.

Kispiros lapitopi jön velünk, ha lesz időm majd írok. Szállodában van net.

Tegnap elmentünk az International Plazaba. Tulajdonképpen pont olyan mint a többi, csak van benne 2 nagy és néhány kisebb méregdrága üzlet extrában. Tavaly már azt hittem befuccsol az egész, mert totál üres volt. Az idén volt elég sok sétáló, ki tudja ki vásárol ilyen helyen. Csak kíváncsiságból megnéztem pl. mennyibe kerül egy kétségtelenül jóképű téli csizma. Potom 465 $ volt az ára. De nem csak az ár, hanem kinek kell itt ilyesmi. Mióta itt vagyunk kétszer volt rajtam cipő mert esett az eső. Különben itt 2-3 pár nyári nadrág és néhány póló tökéletesen elég az öltözködéshez. Még elképzelni se tudom, hogy azt a rengeteg estélyi cuccot hova lehetne itt felvenni, amit árulnak.

Tulajdonképpen azért mentünk, mert a kb. 10 éve vásárolt púderem csak ott kapható, illetve csak ott árulják ezt a márkát. Én anno a Luxus Áruházban vettem és mostanra fogyott el tökéletesen. Némi bolyongás után meg is találtuk a helyet, elővarázsoltam a régi dobozát. Természetesen már nem kapható ez a szín. Miközben ez kiderült, az eladó lány bemutatkozott és kedvesen érdeklődött a nevem iránt. Ez mindig idegesit, miután ember nincs aki elsőre ki tudja mondani és mindig kezdhetek magyarázkodni, hogy ez egy nagyon magyar nagyon nehéz név stb. Sohase értem mi a dolog értelme. Igazán nem óhajtok intimebb kapcsolatba kerülni az eladókkal, így semmi szükség nincs a keresztnéven szólongatásnak. Áldom a német nyelvű helyeket, ahol mindig Frau T. voltam. Mennyire megkönnyítette ez a mindennapi társalgásokat. No de tegnap, a leányzó széles mosollyal és óóóó magyar! felkiáltással majdnem a nyakamba borult. Miközben körbejártuk az egész hatalmas kozmetikai részleget, millió márka között próbálta megtalálni az igazi szint. Hihetetlen, de az abszolút pontos szinazonosságot még az odacsődített makeup specialisták se voltak képesek megtalálni. Eközben kórusban sajnálkoztak. Mikor ez lecsengett a leányzó elmesélte, hogy már 10 éve itt van, megismerkedett egy magyar fiúval, aki már itt született, összeházasodtak és remélhetőleg boldogan élnek. Megérdeklődte, hogy a magyar templomba szoktunk-e járni. Nem. Tudjuk, hogy van, de nem vágyunk oda. Nem is a mise fontos, mondta ő, hanem minden hónap első vasárnapján ebéd is van és az apósa süti a beiglit és képviselőfánk is van mindig. Apósnak amúgy vendéglője volt, ott ismerkedtek meg a férjével. Ezek után még kaptam egy csomó apró mintát mindenféle kencéből majd hangos kezicsókolommal elbúcsuzott tőlünk. Szóval november első vasárnapján megyünk magyar ebédet enni és én főleg a képviselőfánkra fenem a fogam. A társaságtól kicsit félek, gondolom ős öreg 56-ok és nemrég kijött illegálisok lesznek ott. Ez szokott általában a felállás lenni ilyen helyeken. Leányzó is kérdezte, hogy mi a helyzet otthon, de természetesen ellavíroztam a téma mellett. Dehogy nyilatkozom én itt őszintén! Másként meg nem tudok, inkább fogom a szám

A napokban már azt hittem, hogy felfedeztem a spanyol viaszkot. Véletlenül egy olyan konyhapapirt vettem, amin feleakkorára vannak perforálva a lapok mint a normálison. Kipattant a szikra nálam, hogy ez talán használhatóbb wc-papir lenne, mint amit arra gyártanak. Abból már mindent kipróbáltunk, de egyetlenegy se vált be. Puhának puha, de szakad. 2 nap alatt lezseren elfogy egy tekercs. Tegnap kipróbáltam a konyhapapirt, remekül működött. Ma viszont eldugult a wc.:-((( Ráadásul először azt hittem, talán rosszul húztam le így lehúztam mikor megtelt a tartály még egyszer. Ezek után 2 centi híján kiöntött a kagyló. Mondanom sem kell, hogy B. dugasztotta ki valahogy. Ilyenkor én kedvesen eltűnök a helyszínről.:-(

Feltehetően büntetésből kellett ma megint műszaki kütyüáruházba menni, ahol egy jó órát ácsoroghattam a polcok között, miközben végigfogdosott és nézett minden egyes valamit. Kiderült, hogy az uj klimához hiányzik valami. Mert beszerelni, falat vágni stb. semmi volt, de az ősrégi elektromos kapcsolóhoz az ujat odakötni, ahhoz rengeteg minden kell még. Állitólag most már minden megvan, de hiszem ha látom, illetve érzem, hogy működik.

Ezek után kis előadást tartott nekem, az ócska papír helyes használatáról. Ő megfigyelte, hogy hosszában szakad. Így kettő papírt hosszában a másik kettőt keresztbe kell tenni és úgy használni. Még nem próbáltam ki, de alighanem doktori disszertációt fogunk írni erről a témáról. Persze a zsebkendőnél se jobb a helyzet, illetve zsebkendő nincs csak valami kis papirfecni, ami szintén igen puha, de nátha esetén még a duplát se tudnám ajánlani senkinek. Ezen segítettem tavaly, zürichi átszálláskor egy mamut csomag tempo papirzsebkendőt vettem és képes voltam elhozni ide. Sajnos felénk otthon is elég pocsék a minőség, ami Ausztriára is átragadt.

Papir ide-oda, ma kimentünk a tengerpartra, a térdem miatt nem a homokosra, hanem a normál sétálósra. Utközben volt kis mókusetetés, a parton pedig megcsodáltuk a bébikócsagokat, ahogy bóklásztak a kövek között. Láttunk egy nagy szürke madarat is, ami nem pelikán de nagy. Álldogálnak a vízben és lesik a vacsorájukat. Mikor lemegy a nap a halak valami őrült ugrándozásba kezdenek. Hatalmasakat tudnak ugrani a vízben. Jó szórakozás. Sajnos a levegő elég párás megint, a fejem úgy néz ki mintha megmostam volna és kész.

Reggelre minden rendben volt a térdem körül. Azért vízbe nem fogok menni, ameddig ki nem nő az új bőr a térdemen. Teljesen készen álltam tehát arra, hogy ismételten jól felhúzzam magam az itteni eszetlen bank szisztémán. Repülő jegyet vettünk, olcsóbban mint a normál repülőtársasági ár. Az a kikötésük, hogy csak az adót és költségeket fogadják el kártyával, a többi átutalás vagy csekk. A csekk nekem soha nem kóser, mert el kell küldeni postán. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy bárki beválthatja. Lehet, hogy az itteni postások nem lopnak, de akkor is. Így mondom, átutalás. B. hosszasan bíbelődik a dologgal, míg közli, hogy ez nem megy, be kell menni a bankba. Nem hiszem el. Elkezdem csinálni az átutalást. Megy is szépen. A cég megirt mindent. Kontoszám, BIC kód amit itt persze másként hívnak. Aztán egyszer csak azt mondja, hogy válasszam ki a kódot. Igen ám de az ami nekem kell nincs a választékban. Elvacakoltam még én is egy darabig, mert nem akartam elhinni, hogy 2011-ben ne lehessen egy transzfert csinálni a neten. Végül megadtam magam, mentünk a bankba. Pont a főnök fogadott minket. Megnyugtatott, hogy mi ezt, internet banking ide vagy oda, nem tudjuk megcsinálni, de ők szívesen. Az átutalás díja $25. Na ne! Akkor inkább küldünk csekket. Tehát holnap posta, ajánlott levél sorbaállás stb.

Persze a posta se marad le nagyon a bankoktól. Tegnap fel akartam adni egy könyvet, ide Amerikába. Vettem extra buborékos borítékot, szépen megcímeztük és elvonultunk a postára. B. ment be én meg vártam. Irtó sokáig nem jött így utána mentem. Kiderült, hogy ha azzal a borítékkal adom fel akkor $12.50, ha az ő általuk adott, szinte ugyanolyan borítékba teszem, akkor csak $4.50. Így újra kellett címezni és elment olcsóbban. Ki érti???? A boritek ára benne volt a küldés költségében.

Ezeknek itt nem esetük semmi ami praktikus vagy olcsó.:-(((